Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szalonaki templom-jubileuma

62 szabadságot ?! " — sóhajtunk mi fel kedvetlenül, ama türelmi edictum olvasásakor. Oh, — de a lelkesedésnek minő Hallelujah-ja harsogott végig az elnyomottak sorain akkor még e csekély kedvezmény kihirdetésére is: „Mikor az Ur visszahozná a Sionnak foglyait, olyanok valának mint a kik álmodoznak. Akkor nevetéssel betelék a mi szánk és a mi nyelvünk vigassággal . . . Hatalmas dolgokat cselekedett az Ur mivelünk : azért vigadunk." (Zsolt. 126.) Igy ujjongtak ők, a mi őseink az ev. szabadság husvét-reggelén. De nem csak szájjal tettek ők vallomást a Krisztusról, hanem tettel is megmutatták, hogy mily drága nekik a Jézus evangyélioma, melyet eddig csak elrejtve, titkos szobácskájuk falai közt olvashattak. Azonnal összerakták nemcsak filléreiket, hanem aranyaikat s ezüstjeiket is, hogy rég elkobzott templomaik helyett ujakat épithessenek. S ha eddig csak sóhajtva, keserű könyek közt olvasták a 26. zsoltár 8-ik versét : „Uram, szeretem a te házadban való lakásomat és a te dicsőséged hajlékának helyét", mert hisz nekik nem harangoztak az Isten házába, számukra nem volt hajlék, hol egészséges lelki táplálékot nyerhettek volna éhező és szomjúhozó szívük kielégítésére, — az articularis helyekre menni pedig messze volt s útközben az idegen vallású lakosok által a leglelketlenebb bántalmazásban részesittettek; — úgy most örömmel zengtek dicséretet az újonnan épült ev. templomokban : „A te oltáridnál, óh seregeknek ura, én királyom és én Istenem, a veréb is talált házat és a fecske fészket magának, melybe helyheztesse az ő fiait" (Zsolt. 84, 4). A türelmi parancs védszárnyai alatt a szalónaki ev. gyülekezet is, Vasmegye felső részében, azonnal templom építéshez fogott s bár félreeső, de még is szép, emelkedett helyen épült szentegyházát már 1783. évi Rogate-vasárnapján ünnepélyesen fel is szentelhette. Nagy előnye volt e gyülekezetnek különösen azon körülmény, hogy az ott lakó, liberális-, nemes gondolkozású Batthyány grófi családnak akkori feje, Maximilián, nemcsak szivesen tűrte az evangélikusokat, hanem nekik épülethelyet ajándékozott s őket szóval, tettel s őseitől öröklött áldozatkészséggel a nagy és szent feladat kivitelében folyton serkentette is. — Itt mellesleg e derék grófi család dicséretére legyen megemlítve, hogy ha a felső vasi ev. egyházmegye jelenleg közel 28 ezer evang. lelket számlál, az a mi németajkú evangélikusaink hitbeli szívóssága mellett főleg ezen türelmes főúri család nemeslelkűségének tulajdonítandó. Mert épen az ő birtokain levő községek maradtak meg az üldöztetés gyászos korszakában is állhatatosan az ev. igaz hitben, mig pl. az Erdődy grófok itteni birtokain egy ev. lélek sem türetett meg; s ha egy-két kézműves és vendéglős család itt-ott találkozik is, — ezek csak a legújabb időben vándoroltak oda. Ezen templomszentelési ünnep századik évfordulóját ülte a szalónaki ev. gyülekezet f. évi april 29-én, Rogate - vasarnapjan. Ritka ünnep volt még eddig' Magyarországban ilyféle jubileum s esperességünkben ez az első eset, de megszámlálhatatlan is volt azoknak sokasága, kik felekezeti különbség nélkül közelről és távolról ezen ünnepélyre összesereglettek. Ünnepi díszbe volt öltöztetve egész Szalónak. Diszlövések dörgése és az utczákon szép rendben ültetett fiatal fenyőfák s diadalkapuk üdvözölték az érkezőket. Reggeli 9 órakor beharangoztak. Az egybegyűlt néptömeget, nemcsak a tágas és gyönyörűen feldíszített templom, de még annak környéke s a paplak udvara is alig voltak képesek befogadni. Egy alkalmi ének 3 versének elzengedése után a szalónaki ev. gyülekezet jelenlegi lelkésze : Seregély Dávid — Manninger György borostyánkői és Kirnbauer Sándor vágódi lelkészek kíséretében — a grófi melegház virágaival Ízlésesen felékesített oltár elé lépett s a szokásos responsoriák s evangéliom olvasása után előadta a szalónaki ev. gyülekezet s különösen a templom rövid történetét, meleg szavakban emlékezvén meg a gyülekezet eddigi jeles lelkészeiről, kik közül Haubner Máté — később halhatatlan emlékű superintendens, Raabe Ágoston — utóbb pozsonyi ékesszóló lelkész és Kirchknopf Mátyás köztiszteletben és szeretetben állott fáradhatatlan tevékenységű esperes emelkednek ki leginkább. Megható karének s a reformatio diadalmi énekének „Erős vár a mi Istenünk" lelkes elzengedezése után Blochmann Ernő pinkafői lelkész lépett a szószékre s János 20, 19 — 21 alapján elragadó ünnepi szónoklatot mondott a feltámadásról, az Urban való békességről és örömről. Ezután Stettner Gyula felső-lövői lelkész és esperes, Blochmann E. és alulirt kíséretében az oltár elé lépett s szívből jövő, meleg intő és buzdító szavak s főima elmondása után kiosztá az egyházi áldást. A gyóntatást s az úrvacsora kiosztását alulirt végzé, Máté 8, 14. 15. alapján mondván bűnbánati beszédet, megemlékezvén azon családias viszonyról, melyben ő, mint Szalónak egykori leány-gyülekezetének lelkésze a jubiláló egyházhoz áll s hozzá mintegy szellemileg napához Jézust, a legjobb orvost hivja meg, hogy az őt a belső betegségből — a bűnből — gyógyítsa meg az ő szent vacsorája által, hogy igy a gyülekezet új életre kelvén, szolgálhasson az Urnák. Végül keresztelést Kirnbauer S., egyházkelőt pedig Manninger Gy. végzett s ezzel az ünnepély a templomban befejeztetett, de a jelenvolt nagyszámú közönség emlékezetében élni fog az mindenkor. Délután két órakor a gyülekezet díszebédet adott, melyen egymást érték a felköszöntések. Este a jubileumot népünnepély, tűzi játék és tánczmulatság zárták be. Mi pedig mindnyájan egyesítsük hálaimánkat a mindenhatóhoz, hogy az megengedte érnünk azt a boldog időt, midőn zavartalanul gyülekezhetünk össze saját templomainkban és saját meggyőződésünk szerint imádhatjuk a minden jók kútfejét, bízva a mi egyházunk fejének azon Ígéretében : „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országot", (Lukács, 12, 32) s erős hittel zengethetjük a jövőbe tekintve : „Ha Krisztus maga oltalma Anyaszentegyházának, Nem árthat néki hatalma Világ gonoszságának!" Zábrák Dénes, nt.-szt.-mihályi ev. lelkész.