Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szalonaki templom-jubileuma

61 A küldöttségek tagjai neki névszerint bemutattatván, mindegyikkel nyájasan szót váltott és kezet fogott. io órakor a győri ev. gyülekezet tágas templomában kerületünk válogatott közönsége elhelyezkedvén, a gyűlés karénekkel vette kezdetét, mire Karsay Sándor superintendens az oltár elé lép és megható imát rebeg a minden áldások osztogatójához. Áldást kér a koronás király fejére, áldást az egyházra, áldást annak egyik hü fiára, a kin beteljesedett immár az irás ama szava, hogy mert a kevesen hü volt, jövőre több bizatik reá. A mély csend és áhitatossággal kisért ima elhaló hangjai után a főpásztor lelép az oltár lépcsőzetéről és elfoglalja elnöki székét. Erre feláll az ünnepelt férfiú és a nemes meghatottság hangján elkezdi a gyűlést megnyitó beszédjét, melyről előre kijelenti, hogy ez egyszersmind búcsúbeszédje is fog lenni. E beszédben ékesen taglalja, hogy mennyi édes emlék köti őt az elnöki székhez, melyet g éven át kerületünkben elfoglalt. Hü képét festi a prot. egyház hivatásának. Int, buzdít, lelkesít. Végre köszönetet mond elnöktársának és az egyházkerületnek. E zajos tetszésektől kisért és lelkes éljenekkel áttört búcsúbeszédre elsőben is a főpásztor felel, ecsetelve a lelépő felügyelő érdemeit, melyeket úgy a tanácskozás, mint a közkormányzat és áldozatkészség terén magának megszerezett. Föltünteti őt és oda állitja a kerület elé, mint a kit mindenben csakis a bölcsesség, a hivatalbeli pontosság, az igazság és igaz áldozatkész prot. buzgóság lelke vezetett, s kéri, hogy továbbra is tartsa meg a kerületet azon szeretetben, melylyel legközelebb az egész magyarhoni evang. egyetemes egyházat megajándékozni kész. Karsay e gyönyörű beszéde után feláll Káldy mint legidősb egyházmegyei vil. felügyelő és az egyházmegyék világi tagjainak nevében vesz bucsut és mond „Isten hozzád"-ot a távozónak. Káldy remek beszédben fejtegeti az egyház múltját és jelenét s találóan jelöli meg azt a fontos positiót, melyet br. Prónay elfoglalt, nem holmi apró emberi czélokból, hanem hogy az ősök példáján indulva egyházának s vele általa a közös hazának mint annak hü fia szolgáljon. Utána Tatay S. esperes veszi át a szót s beszél a kerület egyházi tagjainak nevében, igérve, hogy mint eddig úgy jövőre is SZÍVÓS ragaszkodással fogja az egyetemes felügyelőnek minden a közjóra irányuló törekvéseit támogatni. A sopr. főtanoda nevében és annak tanári kara részéről Müllner Mátyás lyceumi igazgató ád kifejezést a tanári testület hálájának, azért, hogy a nevelés ügyére, mint különben is abban szakavatott férfiú áldásosán, fejlesztőleg folyt be. Meglátszott csak ugyan rajta, hogy nála is „a szív teljességéből szól a száj." Végre a gyámintézet egyházi elnöke, Gyurátz F. mond köszönetet a gyámintézet valódi „Mecaenásának". Mert csakugyan az volt. Jól jegyezte meg szónok, hogy a gyámint. is egy oly szikla, melyhez egyházunk jövendője kötve van. — Mindezen ékes nyelven előadott beszédekre a felügyelő megfelelt és zárszóúl a következőket használta: „Átnyújtok a kerületnek 500 frtot. Ebből kérek 100 frtot a tanári nyugdíjalapra, 100 frtot a gyámintézetre fordítani, 300 frtot pedig a kerület szabad rendelkezése alá bocsátok." — Ilyenek szoktak lenni Prónay minden beszédei, hogy a szavakban tesz, a tettekben pedig szól. A gyűlésre szánt idő többi részét a felügyelő választás határidejének kitűzése, és a főtanodai nagy bizottság jegyzőkönyvének felolvasása és tárgyalása — foglalta el. A felügyelőre a szavazatok junius 15., esetleg július 30. megejtendők, hogy a még aug. 8-án, Sopronban tartandó kerül, gyűlésen a választott vil. felügyelő székét a kerület élén elfoglalhassa. E tekintetben idáig a következő combinatiók előtt állunk, áll az egyházkerület. Elsősorban: Káldy Gy. a kerület volt főjegyzője, a vasi közép egyházmegye vil. felügyelője, és mint ilyen hivatalra a legidősebb felügyelő. Radó Kálmán Vasvármegye főispánja. Emlegetve hallottam továbbá OstffyPált, a királyi tábla ülnökét; Bognár Gézát, a sopronvárosi gyülekezet felügyelőjét; Rupprecht Lajost, a soproni alsó egyházmegyefelügyelőjét; RadóDénest kemenesaljai egyházmegyei felügyelőt; Nádassy Kálmánt tolnai, Purgly Sándort, veszprémi egyházmegyei felügyelőt. Azt hiszem, ilyen kerületnek csak gratulálni lehet, a hol annyi a nemes ügy élére állitható hitbuzgó protestáns férfiak száma. Ugy de bár annyian hivatalosak volnának, csak egy lehet a választott, jó lesz a szavazatokat a mennyire lehet el nem aprózni. Bognár Endre. A szalónaki ev. templom száz éves jubileuma. — „Erős vár a mi Istenünk, Legjobb fegyver s védelem ; Megtörik rajt, mely ellenünk Felzudult, a vész s elem!" Örömtől repeső szívvel zengedezzük a nagy reformátor ezen, rendíthetetlen hitről tanúskodó szavait most, midőn országszerte, a józsefi türelmi rendelet következtében, mintegy a pünkösdi isteni lélek teremtő fuvalmára a földből kinőtt száz meg száz evang. templom 100 éves jubileumát ünnepeljük. Kétszáz évig tartó üldözés, elnyomatás után, mi alatt annyi üdv és igazság után epedő hü kebel kérdezte sóvárogva, reszkető ajakkal — mint a nagypénteki katastropha által lesújtott, reményvesztett tanítványok zárt ajtók megett összegyűlt félénk serege : Sionnak őrei, múlik-e már az éjszaka? Közeledik-e már a reggel?! — végre felderengett a lelkiismereti szabadság, — az evangéliom pirkadó hajnala, az ev. egyház húsvét reggele. A felvilágosodott szellemű II. József császár, mintegy második arimathiabeli József, levette a keresztfán függő Jézust, s átadta azt a hü tanítványoknak, kiknek ölében az csakhamar fel is támadott. Igaz, hogy az ő türelmi parancsa csak hajnali sugár volt, de mely a nap felkeltét hirdette s egy jobb jövőre nyújtott kilátást. „Csak tűrték az evangélikusokat! csak félreeső helyeken — torony és harangok s utczára nyiló ajtó nélkül, építhettek templomot! . . . mily szük marókkal, mostoha-módra mérték nekik a minden embert, természeti jog szerint megillető vallási