Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dunántúli egyházkerület közgyűlése
60 Ha az áldott emlékezetű Radvánszky Antal nagyszabású terve, megalapítani az „egyetemes alapot" szűkkeblűség hiányában elodáztatott — lehet örökre — felvetem a kérdést, nem volna-e itt az ideje a biztosító társulatok számára egyházaink által nagy részben odaajándékozott jelentékeny nagy összegeket okosan megtakarítani s üdvösöbben gyümölcsöztetni, úgy, hogy épületeink is biztosítva legyenek s hogy egyéb egyházfelekezeti czéljainkra is tekintélyes alaptőkével rendelkezhessünk. Nem volna-e itt az ideje tenni arról, hogy az egyházi épületektől évenkint fizetett tüzkárbiztosítási dijakat, egyenesen, vagy közvetve az esperességek által az egyetemes pénztárba "beszolgáltassuk. És nem volna-e czélszerű a gyámintézet összes jövedelmének és gyűjtésének kiosztását egy pár évre beszüntetni s a kölcsönös tüzkárbiztosítási alaptőkéhez csatolva egy ideig az egyetemes pénztárban kamatoztatni? Végre nem volnánk-e eléggé életképesek kimondani, hogy, a mennyiben az így teremtett alaptőke egy ideig a szenvedett kár megtérítéséhez elegendő nem lenne, azon esetben egyik a másikért kölcsönösen solidariter jót állunk? Mind oly kérdések, melyek a gondolkozók figyelmére teljesen méltók. Én ezúttal a felvetett kérdésekhez csak a következőket kívánom röviden megjegyezni : Általánosan tudva van az, hogy az egyházi épületeket tűzvész legritkábban éri. Sok esetet tudok, hogy midőn az egész község elpusztult, a templom -és az ezzel védett paplak vagy iskola megmaradt, s mégis mily rengeteg összeget dob ki az egyetemes egyház c épületeinek biztosításaért évente különféle társulatoknak! Vegyük alapul egyre másra a biztosított összegek és a biztosított díjak minimumát : 609 anyaegyház temploma után fizet évente 8 írtjával •= 4872 frt, 561 íilialis templom „ „ n 3 « = 1683 „ 633 paplak után melléképületeivel „ 6 „ = 3798 „ 1543 iskola után melléképületeivel n 3 „ = 4629 „ 19 felsőbb tanintézet után melléképületeivel 15 „ = 285 „ összesen I5268 frt. Ha ezen összeget a gyámintézet és Leopoldianum 40,000 frtnyi tőkéjével összesítenők s a gyámintézetek évi 8000 frtnyi jövedelmével tíz éven 5°/ 0-tal kamatoztatnánk, tiz év múlva rendelkezésünk alatt ötszázezer forint tekintélyes alaptőke állana. Ámde a pessimisták ellenvetését jól tudva, mi történik a tőkét gyűjtő tiz év alatt a tűzkárt szenvedett egyházakkal? Tegyük fel a legrosszabb esetet, hogy tiz év alatt ötszázezer forintnyi kárunk lesz, ezen legrosszabb esetben kimondandó lenne közös megállapodással, hogy a szenvedett kár felét 250,000 frtot az alaptőke fedezi, másik felét pedig az egyházak pótolják s így tiz év múlva mégis 250,000 frt alaptőkével rendelkeznénk. Egy másik mód a következő lehetne. Biztosítsanak az egyházak tiz éven még ezentúl is tetszésük szerint különféle társulatoknál, de saját jól felfogott érdekükben fizessék ugyanezen biztosítási díjak felét évenkint az egyetem pénztárába, s így a gyámintézet tőkéje és jövedelmével tiz év múlva ismét 250,000 frt alaptőke kerülne ki. Mindenki be fogja látni, hogy itt a legrosszabb esetet vettem számításom alapjául s minden koczkázat feltevésével remélhető, hogy kedvezőbb körülmények között a kamatosítás tiz év múlva három sőt négyszázezer forint tőkét is eredményezhetne. Ki szedné be a biztosítási díjakat? miképen kezeltetnének azok? ki becsülné meg részrehajlatlanul a szenvedett károkat? mindezen kérdésekre a felelet egyszerű. — A körlelkészek évenkint bejárják az egyes gyülezeteket, ezek beszolgáltatnák a beszedett összegeket a főesperesnek, a főesperes pedig az egyetemes pénztárnoknak. A begyült pénzeket fizetésének némi javításával az állandó pénzügyi bizottság felügyelete alatt a fővárosban kezelné az egyetemes főpénztárnok; a szenvedett károk megbecsülését egy szakértő közreműködése mellett teljes megnyugvással rá lehetne bízni valamely szomszédos egyház felügyelője, papja és tanítójából álló hármas bizottságra, kik ezen küldetésükben bizonyosan — ex nobili officio — mindenkor szívesen eljárnának. A kérdés fontos! Én az eszmét megpendítettem. Szóljanak hozzá avatottabbak. De meggyőződésem, hogy összedugott kézzel, materialis irányú időnkben nem fogunk megélhetni. Szügy, 1883. april 28-án. Wladár Viktor. BELFÖLD, A szép napnak még egy emlék! — Adunánt. ág. hitv. evang. egyházkerületközgyülése. Kerületünk főtiszt, superintendense május 8-ára irta ki rendkívüli kerületi gyűlésünk idejét Győrbe, melyet megelőzőleg május 7-kére pedig meghivattak a kerületi főtanoda nagybizottságának tagjai. Nevezett napokra csakugyan közel- s távolról nagy számmal gyűltek fel az egyházmegyék küldöttei, még pedig a czélból ily szokatlan nagy számmal világi és egyházi férfiaink, hogy a mi végett kerületünk főpásztora e rendkívüli ker. gyűlést egybehívta, a szeretve tisztelt vil. felügyelő úrnak br. Prónay Dezsőnek a kerülettől leendő szívélyes bucsuvételén tisztelgőleg jelen lehessenek. _ Már 7-én az előértekezletet megelőzőleg kezdetét vette az ünnepélyesség, a mennyiben a Győr-városi ev. gyülekezet küldöttei, élükön a két helybeli lelkész és felügyelővel tisztelegtek a kerülettől búcsúzni készülő felügyelő szállásán. Másnap pedig — az előértekezlet megállapodása szerint — a reggeli órákban egyházmegyénkint nyújtották át az egyház vil. és egyh. férfiai a szeretet és tisztelet újabb adóját szeretve tisztelt világi felügyelőjüknek. A küldöttségek élén majd a világi esp. felügyelők, majd meg az esperesek adtak kifejezést egyrészről a közös fájdalomnak, másrészről pedig a közös örömnek. A fájdalomnak, az okból, mert a felügyelő a kerületből távozik, a közörömnek pedig a czélból, hogy mint egyetemes felügyelő, br. Prónay jövőre sem fog megszűnni a mienk maradni. Felügyelő úr mindegyik szónok szavaira melegen, áthatóttan és leereszkedőleg válaszolt, biztosítva az egyházmegyék küldöttségeit a felől, hogy jövőre is érdeklődni fog kerületünk legkisebb mozzanata iránt is.
