Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther és az ultramontán történet írás. Szlávik M.

53 azt pedig, hogy azon szellemnek, mely kifelé gravitál s a tót nép, illetőleg felserdülő nemzedék szívébe azon balhiedelmet csepegtetné, mintha számára édes e magyar hazán kivül széles e világon léteznék hely; hogy azon szellemnek, mely alattomban vagy nyilván fajgyűlöletet szít; hogy egy szóval azon pánszlávizmusnak, mely a m. évi egyetemes gyűlés szavaival élve (1. jegyzőkv. 5. p. c.) „szóval, írásban, nyomtatványban vagy tettel nyilvánítja, hogy a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek ellensége," e műben legkisebb nyoma sem lelhető fel, azt jó, tiszta lelkiismerettel állíthatjuk. Hogy ezen nem ok nélkül perhorrescált irányzatnak a kérdéses könyv három utolsó részében, melyek természetrajz, természettan s gazdaságtannal foglalkoznak, árnyéka sem lehet, ez a dolog s az említett tantárgyak természetéből önkényt foly, de hiába kerestük azt a mű három első részében is. — Nem találtuk azt az egyházi történelemben, mely tárgyához illő hangon van tartva, nem honunk történetében s a hozzá csatolt alkotmány tanban, melyet, egyetlenegy, csakis a tót népre érdekkel bíró pont kivételével, hazánk bármely népiskolájában használni lehetne, s nem találtuk azt a földrajzban sem, melyhez didaktikai szempontból férne talán egy két észrevétel, de mely mindenütt számol a tényleges viszonyokkal s ment minden elferdítéstől, s nem csak honunk ismertetésénél, de egyebütt is, a tót tulajdonnevek mellé magyar megnevezéseket is (Balkán félsziget, Török császárság s eff.) csatol. Egy szóval államellenes irányzattal, vagy oly nyilatkozattal, melyből hazafiatlan lelkületre legtávolabbról is lehetne következtetni, az incriminált, általunk megbírált könyvben sehol sem találkoztunk, vájjon pedig egyes a történetből és valóságból merített adatok felemlítésében, mint : hogy a szláv népeket Cyrill és Method megtérítették a keresztyén hitre (10. 1.), hogy honunkban a magyarok bejövetelekor mások között tótok laktak, kik földmiveléssel, baromtenyésztéssel s méhészettel foglalkoztak, sőt némely kézi mesterségekben is jártassággal bírtak (80. 1.), hogy Nyitra a magyarok beköltözése előtt Szvatopluk tót király s Method székhelye vala (41. 1.), hogy Mosóczon a tótok hírneves költője Kollár János született (42. 1.), hogy Horvátország s Montenegro lakói szlávok (52. s 56. 1.) : vájjon ily adatokban rejlik-e pánszlávizmus, s kifogásolható-e, mint hazaellenes azon körülmény, hogy a földrajzban a helységek nevei tótul vannak adva s Lőcse „Levoéá"-nak, Nagyszombat „Trnavá"-nak, Pécs „Pätkostoly"-nak van nevezve? ezt minden elfogulatlannak Ítéletére bízzuk." 2. Az alsó tankerületi bizottság pedig ekképen nyilatkozik : „Általán kimondhatónak véli a bizottság, hogy a könyv igen tartalmas és alkalmas tankönyv is lehet ott, hová szánva van, s hol nyelvezete otthonosabb, mint azt már azon körülmény is mutatja, hogy már három kiadást ért. A mi pedig az államegység és pánszláv tendentia tekinteteit illeti, e könyvet olvasva, a szerzőktől és a kiadó esperességtől egészen abstrahálva, sem egy sem más vétség vádját a könyv ellen emelhetni, benne alapot nem fedeztünk fel. A mi hazánk földrajzában és történetében vagy pótlást, vagy kihagyást, vagy helyreigazítást igényel, azt egy következő kiadásnál mind igen könnyű szerrel meg lehet tenni. Ezek egy része a gyorsan egymást követő megyekikerekitések, polgárosítások, állami átalakulásokra vihető vissza; más része pedig nyilván onnan származtatható, hogy az átdolgozó a régibb s ujabb forrásokból merítvén, nem volt eléggé figyelmes arra, hogy a korral s ennek vívmányaival haladva, tantárgyát oy alakba öntse át, hogy abban sem több sem kevesebb ne foglaltassék, mint a mennyit egy a korral haladó, a czélnak teljesen megfelelni tartozó tankönyvnek felölelnie kell. De öntudatos, tendentiósus állam- és nemzetellenes, a jelent ignoráló vagy meghamisító, a jövőt pedig hazafiatlan módon adoptáló irány-nyomokra a tankönyvben, mely egészben véve tárgylagosan, illető helyeken egyházias és hazafias szellemben van tartva, nem akadtunk." Ezeket tárgyilagosan elmondani a zólyomi esperesség hazafias becsülete, az ártatlanul megtámadott tankönyv, valamint a hazai ev. közönségnek félrevezettetéstől való megóvása érdekében szükségesnek találtam. Mockovcsák János T. zólyomi ág. h. ev. főesperes. Luther és az ultramontán történetírás. „Was an uns böse ist, das nutzen sie auf, des andern guten schweigen sie." Luther, Tischreden, herausg. v. Förstemann B. 4. S. 154. A római egyházban mindenkor megvolt a hajlam, az eretnekek hitelét a lehetőségig csökkenteni. Ezen eljárása már elveiben gyökerezik s legújabban — mondhatni — bizonyos fokig remekel e téren. Hiszen oly időben élünk, midőn a római egyház az ősz Döllingert, a katholikus egyháznak Möhler mellett kétségkívül legnagyobb tudósát, nem tűrhette meg kebelében, nem csak azért, mert nem tartja a reformátiót a forradalmak s államellenes czélok szüleményének, mint újabban a „békeszerető" XIII. Leo pápa; de sőt Luthert a legnépszerűbb jellemnek s németnek mondja. Szenvedélyes támadásainak kedvencz tárgya volt és lesz Luther élete és személye, főleg most, midőn közel van 4 százados születésnapja, melyet a német prot. irodalom népünneppé kiván átalakítani. Bizonyítja azt Janssen J. ultramontán történésznek, az „egyház" fű fiának „Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgange des Mittelalters" czímü müve, mely rövid idő alatt több kiadást ért, úgy hogy a „Germánia" jónak látja fennen hangoztatni, „egyedül Janssen e müve alapján kezd a német nemzet Luther iránt igazán érdeklődni." Igaza van Dr. Jacobinak, midőn egyik előadásán e műről azt állította, hogy „azt csak úgy nyelte a római világ." Ultramontán körökben Janssen nagy tekintélynek örvend, s üdvözölnünk kell Dr. Köstlin hallewittenbergi egyetemi tanárt, kinek ismeretes Lutherbiographiái a tudománynak díszére, a protestantismusnak javára s örömére szolgálnak, midőn mint hivatott kritikus s Luther életének s iratainak elismert történésze fölvette a keztyüt, hogy „Luther und J. Janssen, der deutsche Reformator und ein ultramontaner Kritiker" czímü müvében az ultramontán történész eljárását a német népnek bemutassa.