Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anyagi érdekeink. II.

37 de kérdem, mi nevelői hatása van annak, hogy a szülőtől kapott, kikunyorált pénzt elviszi a tanítónak, miért még a tanító urat meg is jutalmazzák? Talán az, hogy mikor kezébe kapja a sóváron várt pénzt, örül neki; de vele bánni nem tanult, elfecsérli vagy elteszi s féltékenyen őrzi azt a nagybecsű kincset, mely szelleme szárnyalását megbénítja, az erkölcsi érdekek s embertársai iránt eltompítja. Ennél még sokkal nemesebb, nevelési érdekű volna az önsegélyző egyesületek rendezése; bár kis gyermekeknél ez is idétlenség. Teljesen osztom tehát mindazon férfiak nézetét, kik az iskolai takarékpénztárak behozatalát feltétlenül károsnak tartják. BELFÖLD* I. Visszhang. E becses lap 2-ik számában az „Egyháziasság" czimü vezérczikkben egy igen figyelemre méltó, jelentős indítvány foglaltatik, mely a következő három pontban van előterjesztve : „Folyó év november io-én lesz Lutherünk születésének négyszázas évfordulója. Ünnepeljük még közösen, együtt, még pedig : i. Ünnepeljük nov. u-én, midőn a szent keresztség által Isten országára született. 2. Ünnepeljük úgy, hogy a megelőző időben, a helyi viszonyokhoz képest a papi lakon vagy az iskolában összegyűjtve népünket, mutassuk fel Krisztus eme kiválasztott harczosát. 3. Ünnepeljük Luther életrajzának magyar nyelvű, népolvasmánynak alkalmas megiratásával." A kérdés tehát az, elfogadjuk-e az indítványt, óhajtjuk-e a jubileumot megünnepelni? És mi e kérdésre csak azt felelhetjük, hogy teljes szívvel hozzájárulunk az indítványhoz és óhajtjuk, hogy magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunk folyó évi nov. 11-én külföldi hittestvéreinkhez csatlakozva, egy szivvel és egy lélekkel ünnepelje meg a nagy reformátor születésének négyszázados évfordulóját. Óhajtunk e napon hálás kegyeletünk érzelmeivel áldozni Lutherünk dicső emlékezetének. Hiszszük, hogy ez az ünnep alkalmas lesz híveink vallásos és egyházias érzületének emelésére, megszentelésére. A mire a vallásos elhidegülés és egyház iránti közöny e korában annál szentebb kötelességünk törekedni, mert úgy is az a vád ér bennünket, hogy e bajok orvoslására nem forditunk kellő figyelmet, nem fejtünk ki elég buzgalmat. Óhajtjuk, hogy Luther négyszázados születésnapja ünnepeltessék úgy, hogy az senkit hidegen ne hagyjon, hanem mennél épületesebb legyen mindenkire nézve, mi végre gyűléseinken a sor intézkedni arra nézve is, hogy híveink e magasztos ünnepre az indítvány 2-ik pontjának értelmében, szellemében méltóképen előkészíttessenek. — Az indítvány végső pontja szerint írassék meg Luther népszerű életrajza is. Tót ajkú testvéreink a tót nyelvű életrajzról már gondoskodtak; hiszszük, hogy a már megindult önkéntes adakozás útján a magyar ajkú életrajz költségeiről is mihamarább gondoskodva lesz. Ha ez az életrajz valóban egyszerű, népies nyelven lesz irva és ha továbbá tartalmára nézve is olyan lesz, hogy látni fogja népünk „benne az evangéliom újjászülő hatalmának valósulását, a Krisztusban élő hit erejének megtestesülését": úgy a vallásos könyvek és olvasmányok iránt kegyelettel viseltető népünk nemcsak szívesen fogja fogadni, hanem meg is fogja azt őrizni, hogy időnként olvasásához visszatérve, mindannyiszor okulást, vigaszt, hitet és egyházszeretetet merítsen belőle. Üdvözlet az eszme megpendítőjének! Óhajtjuk a 400-as jubileumot megünnepelni. Endreffy János. II. Visszhang az „Egyháziasság" czímű czikkre.* Soha jobban a lelkemből mondott szavakat nem olvastam, mint midőn a fenntnevezett czikknek olvasása közben a következő sorokhoz értem: „a mely egyház nem marad élő összeköttetésben múltjával, elveszti jellegét s vele létjogát." Az egyházak nem múló érdekek közösségén alapuló szövetkezetek, melyek annyiszor újból alakulhatnának, a hányszor azt a változott körülmények kívánnák; sőt inkább élő organismusok, melyeket az isteni eszmékkel terhes idők méhe szült s melyeknek fejlődése analog minden más élő organismusok fejlődésével. Valamint mindenki egyéniségének s fejlődése irányának alapfeltételeit magával hozza a világra s azokat későbbi élete folyamán meg nem változtathatja, bár ő maga változik is a mellett; s valamint senki gyermekkorát nem kezdheti újból: úgy egyházunk életerejének gyökérszálait csak a múltban kereshetjük és egészséges irányban való fejlődése első sorban az által van feltételezve, hogy azon arányban, a mint a felette elvonult korok száma szaporodik, növekedjék önismerete s ennek alapján a külső körülményekkel szemben magát mindenkor magához híven, — következetesen és czéltudatosan érvényesítse. A mily arányban szaporodnak immár az egyházunk czéljával ellentétes irányú tényezők s foglalnak tért társadalmunk összes rétegeiben : oly arányban kell, hogy nagyobb mérveket öltsön egyházunknak fentebb érintett tudatos és önczélos tevékenysége, mikép így az ártalmas hatányok ellensúlyoztassanak, — a versenytársakkal szemben pedig helyünket mint egyház, mindenkor megállhassuk. Szóval az egyháziasságot, mint az egyházunkért való tudatos és áldozatkészségben nyilvánuló lelkesedést, nemcsak ott, a hol az még meg van, — minden áron fenntartanunk kell, hanem egyszersmind az elvesztett positiók visszaszerzésére s újaknak meghódítására is irányoznunk kell összes tevékenységünket. Ezen czél elérésére én is igen életrevaló eszmének találom, hogy a közelgő Luther-ünnepély alkalmábót, egyháznnk ezen egyik legfenségesebb alakjának életrajza népszerű nyelven megirattassék s annak olvasása egyházunk bármily nemű tagjaira nézve lehetővé tétessék. E tárgyra vonatkozólag igen illetékes helyről hallott azon véleménynek bátorkodom kifejezést adni, mely szerint a megírandó műnek kelendőségét nagyban előmozdítaná, ha az Luther életéből merített egyes fontosabb jeleneteket ábrázoló illustrátiókkal láthatna napvilágot, melyeknek megszerzése Németországból túlságos anyagi áldozatot sem igényelne. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a küszöbön álló esperességi gyűlések alkalmával az intéző férfiak az egyházak figyelmét felhívnák ezen keletkező egyházi vállalatra, annyival inkább, mert egyházi irodal*) L. Az „Evang. Egyház és Iskola" f. évi 2-ik számát.