Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország
321 voltak felhalmozva. Az elnöki asztalnál az elnökné Leonhárdy báróné mellett helyet foglaltak főt. dr. Geduly Lajos sup. és kir. tanácsos úr, nagys. Mossóczy Lajos kir. tanácsos úr, tiszt. Frey tag lelkész úr és Michaelis Vilmos igazgató úr. A terem fullasztásig telve volt válogatott közönséggel. A gyermekek által elénekelt rövid egyházi ének után szót emelt tiszt. Frey tag lelkész úr, ki meleg szavakkal köszönte meg különösen az érdemdús elnökné fáradságát és azután intő szavakkal fordúlt a gyermekekhez, hogy magaviseletök és szorgalmuk által iparkodjanak ezen jótékonyságot megérdemelni. Erre két kis leány lépett elő, köszönetet mondván a gyermekek nevében mindezen drága ajándékokért, mik nekik szánvák, mire a kiosztás kezdetét vette. Általános nagy öröm közt folyt ezen szép munka körülbelől egy óra hosszat, mialatt a terem lassanként ürülni kezdett. 56 gyermek kapott ez alkalommal teljes öltözéket, 132 lábbelit s egyes ruhadarabot, a többiek pedig hol könyveket, táblákat, füzeteket, tollakat, hol pedig játékszereket, gyümölcsöt, süteményt stb. A gyermekek ártatlan öröme ékesen szóló köszönet volt; s az ég áldása legyen a jóltevők jutalma. Frsz. KÜLFÖLD. Lipcse, deczember 10-én. — A némethoni egyetemi társas életnek kétségkívül vannak kinövései, s bár a legújabb időben az ú. n. Reformburschenschaft-ok ezeket elmellőzni igyekeznek is; törekvésök igen-igen lassan válik eredményessé. — E mellett azonban el kell ismerni, hogy az akadémiai egyletek legtöbbje — a kedélyes társas élet ápolása mellett is komolyan fogja fel feladatát. Utalok csak az itteni theologiai egyletekre. A számos „Verbindung" mellett-öt komoly theologiai egylet létezik. Ezek közül 3 nem tart igényt különös figyelemre, a mennyiben tagjait az egyházi életre előkészíteni — ez kizárólagos feladatuk, csak megemlítem, hogy az egyik dr. Kahnis személyes vezetése alatt áll, s hogy a másik kettőben is időnként tanárok is tartanak felolvasásokat, szóval figyelemmel kisérik müködésöket. E három mellett azonban — azt hiszem — tágabb körű figyelmet érdemel a másik kettő. Az egyik az akad. Gusztáv-Ádolf - egylet. Czéljáról nem szükséges szólanom, — s ezúttal csakis egy szép tényével kapcsolatban — fogom tágabb körű figyelembe ajánlani. — Az egylet f. é. június-hó 25-én, fennállásának 25 éves jubileumát ünnepelte. Az egylet hálásan tapasztalta, hogy saját jubiláris éve — az egész evangelikus egyház öröméve, s e hálájának Isten iránt avval akart kifejezést adni, hogy gyűjtést indított egy ösztöndíjalapra, mely egy olasz-, a valdensek és a chiesa libra felekezetéhez tartozó theologus számára a némethoni tanulmányt lehetővé tegye. Az egyetemek majd mindenikén egy gyűjtő-bizottság alakúit, itt Lipcsében gyűjtőhelyek rendeztettek be; s a legújabb kimutatás szerint ez ideig is összegyűlt 2857 márka — Lutherstipendium czímen. Tagadhatlan, ez ösztöndíj a Lutherév legszebb emlékeihez fog tartozni. Természetes, a gyűjtés tovább folyik, az adományokat a Gusztáv-Ádolf egylet közlönyei nyugtázzák. A másik egylet a misszió-egylet. Czélja az ifjúságban a misszió iránt érdeket ébreszteni és fenntartani; hetenként egyszer tart ülést. Egyik héten a pogány misszióról tartatnak felolvasások; — (nem rég a madridi ev. lelkész, Fliedner, is tartott egyet); — a másik heti ülések egy saját körré, az ú. n. institutum judaicummá alakúinak. Erről is szólanék pár szót. Ez instituta judaica kiterjednek Halle, Erlangen, Christiania, Berlin, Greifswald és Lipcse theol. facultásaira. Czéljok bennmaradó : a keresztyének közt a zsidóságot, a zsidók közt a keresztyénséget a maga tisztaságában ismertetni, s ez által a missziót a zsidók közt lehetővé tenni. E tagadhatlan nemes czélu vállalat története visszanyúlik a múlt század első felébe, mikor is Halléban Schulcz és Wolkersdorf állottak az ilynemű intézet élén, azóta feledésnek ment volt; mig 3 év előtt itt Lipcsében s a már felhoztam helyeken újjá ébredt. A lipcsei institutumnak a mult félévben 35 t agJ a volt; helyisége a Vereinshaus für innere Mission. Az egésznek lelke ugyan dr. Delitzsch; ő, kinek óriási tudományossága és tevékenysége mindenkiben bámulatot kelt, ez intézettel kapcsolatban magyarázza e félévben a zsidók mindennapi imáit, sőt egy kizárólag ennek szánt folyóiratot szerkeszt. De, s ez mutatja a jelentőséget, melyet e vállalatnak a misszió-egylet tulajdonít, egy külön zsidómisszionárius, Fáber, vezeti az üzleti teendőket; a protestáns központi egylet pedig felismerve az intézvény nemes czélját, igen tekintélyes könyvtárral ajándékozta meg. Jobbára a héber irodalomnak szánt müvek; bár általánosabb érdekű és teljes számú missziói lapok is találhatók e könyvtárban, mely 2—4-ig d. u. naponta mindenki számára nyitva áll. Csak a száraz adatokra szorítkoztam, mert még egy pár tárgyilagos szót kívánnék mondani azon gondolatokhoz, melyek e lap greifswaldi levelezőjében az ünnepélyek után támadtak. A ki u. i. az általa idézett felhívást a lipcsei lapban vagy másutt nem olvasta, arra a gondolatra kénytelen jönni, hogy ama czikk a magyarországi tótok „panasza, alamizsnakoldulása!" s hogy ily véleményt kelteni volt a levél czélja, bizonyítják a sorok : „Valóban igen nagy köszönettel tartozik annak a magyar haza és ev. egyház, ki őt ily szép s eleven színekkel festi a külföld előtt", s azon felfogása is, hogy az idézett közlemény az „autonomia megsértése." A dolog azonban úgy áll, hogy e czikkben sem panasz, sem alamizsnakoldulás nem foglaltatik, mert az a lutheránus „Gotteskasten" felhívása, s hogy nem czélja a magyarok ócsárlása, kitűnik abból, hogy ugyanott felhivatik a német luth, közönség, hogy adakozzék a cseh-morva lutheránusok, a cseh gymnasisták, a lutheránus tótok, az osztrák c o nfirmandusok, az Amerikába költözött luth, németek, a párizsi luth, egyház, és a Némethonban a reformátusok és uniáltak közt élő luth, testvérek javára. Hogy csakugyan a „Gotteskasten" felhívása, megolvashatja a „Prot. Kirchenz." utolsóelőtti számában, de meg én olvastam más lipcsei
