Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Utóhangok a Luther-ünnepélyekhez. Dr. Moravcsik Gy.

38-ik szám. Pozsony, 1883. évi deczember 15. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. f >1 /VYEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. f Előfizetési ár: /VYEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : Egész évre 6 frt - kr. Négyhasábos petit sorként félévre . 3 n n Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., negyedévre I » JÓ » Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. többször közölve 5 kr. Egy szám ára : 12 kr. 0. é. Felelős szerkesztő : Bélyegdij : külön 30 kr. l J TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. v J Tartalom: Utóhangok a Luther-ünnepélyekhez. (Dr. Moravcsik Gy.) — Mit hoztál? — Szeretet a nyelvben. (Farkas Gejza.) — A női diakónia. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Első évfolyam. Hátralékban levő előfizetőinket s megrendelőinket tartozásaik lefizetésére kérjük. Utóhangok a Luther-ünnepélyekhez. Elhangzott már az ünneplés morajja, Mely a világot büszkén járta át, De lelkem még e hangot egyre hallja : A szent szabadság harsogó szavát. E bátorító szózat áthat engem, S némán merengek messze multakon — A múlt időt, mely itt leng most körültem, Amint mesél sok szépet, hallgatom. Látom az árnyat búsan átsuhanni, — Miként ha volnék századok előtt —, A gondolatnak röptét haldokolni, S a zsarnokot, mely lánczra verte őt. A szellem oly alant repülni fárad S vergődik kínos rabbilincseken, A sürü, fojtó köd mindenre áthat . . . Mi eszme volt, most mind élettelen. S jöttél te akkor, szent ihlet tüzével, — Fényes tömegben, egyszerű barát —, S hangoztatád körülted szerteszéjjel Az ős igazság biztató szavát. Oh látom én jól, az igazság utja Lelked szavára mint tűnik elő ! Es felragyog a nap sugára újra A nagy mindenség égboltján kelő. A mult ködéből fényözönben égve Elő-előtün annyi hős alak! Közöttük égő vágygyal szertenézve, Mindnyája élén téged láttalak. Te mérhetetlen, bátor, büszke szellem — Mért nincs szavam, hogy megnevezzelek? A bús homály riadtan szertelebben, Amint felhangozik dicső neved ! Óh mennyi sok szép álomkép ragyog rám . . . Pedig hiszen valók mindannyian! . . . A nagy csoportot ott mikéntha látnám : Fejdelmi pompa, csillogó arany . . . Gúnyos mosolylyal, szertelen haraggal Hogy végig mértek mind, mind tégedet; Te rendületlen álltál, büszke daczczal : „Az ég akarja —, mást nem tehetek!" S amint beszéltél, megzendült szilárdan Szavadban az igazság ereje, Amely — pedig ma milyen más világ van! — Még most is harczra lelkesítene, Óh hogyne, hogyne győzött vön' az eszme, Midőn milljóknak szíve szállt feléd, Hozzád fordulva, tőled esdekelve Újabb vigasztalást és új reményt. S megadtad mindezt ... ős hitet a szívbe, Nem új hitet, csak mely ott volt soká, De mint homályban gyenge fény elégve . . . Mig szellemed új életre hozá. A lélek újra buzgóan felérez, Küzd és remél e földi életen . . . S salaktól menten száll fel istenéhez, Közvetlenül, tisztán és nemesen. Nekem, ki gyenge bár, — szilárd kezekkel Thémisnek lengő zászlaját fogom, Nekem kétszerte szent vagy büszke szellem, Ki győztesen állsz tünő romokon. S lelked egy pillanatra sem széditheté el A diadalnak büszke mámora . . . Az útról, melyet választál erélylyel, Nem léptél félre egyszer sem —, soha! Nekem jogom van, hozzád így kiáltni : Lengjen körültünk bátor szellemed, Hadd lássuk emléked hatalmát szállni Mint győzelmet, a mindenség felett. Maradj közöttünk . . . Mindörökre égjen Lelkednek fénye s mindent hasson át . . .