Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Erős vár a mi Istenünk. Ford. Margócsy J. - Erős vár a mi Istenünk. Ford. Szentesi

276. a diadalt, — a diadalt önmaga felett, a diadalt a világ számára is. * * * 1521-ben april-hó 18-án a fényes wormsi gyűlés közfigyelmét egy erőteljes papi alak vonja magára. — Császár és herczegek, grófok és püspökök az ő ajkairól várják a megváltó szót. S ő, ha nem is az ő várakozásoknak megfelelőleg, kimondja a megváltó szót, kimondja nyilt, férfias, méltóságteljes hangon : „hacsak a szentírásból, vagy egyéb döntő s világos érvekkel meg nem czáfolnak, — mert én egyedül a pápának s a zsinatoknak hitelt nem adok, hisz bizonyos, hogy sokszor tévedtek és egymásnak ellentmondottak — én tanaimból semmit vissza nem vonhatok, semmit visszavonni nem akarok, mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék! Itt állok, máskép nem tehetek, Isten engem úgy segéljen!" Im' Luther, a diadalmaskodó Luther, Luther a hitszilárdság, a jellemnagyság, az eszmény fenségében ! Ő emberül küzdött s azért a diadal koronája el nem is maradhatott ! Ha gyönyörködünk gyermekkora szeretetre méltó elfogulatlanságában, — ha megszeretjük az ifjút őszinte kétségei nehéz harczában, úgy tisztelnünk, bámulnunk kell a férfit a jellemnagyság magaslatán. Igen, mi bámuljuk, — bámuljuk, sőt áldjuk, — áldjuk, mert amit önmagának kivívott, azt kivívta nekünk, evangyélmi egyházának, sőt még azok számára is, kik jelszavát hadizenetnek tekintik. Azóta, hogy Luther ajkairól hangzott, hódít e szó minden téren. Azóta fogtak a komoly munkához itt is — ott is, hogy az egyén lelkiismerete s a külső hatalmi szó, az ó- és újvilág, a múltra támaszkodó jog s a jelen-parancsolta kötelesség, a rend és szabadság — és száz meg száz egyéb, különböző alakban mutatkozó ellentétek közt a helyes, az egészséges egyensúlyt helyreállítsák. így Luther nemcsak kora, nemcsak egyháza, hanem az összemberiség érdekében küzdött! Azon kortól, melynek fia volt, nyert kétélű fegyvert, a kétség fegyverét, amit korának adott, vala a béke pálmája, a legdicsőbb javak, melyeket kivívott, melyeket megőrizni az utókornak szent feladata. * * * Erre buzdít, erre lelkesít a mai nap, melyet a kegyelet és hála zavartalan ünneppé avat. Ifjú barátim! nem olvadnak-e a ti örömhangjaitok is Luther diadali énekébe: „Erős vár a mi Istenünk"? Óh ha valakire, reátok kell, hogy az ő nemes példája lelkesítőleg hasson. Azon két hatalom, mely Luther kebelét választá küzdtérül, szép egyetértésben él bennetek, teljes összhangzatban működik köztetek, — ha Luther szelleme vezérel. Vallás és tudomány — ikertestvérek ők protestáns egyházunkban, hü társak, kik egymást feltételezik, egymást támogatják, egymást kiegészítik. Az egyik megvilágítja, élesbíti a szemet, a másik melegíti, hevíti a szívet. Pedig mi volna a fény meleg nélkül? s mi volna a meleg fény nélkül? A természetben együtt van mindkettő, a szellem országában sem nélkülözheti egyik a másikat ! Igaz, néha, különösen az ifjúkor válságos éveiben, úgy látszik, hogy egyik a másiknak útját állja. Az ifjú eszmél, kezd gondolkodni, szemei megnyílnak — s mintha ingadoznék lábai alatt a föld, melyen eddig oly biztos állást foglalt, mintha ingadoznék feje felett az ég, mely felé eddig nyugodtan emelte tekintetét! Nem abban rejlik a veszély, hogy az ifjú lelkében kétség ébred, hanem abban, ha a kétség megbénítva erejét, őt szellemi tétlenségre indítja. Tanuljatok Lutherrel küzdeni! O nem nyugodott, addig kereste a sejtett drágagyöngyöt, míg megtalálta. A félmíveltségü ember eljut fejlődésében azon pontig, hol az ellentéteket megismeri, itt rémülve megáll, ezentúl nem emelkedik, szava mindig mások nézeteinek bágyadt visszhangja, tette mindig mások cselekedeteinek gyermekes majmolása. A valódi ész- és szívképzettség megismertető jele, hogy az ellentéteket kiegyenlíti. „Tudakozzátok az írásokat!" így int a vezér, kinek zászlója alatt Luther harczolni tanult. E szóval mutat a meredek útra, mely a hitszilárdság, a férfias meggyőződés magaslatára vezet. Szerencsés a vándor, ki fáradva s izzadva felküzdi magát a hegytetőre, — onnét letekintve hegy-vőlgy, erdő-mező, egy egységes, összhangzatos, gyönyörű tájképbe olvad össze. A jellemben kibékülnek egymással az ellentétek. Boldogok lesztek, ha hit és tudomány bennetek jellemmé egyesül, jellemmé nemesbül! Akkor mint férfiak fogtok érezni és gondolkodni, szólni és tenni ; mint férfiak fogtok állani, vagy elesni — állva boldogságot, s esve megnyugvást fogtok meríteni a jellem öntudatából : kötelességem szerint cselekedtem, „máskép nem tehettem"! Erős vár a mi Istenünk. Erős vár a mi Istenük, Védelmünk, jó fegyverünk; Karja mindenkor mi velünk, Ha vészszel kell küzdenünk. Konok ellenünk Harczot kezd velünk; Nagy erő-csellel Fegyverkezve lép fel; Nincsen mássá földszinén. Minerőnkkel mitsem érüuk, Csakhamar elveszhetünk; Az a bajnok harczol ér'ttünk, Kit Isten adott nekünk. Kérdezed: Ki az? Krisztus az igaz, Zebaóth, Isten, Más kívüle nincsen; Övé lesz a harczmező! Ördögökkel vón bár teln A világ, hogy nyeljen el, Minket az sem rettentene : Szent ügyünknek győzni kell! E világ ura, Tör bár bosszúra, Semmit nem tehet; Mert elitéltetett; Egy szó tönkre verheti. Meg kell hagyniok igénket Végig érintetlenül! Hogy segítse terveinket, Ő lesz nekünk ihletül. Élted', kedvesid' Ha el is veszik, Vagyonod' vegyék, Nincs abban nyereség! . A mennyország ránk marad! Szentesi.