Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Documenta Lutherana. Bierbrunner

anyaország határán, melyen túl a magyar népnek a nemzetiségekkel már sok nehéz harczot kellett vívnia, egy a magyar nyelvet, a magyar szellemet fejlesztő és terjesztő középiskola a magyar nemzetiség, a magyar állámeszme szempontjából szükséges és nélkülözhetlen. — Testvérfelekezetünk mint végvárat a magyarság közepette a Dráva partján állítá fel középiskoláját, a melyet nagy áldozatokkal nagygymnasiumból főgymnásiummá emelt, azzal indokolván ezen helyes hazafias eljárását : hogy, a mint a nemzetek országaik határán erős várakat emelnek, hogy megvédhessék, biztosíthassák az ország belnyugalmát, úgy különösen a magyar nemzetnek, s a benne működő minden egyes tényezőnek magyar iskolákat kell teremteniők, ahonnan, mint a jótókony nap melegítő sugárai, a magyar tudomány, a magyar szellem kisugározzék, kiáradjon azon nemzetiségek közé amelyek máshová gravitálnak, amelyek nem vér a mi vérünkből, nem csont, a mi csontunkból, hogy ezeket maguknak megnyerve, bizton működhessenek a nemzet-test jövőjének megszilárdításán. — Magát a magyar kormányt is — mint tudjuk — e szempont vezérelte, a mikor az ország déli határán, Fiúméban, Pancsován, Fehértemplomban, Zomborban, Újvidéken és több más helyen magyar középiskolákat állított fel. Ha ez igy van — és hogy igy van, arról a tények tesznek tanúbizonyságot — akkor az ág. h. ev. protestantizmus, amely három századon át az államkormánynyal szemben is folyton ápolta, és védte a nemzeti nyelvet, — most mondana le nemes feladatáról ? Nem, az nem lehet, hogy a mit őseink hitbuzgósága és hazaszeretete nagy áldozatok árán teremtett, azt mi most elejtsük, most mikor csak egy algymnasiumnak a többivel egy színvonalra emeléséről van szó! Hogy pedig iskolánk az előbbi szempotoknak is megfelelően teljesítette missióját, arról szóljanak az alább következő statistikai adatok, melyek iskolánk nélkülözhetetlenségét, fontos voltát eléggé bizonyitandják. Mert, mig S. Szt. Lőrinczen az intézetnek átlag alig volt évenként 40 növendéke, addig, a mióta Bonyhádon van, 117 tanuló esik egy esztendőre. Az intézetben, mióta Bonyhádon van, 818 protestáns tanuló nyert oktatást. Lakhelyeiket illetőleg következőkép oszolnak meg : Tolna megyei volt 987 tanuló; Baranya megyei volt 264 tanuló; Somogy megyei volt 97 tanuló; Fehér megyei volt 44 tanuló; Veszprém megyei volt 43 tanuló; Pest megyei volt 34 tanuló; Más megyei és Tótországi 57 tanuló. Anyanyelvüket illetőleg igy áll az arány : Magyar anyanyelvű volt 642 tanuló; Német anyanyelvű volt 853 tanuló; Tót és szerb anyanyelvű volt 30 tanuló. A tanulók szülőinek állását véve a következő arány mutatkozik: Önálló értelmiségü volt 728; Iparos és kereskedő vol 511; Őstermelő volt 267; Más állású volt 19. Ha az itt feltüntetett statistikai adatokat közelebbről szemügyre vesszük, önkénytelenül felhangzik belsőnkből a megg)rőződés eme szózata : e vidéknek egy magyar protestáns középiskolára égető szüksége van, s ha ilyen már is nem volna, egyet felállítani — ha elveinkhez hívek akarunk maradni — okvetlenül kellene! Tekintve már most az 1883-ik évi XXX. immár szentesítést nyert törvényczikket, s az ezáltal a középtanodákra nézve teremtett uj helyzetet, lehetetlen, hogy különös tekintettel bonyhádi altanodánkra nehéz aggodalmak ne támadjának lelkünkben, a mennyiben a hivatolt középiskolai törvény némely intézkedései közmondásos szegénységünkre ujabb, elviselhetetlen terheket raknak, iskolai czélokra amúgy is már túlterhelt gyülekezeteink áldozatait pedig fokozott mérvben igénybe vennünk már nem lehet. Minthogy pedig ezen körülmény esperességünk nevelési, és tanítási ügyére nézve tagadhatatlanul fenyegető veszélyt képez, az szorongatott helyzetében közgyülésileg a Főtisztelendő egyházkerülethez folyamodik azon bizalomteljes kérelemmel, miszerint egyházmegyénket a középiskolai törvény által altanodájára nézve teremtett uj helyzetből folyó nehézségei legyőzésére irányzott buzgó törekvésében tanácsával és hathatós pártfogásával támogatni, és nagy befolyású állásánál fogva közszükséget pótló bonyhádi gymnasiumát fenyegetett helyzetében megvédeni méltóztassék! Közzé teszi: Bauer Adolf, egyh. megyei főjegyző. „Documenta Lutherana." Furcsa gondolatok merülnek fel az ember agyában, ha ócska, porlepte és szétesett könyvekben lapozgat. A moly a széthullott levelek egy némelyikébe czifra hézagvirágokat rágott. Az eredeti, valódi értelem elpusztult ; a hol kedves, lélekemelő gondolatok, vagy nyájas üdvözlések mosolyogtak felénk azelőtt, most eltorzított, rút szavak léteznek csak, és a helyes értelem igen gyakran csak nagy nehezen egészíthető ki gondolkodásunk által. Nem régen egy pár roncsolt könyv fenmaradt lapjai kerültek kezembe. Az egyik lapon, melyet a moly majdnem művészi hímzéssé változtatott át, megmaradtak volt ezen szavak : „gazság..csel min.. ég . ." —, pedig eredetileg a mondat emígy hangzott: „...igazságot cselekedett mindvégig." Egy másik lap darabján állott : „Rom — a dölt", ezt a moly: „Romba dölt"-ből hagyta meg. János választófejedelem 1531. évi junius 25-én Lutherhez intézett levele első, üdvözletet kifejező sorából egy harmadik kezembe került lapon a következő szótagok maradtak volt fenn: „..ser..rus...or..\vi.diger ho.ge.ar.er.. eb er." Ép állapotban a mondat szövege így szólt: „Unsern grus zuvor erwirdiger, hochgelarter lieber..." Egy darabig merengésnek adtam át magamat ezen pusztulás felett, melynek minden emberi mű áldozatul esik; aztán akaratlanul azon kérdés villant fel gondolatomban, váljon ama „Documenta Luth er an a", melyek a római curia előzékenysége folytán napvilágot látnak e napokban, nem-e ily moly-rágta, ócska kútfőkből lettek összeállítva? A kérdés nem maliczia folytán keletkezett bennem. Oly institutiókkal szemben, milyen a katholicismus, hozzá szoktam, azon történelmi mozzanatokat figyelembe venni, melyeknek a kérdéses intézmény létét és hatalmát köszöni. De a szóban levő documentákról azon hír terjed, miszerint nem csak Luther személyét, hanem a refor-