Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Templom és iskola. Farkas Gejza

országunk nem e világból való. minek fájna érte a fejünk, minek adóznék a zsebünk? De a mi középiskoláink humanismusnak intézményei. A régi görög" és római hőstörténetek és személyek ismerete által akarják az ifjúba a humánust — az emberit oltogatni, a jellem, vitézség, bátorság, nagylelkűség nemes erényeit meggyökereztetni. S ez már közelebbről érdekel bennünket. — De nincsen ok miért történjék és terjeszkedjék a classicus képzés a vallásos képzés rovására? Hisz' a ker. vallás tanainak keretén belül sokkal szebb példákat lelünk, mind azon erények felköltésére, sőt a minek hiánya ott felette érezhető épen az gazdagon fellelhető itt — t. i. a lélek nyugalma, a boldogító hit. A vallástudomány minden classicus tudománynál classicusabb! Ha nem ezt valljuk és nem ez a meggyőződésünk, akkor alig magyarázható meg görcsös ragaszkodásunk középiskoláinkhoz. Utalunk a római kath. középiskolákra, melyekben az oroszlányrész a vallástudományoké. — Nemcsak a leczkerendben megállapított óraszám, hanem a kegyességben való gyakorlás — sa templom gyakori látogatása bizonyítják ezt. — Vannak a kik ezt túlzásnak tekintik — s nem jó néven veszik, de az egyház az ellenvetésekkel mit sem gondol, czélja felé halad kérlelhetlenül, s el is éri azt, hogy hívei többé kevésbbé igaz hívek, s csak nagyon kevés a ki a templom iránt idegen, a vallásos intézmények iránt hideg vagy épen hite-hagyó lenne. — Igaz, hogy a r. k. egyház igen gyakran kénytelen megelégedni a színleges ragaszkodással, s azzal, hogy nem támadják meg hívei. De a tiszteletnek meg nem szegése, első feltétele a tiszteletnek. Ámde hová fejlődnék a hithüség nálunk, a hol az evangyéliom tanai összeesnek a lelkiismeret szabadságával? Itt a kellő mértékben kifejlesztett vallásos érzet nem állapodnék meg a semlegességnél, de a tettek mezején jelentékeny eredményeket lenne képes felmutatni : mert az evangyéliom Istennek ereje, mely természeténél fogva hatásában nyilatkozik. Karolja fel tehát az iskola a templomot mint a hogy felkarolja a templom az iskolát! Szoktassa a növendékeket a kegyesség gyakorlására, kedveltesse meg az ifjúsággal a szent hajlékokat, hogy ez ne legyen nyűg annak lelkén, de édes élvezet. Manapság evangyéliomi intelligentiánk jobb része két okból ragaszkodik még a templomhoz : egyik a szokás, másik a példa. — Igaz, hogy a jónak megszokása már fél erény ; de nincs benne biztosíték. A mit megszoknak, attól idők és viszonyok változtával el is lehet szokni. Es a példa? Ez ha igazi, akkor erény, de ha bármi árnyalata vegyül bele a hiúságnak — inkább bűn az ! Oda kell mivelni — az ifjú lelket, hogy annak a templom, minden körülmények között édes otthona, lelki szüksége legyen. S ez a példa hatni is fog. Ismételjük, hogy vallásilag mivelni kell az ifjút, mi nehéz, — mert ehhez a képzettségnek nem mindennapi — magasabb mértéke szükségeltetik. Es a mi minden mívelődésnél elismert dolog, — áll az a vallásos mívelődésnél is, hogy t. i. kellő útmutatás mellett legbiztosabb eredményre vezet az önmíveludés. Minden elismerésre méltó tehát a tanár urak azon készsége, melylyel az önmívelő, önképző, vagy nyelvképző társulatokat bölcs vezetésökkel támogatják, nem egy kitűnőség ezen önmivelődési körök befolyásának köszöni nagyságát, dicsőségét. Nem lenne-e itt az ideje, hogy a vallásos önnívelődésre is gondolnánk? Nem lenne-e egy hathatós eszköz a vallásos élet felébresztésére a középiskolákban vallásos társulatok alakítása? — Az ifjú lélek előtt annyi sok a megfejthetetlen, megérthetetlen; engedjük-e hogy e miatt elidegenedjék az evangyéliom szeretetétől, vagy nem inkább édesgessük-e azt bizalmas útbaigazítással a helyes úton s őszinte felvilágosítással — a valláshoz az igéhez? Az ilyen vallásos önképző köröknek csak neve lenne egészen új; első csirája már megvan, az ifjúsági egyletekben. Szép az is, ha az ifjúság nélkülözhető filléreinek összetételére egyesül, hogy szegény egyházakat segélyezzen, hogy a szentírást terjeszsze; — azt az egyházat a melynek ő kilépvén az intézetből, megszűnt élő tagja lenni, azt az evangyéliomot, a melyet ő olvasásra, megszivelésre méltónak nem tart! Az eddigi ifjúsági egyletek, legyenek bár a Guszt. Ádolf — intézetnek fiókjai nagyon anyagi kifejezései az egyházias életnek. Öntsünk beléjök szellemet is. Csak egy szavába kerül az iskolai elöljáróságoknak és testté tesz az ige; megteremnek s élni fognak a vallásos társulatok, melyek jeligéjükül tűzve az apostol ama szavait : „mivelhogy nem azokra nézünk a melyek láttatnak, hanem a melyek nem láttatnak" II. Korinth. IV. 18. vagy: „az odafalvaAá&ra viseljetek gondot, és nem e földiekre." Kolosz. III. 2. — az egyházias életnek — a vallásnak igen jelentékeny szolgálatokat fognak teljesíteni. S már látjuk a vallásos élet hajnalán az uj ég és földnek fényét derengeni. — Tudomány és vallás, templom és iskola, a jóltevő napnak — a keresztyén míveltségnek fényével megvilágítva, egy czél felé fognak karöltve haladni; s e czél az Isten országának építése lészen. Farkas Gejza. A tolna-, baranya-, somogyi ág. h. ev. egyházmegyének bonyhádi altanodája érdekében a dunántúli ev. egyházkerülethez intézett felirata. Ha feladatunk volna a tolna-, baranya-, somogyi ev. egyházmegye bonyhádi algymnasiumának történetét megírni-, nézetünk szerint ennek megírásakor is helyesebben nem járhatnánk el, mintha azon elveket és szempontokat, a melyek az intézet alapitóit vezérelték, mikor azt 1807-ben S. Szt. Lőrinczen nagy áldozatokkal fölállították, ecsetelve, mintegy kidomborítva, s keretbe foglalva tüntetnők fel ennek hü képét. És ha annak történetét írva, az alapítókat vezérlő intencziókat tartanok különösen kiemelendőknek, mennyivel inkább tartjuk szükségesnek ezeket kiemelni, és feltüntetni, midőn az intézet fontosságát, s nélkülözhetetlen voltát akarjuk ecsetelni.