Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Költemények - Luther ünnepi imák (oltárnál). Sántha K.

24ô uj pünkösd ünnepet, a te lelked lehelt Lutherbe szikla-erős hitet, Te adtál szájába tüz-nyelvet : bölcseségnek meggyőződésnek és lelkesedésnek csodanyelvét, hogy minden időben égi szikrát kapna millió és millió szív általa, dicsőségedért, szent Fiad evangyéliomáért, országodért, a lélek békessége — és üdvösségeért hevülni örökkön-örökké. íme, világosságod újra fénylik s az evangyéliom melyben van hit által ingyen kegyelmedből a Jézus érdeméért a mi megigazolásunk, — az evangyéliom, a világ üdvének szentséges szent könyve, prédikáltatik a földnek minden részein. Oh hála néked jó Atyánk, hogy édes hazánkban, gyülekezetünkben, családunkban, szivünkben és életünkben is tündökölteted ama hajnali csillagnak, a Jézusnak s vallásának tiszta fényességét! Add, hogy megbecsüljük ezt s hiven megálljunk apáink hitében s ne legyünk ingadozó nádszálak, kiket'a testi tudománynak szele ide s tova hajtogatna; sőt inkább az evangyéliom legyen minekünk oh Isten, a te hatalmad, hivő lelkünknek üdvösségére. E végre ruházd fel az igehirdetőket bölcseséggel, élő hittel; á-ldd meg a te népedet buzgósággal és engedelemmel. Áldd meg a királyt, hogy szárnyai alatt védelmet találjon vallásunk, mely iskoláinkban a józan felvilágosodás, templomainkban a tiszta erkölcs terjesztése által támasza s talpköve az országnak. Tartsd meg a buzgókat a buzgóságban s áldozatkészségben s melegítsd hitre a meghidegült, közönyös sziveket äz egyházhoz, mely nékünk a vallás tiszta tejével tápláló s balzsamával vigasztaló édes jó anyánk. A szeretet, e békesség kötele által fűzz egymáshoz minden valláson levő embereket, hogy mint testvérek s mint a te gyermekeid és megváltottaid haladjunk ama dicső czél iránt, melyet elénk tűztél, oh Isten, szent Fiad, a Jézus Krisztus által! Ámen. Sántha Károly. Készüljünk Luther emlékünnepéhez! komoly elhatározással. Zengeni fog a hálaének. — Az igehirdetők ajkain uj életre kél Luther szellemalakja. — Igen sokan lesznek, kiknek lelke a nagy férfiú szellemétől, hitétől ihletve a Krisztusnak és evangéliomának hőbb szeretetére buzdulnak ; de mindnyájan alázattal fogjuk beismerni, be kell ismernünk, hogy hitünk világossága az övéhez képest csak pislogó mécs, hitünk ereje hozzámérve csak törékeny, ingatag nádszál, életünk munkája az ő korszakot alkotó müvével szemben csak múló szappanbuborék. Mindenki Luther jellemének és szellemének azt a vonását fogja kidomborítani, mely egyéni Ízlésének legjobban megfelel. — Istentől megáldott egyéniségének azonban ép az kiváló sajátsága, hogy bármely oldalról, bármely világításban nézzük is mindég Luthert látjuk magunk előtt, a reformáczió elvének megtestesülését. a világot felszabadító, üdvözítő evangéliom kiválasztott bajnokát. — Nem csoda, hogy Pál apostol nagyszerű alakjához vonzódott, hisz ő is elmondhatá : „Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus" (Gai. II. 20). A rokon nagy lelkek egy szeretete egy életmunkára lelkesítette : az isteni kegyelem gazdagságát kitárni az üdvét sóvárgó lélek előtt, s a hivőt elvezetni a kegyelem örök forrásához, a Krisztushoz. — A nagy apostol nyomán haladt hü tanítványa, s tett annyit, mint többi társai mindnyájan, nekünk példát hagyván, hogy az ő nyomdokín járjunk. Mi, kik munkájának édes gyümölcsét nemcsak élvezni, hanem másokkal is közölni hivatva vagyunk, midőn Isten iránt hálával s őszinte csodálattal állunk a szellemi óriás bölcsőjénél mit felelünk a dicsőült kérdésére : mint sáfárkodtatok a rátok bizott tálentomokkal? Elpirulva, az önvád súlya alatt be kell vallanunk: nemhogy az ötön uj ötöt szereztünk volna, sőt még az egyet sem őriztük meg. — A drága gyöngyöt, melyet Te találtál számunkra hiu álompénzre váltogatjuk, alkuszunk a világgal : mit ád? mit hagy meg? Énekeljük: Erős vár a mi Istenünk; de lábunk alatt ingadozik a föld, fejünk felett mindég jobban és jobban borul a láthatár; — ellenségeink szaporodnak, híveink száma fogy. A próféták és apostolok fundámentomán, életök s vagyonuk árán felépítették őseink a legszebb egyházi szervezetet, azt a szép épületet, melynek benső szegeletköve a Jézus Krisztus. — Erős volt az alap, élők a kövek. — Jött eső és zivatar ; neki dőlt az épületnek, nem ingathatta meg. — Most egy részről azt mondják fenyegetve : elveszik, más részről csüggedve : nem elég. — Hol az ok? Megmondja Berzsenyink : Nézd a kevély tölgy — melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, — benne termő Férgek erős gyökerét megőrlik, S egy gyenge széltől földre teríttetik. Ijesztgetnek, mert látják, hogy félünk. — Nem elég, mert nincsen bennünk tetterő. Tiporjuk össze a férget : a hitközönyt, a tétlenséget, s meglássa mindenki, hogy ujult erővel, ujult szépségben fog kihajtani autonomiánk lombvesztett fája, s mi árnyékában védelmet, enyhet találunk. Ne ámítsuk magunkat : ellenségeink hatalmasak, mert mi gyengék vagyunk. Legyünk erősekké, tőlünk függ ! s ellenségeink hatalma alászáll. Erő csak a tömörülésben van. Ne várjunk mástól, ne mindég és mindent a gyűlésektől. Tíz elszánt, czéltudatos férfiú többet ér az élet harczában, mint ezer „semeleg, sehideg." — Ki a lutheri emlékünnepélyen lelkében elzarándokol a wittenbergi vártemplom ajtajához vagy az Elster-kapu elé, ki Wormsban meghallgatja a reformátort, Speyerben a protestáló-, Ágostában a hitvalló rendeket; ki résztvesz Luther halálos ágyánál osztott végvacsorában : a Krisztus nevében, országának felvirágoztatására társuljon amaz örökkön élő szellemek erejében rokonfeleivel. Ne kérdezzük : hányan vagyunk? de a kik vagyunk, legyünk igazán s teljesen az ügy munkás hívei. Kicsiny a mustármag, de terebélyes fának csirája nyugoszik benne; kevés a kovász, de gerjesztő ereje élvezhetővé, mindennapi kenyérré keleszti a lisztet.