Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Német tanítók XXV. általános gyűlése

233. Másnap a gyűlés folyó adminisztratív ügyeket intézett el. Ezek közül fel kell említenünk a „Skolnik"ügyét. Korpona városa ugyanis az ottani evangelikus felekezeti iskolától megtagadta a rendes évi segélyt, mert abban a „Skolnik" (hat tantárgyat tartalmazó tankönyv tót elemi iskolák számára) szerint tanítanak, amely tankönyv pánszláv tendencziával van írva. — A zólyomi esperesség, mely a tankönyvet kiadta, tiltakozott a korponai városi hatóság felfogása ellen és a superintendencziához fordult ez ügyben. A bányakerület elnöksége a két tanügyi bizottsághoz utasította az ügyet és mindkét bizottság oda nyilatkozott, hogy a „ Skolnik " nem tartalmaz pánszláv tendencziákat. A bányakerületi közgyűlés e bizottsági vélemény meghallgatása után elhatározta, hogy az ügyet visszaküldi a zólyomi esperességhez, mely Korpona város polgármesterét táviratilag meg fogja keresni, az ügynek ily értelemben való elintézésére; ha azonban Korpona városa ennek ellenére megmaradna fentebbi felfogása mellett, akkor a superintendenczia fel fog írni a vallás- és közoktatási ministerhez. Ezután Fabinyi Theofil elnök bejelentette a protestáns testvéregyházat ért súlyos csapást ; meleg szavakban emlékezett meg Török Pál superintendens fényes érdemeiről a haza és az egyház körül és felhívta a közgyűlés, hogy fájdalmas részvétének adjon jegyzőkönyvi kifejezést. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta ez indítványt és elhatározta, hogy tagjai el fognak menni a temetésre. A közgyűlés ezután folytatta a napirendre kitűzött ügynek tárgyalását. Hosszabb vitát idézett elő a selmeczi főiskola ügye. E főiskola a kormánytól 8000 frt. államsegélyt szándékozik kérni és kötelességszerüleg bejelenti ezt a kerületi közgyűlésnek, annál is inkább, mivel az állam ez általa nyújtandó segély mérvéhez képes befolyást fog gyakorolni az iskola ügyeire, nevezetesen négy tanárt fog kinevezhetni. A kerületi gyűlés elhatározta, hogy ez ügyet az egyetemes konvent elé fogja terjeszteni. — A középiskolai tanárok nyugdíjintézetének létesítése tárgyában a közoktatási minister a kerülethez leiratot intézett, melyben felhívja, szólítaná fel a hatósága alá tartozó iskolákat az iránt való nyilatkozásra, hogy tanáraik hajlandók-e belépni az intézetbe, illetve, hogy a kebelükben netán fennálló nyugdíjintézeteket nem akarnák-e az országos intézetbe beolvasztani. A superintendens a nyilatkozatokat bekivánta; a selmeczbányai és szarvasi iskolák fenn akarják tartani önálló intézeteiket, a többi középiskolák patronátusai ellenben jobbára kedvezően nyilatkozik. A kerületi közgyűlésre, valamint a néptanítók nyugdíjintézete ügyében, ugy itt sem kiván határozatot hozni és a patronátusokra bízza, hogy tanáraik belépjenek-e az országos intézetbe. A közgyűlés déli 1 óráig tartott és ezután elnapoltatott holnap reggeli 9 órára. KÜLFÖLD. A német tanítók XXV-ik általános nagy gyűlése. Első közlemény. Németország tanítói általános tanitógyülésüket — számszerint a 25-iket — az ez évi pünkösdi ünnepek alkalmával, május-hó 14—17. napjain, Brémában tartották meg. 14-én este az első értekezlet, 15., 16. és 17-én pedig a három főülés tartatott meg, s ezekkel egy időben több szakosztályban is folytak tanácskozások. Az előértekezleten Debbe, brémai reáliskolai igazgató meleg szavakban ád kifejezést azon örömnek és megtiszteltetésnek, melyet Bréma városa tanítói kara, valamint lakossága annak tudatában érez, hogy Némethon népnevelőit falai közt üdvözölheti. — M ö r 1 e osztályvezető, gerai tanitó pedig szívélyesen üdvözli a haza minden égtája felől egybegyűlt kartársakat, rámutat az általános tanítógyülés terebélyes fájára, mely csak csekély kezdetből növekedett ily hatalmassá 35 éven át, megemlékszik e fa ültetőiről s hü ápolóiról, kik már örök nyugalomra tértek, köszönetet mond a még élő buzgó munkásoknak, buzdítja a fiatal nemzedéket a dicső elődök nyomdokainak követésére s a kartársaknak szivére köti az egyetértés és összetartás jelszavát : Az egyes az egészért, s az egész az egyesért! — Az értekezlet egyéb tárgyai a főgyülésnek ajánlandó másod és harmad elnök kijelölésére és a napirend megállapítására vonatkoztak. Első főgyülés. Az osztályvezető felszólítja a jelenlévőket Isten dicsérésére és a gyűlés tagjai felemelkedve helyeikről, elzengik a „Jövel szent lélek Úr Istent." E magasztos jelenet után következik az elnökség végleges megválasztása. Első elnöknek Debbe, brémai reáliskolai tanár, másodelnöknek Halben, hamburgi képtanár, harmadiknak Mörle, gerai tanító választatnak meg. Ezután Bréma állam és város képviselői veszik át a szót. Elsőben Dr. Gildemeister polgármester üdvözli Bréma állam nevében a gyülekezetet; biztosítja ezt arról, hogy e kis állam is nyújtani fogja a német tanítói karnak, akár mint a legnagyobb állam is, azt a két dolgot, melyet a tan- és nevelésügy férfiai minden államtól megkívánhatnak, t. i. az állam részéről rokonszenves, figyelmes érdeklődést és szabadságuk biztosítását. Bréma lakossága sem fog elmaradni — különösen szívélyes részvétel s együttérzés tekintetében, más városoktól; de egyebekben a német tanférfiak ismeretes elégedett kedélyére s igénytelenségére utal, mivel Bréma mind a természet mind a művészet köréből csak szerény élvezeteket nyújthat vendégeinek, miként azt Schiller is kifejezte, hogy : a Weser még a legkisebb epigrammhoz sem képes anyagot szolgáltatni. M eis er konsul Bréma város lakosainak nevében üdvözli a gyűlést; hangsúlyozza, hogy a város különös gondot fordít iskolaügyére, különösen a nevelés praktikus eredményeire ; utal Bréma világkereskedelmi viszonyaira, továbbá arra, hogy a fiatal nemzedék nagy számban s korán kerül el idegen világrészekbe, hogy önerélye által alapítson magának existentiát vagy hazája összeköttetéseit minél jobban kiterjeszsze. Ennek kapcsában kívánatosnak látja, hogy az iskola ne csak sok ismerettel ruházza fel növendékeit, hanem főkép ébressze és ápolja bennök a szigorú és hűséges kötelességérzetet, azaz tanítás mellett fejlessze a jellem erélyét is. E tekintetben azon nézetben van szóló, hogy Németország iskolái legtöbb ismeretet nyújtanak az ifjúságnak, többet mint akármelyik más állam; de jellemképzés és a praktikus élet követelményeinek felismerése tekintetében