Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bánati esperesség közgyűlése

226. ezúttal — Istennek hála — pályázó szarvasi ifjaink kevésbé voltak tekintetbe vehetők. Megtenni midamellett jó volt a lépést, legalább az illető bizottság részéről, felvilágosító, s hiszszük egyszersmind megnyugtató nyilatkozatra is nyílik alkalom. Esperességi özvegyárva-intézetünk pénztára lelkiismeretes kezelés mellett — Istennek hála — ma-holnap megüti az 50 ezer frtot. Hogy a felelőséget ily nagy összegnél ne csak a kezelő pénztárnok viselje, helyén, idején volt közgyűlésünk intézkedése ellenőrző bizottság szervezésére, melynek tagjaivá Szeberényi Andor, Korén Pál, Gajdács Pál lelkésztársak meg is választattak. Volt még a többek között egy fontosabb tárgy s ez ifj. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkésztársunknak a bányakerületi közgyűlés által az esperességekhez leszállított ama kettős indítványa : hasson oda a kerület, hogy gyermekeink a népiskolában egyéb szükséges ismeretek mellett a magyar nyelvet kivétel nélkül mindnyájan tényleg elsajátítsák, s hogy a nem magyarajkú gyülekezetekben az iskola által nyújtandó contingens bevonásával magyarnyelvű istentiszteletek honosíttassanak meg. Esperességünk az elsőre azzal felelt, hogy tantervét ily értelemben már tényleg átalakította, elfogadta ; a másikat pedig szívesen üdvözli mindenütt, a hol a viszonyok ilyetén természetes fejlődése a magyar isteni tiszteletet nem csak meg engedi, sőt kivánatossá teszi. Esperességünket a legközelebbi kerületi gyűlésen az Elnökségen kivül Szeberényi Andor, Csermák Kálmán, Sárkány János, Zsilinszky Mihály, Kemény Mihály, Laurovics János kiküldöttek képviselik. Hogy közgyűlésünk dolgát milyen komolyan vette, mutatja az is, hogy a közebédre alig juttatott időt, s egy-két sikerült pohárköszöntő után, melyek közt az egyház egyik szives házigazdájáé Szeberényi bátyánké magaslott ki. a patriarchalis Osztroluczky családra, sietett kiki a bizottságokba s onnan újra a közgyűlésbe, mely szinte 9 óráig nyúlt be a sötét éjszakába. Szentesi. A bánáti evang. esperesség szept. 26. és 27-én Temesvárott tartotta évi közgyűlését. — 26-án reggel 9 órakor a teljes számban megjelent bánáti lelkészek, régi szokás szerint, az Űr szent asztalához járultak; ez alkalommal tiszt. Paulinyi Sámuel, antalfalvi lelkész úr ritka szépségű úrvacsorai beszédet mondott, kifogástalan szónoki routinnal. — Az úrvacsorai cselekmény befejeztével, nt. Kramár Béla főesperes urunk megnyitá az esp. gyámintézeti közgyűlést, utalva azon örvendetes körülményre, hogy esperességi protestáns közönségünk ez évben is fényes tanújelét adá keresztyéni hitéletének. Az adományok odaítélése s az ajánlások megtétele oly egyértelműséggel történt, hogy a rövid ideig tartott közgyűlés befejeztével némi büszkeséggel mondhattak : „szívek lelkek egy vala." (Ap. csel. 4, 32.) Délutáni öt órakor következett a lelkészi értekezlet főesperesünk díszes lakásában. Világiak és egyháziak dicséretes érdeklődéssel szólottak a megvitatott tárgyakhoz. — Kitörő éljenzéssel fogadtatott tek. Müller Lajos, ügyvéd és török-becsei felügyelő úrnak egy valóban reális alapú számításra fektetett azon indítványa, hogy Török-Becse, hol a hívek száma lelkészi gondozás hiányában szemlátomást csökken, rendes lelkész választására jogosittassék fel. Tek. Müller úr évek óta szíve-lelke a török-becsei gyülekezetnek, s az ő önzetlen és páratlan, valódi hitbuzgalom által hordozott fáradozásai következtében egyházunk e missziói pontja, nemcsak hogy anyagilag gyarapodott, de — ámbár kevesen vannak — erkölcsi erőben is növekedett ; ő mentette meg a török-becsei egyházat a végenyészettöl. Hasonló indítványt tett Balázs erdőmester úr, az orsovai egyház érdekében. Indítványa egyelőre örvendetes tudomásul vétetett. Ertekezletünk legfőbb tárgya mindenesetre, az esperességünk autonomikus jogkörén belül megalkotandó esperességi szabályzat. E nagyfontosságú esperességi épülethez évenkint hordjuk a tapasztalat által sürgősen előirt köveket, s nt. főesperesünk kiváló szervező képességével egy harmonikus egész terve szerint illesztgeti be azokat a mutatkozó rézsekbe. Még egynehány év, s nem leszünk többé dissolutae scopae, hanem egy egyöntetű szervezet, mely épen azért, mert az életszükséglet gyökérszálaiból fejlődött, erős várunk leszen a bármely irányból várható támadások ellen. 27-én reggel 9 órakor nt. főesperesünk buzgó könyörgése után, ő méltóságos br. Ambrózy Béla felügyelőnk választékos szavakkal nyitotta meg a közgyűlést. Ezután következett a főesperesi évi jelentés, mely számos örvendetes tényt constatált esperességbeli egyházaink életéből. A jelentés után főesperesünk visszapillantást vetett tiz éves főesperesi működésére, s a keserűt feledve, a működése közben átélt kedves órák emlékét újból felemlítve, meghatottsággal mondott köszönetet a jóindulatért, melylyel ez idő alatt — csekély kivétellel — lépten-nyomon találkozott. — Tiszt. Kernuch Adolf főjegyzőnk, egy a megindulástól gyakran elfojtott hangon elmondott, s rögtönzött kitűnő beszédben üdvözölte a fő- és alesperest, valamint esp. felügyelőnk O Méltóságát is, ki immár tizenöt év óta viseli esperességünk világi elnökségét. E beszédre felelve, volt alkalmunk tapasztalni és közvetlenül érezni Ő Méltósága szónoki képességét. Elragadó erő- és hévvel utalt családjának ev. egyházunk iránt mindenkor tanúsított tradiczionális hűsége — és áldozatkészségére s azon tényre, hogy egyik őse a vallásszabadság drága kincseért küzdve, hősi halált halt egyházaért. E tradiczionális hűség tartja őt is egyházunkhoz fűzve s biztosítja a közgyűlést, hogy a hűség őt is elkíséri pályafutása végéig. A folyó ügyek elintéztetvén, következett a közebéd a „Trombitás" szállóban. E közebéd örökre felejthetlen marad előttünk. Alig hogy a világi urak : báró Ambrózy Béla, Jakabfy, törv. biró, B e d e, kir. államügyész, Krivácsy, erdőigazgató, Benedek Albert, főreáliskolai tanár, Reiner ügyvéd stb. megjelentek, érdekfeszítő csend állott be egy hatalmas „ hallj uk"-ra tiszt. Ker nuch Adolf főjegyzőnk örömsugárzó arczczal lépett a fő- és alesperes elé s egy minden részletében átgondolt, szép beszéd kíséretében — még egyszer utalva egy deczenniumon át tanúsított