Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Luther-ünnepélyek Németországban

218. ben gyülekezeti karének töltötte ki a szükséges szüneteket; a városi templom minden zugában megtelt. Nem lévén Wittenbergben nagy terem, 8 helyiségben folyt le a 6-örai közebéd. Szeptember 14-én reggeli 7 órakor általános harangozás, 8 órakor egyházi énekeknek zenélése a városi templom tornyáról képezték a második ünnepnap nyitányát. A templomban pedig 9 órakor vette kezdetét azon előadások cyclusa, mely az evangelikus szeretetbeli munkásságról nyújtott érdekes képet, népszerű nyelven. Szó volt a belmisszióról, a Gusztáv-Adolfegylet ügyéről és a külmisszióról. Hansen egyházi tanácsos Oldenburgból "szólt „a hívek általános papságáról, mint a belmissziónak a reformáczió egyházában való előmozdítójáról." Az egyházi vizitácziók alkalmával tapasztalta Luther, mily siralmas állapotban volt az egyház belélete. Ezért irta „A német nemzet nemességéhez" intézett röpiratát, melyben egytől egyig belmissziói tanácsokat osztogat, úgy hogy szónok állíthatá, hogy „a belmisszió a reformácziónak hagyatéka", mely az általános papság eszméjét valósította meg az egyház körében. Disselhof Kaiserswerthből szólt „a női diakoniáról, mint a megigazulásról szóló predikácziónak leányáról, nem római katholikus intézméyek utánzásáról." Meg kívánt felelni azoknak, kik állítják, hogy az ev. diakoniszszaság nem más, mint az irgalmas nénék utánzása. Es ezért előadta e következő megkülönböztetést : A római irgalmas nénék vezérelve az, hogy önkénytes szegénységök, házasság nélküli életök és vak engedelmességök árán az élet koronáján kivül még egy „más koronácskára" tesznek szert az örökkévalóságban, a milyenre más rendbeli keresztyének szert nem tehetnek. Az evangelikus diakoniszsza ellenben szem előtt tartja a szeretetben munkás hitet, nem a jutalmat. Ki 'is mutatta szónok, hogy maga Luther 1, Péter 2, 5. értelmében kívánta a női diakoniát az egyházban, sőt még azt is, hogy bár a nőknek papul nőt adhatnának. Előadja, hogy jelenleg 56 diakonisszaintézet, 5000 diakoniszsza és 1500 működési állomás létezik s hogy Kaiserswerthből 200 diakoniszszát kértek, mely kérelemnek ezen anyaintézet meg nem felelhetett. S hogy mily evangelizáló hatása van ez intézménynek, arra e következő példát hozza fel : Egy mívelt úri ember, ki rendetlen élete folytán súlyosan megbetegedett, diakoniszszával ápoltatta magát. Sebeinek kötözése közben a kínszenvedő úr éktelen káromásokban tört ki, de a diakoniszsza fel nem tekintve, hallgatagon végezte munkáját. Mikor ezen káromkodás más alkalommal ismétlődött, a sebek kötözése közben a hallgatag diakoniszsza szeméből egy könycsepp esett a betegnek sebére. Erre a beteg egész lényében megrázkódva, felkiáltá : le vagyok győzve ! ily önzetlen részvétet én nem érdemeltem meg. Dr. Fr icke szólt a Gusztáv-Adolf-egylet munkájáról, Luther szellemében megítélve. Kiemeli, hogy Luther „evang. határozottságot" követelt s mivelhogy ez hiányzott, azért vesztett a protestantizmus számbeli erejéből. Előadta, miszerint egykor a franczia parlament többsége protestáns volt és hogy Magyarországban 31 evangélikusra csak egy katholikus esett. Előadja, hogy Luther korholta a fösvénységet, melyet a hívek az egyház javára való áldozattételek körül tanúsítanak. Buzdít ez ügy pártolására és előadja, miszerint ezidén 12,037 egyház kér segélyt a G.-A.-egylettől és hivatkozik, úgy mint Luther a 110-ik zsoltárra. — Trautvetter generál-superintendens thémája volt: „A németajkú ev. egyház külföldön." Legtömegesb a kivándorlottak száma Amerikában, honnan nem pénzért, hanem lelkészeknek és tanítóknak való egyénekért folyamodnak, mit szónok honfiainak pártoló figyelmébe ajánl. — Baur general-superintendens, ki tegnapi napon nem jutott szóhoz, most tartja előadását Luthernek viszonyáról a családhoz. Kiindulva abból, hogy a házasság isteni intézmény, nagy elmésen csodálkozik azon, hogy Luther szerint miért állítja Róma, holott a házasságot szentségnek tartja, hogy a papot mégis megszentségteleníti és hozzáteszi „az a római úr pedig minduntalan Péter apostolra hivatkozik, holott ez házas ember volt." Isteni műnek tulajdonítja azt, hogy Luther megházasodott. Szépen kiemelte, hogy Luther kimutatta a gyermekek értékét, becsülve őket, mint a paradicsom hírnökeit, kiknek élete gyors engesztelödésben, bűnök megbocsátásában telik be s kiktől az öreg ember is tanulhat. — Ezen sok „bravoval" jutalmazott előadáshoz csatolt még néhány szót a Hamburg melletti „Rauhes Haus" megalapítójáról, Wichernről, kinek 50 éves emlékünnepélyét épen szept. 12-én és következő napjain ünnepelték. Wichern Luthertől tanulta azt, hogy a népet mentő munkát a gyermekek neveltetésével kezdette meg, Azért alapított a gyermekek számára mentő intézeteket s ezeknek növendékeiből képezte a mentő testvéreket (Bruderschaften), azon férfidiakonokat, kik a belmisszió egyes ágainak intézőivé lettek. — Utolsó szónok volt dr. Warneck, ki a pogány misszióról, vonatkozással a reformáczióra, felette érdekezen értekezett. A külmisszió azért olyan új, mivelhogy a pogány államok reformáczióellenes európai államok uralma alatt állottak a reformácziót kővető időben. Mindazáltal irigyli tőlünk a kath. egyház az ev. külmisszióra befolyó önkénytes adományokat, melyek 33 millió márkát tesznek nemcsak, hanem az európai ev. egyház beléletére is üdítő visszahatással vannak. — Ezen előadások közben Schultze general-superintendens indítványára a német császárhoz távirati úton hálaüdvözlet lett intézve. Délután 3 órakor keresztyén népgyűlés tartatott. A városháza portaléjában felállított szószékről — az „Erős vár" eléneklése után — első szólt az óriási közönséghez dr. Schild polgármester, röviden előadva Luther működését Wittenbergben s annak igazolására, mi mindent kellett Luthernek az egyházból kitakarítania, felmutatta a vártemplom 1509-iki ereklyés könyvét. — Utána F ab er superintendens elmésen szólt e szóról: „Mindamellett", melyet II. János György mansfeldi gróf zászlajára festetett. Ily modorban : „Luther tetteiből és beszédeiből kitetszik vas akaratának és hűségének „mindamellett"-je ily modorban alkalmazta ezt szónok a reformátor életének fő mozzanataira." — Stöcker czáfolja a pápista párt azon állítását, mintha Luther lett volna oka a sociális kérdés felmerültének és rámutat az ismeretes tényre, hogy a kik a