Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bányakerületi sup. can. visitatiója

216. Itt búcsúzott el a főt. úrtól a kerületi felügyelő, visszasietve Budapestre; továbbá b. Nyáry Béla, a ki nemcsak községében híven járt el tisztében mint fel­ügyelő, de Almáson is helyettesítette megbizásből az esp. felügyelőt; itt hagyta el a főesperes is nt. L ö­rincsék János, visszasietve a fáradalom után egy­házközségébe Csall-ra s átadva szerepét az alesperes­nek nt. Hrencsik Károly selmeczi tót lelkésznek; de itt szakadt vége a kényelmes utazásnak is. Mezei és erdei utakon, melyek ez alkalommal ugyan a javító kapa nyomait mutatták, különben csakis a jó Isten gondozza. Ősszerkezetü parasztkocsin, szalmazsupos ülé­sen, négy erős mokány bár apró lótól vonatva, az ifjú­ság víg danái között, melyeket az erdős bérezek fel­költött echója sokszorosan visszaadott, vonultunk a Szitnya-hegy ereszkedésein fekvő bagyani egyházba. Ezen egyházhoz tartoznak mint leányegyházak : Klaszita, közvetlen közelben, Pocsuvadló és Gyekés, valamennyi a Szitnya délnyugati lejtőin, az erdőkben elszórva. Fekvésök regényessége még nélkülözi a vad­regényességnek jellegét. Az emberi kéz munkája ked­vessé teszi az egyes helyeket a természet nagyszerű alkotásai között. Ezt mutatja a kősziklán épült, de czél­szerütlen berendezésű paplak is. Szerencse, hogy mos­tani buzgó lelkésze Rafanidesz Vilmos, a termé­szet nagy barátja. A hívek száma megközelíti a 8oo-at. Ezek ősei, küzdve mint maradékaik a lét harczát, már a hitjavítás első évtizedeiben fogadták el a megtisztí­tott tanokat. Ezt bizonyítja az 1613. évi ott megtartott egyházlátogatás jegyzőkönyve, mely szerint a hívek, mint szomszédok már 1559 előtt megismerkedtek volna. Selmeczen az ev. tannal s azt el is fogadták. S a lét küzdelmeiben edzett ember egész szívósságával ragasz­kodnak hozzá mind a mai napig. Az 1673-ben tőlük elfoglalt templom visszaszállt reájok az 1081-ik országgyűlés rendelkezése szerint. 1871-ben oktober i-jén nagy tűzvész pusztított az anya­községben s elhamvasztotta az egyház összes épületeit; de a hívek áldozatkészsége, munkája s a hitsorsosok hathatós segélyezése mellett csak hamar kiemelkedtek hamvaikból. Bárcsak megkímélné az Úr továbbá ezen egyházát és adná vezetőinek a békesség lelkét, hogy építenék általa a gondjaikra bizott híveket! Innen hasonló körülmények között mint F..Almás­ról indult a főt. úr szept. 7-én, búcsút vévén a járás elismerésre méltóan fáradozó szolgabirájától, tek. B a­ross István úrtól, csekély számra leolvadt hivatalos kíséretével, az egy órányira a Szitnya délkeleti oldalán kies völgyben elterülő Belujára. H. V., főjegyző. A zólyomi ev. esperesség őszi közgyűlését folyó hó 19-én Beszterczebányán tartotta meg. A főesperes elő­ször F.-Lehota új lelkészét Kramár Samut mutatta be s azt az esperesség kötelékébe fölvette. Ezután évi jelentését olvasta fel, melyből kiemelendő, hogy néhai Chalupka Sámuel, volt f.-lehotai lelkész 8 hold föl­dét s mintegy 5000 frt. értékű vagyonát, a lelkész jöve­delmének emelésére, az egyháznak ajándékozta; — Osztroluczky Géza úr pedig a dobronai egyháznál 200 frtos alapítványt tett, melynek kamatai arra fordí­tandók, hogy egy szorgalmas fiú és leány vallásos köny­vekkel ajándékoztassanak meg, mely nemes adomány­ért a gyűlés jegyzőkönyvileg is kifejezte köszönetét. Egyházi czélokra az egyházak 22,321 frtot adtak ki, — 18 egyházban a magtárak összesen 9753 frttal és 2397 hekt. gabonával rendelkeznek. Iskolai perzselyek 21 egyházban 2017 frttal birtak. Az esp. pénztár 2 frt. hiányt mutat; — a gyámintézet tőkéje 14,320 frt. (800 frttal több, mint tavai), de a hátralékok igen na­gyok (1097 frt.), mert sok tag igen hanyagul fizet. — A kamatokból 11 tagnak 697 frt. osztatott ki, — a Grenzner-féle papi alapból, mely 2150 frttal bir, 6 tag 167 frtot kapott, — az esp. gyámoldába 136 frt. 85 kr. folyt be. A Luther emlékünnepének megünnepelése tárgyá­ban a zólyomi lelkész ama indítványa, hogy az necsak az egyes egyházak, hanem az esperességek, sőt az egyetemes egyház által, még pedig Budapesten meg­ünnepeltessék, elfogadtatott s az esp. elnökség és báró Radvánszky Béla főispán elnöklete alatt egy nagyobb­körü bizottság neveztetik ki, melynek teendője leend az esperesség által megtartandó ünnepélyt rendezni s arról gondoskodni, hogy az a nagy férfiú emlékéhez méltóan megünnepeltossék. — A főesperes, miután mandátuma lejárt, hivataláról lemondott, s az új választás elrendel­tetett. Bakay Péter ocsovai lelkész ez alkalommal s e pont kapcsában azon indítványt tette, hogy, miután a főesperes eddig az adminisztrácziót tót nyelven vezette, úgy a lelkészek, valamint az espejesség jól felfogott érdekében, ezentúl az újonnan megválasztandó főespe­res a lelkészekkel és tanférfiakkal magyar nyelven leve­lezzen, s ezt azoktól is követelje, kivételt képezvén azokkal szemben, kik előrehaladott koruk folytán a ma­gyar nyelvet el nem sajátíthatták s azon levelezni nem képesek. Még távolról sem gondolta volna senki, hogy ezen jogos és időszerű indítvány a magyarellenes pártnál a vak dühig fokozódó felháborodást szülje. Fájdalom, hogy az megtörtént. Midőn az állam minden tanítótól az állam nyelvének ismeretét szigorúan követeli, annál inkább követelhető ez a lelkészektől s ezen indítvány különösen azt czélozta, hogy az egyházkormányzat hazafias vezetésének biztosítása mellett a fiatal papok magokat az állam nyelvén gyakorolják, de az atyafiak a helyett, hogy csupa eszélyből hallgattak, s így ha nem örömmel, de legalább látszólag ez indítvány el­fogadásába belenyugodtak volna, a legmagasabb dühig fokozódó tüntetéssel viselték magokat. Már maga a „magyar" szónak említése dühösekké tette őket s a nél­kül, hogy bevárták volna az eredményt, Krcsméry Ágost, badíni lelkész felugrik s e szavakkal : „ez nem többé gyűlés, az gyilkosság, menjünk" — az ajtóhoz rohan s utána többi társai, egyháziak és világiak, még a gyűlés elején bemutatott Kramár Samu is, a leg­nagyobb illetlenséggel és tombolással a gyűlés termé­ből kivonultak. A pánszlávizmus méltó vádját ezen urak soha kirívóbb alakban magokra nem vonták, mint ezen illetlen magokviseletök által. A három visszamaradt egyén a gyűlöletig felviharzó érzelemmel rontott neki az in­dítványnak, míg végre az elnök kimondotta a végzést, hogy a gyűlés elvárja a megválasztandó főesperestől, hogy hivatalos nyelvül a magyart tekintve s mindazok-

Next

/
Thumbnails
Contents