Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Közoktatásügyünk s a róm. kath. egyház

190. A Vatikánból, a rom. kath. egyház központjából megindult actio a föld kerekségén mindenütt érezhető hullámokat ver : a közel Olaszországban ép úgy, mint a távol Mexikóban ; a róm. kath. Francziaországban, mint a túlnyomólag protestáns Angolés Poroszországban vagy a görög-keleti Oroszországban. — Némely helyütt a törvényhozás terén is nyilvánult a kulturharcz, mint Németországban ; de folyik az mindenütt a vallásegj^enlőség czímén a vallásegység javára, terjesztve a szerzetesek ezrei, melegen üdvözölve s híven támogatva a róm. kath. népek milliói által, a hol teheti: támadólag, hol a helyzet követeli : védőleg. — Ez utóbbi alakban nálunk, s legeredményesebben a köznevelés terén, — támogatva a divatos liberalismus s pártpolitika által. Méltányosan gondolkozó ember az önfentartásra irányult törekvést rossz néven nem veheti, mert az önvédelem jogosultságát mindaddig, míg az saját körén belől mások jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, erkölcsileg és jogilag megengedett eszközökkel folytattatik, tagadni nem lehet. — Az ellenkező meggyőződésű s álláspontu ember is, okulva a nyert tapasztalatokon önvédelméről gondoskodik, ellenhatást fejt ki. Óriási segélyforrásainak megnyitásával a róm. kath. egyház rendezte s rendezi közoktatási ügyét, az országos törvény keretén belől, saját szellemémének s érdekeinek megfelelőleg. — A szó szoros értelmében testestől, lelkestől saját embereire bízza az oktatást, kik közös anyjuk emlőire helyezik a gyermeket, hogy annak tejével táplálkozva nőjjön nagyra, legyen első sorban róm. kath., de mindenesetre magyar róm. kath. is. Igen jól tudja, hogy a családi élet a közéletnek forrása s a család lelke a nő, az anya. — Ezt mélyen érző szívének melegével, gyakran ábrándig eleven képzelődésével magához csatolni annyi, mint bírni a családi életet, mint uralkodni a közéleten. — Míg a nő a férfi durva hatalmának szolgálatában állott, s a férfi volt otthon s a közéletben is az úr, minden nagyobb városban, kivált püspöki székhelyen fiiskolák emeltettek; most, midőn a haladó műveltséggel a nő értéke és befolyása emelkedett, alig van hazánkban egy püspöki székhely, melyen a fensőbb leánynevelés számára paloták ne emeltetnének. Dús alapítványokkal ellátott ez intézetek apáczák vezetésére bízva a családi életnek az egyház büvkörebe való bevonásán híven fáradoznak. Külön róm. kath. tudományos egyetem, külön róm. kath. tudós-társaság szervezésének tervei, melyeknek valósításához, ha akarják, módjuk is van, karöltve a virágzó Szent-István és Szent-László társulatokkal mutatják, hogy nem hullával van dolgunk, mint sok látva nem látó állítja, hanem élő, élni sőt uralkodni törekvő oly hatalommal, mely a köznevelés alapján a szellemi élet birodalmában versenyre kél s diadalra jutni akar. Ki ne emlékeznék a középiskolai törvényjavaslat tárgyalásakor a magyar róm. kath. püspöki kar kiváló férfiainak, előkelő országnagyok által is támogatott hatalmas fellépésére? Még az ellenvéleményü is kényszerítve volt bevallani, hogy itt egy hatalmas testület kitűnő képviselői elveiket oly határozottsággal s czéltudatossággal mondották ki, mely minden alkut kizár, s hogy az annyi éles elmével, oly szilárd hűséggel védett érdek bizony nagyobb figyelmet érdemel, semhogy felette napirendre lehetne térni; a mint e fellépés hatása a legújabbi középiskolai tantervben kifejezést is nyert. De a róm. kath. egyház tovább is ment. — Benyúlt a felekezet nélküli nevelés védbástyái közé, saját táborában keieste fel ellenét. Első lépésénél látszólag kevés sikerrel, de hatalmas kezdeményezéssel. Haynald bíborosnak az „országos katholikus segélyalap" tárgyában kiadott s e lapok hasábjain is kivonatosan közlött körirata az Eötvös-alappal néz kemény farkasszemet. — Ki úgy a felszólaló egyháznagyot mint társait ismeri, az tudja, hogy szava nem lesz elhangzó szó a pusztában, s legalább is annyit következtethet, hog)^ a róm. kath. egyház tanítóit az Eötvös-alaptól el fogja vonni s egyéni s családi érdekeik teljes erejével magához fogja csatolni. Ki a II. országos tanítói képviseleti közgyűlés előtt s a rajta történteket figyelemmel kisérte, láthatta, hogy a róm. kath. egyház tanítóinak a felekezetökbeli iskola érdekei köré való tömörülése bevégzett tény, s már első feltűnésével is megzavarta az államkormány nevelésügyi híveinek nyugalmát. — Most ez egyszer a róm. kath. egyház lelkészeit kizárták, a megjelent felekezeti színezetű tanítókat leszavazták ugyan, de hogy ugyanezen felekezeti tanítók számának a tanítói képviseleti közgyűlésen várható szaporodásával mint alakul a jövő, nem nehéz megmondani. — Aligha nem fog saját táborában vereséget szenvedni a felekezet nélküli iskola, hogy hódoljon a „Nagyasszony" híveinek. Lehetnek, kik sötéten látónak fognak mondani. Adja Isten, hogy csalódjám ; de én nagyon tartok tőle, hogy a róm. katholiczismusnak közéletünk minden terén, népéletünk minden rétegében mutatkozó tevékenysége mellett, ha nem is jogilag, de tényleg; s a múlttól talán eltérő, de még is nyomasztó alakban uralkodóvá lesz a „Szűz Mária, Isten anyja, Magyarország védője." — O. A. M. D. G.! Bizony itt volna az ideje, hogy mi mag3^ar protestánsok is megértve a kor intő jeleit, s kibontakozva, a dunántúli kerület felügyelője által ép oly szellemesen mint igazán jellemzett álliberalizmus papirbékóiból az evangeliom örök igazságú elvein épült lelkiismereti szabadságnak védelmére keljünk, s népünk és egyházunk javán lelkesedéssel és híven munkálkodjunk. — Ha kevesen vagyunk, szorosabban tömörüljünk ; ha szegények, szenteljük erőnk legjavát egyházunknak s hazánknak, s erőtlenségünkben meg fog dicsőülni Isten mindenhatósága. Nem lesz ellenségünknek diadalma rajtunk, „Erős vár a mi Istenünk ! " —