Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Középiskoláink állami segélyezése
fosztják meg, talán jogtalanul is, mennyiben azok evang. egyházi tanintézetekül alapíttattak, ugyanannyi tanintézetétől. Ne engedje a nmg. és főt. kerületi gyűlés, hogy ezen jogtalanság az ártatlanul sújtott középtanodáknak csak egyikén is megtörténjék, — ne engedje, hogy azoknak csak egyike is a közegyház törvényes és természetes utjának kikerülésével, csak azért hogy gymnasiumul fönmaradhasson az alapítók, hagyományozok és adakozók akaratát, a tanoda múltját, czélját mibe sem véve, jellegét egyszerűen kicserélhesse. — Ne engedje azonban és viszont azt sem, hogy csak egy is mondhassa : kértem egyházanyámat és az hidegen visszautasított : „tégy a mint akarsz, élj a hogy tudsz" elutasító válaszával .... sorsomra bocsátott. Legyen az egyház e tekintetben is egy. Tartsa fenn eddigi középiskoláit övéi gyanánt ezutánra is. Lépjen közbe. Segítsen és .... lesz segítve. Esedezünk mindezek után, hogy ugy saját gymasiumunkra, mint a küzdő társgymnasiumokra való tekintettel, ugy szintén a közegyház sürgős teendőire vonatkozó alázatos fölterjesztésünket, illetőleg igénytelen ezen nézeteinket bölcsesége szerint elbírálván, középtanodáink, együtt egyházunk sorsa felett az egyházhoz méltó módon határozni méltóztassék. Kik is egyébiránt kiváló tisztelettel maradtunk Miskolczon az egyháznak 1883. aug. 12. tartott rendkívüli közgyűléséből. Válasz nt. Schnell Károly úrnak a takarékmagtárak ügyében. Igen köszönöm nt. úrnak becses figyelmét, melyre a takarékmagtárakra vonatkozó czikkecskét méltatni szíveskedett. Köszönetem forróbb lenne még, ha az intézményt támadó okokat megczáfolni méltóztatott volna annyira, hogy azok semmiseknek bizonyulva be, kényszerülve lennék a támadott takarékmagtár intézményét gyülekezetemben felállítani. De bár becses czikke végén felhívni méltóztatik, hogy állítsunk takarékmagtárakat s ne féltsük e miatt lelkiismeretünket; én a takarékmagtárt még sem merem gyülekezetemben még felállítani. S miért? lelkiismeretem miatt, mely a quid juris és quid consilii kérdéseket együttesen teszi fel az evangelium előtt és az evangeliom egyikre sem ád oly feleletet, mely feljogosítana oly magas — nt. úr szerint 3 véka után 1 véka kamat; tehát 33 1/3°/O' o s kamattal dolgozó tőke forgatásra. Pedig őszintén mondom : szeretném felállítani! mert reá is szorulna e maroknyi kis nép valami jövedelmező speculatióra. Reá szorulna, mert semminemű gyülekezeti közös vagyonnal nem bír, s léte fenntartásáért oly erőfeszítéssel küzd nehéz viszonyai között, minővel nem küzd általam ismert egy gyülekezet sem, meg is érdemelne gyülekezetem valami hasznos jövedelmező pénzforrást; mert két folyó irigy hullámai elől — évente ujuló s folytonos életveszély közt — kierőszakolt kevés szerzeményét nem rest az úr oltárára hozni el, hogy ha az egyén éhezik s mezítlenkedik is; de egyháza viruljon s legyen mit adni — ha szükség — a hitrokonnak is. Mert vallása oly drága kincs neki, melyért a szó való és nemes értelmében önzetlenül hol önkéntesen, hol közkivetésileg áldozik. Őszinteségemet elfogja hinni — reménylem — nt. úr! ha kinyilvánítom, hogy én a magtár helyiséget már évekkel előbb elkészíttettem. De azt hasznosítani nem merem; miután akár a quid juris-t, akár a quid consilii-t kérdem az evangeliomtól, ez egyikre sem ád, még csak mellékesen sem — biztatást. És én lelkiismereti dolgot csinálok belőle, mint mindenből, a mi a gyülekezeti életre vonatkozik, azt tartva, hogy gyakorlat és eszmény kölcsönhatással vannak egymás iránt. Ezek folytán reményleni merem : elejti nt. úr azon vádját, mintha én ex cathedra leczkéztetni akartam volna a személyeket, midőn magát az intézményt határozottan támadom, hogy esetleg határozott czáfolatot nyerjek, mint azt czikkem végén észrevenni méltóztathatott. Mivel azonban nt. úrnak szíves felszólalásával megczáfoltnak ellenérveimet s megnyugtatva lelkem ismeretét még nem érzem, s mivel a takarékmagtárak haszna előttem még mindig gyanús értékű; bátorságot veszek magamnak becses czikkére észrevételeket tenni a következőkben : A takarékmagtárt áldott, hasznos intézménynek állítani méltóztatik, még pedig — ha becses czikkéből helyesen vonom le az okokat azért, mert a takarékmagtár 1. a gyülekezetnek oly nagy hasznot hajt, mekkorát birtoktalan gyülekezetek másból nem pótolhatnak; 2. felebaráti erényt gyakorol, midőn kölcsönével kérlelhetlen uzsorástól menti meg a szorult egyháztagot ; 3. nem nagy kamatot vesz, mert kezelés folytán, pangás stb. esetén nem marad a takarékmagtárnak nagy haszon ; 4. ha nagy volna is a kamat, elveszti setét szinét, ha meggondoljuk, hogy reá szorult szegények is áldozhatnak valamit drága vallásukért, midőn a tehetősebbek építkezésnél, fuvarozásnál annyiszor igénybe vétetnek. Az ügy tisztázása végett nyilvánítani merem, hogy a takarékmagtár jövedelmező voltát kétségbe sem vonom. Hiszen nagy haszna az ő felállításának ingere. Nagy haszna miatt méltán tartatik oly gyülekezeti közkincsnek, mely némely tagnak semmijébe sem kerül, s őket vallásuk drága birtokáért való áldozattól felmenti. S igy aztán esnek kísértetbe és tőrbe. Kísértetbe : ha mindent nem is; de igen sokat várni gyülekezeti czélra a magtártól. Esnek tőrbe, hogy a magtárra támaszkodva, elszokjanak édes magukéból adni ott, a hol szükség. Hallottam egy gyülekezetről, mely állítólag iskolaépítésre behajtotta a magtári tőkét s kamatot s csak azután gondolt arra, hogy közkivetésileg pótolják a még hiányzó összeget. Pedig ez a gyülekezet fényes, intelligens tagokkal bővelkedik. — Igen is a magtár ha használ, azoknak használ, kik azokra legkevésbbé szorulnak. Míg a reá szorult tagok, a haszon árát már a kamatokban előre megadták. En bevallom : nem is annyira a szegénységtől félek — levonva holmi csapásokat; hanem félek a nem akarástól. Népünktől könnyelműen sok mindenre kerül, hát csak az egyházra nem kerülne-e? Kerül bizony! csak lássa be a nép, hogy vallásáért ál-