Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ritschl morál-theológiája a német protestanitsmusban. Szlávik M.

154. Soma ügyvéd, esp. jegyző, Remenyik Ede, Terray Béla dobsinai közs. tanító, Terray Gyula helybeli lelkész s díszes hölgyközönség. A nagy esperesség tanítói közül, érthetetlen e közöny, alig volt jelen 15. Az ünnepély alkalmi énekkel kezdődött, melynek elzengése után Terray Gyula végezte a liturgiát. Az ének végeztével Terray Béla lépett a szószékre, s e tárgyról: „A szolgálatban hü, munkás, jó tanítót megáldja és megtiszteli a mi mennyei Atyánk", tartott jeles épületes beszédet, ez igék alapján : „A ki nekem szolgál, engem kövessen, és a hol én lejéndek, ott leszen az én szolgám is, és a ki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atya", Ján. 12. 26. „Megtiszteli pedig — úgymond — 1. A jók becsülésével és a jók szeretetével. 2. A tiszta lelkiismeret jó bizonyságletételével. 2. Tartós élettel és boldogsággal." A beszéd elején előadta: mit kiván a tanítótól a társadalom, mit kiván az egyház? Végén pedig melegen üdvözölte az ünnepeltet. Terray Béla után Chotvács Endre mondott oltár előtt tót nyelven beszédet, mire az orgona ismét megszólalt s nt. Bartholoma eidesz László, Chotvács Endre és Terray Gyula léptek az oltár eleibe Könyek folytak a hallgatóság szemeiből, midőn az aggkor és munka súlya alatt szintén meghajlott, de — hála az Úrnak — eleven, érdemes főesperes szintén az oltár eleibe lépett jubilánshoz e szavakkal: „a mi esztendeinknek napjai hetven vagy mennél feljebb nyolczvan esztendő; és azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradtság, mely mikor hirtelen elmúlik, elrestülünk" beszélni kezdett, midőn mintegy kifejezte a múltnak komoly, részrehajlatlan elismerését az ünnepelt iránt s átadta neki az esperességi tanügybarátok által adományozott díszserleget, melegen üdvözölvén őt az esperesség nevében is. Utána Terray Gyula beszélt, ki ifjú korának meleg tüzével a jelen szeretét tolmácsolta s szintén átnyujtá az egyház által adományozott díszserleget. — Az egész ünnepélyt oltári liturgia végezte be. Felemlítésre méltó, hogy a 60 évig működött tanító eddig felsőbb kitüntetésben — nem részesült! V. L. KÜLFÖLD, Ritschl moráltheologiája a német protestantismusban. A német prot. egyházi lapok és lelkészi értekezletek sokat foglalkoznak napjainkban Dr. Ritschl Albrecht göttingl egyet, tanár theologiájával, melynek alapgondolatai „Rechtfertigung und Versöhnung"

1) cz. művében vannak letéve. Főleg a mult év több lelkészi értekezletén e theologia is került szőnyegre s a reform.-ker. hitvalláshoz való ragaszkodás színe alatt, annak tagadó megbirálása napirenden volt, sőt a hannoverai lelkészi értekezlet Dickhoff tanár befolyása alatt egyenesen eretnekségi Ítéletet mondott ki felette. Legtöbb tárgyilagossággal bírálta azt Thikötter *) Die christliche Lehre von. der Rechtfertigung und Versöhnung, dargestellt von Albrecht Ritschl. Bonn }870—74. 3 Bde. Zweite verb. Aufl. 1882—83. brémai lelkész Beyschlag halle-wittenbergi egyet- theol. tanár által szerkesztett „Deutsch-Evang. Blätter" jelen évfolyamának első 3. számában. Ritschl idézett müve 3 részből áll. Az első rész adja a kiengesztelés és megigazulás tanának bírálati történetét, a második e tan bibliai anyagát, a harmadik positiv fejlődését. Alapgondolatai a következőkben foglalhatók össze : i. Ritschl szerint a kieng eszt elés csak a megigazulás alapjain áll be, mint azt már müvének czíme is mutatja, tehát subjectiv értelemben fogja azt fel, ellentétben Anselm s a reformátorok objectiv értelmezésével. Több theologus a rationalistákhoz sorozza Ritschelt, azonban minden alap nélkül, mert a történetileg adott s kijelentett positiv kereszténység alapján áll. Gondolkodásának kiindulási pontja a tört. adott gyülekezet (Gemeinde). E gyülekezetben megvalósult az egyetemes szeretet elve szerint Isten országának t. i. egy erkölcsi közösségi lénynek eszméje, s miután ezen eszme legelőször Jézus Krisztusban merült fel, azért személye constitutiv jelentőségű a ker. gyülekezetre nézve, t. i. személye képezi a gyülekezet lényegét. Míg tehát a modern rationalisták közül Biedermann

1) az absolut fogalmából indult ki. Lipsius

2) az egyes keresztény vallásos tapasztalásából, addig Ritschl a tört. gyülekezetben találja álláspontját; theologiája antispeculativ jellegű. Az antispeculativ, a tisztán történeti jelleg R. theol ogiáj ának első jellem vonása; sa mennyiben a gyülekezet hordozója Isten országa eszméjének, annyiban individuális, antipietistikus s antiathomistikus színezetű is, s a legnagyobb ellentétben áll Schleiermacher felfogásával. J. Krisztus itt csak esetleges tört. hordozója Isten országa eszméjének, s ebben állana R. szerint az ő istensége. Ezen álláspontra helyezkedve J. Krisztus nern jön többé mint személy, hanem csak mint hordozója az Isten országának tekintetbe, tényleg" azonban háttérbe szorul a gyülekezet mellett, mivel benne valósúlt meg az Isten országa. Krisztus születése és élete a gyülekezetre nézve közönyös lehet, s R. tényleg mellőzi is müvében. Krisztus istensége, Isten országa eszméjének hordozása.

3) „Krisztus istensége a gyülekezetre is ruházható át", mondotta ki világosan R. legjelesebb követője Schulz H. göttingai theol. tanár. — Hermann W. marburgi tanár pedig, szinte R. követője, „Die Religion" cz. müvében még meghagyja a praeexistens lét eszméjét. Krisztus személye szerinte sem lehet valami esetleges. Schulz szerint: egyedül a gyülekezet isteni jellegéből következnékKrisztus istensége.

4) Metaphysikai istenségről Krisztusban ez alapon szó sem lehet. A metaph. problémákat különben Ritschl nem is érinti müvében, a mennyiben a tört. adottal megelégszik. Már pedig a vallásos keresztény Istenben állapítja meg hitét, hitünk szorul egy föltétlen alapra. A metaphysikainak kizárása a kereszténységből nem *) Christi. Dogmatik. Zürich 1869. 2) Lehrbuch der evang.-protest. Dogmatik. Braunschweig 1876. 2. Aufl. 1879. 3) Ritschl, id. m. III. 351 s köv. 1. 4) „Von der Gottheit Christi."