Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Sáros-Zempléni esperesség

144. ménye, hogyha lesz, a ki a rendelteket végrehajtja, lesz a ki azokat ellenőrizi. Sok olyat végzett püspök úr, mit előzőleg is idejében a felügyelőnek vagy lelkésznek, vagy az esperességnek kellett volna megcselekedniük. Az elöljárók járjanak elől, az esperesség mint hatóság gyakorolja lelkiismeretesen jogait, a szeretve tisztelt püspök pedig maradjon az, a ki volt : törhetlen erővel munkálván a kormányzás magaslatán igaz javára egyházainknak! Teljesedjék be rajta a meglátogatott ezerek- és ezereknek imádatos fohásza : áldott legyen a ki jött az Úrnak nevében és áldott legyen, ki hithüséggel és önáldozattal munkál az Úr egyháza építésén, az Úr örök dicsőségére! Nyílt levél a pestmegyei ev. esperesség egyházainak tisztviselőihez. Szeretett testvérek! Fehérmegyei testvérünk, Jankó Dániel, tordasi ev. lelkész, szóval is, pénzével is (ioo frtot alapított) nyomós indítványt tett, mikor a Luther-társaság megalkotását Luther születése 400-0S jubileumának évében indítványozta. Az „Ev. Egyház és Iskola" szerkesztője pedig, e lap 11. és 13. számaiban szent hévvel irta körül ez indítványt. Lényegében az eszme nem új. Protestáns irodalmi egyletnek szükségét már évtizedekkel ezelőtt érezték, de úgy látszik, hogy a két prot. felekezetet magába ölelhető ev. egylet helyett, kisebb körökben többnek kell alakulnia, hogy a különleges szükségletek is kielégítésre találjanak. Ez utóbbi észlelet szól a mellett, hogy az ág. hitv. ev. magyar egyház külön alkosson ily irodalmi egyletet és hogy azt, ha alkalomszerűség nem forogna is fenn, mindenkor a nagy reformátor, Luther után nevezze el legméltóbban; mivelhogy az irott szónak hatalmát főképen Luther vette reformátori munkájának szolgálatába. Énekei, értekezései, thesisei, templomi beszédei és népiratai ez úton terjedtek és hódítottak számára követőket. A mi pedig régen jónak bizonyodott, a jelen viszonyok tekintetbe vétele mellett, most is gyakorlatba vehető, jól tudva azt, hogy tisztán csak élőszóval (iskolában és templomban) a mai világban sem fogunk egyetemes hatást gyakorolhatni. Midőn az „Evang. Egyház és Iskola" szerkesztője a Luther-társaságnak négyágú munkásságot ajánl, t. i. a jelen irodalmi nyelven eszközlendő bibliafordítást, szertartási, énekes- és imakönyvek kiadását; ev. tudományos munkák kiadásának lehetővé tételét s ezzel a tudományosság előmozdítását; ev. szellemben irt és a szülők költségeit kevesbítő, olcsó áru nép- és középiskolai tankönyvek kiadását, és végre népszerű vallásos iratok kiadását és terjesztését, ezt mi mindnyájan szükségleteinket kimerítő munkakörnek ismerhetjük. Midőn szerkesztő testvérünk e teendők kivitelét külön körökre, Sopronra, Pozsonyra, Eperjesre és Budapestre kívánja bízni, ebben csakis üdvös munkafelosztást és decentralizátiót üdvözölhetünk. E társaságot alkotnák alapító, rendes és pártoló tagok. Az alapító tagok évi 8 frtot fizetnek 10 évi kötelezéssel. A rendes tagok: egyház 4 frt, lelkész 4 frt, tanár 3 frt, tanító és egyes egyháztag 2 frtot fizetnek évenkint. A pártoló tagok egyszer mindenkorra adakoznak. Lanyha pártolás mellett is 3800 frt gyűlne be évenkint a társaság pénztárába. Reméljük azonban, hogy ily elsőrendű ügy iránt a lelkesedés sem fog hiányozni. A londoni tractát-társaság és ehez hasonló protestáns társaságok mind erőre mind hosszú életre lehetnek biztatóink. Szeretett testvérek! Részünkről adjunk mi pártolásunkkal testet a Lnther-társaságnak! Lépjen be tagnak egyház, lelkész, tanár, tanító. A felügyelő urakat nyerjük meg alapító, az egyes híveket 2 frtos tagoknak. Legyen ezen központi ev. esperesség, mint eddig, úgy most is minden üdvös eszmének lelkes felkarolója. Jelentse be nálam minden lelkész a tagokat folyó évi augusztus 15-ig. Istenünk pedig adja, hogy jelenthessem az „Ev. Egyház és Iskola" szerkesztőjének, hogy íme! itt vannak, kiket Isten vezetőkké rendelt s egy is közülök el nem maradt a Luther-társaság tagjai közül. Úgy legyen. Tápió-Szent-Márton, 1883. julius havában. Láng Adolf, pestm. evang. főesperes. BELFÖLD. A sáros-zempléni evang. esperesség közgyűlését folyó évben is — mint legtöbbnyire, a központban Eperjesen július-hó 10-én tartá meg, melyen a 20 egyház közül, melyek négy megyében vannak elszórva, csak 3 nem volt képviselői által jelen. Iker elnökei JelenikAlmássy István kir. tanácsos és orsz. képviselő s Urbán Adolf főesperes urak. Miután a főesperes rövid, szívből fakadt imában kérte ki a Mindenható áldását a jelenlévők és a gyűlés tanácskozmányaira, évi jelentését olvasta fel, melynek főbb tárgy és az ez évben esperességünk egyik részében megejtett Kanonika vizitáczió képezé. Ebben kiemelé, hogy habár a tömeges kivándorlás folytán csökkent is az egyes egyházak híveinek száma, mindazáltal a vallás s az egyház iránti szeretet és buzgóság úgy itthon, mint a távol Amerikában nem apadt ki a hivők kebléből, — Sókúton pl. több mint 100 frtot ajándékoztak egyházi czélokra, Margonyán 86 ftot, melyek nagyobb része amerikai keresmény. — Az iskoláztatás a mi szegény népű falusi egyházainkban még mindig csak gyermekkorát éli, minek legfőbb oka télben a mezítelenség s a hideg, őszszel és tavasz szal pedig, hogy a szülék marhaőrzésre használják gyermekeiket, minthogy egy közpásztor tartásának annál kevésbé az iskolába járás nagy horderejének eszméje, ezen — a kortól amúgy is elmaradt szegény tőt nép agyában még nem érett meg. Hozzájárul az is, hogy a polit, hatóságok sem fejtenek ki kellő erélyt a mulasztások fenyítésénél, melyet igazán mondva, tekintve a mi viszonyainkat, a nép helyzetét s megélhetésének módját, — nem is lehet egészen mulasztásnak, mint inkább könyörületes elnézésnek venni. — Erre nézve a tanügyi bizottságnak meghagyja a gyűlés az erélyes