Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nemzetiségi kérdés egyházunkban

185. tekintetéből, nemcsak az állam, hanem egyházunk tanügye érdekében is törvényhozásilag szükségképen explanálni és körvonalozni kellett. De másrészről tagadhatlan az is, hogy azon ellenhatás, melyet a mi egyházunk ezen kérdés tárgyalása alatt mindenkor kifejtett, ép oly mértékben indokolva volt; — és pedig indokolva volt nemcsak evang. egyházunknak iskolai autonómiáját örök időkre garantirozó országos törvényekben, és nemzetközi erővel biró békekötésekben; nemcsak r az' evang. felekeznteknek, mint kiválólag tanító egyházaknak azon sajátszerű vallásos felfogásában, mely szerint ezek iskoláikat mindenkor az ő testükkel összeforrott alkatrészeknek tekintvén, azok a mi nevelési principiumaink hatásának megzsibbasztása és lekötése nélkül az egyház téstéböl kiszakaszthatók nem volnának. Indokolva volt* továbbá ezen ellenhatás nemcsak az evang. egyházaknak történeti múltjában, mely a tanítás terén kivívott érdemeivel kétségen kivül tanúságot tesz, hogy magyar hazánknak azon bizalmát, hogy egyházunknak az ő kulturai ügyei vezetésére nézve szabad kezet adott, megbánni soha oka nem volt, tekintettel arra, hogy egyházunk a közművelődés érdekeiből nagy áldozatokkal fenntartott iskoláival nemcsak felekezeti érdekeinek kivánt szolgálni, hanem az államnak is a kultura érdekeiben el nem vitatható hasznos szolgálatot teljesített; hanem magyarázható volt egyházunk részéről ezen kérdésben az animozitásig fokozódott élénk ellenhatás legkivált az intéző ministerium e tárgyban hozott váltakozó törvényjavaslataiból, melyek az állami felügyelet érdekén és szükségén túlterjeszkedő oly czélokat látszottak contemplálni, mely czélok törvényes érvényre juttatásuk esetén, a mellett, hogy az egyháznak az ő iskolái iránt közvetlen érdeklődésén alapuló iskolai autonómiáját spontán és önkéntes működésében megzsibbasztják, sem a tanügy, sem az állam, sem az egyház érdekeiben fekvőknek nem mutatkoztak. Már most visszatérve az 1883. évi XXX. immár szentesített törvényczikkre, midőn egyrészről örömest elismerjük, hogy ebben a törvényjavaslat igen sok fájó, kemény pontjai a tárgyalások súrlódása által élüket vesztették, és kimondjuk, hogy evang. egyházunknak ezen szabályozás után is tanügye iránt ereje és buzgó hozzájárulása kifejtésére nézve elég tér jutott, mely tért egyházunk mindenkori hazafias érzelmei szerint, hazánk közszükségei érzetéből folyt és beczikkelyezett törvényes intézkedések tiszteletben tartásával, autonomiánk megőrzése mellett a tanügynek teendő közreható hasznos szolgálataival ezentúlra is elfoglalni és kihasználni óhajtja, — de másrészről mégis véleményem szerint nem szabad elhallgatnunk, különös tekintettel bonyhádi gymnasiumunkra, nehéz aggodalmunkat, hogy a középiskolai törvény némely intézkedésénél fogva, melyek ugyanis szegénységünkre elviselhetlen terheket vetnek, — midőn amúgy is iskolái czélokra megbirhatatlanul terhelt gyülekezeteink segítségét még fokozva igénybe vennünk nem szabad, egyházunk nevelési és tanítási ügyére nézve fenyegető veszélyt képez. És ez irányban indokolva van, hogy egyházmegyénk ezen aggodalmának kifejezést adva feliratot intéz a főtisztelendő egyházkerülethez, melyben egyházunk közszükségeiben fennálló intézetünknek a törvényből következett veszélyes és szorongatott állapotát ecsetelve a főt. superintendencziát kérné meg, hogy egyházmegyénket ezen nehézsége legyőzésére irányzott törekvéseiben úgy tanácsával, mint hathatós pártfogásával támogatni és nagybefolyásu állásánál fogva ezen közszükséget pótló intézetünket fenyegetett helyzetében megvédeni méltóztassék." A nemzetiségi kérdés magyarhoni ev. egyházunkban. II. Magyarosítás és magyarosodás. „A magyarosítás kényszere nem épen alkalmatos eszköz a magyar nyelv megkedveltetésére." Ezt irja „nyilt válaszában" Leska főesperes úr. Ezen mondatát én szóról szóra aláírom. De szükségesnek tartom, hogy ezt az állítólagos kényszert kissé közelebbről megvilágítsuk. A milyen polyglott hazánk, olyan polyglott magyarhoni ev. egyházunk is. A dolog természetében rejlik, hogy polyglott országban a politikailag uralkodó nemzetiség az ő nyelvének fölényt iparkodik szerezni a többi nyelvek fölött, sőt minél jobban erősbül, annál határozottabb törekvése a többi nemzetiségeket nyelvi tekintetben magába olvasztani, hogy legyen egy ország, egy fejedelem és egy nyelv. De ép oly természetes, hogy ilyen törekvéssel szemben a nem uralkodó nemzetiségek állást foglalnak és kész a nemzetiségi kérdés és harcz. Igy van ez nálunk is és miután egy és ugyanazon egyént kétfelé választani nem lehet, hogy imigyen érez mint honpolgár, amúgy meg mint egyháztag, igen természetes, hogy a nemzetiségi kérdés és mozgalom a politikai térről hamar átcsap az egyházi térre is. Az ilyen mozgalmak mindenkor három táborra osztják az embereket. Az egyik táborba sorakoznak a chauvinisták, az erőszakoskodók, kik az ilyen átalakulást brevi manu akként szeretnék létrehozni, hogy : ma legfekszel pl. mint tót vagy német, és holnap felkelsz mint olyan tősgyökeres magyar, ki nem is tudja már, hogy édes anyja tót vagy német nyelven tanította-e az imádságra. A másik táborba sorakoznak az ellenlábasok, kik azt vallják : „az én nemzetiségem mindenek előtt", „az én nyelvem jogából egy jottát sem engedek", és minél hangosabb a túlsó oldalon a követelés, annál erősebb részükről az ellentállás. A harmadik táborba sorakoznak a higgadt emberek, kiknek a „haza és egyház mindenek előtt", kik nem tartják magukat a világ központjának, melyből minden kérdés tekintendő és megítélendő, hanem nézik mindenek előtt a közjót és közös anyát: a hazát, s szellemi anyjukat: az egyházat, és minden kérdést ennek szempontjából ítélnek meg, de az eszközök megválasztásában úgy tartják : igazságosság minden körülmények között. Őszintén megvallom, én ez utóbbi táborba sorakoztam. Én igaz szívből óhajtom, hogy hazám legyen egy erős tömör egészszé, mely a világ sorában számot tegyen és teljességgel nem irtózom azon gondolattól, hogy Magyarország minden izében magyar legyen, de erős meggyőződésem, hogy azon czélt az erőszak soha sem fogja elérni, sőt többet mondok, az erőszak gyűlöletessé fogja tenni magát a czélt is. Ezért én teljes-