Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vivant vacationes

Első évfolyam. 15-ik szám. Pozsony, 1883. évi julius 7. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA, JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. r Előfizetési ár: JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : Egész évre 6 frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . 3 n r> Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., negyedévre i « 5° » Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. többször közölve 5 kr. Egy szám ára : 12 kr. 0. é. y Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Bélyegdíj : külön 30 kr. V ) Tartalom: Vivant vacationes! — Vélemény az elemi iskolai vallástanítás felett. I. (—k.) — „Evangélikus missió a városokban*. I. (—r—.) Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. ÜS^*" Negyedéves előfizetőink előfizetéseik megújítására; megrendelőink hátralékaik beküldésére tisztelettel felkéretnek. — Ki lapnnk küldetése iránt nem intézkedik, annak nem küldjük, hallgatását visszautasításnak veszszük. Vivant vacationes! A muzsafiak elszéledtek, haza mentek! Ki jól, ki rosszul, de egy tanévet befejezett mindenikök, s akár jeles-t akár elégtelen-t rótt a szigorú tanári kéz a legény nyakába, maga módja szerint ugyan, de minden gyermek örül a szülői ház viszontlátásán ; hő vágy viszi a szerető szülők karjai közé, a jót a legédesebb jutalomra : az apa s anya forró csókjára, a gyengét, hogy mentegetődzék s bocsánatot nyerjen ; mert hisz ő nem bukott, hanem a tanár buktatta meg őt érdemetlenül. Ez így volt, mióta iskola és diák van, s így marad továbbra is, ez állapoton még a középoktatási törvény sem változtat. Ha a kis és nagy nebuló semmit sem tud abból a sokat kínzott latin nyelyből, azt a két szót: vivant vacationes tudja, érti, érzi s nem hiszem, hogy bármi hatalomnak megengedné kitörölni az iskolai szótárból. Jól teszik! igazuk van! És a professor urak? Hát bizon mi nekünk is jól esik ez a kis respirium! már tudni illik a kinek van; de az ily szerkesztőféle ember, magának és másoknak bajára soha sem nyughatik, mindig azon kell törnie fejét : hogy zavarhassa meg az arattató és rajt fogdosó lelkésztársak, a hüselő tanár-collegák és tanító urak édes nyugodalmát. Igaz, hogy nagyon gyakran hiába teszi, szava elhangzik a pusztában; de azért mégis hangoztatja : Készítsétek az Ürnak útját! Az élet folyama meg nem áll, nem szünetel; ki habjain nem tartja fel magát, alámerül, elvész; ki nem uralkodik a szeszélyes elemen, szolgájává lesz a muló viszonyoknak. Mert a reá bizott talentumokkal nem sáfárkodott híven, elveszti örökségét. Nekünk nagy örökség jutott : evangelikus egyházunk szellemi kincseiben, ezeket szünet nélkül őrizni, ápolni feladatunk. Itt nincsen vacatio, ne is legyen! De még is jó ez a kis előkészülésre rendelt időszak ! Ősszel úgy is beáll a szorgalmi idő : az esperességi, kerületi és egyetemes gyűlések szaka; beállunk a tanszékekbe. Mit teszünk ott? mit itt? vagy talán: ibant, qua poterant? Nevezetesen egy tárgyra kívánnám a közfigyelmet /ordítani, melynek nagy fontosságát ép úgy, mint sürgős voltát senki sem fogja tagadni, s ez a lelkészek képzésének nagy fontosságú kérdése. Meggyőződésem szerint e kérdést egyetemesen kell megoldani, még pedig úgy, hogy az evangelikus lelkésznek és hivatásának eszménye legyen a czél, mely felé egyházunk ez eljárásában törekedjék; tehát a czél kitűzésében ne kérdezze a dolog praktikumát, ez már a kivitelre fog tartozni. Ha megállapította a czélt, kérdheti azután, hogy a meglevő viszonyok között mennyit végezhet a teendőkből? s hogy készítheti elő fokról fokra a kitűzött czél elérését? Akkor lesz igazán praktikus, ha a meglevő erőket úgy tudja hasznosítani, hogy a lehetőségig czélt ér, s ha a meglevő institutiókkal a czél teljes elérésnek bekövetkeztét biztosította. Mostanig minden kerület magára intézkedett. Ez helytelen. A magyarhoni egyetemes egyháznak kell kezébe venni a lelkészek képzésének ügyét, hogy az egyöntetűen, az evangeliomszerű tanszabadság megóvása mellett vitessék minden intézeteiben a hazának. Tudom, nagyon jól tudom, hogy igen sokan már e tételt sem szeretik. Kerületek autonómiája ! egyes intézetek érdeke ! stb. ellene zudul a tételnek. Én nem tehetek róla; de én a magyarhoni evang. lelkészt, ezen egész egyház lelkészének tartom, kinek képeztetéseért ismét az egyetemes evang. egyháznak erkölcsileg felelősek vagyunk. Azt fogják mondani némelyek: borzasztó romanizmus! Egy kicsi nem ártana ugyan abból a tömörségből, mely Rómát oly hatalmassá teszi; de a szervezés és szervezettség és a merev absolutizmus között mégis nagy a kü-