Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Turóczból

96 készítményei azok. Ismertebbek a legutolsó iskolában hogy sem ajánlásukhoz valami sysifusi fáradalom s ész szükségeltetnék. Hanem azt mondják az ilyen fajtájú tankönyvekre, a mint t. szerkesztő úr vezérczikkében találóan kifejezte : „A kéz ugyan Ezsau keze, de a hang Jákobé." Azért óhajtottuk és óhajtjuk ebben a hitehideg, fásult, anyagias, Isten országát fumigáló korszakban, hogy, vajha fundálni tudnánk egy olyan társulatot, mely iskoláinkat, népünket, protestáns szellemet lehellő könyvekkel ellátná. E hiányon segített-e a dunántúli ev. egyh. ker. népiskolai bizottsága az által, hogy állami iskoláknak szánt s minden felekezetiességet nélkülöző tankönyvek közül a puháját kiválogatta? Segített-e ez által a szemlátomást hanyatló prot. vallásosságon? Bizonynyal nem! Sőt megerősítette azon igazságot, melyet én ama czikkemben imígy formuláztam: ha befejezi is munkáját az a népiskolai bizottság, válogatván községi iskolák számára mondva csinált müvekből, azért tankönyvügyünk ott lesz, a hol volt; táplálkoznak iskoláink idegen morzsákon s nélkülözni fogják a prot. jelleget! Különben dunántúli egyházkerületünk, 1881-iki hivatolt jegyzökönyve szerint a népiskolai bizottság előterjesztésére csakis ajánlotta ennek vagy amannak a szerzőnek tankönyvét. Csakis ajánlotta! Minél fogva ha valamelyik tanító jobbat talál, a szerint fog tanítani! így aztán, a hány iskolánk van, annyiféle szerzeményű és szellemű tankönyvből szívják növendékeink a bölcsességet. így aztán tovább is virulni fog az a rendszertelenség, mely autonom egyházunk tanügyének nem sok babérlombot fog nevelni. De pardon! Bognár Endre úr czikkecskéje értelmében a baj orvosolva van, a dunántúli ev. egyh. népiskolai bizottsága a tankönyvhiányon segített. Ez ügyben, mint Bognár E. úr irja, munkáját befejezte, „feladatát nagy fáradtsággal megoldotta." Mit jelentsen ez állítás? Azt-e, hogy most már másutt nincs üdv, mint ama tankönyvekben, melyeket nagy fáradtsággal kiválogattak tanítóinknak kézi könyv gyanánt? Aztán hány évre szól az a passzus? 10, 20, 30, 40 vagy 50 évre? És aztán 50 év multával ismét megkezdődik a válogatás? Avagy örök időkig megoldotta feladatát ama bizottság? Hát ha időközben szikrát vet valakinek esze és jónál jobb tankönyvet ád, ezt figyelmén kivül hagyja Bognár úr bizottsága, mert már „megoldotta feladatát?" De minekutána nem oldotta meg feladatát, miután egyházi és iskolai ügyben befejezett valamit csak a tridenti zsinat adott; — hát édes atyánkfia Bognár Endre úr, — folytassuk a fáradtságos munkát, és Isten segedelmével, a választottak közreműködésével, a hívek buzgóságával, anyagi és szellemi áldozattal karoljuk fel p. o. a „Luther-társaság" eszméjét;!! Négyszázados életében okosabb dolgot alig művelhetett vala a protestantizmus, mint ha a nagy szellem nevének firmája alatt egy társaságot alapít! Vájjon ez a „Luther-társaság" idővel nem lehet-e olyan áldott szertár, mely jó fegyverrel látja el az Úr vitézlő szolgáit, s evangéliomi szellemet lehellő könyveket ád iskoláknak és családoknak? Azért a mondó vagyok én is : alakítsunk „Luthertársaságot." Ennek zászlója alatt ha tán nem is oldhatjuk meg egészen a protestantizmus nagy feladatát, de legalább megharczolhatjuk azt a nemes harczot, melynek ígérete vagyon mind ezen, mind a más világon. T. F. BELFÖLD. Főtisztelendő Czékus István tisza-melléki superintendens úr folyó év május-hó 30-tól kezdve a sáros-zempléni esperességben végzi kánonszerü egyház-látogatását. — Az egyházak minden egyéb fontos ügyei mellett, különösen népiskoláinknak kor igényeinek megfelelő szervezésére fordítja főpásztori figyelmét. Fogadtatása nagyon előzékeny másfelekezetü hitrokonaink részéről is, különösen Zemplén-megye területére való belépésénél a hanusfalvi és sókuti egyház tüntetőleg fogadta versenyezve és azután minden hely, a hol eddig megfordúlt. E napig a hanusfalvai, sókuti, mernyiki és kladzányi egyházak lettek megvizsgálva. Chotvács Endre, ker. jegyző. Turóczból. Justh József halálával megürült felügyelői hivatalra Jeszenszky János megválasztatván, május-hó 25-kén lett beiktatva. „Korouhev", magát egyházinak nevező lap, nagy hűhóval hirdeti a tényt, mint pártjának 12 egyház közül 11-ben nyert fényes diadalát. Tény, hogy a turóczi esperesség 12 egyháza közül 8 szavazott Jeszenszky Jánosra, 3 Lehoczky Lajosra, egy — az ivánkofalvi — nem szavazott. Tény, hogy ezen egyházi hivatal betöltésénél, politikai — tót nemzetiségi — eszme körül folyt a küzdelem, szerencsés kimenettel ez utóbbira. Felhasználta ezt Hodzsa András főesperes azonnal, midőn a beiktató gyűlésen mellőzvén az eddig rendesen és pontosan megjelenő, és a gyűlésen ott levő egyházi jegyzőt — Klimo Vilmos pribóczi lelkészt, — a jegyzőkönyv vezetésére Izak Gusztáv ügyvédet szólította fel. Tény, hogy a separatistikus tót-nemzetiségi irány fejei megállapítván a haditervet, úgy egy héttel a választás előtt széjjel küldték emissariusaikat, maguk sem sajnálván időt és költséget. Müködésöket jellemzi eljárásuk egyházamban. Ugyanis, mint már elődöm, én is magyar nyelven vezetem az anyakönyvet; stubnyafürdői vasúti állomáson találkoznak tótul nem értő magyar ajkú hívek, ezeknél kívánságukra magyar nyelven végzem lelkészi teendőimet, ezen nyelven végeztem legközelebbi időben két temetést! Ezen tényekre támaszkodva izgatták a népet, mondván : „Látjátok a magyarosítást! papotok magyarnyelven vezeti az anyakönyvet; temetni már magyar nyelven kezd; ha ezt tovább tűritek, a templomban is magyarúl fog prédikálni és csak azért akarja Lehoczky Lajost, hogy e szándékát keresztülvihesse ; — ne tűrjétek, hisz, ha akarjátok, többségben lesztek és parancsolhattok az uraknak itthon, — az esperességben támogatni fog Jeszenszky!" — így felizgatván a népet tömörült csapatban vezette Kohút János, turócz.-szt.-mártoni ügyvéd, — a templomba. Egyházam egy tagja látván ezt, fájdalommal kiáltott : ha ez igy fog menni, megérjük, hogy az oltáron pálinkás hordó lesz csapon! Hogy