Esztergom és Vidéke, 2007

2007-01-20 / 3. szám

2007. január 13

. Esztergom és Vidéke 3 105 éve történt Bissutti József és Grósz Adolf 1894. február 11-én ajánlotta fel megvételre a városnak telküket. A városatyák áprilisban ezt az ajánlatot elfogadták és már ekkor a leendő kórház építésére gondoltak. A területen 1900. július 10-én történt az első kapavágás, mellyel ez meg is valósult, és 1901. december 12-re elkészült a Kolos Kórház. Röviden az előzményekről! Dr. Raiusz Gedeon miniszteri tanácsos 1900. március 8-án adott végső engedélyt az építésre. Lázas munka kezdődött a mielőbbi kivitelezés érdekében. Rövidesen megjelenik számos lapban a pályázati kiírás. A Budapesti Építészeti Szemle IX. évf. XI. füzetében hozza a Vimmer Imre polgármester által aláírt „Árlejtési hirdetmény"-t, mely körülírja a pályázat feltételrendszerét. Eszerint az összes föld, kőműves, kőfaragó, ács, tetőfedő, vas, bádogos, asztalos, lakatos, mázoló, üveges, kályhás és egyéb munkákra 236 753 korona 46 fillér előirányzat mellett lehet pályázni. A pályázatokat Esztergom sz. kir. város hivatalába kell benyújtani június 21-én délelőtt 11 óráig. A kiírás 9. pontja szerint: „Az építési munkát köteles vállalkozó az építési bizottságtól nyerendő felszólítás vételétől számított nyolcz nap alatt megkezdeni és akként folytatni, hogy az egész kórház 1901. évi június hó 30-áig teljesen készen átadassék ". A részletek iránt érdeklődni lehet Esztergom város mérnöki hivatalában, és ifj. Bobula János építész budapesti József körúti /II sz./ irodájában - adja tudtul a hirdetmény. 1900. június 21-én délután 3 órakor a Kórházépítő Bizottság jegyzőkönyve szerint Kollár Károly gazdasági tanácsnok, polgármester-helyettes elnöklete mellett 22 darab zárt borítékot bontottak fel. A 16. boríték Pfalcz József ajánlatát tartalmazta az összes munkákra 2,7 %-os engedménnyel 230 361 korona 12 fillérrel. A 20. borítékban ifj. Eggenhoffer József mérnök ajánlata az összes munkákra 5,2 %-os engedménnyel 224 442 korona 29 fillérrel szerepelt. Ez a két ajánlat számított a legjobbnak és négy nappal később - június 25-én délután 3 órakor - erről a két ajánlatról tárgyaltak az ülésen. Ekkor Pfalcz József 4%-os engedménnyel állt elő és vállalta, hogy legalább felerészben esztergomi ácsokkal, kőművesekkel és napszámosokkal dolgoztat majd. Végső ajánlata 215 603 korona 97 fillér volt. Tekintettel arra, hogy Pfalcz József ajánlata 1894 korona 33 fillérrel kedvezőbb volt, így a bizottság igen rövid ülésezés után őt bízta meg, mint fővállalkozót az új közkórház kivitelezési munkálataival. A Bizottság indítványát a város 104/900 július 5-ei ülésén jóváhagyta és felhatalmazta Földváry Istvánt a szerződés megkötésére. A szerződés a vízvezeték szerelésére és az ezzel kapcsolatos munkákra nem vonatkozott - erre 12 166 forintot számítottak - az építkezés kezdetén 227 769 korona 97 fillérből látták megvalósíthatónak az új közkórház felépítését. Az első kapavágást július 10-én tették a Bissutti-féle telken és egy hét múlva már állt az építési iroda és egy nagyobb szerszámoskamra. Pfalcz József neve nem volt ismeretlen az esztergomiak előtt. O építette a kórházon kívül a Lőrinc utcai bérpalotát, a csendőrlaktanyát, a megyeházát és több kanonoki házat is. A Pfalcz család az 1700-as években jött Esztergomba német nyelvterületről. Pfalcz József apja Ferenc, nevéhez fűződik több kanonoki ház és számtalan templom építése. A Kis-Dunán vízimalmokat épített, de a Párkányt Esztergommal összekötő fahíd építését is ő vállalta. Ezt a hidat 1851. május 29-én adták át a forgalomnak. A 19. század végére azonban már nem felelt meg a megnövekedett igényeknek és a pozsonyi, valamint a komáromi vashíd építése után Esztergom és Párkány között került sor a Mária Valéria híd átadására 1895. szeptember 28-án. A Pfalcz Ferenc által épített hajóhidat ekkor bontották el. Pfalcz Ferenc fia, József 1843. április 5-én született Esztergomban. 1872. április 17-én kötött házasságot, Pálóczy Horváth Etelkát vette feleségül. Tizenegy gyermekük született, de csak Tivadar élte meg a 68 évet, a többiek mind fiatalon haltak meg diftériában, illetve tbc-ben. A kórház építőjét a szentgyörgymezei temetőben temették el, de sírját ma már hiába keresnénk. Munkáját fia, Tivadar vette át 1917-től. O építette többek között a kórház mai igazgatósági épületét, az ún. Eggenhoffer-villát is. A Kórházépítő Bizottságot - mely hivatott volt az építést felügyelni, ellenőrizni - Walter Gyula elnök vezette. Walter Gyula 1855. február 17-én Selmeczbányán született. Középiskolai tanulmányait Esztergomban, a teológiaiakat pedig Bécsben a Pazmaneumban végezte. 1877. december 22-én szentelték fel. A következő években Börzsönyben, majd Komáromban káplán. A 80-as évek elején rövid ideig a Szapáry családnál nevelő is volt. Gróf Szapáry Gyula volt ekkor a pénzügyminiszter. Pár hónapos érsekújvári kitérő után 1881 végén kerül újra Esztergomba. Először tanít, majd főegyházmegyei könyvtárnok, később képezdei igazgató lett. 1893 októberétől érseki titkár, három év múlva esztergomi kanonok. 1897-ben először egyházmegyei főtanfelügyelő, majd az érseki iroda igazgatója. Esztergom irodalmi életében is tevékeny szerepet töltött be. Összeállította például a Simor Emlékkönyvet, megírta Majer István és Knauz Nándor búcsúztató beszédét. A kórházépítő Bizottság tagjai voltak még: dr. Helcz Antal, Bleszl Ferenc, Vajda Géza, Bobula János, dr. Gönczy Béla, dr. Vándor Ödön, Zsiga Zsigmond, Stahl Ferenc, valamint Pfalcz József vállalkozó. A Bizottság elnöke az alapkőletételi ünnepségen többek között a következőket mondta: „Évek óta küzd, fárad, dolgozik, tervez a város, hogy egyik legégetőbb szükséges jótékony intézményének létet adhasson. Az alapkő letétele, amelyet a püspök úr ő Méltósága az imént végezni kegyeskedett, nemcsak magvalósulása a város forró óhajának, hanem jutalma azon szívós kitartásnak is, amellyel a nemes eszmét megtestesíteni törekedett. Bizonyítéka ez alapkő letétele azon ténynek is, hogy az a város, amelynek területén egykor a haza legjelentékenyebb kulturális és jótékony intézményei virágoztak, hű maradt hagyományaihoz. Kívánhatnák ugyan, hogy minél kevesebben legyenek kénytelenek ez intézet áldásait igénybe venni. A betegségeket azonban épp oly kevéssé lehet megszüntetni, mint az élet egyéb terheit és bajait, keserűségeit és sanyarúságait eltüntetni. Azon forró óhajtást kell tehát inkább tolmácsolnunk, hogy feleljen meg az intézet minél tökéletesebben azon magasztos rendeltetésének, amelyre hívatva van. Legyen mindenkor biztos menhelye a szenvedésnek, enyhe a fájdalomnak, könnyítése a gyötrő kínoknak ". December l-jén az építési naplóba rögzítik, hogy kátránypapírral be van már fedve az orvosi lak, a kápolna és az apácák lakrésze, a konyha a sebészet és a belgyógyászat valamint a ragályosok pavilona. Egyedül a hullaház áll még fedetlenül. Igen kemény tempót diktált Pfalcz József. Vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy sokszor menetközben is változtatnia kellett a felmerülő igények miatt. Az építés minden fázisát figyelemmel kísérte a kórház igazgatója és észrevételeit, kívánságait csaknem minden alakalommal teljesítették. Például az építkezés során Gönczy Béla úgy látta, hogy a műtőszobára három ablak kevés és még egy ablakot kért. Ennek a kérésnek is természetesen helyt adtak. 1901. februárban mutatta be Bobula János azokat a gipszmintákat, melyek alapján elkészült két nagy méretű „fej dísz", ma is a régi sebészet bejáratát ékesíti. Az épülő kápolna keresztjének ünnepélyes felállítására és felszentelésére dr. Fehér Gyulát kérték fel. Komoly vita alakult ki a sebészeti pavilon feliratán is. A Takarékpénztár meglehetősen hosszú, terjedelmes szöveg kiírását javasolta. Ma már senki sem emlékszik arra, hogy a bizottság egy lerövidített változatot fogadott el. 1901. április l-jén kezdték el a belgyógyászat födémépítését, és 14-én sikeresen megtartották a vasbeton födémszerkezet próba terhelését. A Kórházépítő Bizottság tavasszal döntött, hogy a cserépkályhák többsége zöld színű legyen, ugyanakkor kiírja a kórház berendezésével kapcsolatos pályázatot. A bizottság természetesen nemcsak olyan apró kérdésekben nyilvánít véleményt, hogy milyen színűek legyenek a kályhák, hanem ennél sokkal komolyabb problémákat is vizsgál. Ezek között az egyik legjelentősebb volt az épülő kórház vízellátása. Kezdetben elégségesnek tűnt, ha a prímási víz- vezetékből kapná az intézmény a vizet, de később kiderült, hogy igen jelentős beruházást követelne ez az elképzelés, és nem jelenthetne távlatos megoldást. Az augusztus 29-ei ülésen a polgármester tájékoztatta a testületet: mindent elkövettek, hogy az új kórház a prímási vízvezetékből kapja a vizet, de célszerűbbnek látszik mégis, ha a közeli Czigány-kút forrását vezetik be a kórházba. Június 20-án délután 4 órakor a belső berendezésekre kiírt pályázatokat bontották fel. Összesen 31 pályázat érkezett. Ugyanezen az ülésen Pfalcz János kérelmére az építés befejezésére kiírt határidőt augusztus 30-ára módosították. A következő hónapban ismét foglalkozni kellett a határidővel, mivel a városi mérnök szerint ezt a határidőt sem lehet tartani. Az egybegyűlt bizottsági tagok elismerték, hogy ez nem a fővállalkozó hibája. Hogy a Bizottság milyen részletességgel ügyelt a kórház tökéletes megvalósítására, arra példa az, hogy Scheiber Rezső ruhanemű mintáinak bemutatása után így nyilatkoztak: „a vánkos czikcaknál a bevarrás keskeny s a kötőszalagok nem elég mélyen vannak bevarrva". A szeptember eleji ülésén a Bizottságban megállapítják, hogy az eddigi kiutalásokkal a kórház építési alapjainak készpénz készlete kimerült. Pedig számos igény merült még fel, például: az őrültek megfigyelő-pavilonjában az ablakokat magasabbra kell helyezni, az előirányzott 8 telefon helyett 9-re lenne szükség és meg kell gyorsítani a mázoló és lakatos munkálatokat is. November 9-ei ülésükön ismét leszögezik, hogy alig van már pénz az építkezés befejezésére. Walter Gyula ugyanakkor a betegek részére különböző egyházi intézményektől könyveket kér és kap is. Pannonhalmáról származott egy nagyobb csomag könyv. A pénzhiány ellenére a Bizottság változatlanul szigorú. Negyven kisebb értékű lószőrrel megtöltött vánkost nem vesz át, mert nem egyezett a Szent János Kórház esetében elfogadott szabvánnyal. Néhány munka már az átadás utáni időkre maradt, így a tíz lámpaoszlop mázolását már nem tudták befejezni. Döntöttek viszont az adományozók neveinek megörökítéséről. Kezdetben voltak olyan elképzelések, hogy a nagyobb adományokat tevők nevét az egyes ágyak fölött zománctáblán örökítsék meg. Végül mégis úgy döntöttek, hogy a sebészeti pavilon előterében márványtábla hirdesse az adományozók emlékét. Ez a tábla ma is az eredeti helyén áll: Ezen kórház építését lehetővé tették nagylelkű adományaikkal a következő ágyalapítók: VASZARY KOLOS bíbornok herczegprimás 50 000 korona adományával és évi 2000 korona hozzájárulásával, Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság 40 000 korona, Esztergom vármegye törvényhatósága betegápolási alapja 2/3-ának a kórház alapjainak átengedésével összesen 29 245 korona 51 fillér, Esztergom Főkáptalan 14 000 korona, Eszterom szab. kir. város a 10 000 korona értékű telek átadásával, Lucenbacher Pál 7 000 korona adomány és hagyományával, Boltizár József 2600 korona adományával, özv. Haubenthaller Jánosné szül. Timanóczy Anna 2020 korona hagyományával, gróf Csáky Károly 2000 korona, id. Eggenhoffer József 2000 korona, Esztergomi Chevra Kadisa 2000 korona, Esztergomi Izr. Hitközség 2000 korona, Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank 2000 korona, Graffl János 2000 korona, dr. Horn Károly és neje szül. Zahn Malvin 2000 korona, gróf Majláth György 2000 korona, Pór Antal 2000 korona, dr. Walter Gyula 2000 korona adományával, és ezen ágyalapítókon kívül sok nemeslelkű adakozó kisebb-nagyobb adományokkal, melyek a fentebbiekkel összesen 19 504 korona 83 fillért tettek ki, miből az Erzsébet jótékony nőegylet hölgyei, jelesül: Andrássy Jánosné, Bleszl Ferencné, Büttner Róbertné, Csupor Istvánné, Frey Ferenczné, özv. Hajas Simonné, Hamar Arpádné, özv.Laczkó Pálné, Magos Sándorné, Magurányi Józsefné, Marosi Józsefné, özv. Mészáros Károlyné, Niedermann Józsefné, Rapcsák Imréné, Reviczky Gáborné, özv. Szvoboda Románné, Tónai Pálné és özv. Subcsek Mihályné 9228 korona 96 fillért gyűjtöttek, és néhai dr. Mátray Ferenc volt kórházigazgató főorvos egy hangverseny rendezésével 2842 korona 86 fillért szerzett. Isten áldása legyen ezen intézményen és jótevőin! A szembe levő falon szintén nagyméretű márványlapon a következő felirat: Esztergom sz. kir. város Kolos közkórháza épült: Ferenc József dicsőséges uralkodása alatt Vaszary Kolos bíbornok herczegprimás Széli Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter Vimmer Imre polgármester Dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos idejében Tervezte ifjú Bobula János építész Az építést vezette Tiefenthal Gyula városi mérnök Felépítette Pfalcz József építési vállalkozó A Bizottság december 12-én vette át az építőktől az új kórházat és a hivatalos átadási ünnepséget a következő év január 6. napjára írták ki. Osvai László dr. (ekor-lap.hu)