Esztergom és Vidéke, 2006

2006-09-14 / 38. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14. Ehingeni ének- és zenekar a Szent István Napokon (Pl.) Városunk legnagyobb ünnepét népes kulturális küldöttséggel tisztelte meg a németországi Ehingen testvérváros. A több mint száz tagú delegáció az itt töltött három nap alatt számos alkalommal is szerepelt a város közönsége előtt. A gondosan összeállított programjukban azonban eljutottak a Dunakanyarba, Budapestre is ellátogattak, valamint a magyarországi svábság egyik fellegvárába, Csolnokra is. Augusztus 18-án, pénteken a Mundingenből érkezett zenekar adott koncertet a Vízivárosban felállított színpadon, melynek szomszédságában áll Erzsébet királyné mellszobra. Ezen a napon a Cantemus Frauenstimmen Ehingen énekkar nagy sikerű hangversennyel szerepelt Visegrádon a királyi várban. Ehingeni barátaink szombaton délelőtt az ezeréves Esztergom történelmi nevezetességeit tekintette meg, majd a zenekar újra a vízivárosi közönségnek játszott és végigvonult a Kis-Duna parti vásári forgatagban. A több ezres közönség vastapssal köszöntötte őket. Ez alkalommal mondott ünnepi köszöntőt Wiese Heiz alpolgármester, majd ezt követően Knapp János Pál, Esztergom alpolgármestere üdvözölte német vendégeinket. Ezen a délutánon az énekkarosok az esztergomi német kisebbségi önkormányzat vendégei voltak a Baross Gábor utcai székházukban. A hosszas beszélgetést követően az ehingeniek a díszudvaron koncertet is adtak (fotónkon). Szombaton este a ferences rend templomában nagy érdeklődés mellett szerepelt az ehingeni és az esztergomi Monteverdi kórus. Vezényelt Rolf Ströbele és Hunyadi Zoltán. Az ehingeni testvérvárosi vendégeink vasárnap kirándultak, de a zenészek muzsikáltak is. Csolnokon a kis település főterén Selig Peter karmester vezetésével léptek fel, este közösen vacsoráztak és mulattak éjfélig vendéglátóikkal. Felejthetetlen élményben volt részünk nekünk, esztergomiaknak és környékbelieknek az ehingeniek vendégszereplése kapcsán. Köszönjük ezt a szervezőknek, mindenekelőtt WolfBrzoska úrnak, a testvérvárosi kapcsolat atyjának és Wohlleb Wienfried elöljárósági tiszviselőnek. Esztergomból pedig Mezősi Mihály kisebbségi önkormányzati vezetőnek, dr. Hambach József testvérvárosi és Kertai Mihály szervezési vezetőnek. Mi, városlakók pedig reménykedünk abban, hogy e gyümölcsöző kapcsolat tovább is folytatódik. Francia harmóniazenekar a Belvárosi Templomban (Pálos) Lapunkban visszatérően írunk a táti Musik Land zenei idegenforgalmi társaság programjairól. Megszokhattuk, hogy főleg osztrák, német, olasz fúvósok lépnek fel programjaik keretében. Esztergomban leggyakrabban a Várhegyen, de szerepelnek a Szent Anna templomban is. Augusztus első hetében franciákat fogadtak, nevezetesen a Saint André d'Apchon-i Zenekart. Magyarországi körutazást szerveztek részükre, felléptek Pilisvörösváron, Balatonfüreden, Budapesten, Lajosmizsén, Csolnokon és legnagyobb érdeklődéssel kísért koncertjükön az esztergomi Belvárosi Templomban. A harmóniazenekar hatvan tagból áll, főként fúvósokból. Az amatőr zenészek főleg klasszikusokat, filmzenéket, jazz-zenéket és zenés komédiákat játszanak. Lyon közelében élnek, de nyaranta eljutottak már Németországba, a tengerentúli Kanadába és most először Magyarországra. Vezetőik Jean Pierre Gilfaut elnök, karmestereik pedig Florent Gilfaut és Jean Luc Reynard. A magyarországi programjuk címe „Zenés utazás a világ körül" volt. Rimski Korsakov-, Saint Saens-, Bizet-, Wagner-, Gerschwin- és Lucas-műveket hallhattunk előadásukban. A templomot megtöltő esztergomiak és turisták élvezték a remek hangszínnel és hangerővel megszólaló harmóniásokat, kijutott nekik a tapsból is, ezért három ráadással köszöntek el városunktól. Mész az ESŐ sorja között, / de meg nem ázol... - Kurtácska beszély Sárándi József új könyvéről Sárándi József József Attila-díjas költő, író újabb verseskönyve, a Birtokviszony tovább színesíti a Dunántúlon élő, ám az alföldi (tehát nem a pannonnak mondott szelídséggel jellemezhető) szellemiséget őrző alkotóról nyerhető képünket. A szakirodalomban kamaszos hetykeségű társadalombírálattal és megrázó drámai életanyagának a vaskos megjelenítésével minősített Sárándi-féle alkotások köre a látnoksággal megvert művész-bölcselő (filozófus-történész-politológus-lírikus) bucsai-tatabányai-pesti-leányvári műveivel gazdagodik. Az 1960-as évek közepétől a jelenig terjedő időben, tehát az utóbbi negyven évben született 'új', azaz efféle csokorba kötve kötetben először megjelenő Sárándiversek - nyilván a rendszerváltozás óta eltelt évek, és a 3. évezred elejének tapasztalatai hatására - így összeválogatva azt az érzést keltik az olvasóban, hogy 'semmi sem változott'. Sem a világ nem lett jobb, sem a megjobbítására vállalkozó ember, sem a régi-új társadalom, amelybe 'visszapottyant' a szebbet, szabadabbat, emberhez méltóbbat az 1960-as, 1970-es, 1980-as, 1990-es években álmodó, mi több, verset író ember. Sárándi sem. Társadalmi tapasztalatnak, emberi tanulságnak ez sem kevés, költőként viszont nem akármilyen föladat megtalálni a legmegfelelőbb formát mindezek kifejezésére. Sárándi e tárgyban tett kísérletei rendre sikert hoznak azzal, hogy a lehető legpontosabb szavakat leli meg gondolatai, érzelmei, az adott - ihletett - pillanatra / évtizedeken át? egy életen át? / jellemző / egyugyanazon? / hangulat költeményben való megragadására, megfogalmazására, versben való fölmutatására. Fegyvered: a Toll, s amennyit gondolni mersz, / akkora birodalmad - reméli 1979-ben. Besúgó lehetsz / esetleg hentes / az utód húsdarálójánál - döbben rá már 1985-ben. Mozgalmi ünnepekre / megtelnek jelszavakkal / az üzemek falai / betonkerítései / a dekorátorok / éjjelente / s dupla órabérért / festenek / hogy megőrizhessük / az illegalitás / haladó hagyományait - 'uszít' valamikor 1968/1972-ben a rendkívüli sörállapotban leledző kocsmák valamelyikében. S 'akár ma is írhatná' a továbbiakat is például a koldusnépeknek kínált ingyen-rétesről, a büszkén betörtek / törtető seregéről, a halott író-nagyságok emlékével visszaélőkről: Mész az ESŐ sorja között, / de meg sem ázol... 'Kisember' valamennyiünk örök kiszolgáltatottságáról, káromkodva fogadott megnyomorítottságáról, lázadásáról és kényszerű maga-megadásáról ír. A költő szavával: Hiányuniverzumunkról. Sarusi Mihály Sárándi József Birtokviszony enyém a hatalom 1600 négyzetméreten a gazda én vagyok öröklött telkemen mintha repterem lenne s pályaudvarom szavaim potyautasok szélben mondatvonaton kádban élvezem a tengert kertem van éléskamrám tegnap cserepeztem ma versírás a szakmám feleségem dolgozik védi egyenjogom pénz minket nem boldogít ha semmis a lelki vagyon nyugodtan éldegélek nem bánt senki ki merne ellenem szót emelni? 1976. Vénasszonyok nyara Csodaszép őszvégi délután volt. A napsütés simogatta a szürke utcát. Csevegve vonultak a járó-kelők. Furcsa, nevető arcát mutatta a város, szinte megszépült és megfiatalodott. Az idős asszony dühösen modult az őt majdnem fellökő egyetemistára, majd az Andrássy út felé indult. Útközben elmélyülten nézegette a szembejövő arcokat. Régi szokása volt már. Eleinte keresett valakit, bár ő sem tudta igazán, kicsodát, ma már inkább csak rutinból figyelte az embereket. - Ennek szép a szemöldöke... Annak csoda-kék szeme van... Amannak tökéletes szája... - mélázott magában. Pedig nagyon nem volt már fiatal. Egy pici, poros könyvtárban dolgozott a Szív utcában, nyugdíj mellett. Délutánonként néha előadásokat tartott pszichológiai témákról, többnyire laikus közönségnek - már ha eljöttek. Aznapra egy egészen különleges, régi dolgot készült bemutatni: egy interjút, amit még sok-sok évvel azelőtt készített egy számára nagy emberrel. A könyvtárba érve csodálkozva vette észre, hogy kisszámú közönsége zömét fiatalok teszik ki - bár ez nem zavarta különösebben. Letette a kabátját, és kopott székére ereszkedve mesélni kezdett. Néhány mondat után azonban félbeszakította egy fiatal, de határozott hang: - Ugyan asszonyom! Ne beszéljünk versengésről, és agresszióról! Süt a nap! Meséljen a szerelemről! Az idős asszony lehajtotta a fejét. Próbálta összeszedni magát, de nem tudta megzabolázni a szavait. - Szerelemről akarnak hallani? Jó. Rendben, beszélek róla. Tudják, mi a szerelem? Amikor egy lélek közel kerül a lelkűnkhöz, sőt beépül a lelkünkbe, aztán mégis továbbállni kényszeríti az értelem, és kitépi magát belőlünk. Aztán abba a fekete, lüktető lyukba belepróbáljuk az összes lehetséges embert, és csak azt látjuk, hogy az egyik itt lóg ki, a másik ott nem passzol..., mert az a rés egy egyszeri és megismételhetetlen lény lenyomata... És ha mégis beleillik valaki, hát a színe üt el, vagy a mintája, és látni fogjuk, hogy hosszútávon őt is ki kell cserélnünk egy „talán jó" másikra. Aztán meghalunk, anélkül, hogy tudnánk, mi a fenét kerestünk egy életen át. Hát ez a szerelem. Sok szerencsét hozzá! Ezt mondta a néni, és kiment a könyvtárból, ahogy bejött, és elindult céltalanul a külváros felé, és egyetlen, opálos könnycsepp gördült végig az arcán, majd lecsöppent a földre, és hamarosan millió égi könnycseppel együtt beborította a szürke várost. Bády Viktória Sárközy Iván elment... Kertvárosi Féja Közösségi Ház igazgatójához szeptember 4-én érkezett a lesújtó hír: 53 éves korában, Jászberényben visszaadta teremtőjének lelkét Sárközy Iván grafikusművész. A középiskolai évei - ferences diákként - Esztergomhoz kötik. A középiskolai éveire így emlékezett: „Esztergom számomra a szeretet és a béke kapuja. .."A város kiállítási lehetőségein keresztül, állandó kapcsolata volt a művészeteket kedvelőkkel. Kertvárosban 2004. május 7-én mutatta be alkotásait, majd még ebben az évben, a városban, a Szabadidőközpontban rendezett kiállítást. 2005. március 7-én a városi könyvtárban volt tárlatnyitó beszélgetése. A festészet és a grafika mesterségbeli alapjait autodidaktaként sajátította el. Tizenöt évi önművelés, kísérletezés után 2002-ben lépett a nyilvánosság elé műveivel. Azóta több mint tíz településen, húsznál több kiállításon mutatta be alkotásait, amelyeknek fő eleme az absztrakt geometria látásmód, a vizuális élményszerűség. Kiváltképp foglalkoztatta múltat és a jövőt kutató emberi lélek, a kapcsolatok, az átmenetek és összefonódások. Jól érzékelhető művein a szimmetriára építő, egyszersmind ellene dolgozó kettős játék. Művei sokszor szinte tudományos jellegűek, mégis hatásosan sugározzák alkotójuk érzelmeit: a szeretetet és a reményt. Búcsúznak Sárközy Ivántól a város művészet kedvelői. Jászberényben, a Szent Imre temetőben, 2006. szeptember 12-én helyezték örök nyugalomra. Nyugodjon békében! A Közösségi Ház igazgatója emlékkiállítás rendezését tervezi. Pátzay Mária újabb képei (d.) Tavaly mutattuk be Pátzay Máriát, a Piliscsabán élő művészt, aki festői környezetben, egy csodálatos villában alkot. A napokban ismét felkerestem ott, ahol legújabb képei álomvilágba kalauzolják a szemlélődőt. Nemrég ő is városunkba látogatott, és - mint mondja - mély benyomást tett reá Esztergom csodás környezete, különösen a Babits Emlékház, a vaskapui panoráma. Elmondta: szeretne Esztergomban egy önálló tárlattal bemutatkozni. Reméljük a közeljövőben erre lehetősége is lesz! Pécs püspöke a Babits-villában (-zső) Ifjú v. Szilas László, a Babits-villa tárlatvezetője a minap megható vendégkönyv-beírást tett elém: „2006. szeptember 2-án, mint volt szekszárdi plébános, fölkerestem Babits Mihály nyaralóját. Maradjon Babits és élete eszménykép az ifjúság számára. Májer Mihály Pécsi püspök " Ezen a napon több budapesti egyetemista is fölkereste a múzeumot, akikkel szóba is elegyedtünk. Beszélgetéseink során valamenynyien a magyar irodalom fontosságát hangsúlyozták, egy fővárosi újságíró pedig arra hívta fel figyelmünket, hogy a nemzeti tudat legfőbb megtartója nagy íróink, költőink munkásságának ápolása.