Esztergom és Vidéke, 2006

2006-04-27 / 17-18. szám

2006. április 27. Esztergom és Vidéke 5 Emlékezés Németh Lászlóra - Sátorkőpusztán (nati) 105 éve született a „magyarság és Európa" írója. Erre emlékeztek Sátorkőpusztán koszorúzással, az öt évvel ezelőtt elhelyezett Német László emléktáblájánál. (Akkor az avatásnál jelen volt az író lánya, Németh Ágnes és sógornője Démusz Mária.) Szép, napsütéses időben Tóth Tamás, a Féja Közösségi Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte Nagy Tibort, az emlékezés megtartására. Rövid életrajzi adatok ismertetése után az előadó kifejezetten és tudatosan Németh Lászlónak azzal a tíz évével foglalkozott, amelyet - 1930 és 1939 között - apósa, Démusz János „sátorkői" birtokán töltött. Igen termékeny időszaka volt ez írói munkásságának: a kert fái alatt készültek regényeinek, drámáinak egyes fejezetei, felvonásai. E helyen írta és szerkesztette a Tanú című folyóirat első számát, a magyar irodalomtörténet páratlannak mondható vállalkozását. Az író a birtokot „valóságos édenkertnek" nevezte. Itt kötött barátságot Babits Mihállyal, többször meglátogatta őt esztergomi Előhegyi nyaralójában. Ezt az utat másfél óra alatt tette meg. Innét indult 1935-ben hosszabb romániai utazására. Erről az útról készült Útirajz című munkáját az utókor úgy értékeli, „hogy azóta sem született ilyen komplex útirajz, amely a romániai magyarság sorsát felmérte, bemutatta volna tudományos alapossággal. " A birtokról utazott 1939. május 13-án Budapestre, a „VII. Gergely" című darabjának Nemzeti Színház-beli bemutatójára (a főszerepet Tímár József alakította). Még ugyanebben az évben így búcsúzik a birtoktól: „Apósom birtoka akkor már el volt adva, a bánya sajátította ki, innét tömi homokkal a hegyet. Ez az utolsó nyár azonban a családé, ott járhattam a gyönyörű diók és körtefák közt, amelyek alatt a Tanú első száma, majd az 'Európa és magyarság' s a 'Kapások' készült". (A birtokot a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vette meg 195 000 pengőért). Németh László özvegye, Démusz Ella 1984-ben így beszélt a birtokról: „Négy-öt éve jártam ott utoljára. A tó eltűnt, a ház megsemmisült, a kert elvadult (...) az volt a szép idő, amikor apám áldozott rá. Utána azonban pusztulni kezdett minden. Teljesen eltűnt az idővel, semmi sem maradt belőle (...)". Ez a 'magyarázata annak, hogy - öt évvel ezelőtt - az emléktábla, a volt birtok közelében, a mai vendégfogadó falán került elhelyezésre. * Az emlékező beszédet követően a Féja Közösségi Ház dolgozói, a Kertvárosért Baráti Egyesület és az Esztergom Barátainak Egyesülete elhelyezte a tisztelet koszorúit. A Laskai Osvát Antikvárium országos árverése COLLIS PARADISI AMÖENITAS, Ull SACRI CONVfcN I US ASSSIENSlS P HiSTORI/K A 8. P Mtipftro Ktancifr* Mjrii Anpdi U MMn S, F«a(. Camtnulaun UNIVERSAM LÓGICAM *,V Si V XT* i f X s r M -.'.ir-tá JOANSIS* i) Ü NV'NCO TI M >:i ritj- GVT CÍ.'ÍM/Í la Cttton ctaLj*f«l»ií« »<! » * fttitfbff OríiWK>nMfr yjrwiW* itemini (Pl) A hagyományos tavaszi árverésre május 7-én, vasárnap délelőtt 10 órától kerül sor a tanítóképző főiskola nagytermében. Ekkor 290 értékes régiséget kínálnak a nagyközönségnek, köztük helytörténeti dokumentumokat, Erdély, Felvidék történetét, irodalomtörténeti, könyvészeti ritkaságokat, szépirodalmat, útikönyveket, orvostudományi, vallási ritkaságokat. Különös értéket képvisel a német nyelvű Biblia, mely 1817-ben készített metszeteket is tartalmaz, és Lipcsében 1836-ban adták ki. A metszetek széles köréből válogathatnak, így: Bajor Ágosttól esztergomi témájúakat, továbbá budapesti XIX. századi alkotások egész sorát. Különleges az Esztergomról 1595-ből, valamint 1626ból származó metszet. Nagy értékű az 1865-ben a vízivárosi apácazárdáról kínált két metszet paszpartuban. Bennünket is érintenek azok a helytörténeti dokumentumok, amiket az Esztergom és Vidéke folyóirat gyűjteményeiből bocsátanak árverésre évfolyamonként bekötve, így a Laiszky János és Kázmér kiadásában napvilágot látott 1934-39 évjáratok korabeli félvászon kötésben. Az országos hírű esztergomi antikvárium az árverésre kínált 290 tételt már megtekintésre közreadta. Minden érdeklődőt várnak a nyitvatartási időben hétfőtől péntekig 10-17 óráig és szombaton 9-12 óráig. Természetesen telefonon is fogadják az érdeklődőket a 30/467-7301 és a 30/376-8101 számokon. Az árverési licitálási szabályukat is közreadták. Azok a vásárlók, akik személyesen nem tudnak részt venni a május 7-ei árverésen, azok vételi megbízást adhatnak személyesen, telefonon, vagy levélben. Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve „... Ujjait a kor ütőerévé tevé és megértette lüktetését; ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak" (Kossuth Lajos) (Klotz) 1830 januárjában jelent meg gróf Széchenyi István nagy feltűnést keltő könyve: a Hitel. A munka hatása rendkívüli volt: az első magyar könyv, amely még megjelenésének évében három kiadást ért. Gondolataiból idézünk az alábbiakban, talán még ma is időszerűek. - Az ósdiak felfogásába élesen beleütközik s a hév, mellyel támadják, épp úgy bizonyítja, hogy a jövő igéi hangzanak benne, mint az ébredők lelkiismerete. - Politikai és írói pályája tulajdonképpen ezzel a könyvvel kezdődik. Fő tárgya: a gazdasági élet, fő törekvése: anyagi erőnk kifejlődése, e fejlődés akadályainak elhárításával; ezek az akadályok: az elavult birtokrendszer, hiteltörvények, robotmunka, közlekedési rend. A gazdasági és magánjogi viszonyainkat illető eszmék azonban korántsem merítik ki a Hitel (creditum) tartalmát. - Minden lapján érezzük, hogy az egész magyar élet reformjáról van szó, magának a magyar léleknek erkölcsi és mívelődési fejlesztése által. Közállapotainknak, a külső és belső magyar világnak a reformkor kezdetén, hatalmas kritikája ez a könyv; de nemcsak a kritikus éles látásával, kíméletlenségével és gúnyával, hanem az eszmény lelkesedésének hevével, s az alkotóerő hatalmával írt kritikája - írja a Bevezető részben Beöthy Zsolt: Két szavára dobbant meg a nemzet lelke; az egyik az volt, hogy van jövője, a másik: hogy jövője a maga kezében van. Már vádjaiban, korholásaiban is bíztat: Csak magunkban a hiba / s ne is keressük azt mindig másban,/de egyszersmind a feltámadási erő. Művében kifejti, hogy minden kifejlődés, erő, érték és szerencse legmélyebb sarkalatja a „kiművelt emberfő". - Az ész erő, s így az egész ész boldogság. A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma! - Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanul használni tudja. - Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. - Ezek több vagy kevesebb léte a nemzetnek, több vagy kevesebb szerencséje. Mi nagy erő egy vagy több 100 ezer ember, fő nélkül? - Nem a sok katona vívja ki a csatát diadallal, hanem a tábornok által jól elkészült s bölcsességgel vezetett bajnok. S azért bölcsen cselekszünk, ha - mint hajdan Carthago Lacedaemonbul hitt hadvezért, Sicilia Athenébül törvényhozókat, úgy mi is csak kevés idő előtt építőmestereket Olaszországbul - ma mechanikusokat Britanniábul hozatunk. Nem nevetséges-e nézni oly gazdát, ki teszem sáfrányt akar ültetni, s mindent próbál, időt, pénzt, béketűrést áldoz fel, s erővel önmaga akarja kitalálni a leghelyesebb vele-bánást, vén szomszédját pedig, aki egész életében jó sikerrel termeszti azt, nem látogatja meg s tőle útmutatást nem kér. - Nagy szerencse, hogy az agyvelő hazánkban szép mennyiségű, csak itt-amott kifejlődése hátra van. - Nem a sok kéz, de az ügyes kéz festi az évrajzi képet, készíti az órát, erőművet. De még kapálni, s kivált kaszálni sem tud száz ügyetlen kéz annyit s úgy, mint ötven gyakorlott. - S ebből következik, hogy a munka-felosztás, mint kiki tudja már, emeli az emberi fő tehetségit lehető legmagasabb tökéletességre. Természetes, hogy az, ki mindig eggyel foglalatos, azt ügyesebben tudja vinni, mint az, ki húsz tárgyban munkás. - Mennyivel számosb jó és tökéletes építőmester, fegyvergyártó, ács, tímár, asztalos van egy országban, annál rövidebb idő alatt s így kevésb időveszteséggel fognak erős építmények, jó fegyverek s bútorok előállíttatni. A gazdák kisebb vagy mélyebb tudománya mérlege az ország földmívelési erejének. Mennél magasb születésű pedig a hazafi s mennél dúsabb, annál jobban nevelheti s terjesztheti a köz értelmességét s így a haza erejét. - Csinosítsuk értelminket, terjesszük tapasztalásainkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárunkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozol, haladót - üljünk kocsira, szálljunk hajóra s nézzük a világot - s emeljük hazánkat dicsőbb nemzetek sorába! - Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre. A múlt elesett hatalmunkbul, a jövendőnek urai vagyunk. Bújuk elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyafoldünket szebb virradásra. - Sokan azt gondolják: Magyarország - volt: én az szeretem hinni: lesz! Széchenyi minden erőt fel akart használni a nemzeti cél érdekében: a kormányt és pártokat egyaránt s lépésről-lépésre biztosabban haladva, nem kockáztatni semmit. Deák Ferenc azokkal a híres szavaival, hogy „a hazáért mindent, de a hazát semmiért nem szabad kockáztatnunk". A lángelme csodálatos adományában, a jövőbe látásban találkozik Széchenyi szelleme Petőfiével: fényes pályájuk nemzeti életünkben egyezik abban is, hogy szellemüknek ereje, hatása, csodálata, eltűntük óta nőttön nő... Az én első szerenádom Huncut csalót rejtegetek, el ne menjen, becézgetem, kiskertembe beengedem, virágos kosárba teszem, édes mézzel vendégelem. Ha menni akar, szóval tartom, hogy megcsaljon, azt is hagyom, csak sokáig itt maradjon. O meg nevet, csacska, kedves, bizony ő az emlékezet. Időlétrán hátrafelé, mi ott nincs, az a képzeté. Emlékréten kék fűszálon, csak úgy csendben, mezítlábon, csiklandozós kék harmaton. Ahogy ottan botorkálok, látok ott egy régi májust. Ott szunnyad már réges-régen, lecsendesült békességben. Szunnyadásból felrebbentem, fut felém, hogy megérintsem. Voltam én is kisleányka, ahogy nőtten nyárról nyárra, velem nőtt az akácfa, sűrű lett az orgonasor, vénecske a rózsabokor. Bár a május számolatlan, vannak már vagy tizenhatan. Nem szabtam már babaruhát, nem kötöttek kék pántlikát, nem vettek több kurta szoknyát, se bidresbodros kisbáránykát. Barátnőkkel karba öltve, sétáltunk a kastélykertben. Napsütötte tiszta utcán ballagdál a sok szép kislány. Mit beszéltünk, mit csacsogtunk, bizony, azt én el nem mondom. Tegyünk úgy, hogy elfeledtem, rosta likán kiengedtem, úgy eltettem, hogy nem lelem, el sehogy se mesélhetem. Van egy május, virág szirmán, emlékemben mégis itt jár. Biztos vagyok, jól emlékszem, láttam a legények szemében, ablakunkhoz el is jönnek, szerenádot énekelnek. Jöjjön el már az az éjjel, gyufa lángja vissza a jel. A nagy égnek tetejére, felült már a kerek hold, maga elé a kis hamis, egy-két puha felhőt tolt. Aranyhintát leeresztett, reá minket felültetett. Mi meg rajta himbálóztunk, huncut tervet kovácsoltunk. Meg kén' lesni, kikémlelni, a szerenádot ki énekli. Függöny mögé minek állni, ott nem lehet semmit látni. Úgy takar az orgonasor, sűrű már a rózsabokor, hogyha oda beállanék, onnan mindent megláthatnék. Úgy kilesném, úgy meglátnám, ki kerüli házunk táját. Jó anyáink kiáltoznak, az utcáról be is parancsolnak. Mi az illem, el is mondják, a kiskaput be is csukják. Én vagyok a kis kíváncsi, nem győzöm én azt kivárni, kimennék és meg is lesném, ott van-e a szőke legény. Tornácunkra nyílt egy ablak, annak zárja halkan kattan. Pillanat csak, ki is mászok, az orgonába be is állok. Jaj, de mi az, futnak árnyak, ablak előtt meg is állnak, szerenádot nékem adnak. Szaladni már nincsen hova, maradok hát a bokorba. Gyufát kéne most gyújtani, de meg se merek mozdulni. Hogyha én most bent lehetnék, éji zenét ott hallgatnék, gyufaszálat meggyújthatnék, szerenádot fogadhatnék. Visszamenni nem lehet, a sok legény észre vesz. Az a fiú, akit vártam, tényleg eljött, tényleg ott volt, május éjén nékem dalolt. Aztán csend lett, várton vártak, kicsi fényre, pici lángra, csak én tudtam, hogy hiába. Biztos hitte, hogy aluszok, reá talán nem gondolok. Lehet, éppen most fogadja, ablakomhoz nem jön soha. A szerenád elhallgatott, a remény elhamvadott,_ a legény csendben elballagott. így járt az én szerenádom, fennakadt egy bokorágon, elmúlott egy gyufaszálon. Emlékezet őrizgeti, ébren-álmon előveszi. Bereczné Szállási Etelka