Esztergom és Vidéke, 2006
2006-04-13 / 15-16. szám
80 Esztergom és Vidéke 2006. március 30. Cseh Tamás Már elmúlt hatvan. A napokban több, húsz év körüli ismerősömet is megkérdeztem, de csak töredéküknek mondott ez a név valamit, hiába próbáltam emlékezetüket serkenteni (Századunk, Duna Tévé), sokra nem mentem vele. Ha csak tíz évvel ezelőtt tapasztaltam volna ugyanezt, biztosan marslakónak nézem őket. Pedig az előadó az ezredforduló után is töretlenül dolgozik, sőt még film is készült róla, vele. Vitathatatlanul átütő jelenségként sugároz a hetvenes évek óta: egy hang, különösebb zenei képzettség nélkül, egy szál gitár, különösebb technikai virtuozitás hiányában, mégis olyan varázslatos aurát von maga köré, amely az emberek többségét megérinti. Mint Bob Dylan, csak éppen nyakba akasztható szájharmonika nincs rajta. A múlt hét kedden itt járt. Kedves Dunánk azonban nem volt különösebb tekintettel érkezésére, és már napokkal korábban elöntötte a város könyvtárának egy részét, ezért a Zöldház színházterme fogadta be a dalszerzőt és közönségét. Az érdeklődők szépen megtöltötték volna a folyóiratolvasót, ám itt inkább lézengő betévedtként hatott a publikum. Váradi Eszter, a könyvtár igazgatója meg is kérte a nézőket, ülnének már ugyan összébb, teremtve ezzel valamiféle családias hangulatot. Talán a helyszíncsere volt az oka, hogy a kezdés mintegy húsz percet csúszott, ami merész találgatásokra késztette a várakozókat: egyesek sejteni vélték, hogy Bereményi Gézát hozta magával a vendég, de nem így volt. Aztán hirtelen megjelent Bánhidy Vajk, a beszélgetőpartner, és letett a színpadra egy flakon vizet, az asztalra pedig két poharat (először műanyagot, majd javítva üvegre). A beszélgetés kissé nehézkesen indult, úgy tűnt, hogy Cseh Tamás nem igazán tud feloldódni. Talán feszélyezte a nagy, közönségtől távol eső színpad, hogy nincs meg a közvetlen kapcsolat a nézőkkel, nem lehet tudni. Aztán szóba került Bereményi Géza és Másik János. E nevek hallatán pedig szép lassan beindult az emlékezet, érezni lehetett, hogy a vendég megtalálta a hangot, kezdte jól érezni magát. Amikor pedig arról beszélt, hogy nyaranta egy jó nagy társasággal indián formán élnek valahol a Bakonyban, madarat lehetett volna fogatni vele. Azt, hogy az Amerikában élő mohikánok is érdeklődnek irántuk, talán csak a lelkesedés hevében mondta. Aztán sok minden szóba került még, nagyon élvezetes volt a beszélgetés. Lett is olyan érzése az embernek, hogy túl korán metszették el a burjánzó történetek színes fonalát. Annyi idő azonban még maradt, hogy előkerüljön a gitár és megszólaljon egy dal, úgy ahogy kell, Cseh Tamás módra. Szabadkozott ugyan, hogy ez nem szokása, ez igazán kivételes eset, meg próza és dal egészen másféle koncentrációt igényel. Elmondása szerint Váradi Eszter nem mindennapi rábeszélő készségének tudható be, hogy ezúttal eltért a szokott gyakorlattól. Jól meg is tapsolta a daltól feltüzesedett közönség. Filemon Tisztességesen tenni, amit tenni kell Ezek Popély Gyula szavai, amelyek jól összecsengenek Rivarol bölcs mondásával: „Ahhoz, hogy érjünk valamit ebben a világban, szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell, és tennünk illik". Popély Gyula neves történész a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem volt rektor-helyettese, negyedik éve él Párkányban. Tavaly két könyve is megjelent. Ennek apropóján készült vele az alábbi interjú. - Nem egészen négy év alatt sikerült-e Párkányban barátokra szert tenni és megkedvelni a Duna-parti kisvárost ? - Augusztusban lesz négy éve annak, hogy Pozsonyból Párkányba költöztem. A hivatásom gyakorlása ekkor már több mint két éve - 2000 februárjától - Budapesthez kötött. Úgy döntöttem, hogy mivel emlékeimen, és rossz tapasztalataimon kívül Pozsonyhoz már amúgy sem köt semmi, keresek egy olyan lokalitást, amely még Felvidék, de Budapesthez is közel esik. Mivel Párkányt és Esztergomot már amúgy is kedveltem, nem nagyon kellett törnöm a fejem. - Értesüléseim szerint már évek óta a pesti Károli Gáspár Református Egyetemen oktat. Megtudhatnánk valami közelebbit erről a munkájáról? - Igen, ez így van. Mint már említettem, 2000 februárjától vagyok a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi Karának oktatója. 2002 márciusától 2004 februárjáig a Bölcsésztudományi Kar dékán-helyettese voltam, utána pedig ez év márciusáig az egyetem rektor-helyettese. Új- és legújabb kori egyetemes történelmet adok elő, szemináriumokat, speciális kollégiumokat vezetek, illetve minden tanévben van néhány szakdolgozó hallgatóm, akiknek én vagyok a témavezetőjük. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy amivel foglalkozom az számomra voltaképpen nem is munka, hanem inkább szórakozás, amolyan kellemes időtöltés. - Az egyetemi oktatás mellett nyilván marad idő a tudományos munkára is. Erre utalnak az „Erős várunk az iskola" és „Búcsú a főiskoláktól" tavaly megjelent művei. Dióhéjban hogyan lehet bemutatni e két könyvet? - A tudományos kutatást és az írást soha nem hanyagoltam el, persze nem mindig voltak meg az optimális feltételeim. Legintenzívebben akkor merültem el a tudományos búvárkodásban, amikor 1998januárja és 2000 februárja között több mint két éven át állástalan voltam. De most sem panaszkodhatom. Egyetemi oktatói tevékenységem mellett jut időm az írásra is. Persze, a különböző szintű egyetemi vezetői megbízatásokat nem kis mértékben zavaróaknak éreztem, éppen ezért úgy döntöttem, hogy ez év márciusától szabadulok valamennyi időrabló tisztségemtől. így több időm marad az elmélyültebb tudományos tevékenységre. Felvidéki történészként természetesnek veszem, hogy érdeklődésem főleg az itteni magyar nemzetrészre irányul. Az utóbbi néhány évben a felvidéki magyar iskolaügy keserves sorsát kutattam az 1918/19-es nagy történelmi sorsfordulótól a második világháború végéig, tehát az igazi hontalanság éveinek beköszöntéig. Most jelenik meg a harmadik darabja az általam csak trilógiának nevezett opuszomnak. Az „Erős várunk az iskola", valamint a „Búcsú a főiskoláktól" után ebben az esztendőben kellene megjelennie a „Hazatéréstől a hazavesztésig" című munkámnak, amely az 1938 és 1945 közötti évek oktatáspolitikai és iskolatörténeti problematikáját tárgyalja. - Mi a helyzet a politizálással ? Az együttélés alapító tagja, majd a Magyar Néppárt elnöke volt. A szlovákiai magyar pártok fúziója óta viszont nem hallottunk politikai szerepvállalásról... - Erről nagyon röviden csak annyit mondhatok, hogy kisodródtam a politikából. A „hőskorban" ott bábáskodtam az Együttélés bölcsője körül, majd különböző elvi megfontolásokból létrehoztam a Magyar Néppártot. Azóta sok minden történt a felvidéki magyar politikai életben, ami nem egyezik elképzeléseimmel. Szerintem nem is én fordítottam hátat a politikának, hanem az apró taktikai tánclépéseken alapuló - olykor már undorítóan elvtelen - politika vetett ki magából. - Milyen tervekkel néz a jövő elé? - Vajon milyen tervei lehetnének még egy 61 éves embernek? Amíg az erőm, az egészségem és az eszem engedi, szeretném tisztességesen tenni, amit tennem kell: tanítani az egyetemen, kutatni és írni. Szeretném még befejezni néhány félig kész kéziratomat. Aztán kérek még az Atyától - Aprily Lajos szavaival éve - „illedelmes öregséget, s könnyű véget". Oravetz Ferenc A missziók védőszentje ötszáz éve született }Szép példája a művészetek kézfogásának 3 Nagy Ferenc kiállítása Kertvárosban farostlemezen. Nagy Ferenc „olyan ember, aki nem követi a képzőművészeti irányzatokat, van egy kétségbeesett tudata: éspedig a beteljesülés nem velünk, hanem tőlünk független, ismeretlen tényezők eredményeként működik, melynek befolyásolására lehetőségünk nincs. O magányos szellem, maga teremtette vízióvilágát, azok képi vetületét, a kiállított képeken lehetőségünk van megtekinteni". Az est további részében a tanítóképzősökből alakult Szikra Művészeti Stúdió tagjai közül öten verseket adtak elő, gitárzene és próza közbeiktatásával. A prózát Diana Dorth írói álnevű romantikus regényíró olvasta fel „Balsors" című művéből. (Eddig hat regény jelent meg az Esztergomban élő szerzőtől!) Meglepetés volt a műsor folyamán, hogy Nagy Ferenc saját verse előadásával is kedveskedett (fotónkon). Ezt követően a középiskolásokból álló négytagú Göncöl Band zenekar szórakoztatta a jelenlévőket. A közel egyórás rendezvény végén Tóth Tamás összegezésként elmondta: ez a rendezvény szép példája a művészetek kézfogásának. Volt vers, próza, zene, képzőművészet, melyek jól megférnek egymás mellett. (nati) Nagyszámú érdeklődő jelenléte mellett nyílt meg április 6-án Nagy Ferenc esztergomi festőművész kiállítása a Féja Közösségi Házban. Nagyon jól előkészített, megszervezett - nem a megszokott - kísérőműsor emelte a megnyitó kulturális értékét. Tóth Tamás intézményigazgató köszöntő szavai után Sipeki Gyula fotóművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe azt a negyven festményt, amit a művész a kiállításra elhozott. Az alkotások kivétel nélkül olajfestmények - vásznon és Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához A Szent István Társulat gondozásában megjelent „ Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához" című füzet első lépés a magyar katolikus írásgyakorlat problémáinak rendezéséhez. A 165 szócikkből álló szójegyzék a leggyakrabban használt, bizonytalan helyesírású szavakat gyűjti egybe. Ezzel segítséget kíván nyújtani a katolikus és a világi sajtó munkatársainak, az Egyház intézményeinek és tagjainak. Bár az egyházi nyelvhasználat egységesítésére törekszik, megállapításai nem kizárólagos érvényűek, nem kíván több lenni puszta útmutatónál. Mivel az általános magyar nyelvhasználathoz hasonlóan a magyar egyházi nyelvhasználat sem homogén, gyakran nem is lehet egyetlen általánosan érvényes írásmódot megállapítani. A szójegyzék több esetben - elsősorban a kis és nagy kezdőbetűk, valamint az egybe és különírás terén - eltér a magyar helyesírás akadémiai szabályaitól, amit az egyházi nyelvhasználat szaknyelvi jellege indokol. A kiadvány már a bemutatóján építő észrevételeket kapott a sajtó munkatársaitól. Célunk, hogy az egyházi nyelv minden használóját együttgondolkodásra késztessük, ezért kérjük, a szójegyzékkel kapcsolatos javaslataikat, véleményüket juttassák el az alábbi e-mail címre: sajtoiroda@katolikus.hu. A jelen kiadvány csupán kiindulópontja egy későbbi egyházi szakszótár összeállításának, ezért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága Egyházi szakszókincs a modern katolikus írásbeliségben címmel önkéntes szókincsgyűjtő pályázatot hirdetett középiskolások és felnőttek számára. Xavéri Szent Ferenc Spanyolországban, nemesi családban született 1506. április 7-én. A párizsi egyetemen bölcseletből doktorált. Itt ismerkedett meg Loylai Szent Ignáccal, a jezsuita rend alapítójával. Csatlakozott a rendhez. 1537-ben szentelték pappá. 1540-ben III. Pál pápa a Távol-Kelet pápai legátusává nevezte ki, és Indiába küldte. Indiától Japánig számos helyen hirdette az evangéliumot és sok ezer embert keresztelt meg. Módszerének újdonsága, hogy mindenhol törekedett a helyi kultúrával, nyelvvel és vallási szokásokkal megismerkedni. Nem erőszakkal térített, hanem a szeretet és a meggyőzés eszközeivel. Mindenhol védelmezte az őslakosságot az európai kereskedők kapzsiságával szemben. Elete nagy vágya, hogy Kína földjére léphessen, nem teljesülhetett. Kína partjai közelében tört rá a halálos láz, 1552. november 3-án hunyt el. Mindössze 46 éves volt. Xavéri Szent Ferenc a modern missziós tevékenység megalapítója, ugyanakkor az újkori misszió történetének legnagyobb alakja is. Példája ezreket vonzott a missziókba. XV Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. XTV Benedek pápa 1748-ban India és az egész Távol-Kelet védőszentjévé tette. 1927-ben XI. Pius pápa a földkerekség minden misszióját oltalmába ajánlotta. Ferenc tehát a misszionáló Egyház védőszentje. Tárlatról-tárlatra * Április 12-én a párkányi Városi Művelődési Központban nyílt meg a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás szervezésében és Kun Zsuzsa művészettörténész ajánlásával „A fáraók után" (A kopt művészet kincsei Egyiptomból) című tapintható tárlat. A kopt művészet Egyiptom későantik-korabizánci korszakának (Kr. u. 300 - 700) művészete, amely Nagy Sándor hódításai után, a hellenizmus korában keletkezett és magába olvasztotta az egyiptomi, a görög-római, az őskeresztény, a bizánci és az arab kultúra elemeit. A kiállítás a budapesti Szépművészeti Múzeum anyagából került kiválogatásra, amelynek különlegessége, hogy nemcsak látható, de tapintható is, így a gyengénlátók és vakok számára is hozzáférhetővé, élvezhetővé válik. * A Mindszenty iskola aulájában a Selyemfonal Képzőművészkör alkotásait bemutató tárlat várja az érdeklődőket. * Április 21-én 17 órakor a Sugár Galériában nyílik Kosmály Gábor „Fotografika" című kiállítása. * A Duna Múzeum Európai Közép Galériájában „Geometria" címmel a Fényecset Fotóklub Egyesület tagjai mutatkoznak be alkotásaikkal. A kiállítás május 7-éig látható. * A szentendrei Skanzen Galériában Sz. Varga Ágnes (Kabó) festőművész alkotásaiból „Megnyíló fényterek" címmel nyílt tárlat május 28-áig várja látogatóit. * „Válaszd az életet! - Abortuszdiktatúra Magyarországon 1956?" címmel április 30-áig kiállítás látható a belvárosi templom oratóriumában. _ * Április 30-án 16 órakor a Keresztény Múzeum földszinti termében Magasi Németh Gábor festőművész hagyatékából nyílik kiállítás. A Vármúzeumban Nágel Koméi „Faludy-95!"címmel nyílt grafikai kiállítása látható, mely tisztelgés kiváló költőnk, Faludy György közelgő 95. születésnapja alkalmából.
