Esztergom és Vidéke, 2006

2006-01-12 / 1-2. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2006. január 26

. Németh László emlékére Fogyasztóvédelmi tudnivalók a kamarában (nati) A Féja Közösségi Ház egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kulturális rendezvénye zajlott december 16-án. Ekkor két esemény is követte egymást: az első egy, már meglévő helytörténeti anyag újabb bővítését jelentette. Ekkor Németh László író emléke előtt tisztelegtek a helyi lokálpatrióták és jelen lévő vendégek. A Ház zsibongójában az író helybéli éveire emlékező tablót dr. Szállási Árpád professzor, orvostörténész avatta fel és ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Ez alkalom volt, hogy az író halálának 30. évfordulójáról megemlékezés történjen. Szállási doktor az avatóbeszédében kitért az író Sátorkőpusztán végzett munkásságának méltatására. Szavaiból megtudhattuk, hogy Német László orvos végzettségű, több nyelven beszélő és fordító író volt. Talán legtermékenyebb tíz évét töltötte itt apósa, Démusz János sátorkőpusztai kastélyában. Az író itt alkotta jelentős regényeinek egy részét, emellett számos tanulmányát. Itt íródott a Tanú című folyóirat több száma. Erre a tíz évre emlékezik a most elhelyezett tabló. Sajnos, az említett épületből semmi sem maradt, a második világháború viharában elpusztult. A levéltári kitartó kutatómunka során csupán egy rajz volt fellelhető, mely a korábban elhelyezett helytörténeti tablón megörökítésre került. A most elhelyezett tablóval a városrész helytörténeti anyaga értékes darabbal bővült. 2003-tól rendszeres ez a folyamat. Ez a tevékenység a városrész történelmét, kultúrtörténetét gyűjti össze, ennek emlékeit tárja a lakosság elé. Féja Géza születésének 105. évfordulójára emlékezve ugyanekkor a zsibongó falán - Kálvin Pál népi fafaragó által készített relief mellett - helyezték el e sorok írója által adományozott eredeti Féja Géza-levelet. A levél Fehér László mozdonyvezetőnek, az író volt tanítványának íródott 1974. április 8-án Budapesten. Az ő hagyatékából került e sorok írójához. A levél személyes hangvétele mellett említést tesz Martsa Alajosról is. Az est következő eseményét, a Selyemfonal Képzőművész Kör bemutatkozó kiállítását Tóth Tamás intézményvezető és a Kör vezető asszonya ajánlotta a nagyszámú érdeklődő figyelmébe. Az igazgató elmondta: határozott, célratörő előkészítés után a Kör 2005. június 9-én alakult. Agilis vezetője - Juhász Bálintné Erzsike - összefogta a városrész és a környék amatőr, autodidakta alkotóit. Szervezett keretet adott a külön-külön végzett munkának. A tagok első közös bemutatkozó kiállításának dátumát, a városrész történetének újabb emléket állító eseményéhez és a Féja-évfordulóhoz kötötte. Tóth Tamás megnyitó beszédében a Kör eddigi ténykedését „sikertörténetnek" nevezte. Azt várja ettől a bemutatkozó kiállítástól, hogy akik eddig magányosan alkottak, csatlakozzanak a közösséghez. Vendégként a helybeli Idősek Klubja tagjai is kiállítottak, alkotásaikat bemutatták. A kiállítás anyaga teljesen beborítja a nagyterem falait, valamint az asztalokat is elfoglalja. Igen nagyszámú, nagyon változatos méretű, sokrétű, színes, szerteágazó technikájú alkotások kerültek bemutatásra. Ez szinte ennyi alkotót jelent - összesen 38-at - úgy, hogy nem vállalkozhatok felsorolásukra, még példaként sem. A kiállítás anyagát festők, gobelinesek, fotósok, grafikusok, üvegbefonó, ólomüveg készítő, szőnyegszövő, tojásfestő, mézeskalácsos, gyöngyfűzők, hímzők, horgolok, kötők, gyufaszálból épületet makett készítő, szalvétahajtogató, verselő biztosította. * A kiállítás január 17-éig a Ház nyitvatartási ideje alatt tekinthető meg. Meghívó A Párkány és Vidéke Kulturális Társulás tisztelettel meghívja Ont és kedves barátait az 5. Esztergom-Párkányi Polgári Bálra, amelyet 2006. január 14-én (szombaton) 19 órai kezdettel rendezünk a párkányi művelődési házban. A bált megnyitják: Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, és Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Műsor: - Latin táncvarázs - Zalaba Andrea és Ladislav Janda - „Szőlő, bor, drágakő, asszony" - Horányi László színművész irodalmi borméltatása - „Meggyúlt szívem" - Szarka Gyula Balassi-dalfüzérrel köszönti a bálvendegeket - Orientális táncbemutató - Azy Zeih hastáncosnő Zene: Akustic. A bál borosgazdája: Drozdík József, az Ister-Granum Eurorégió aranyérmes borásza. Belépő borvacsorával és további étkekkel: 600 Sk vagy 4000 Ft. Jegyek a Párkányi Művelődési Házban rendelhetők személyesen vagy a 00-421-(0)36-7511-108 szá(E I.) A kereskedelmi és iparkamara térségi székházában egésznapos információs programot rendezett a KEM Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió Fejlesztési Kht., valamint a Europe Direct hálózat. Két részből állt a rendezvény, az elsőben a fogyasztókat fogadták, akik vásárlói szemszögből érdeklődtek a tudnivalóikról. Kora délután pedig előadás hangzott el leginkább a kereskedelemben és a vendéglátásban működő vállalkozók részére. Az egésznapos programot dr. Bures Gabriella megyei igazgató vezette (fotónkon az érdeklődők körében). A hallgatóság érdeklődését fokozta azzal, hogy párhuzamot vont a magyar rendelkezések és törvények, valamint az Európai Unióban honos fogyasztóvédelem között. Kiemelte, hogy a magyar idevonatkozó jogszabályok közül a legfontosabb a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény. A termékfelelősségről szóló, a gazdasági reklámtevékenységről szóló, valamint közvetetten a nemzeti szabványosításról szóló törvények, illetve az élelmiszerekről szóló törvény ugyancsak fontosak. Az EU polgárai, így, mi magyarok is fogyasztókként kulcsszerepet játszunk a közösség határok nélküli belső piacán. Sokszor hangoztatott igazság, amit gyakran mégis mellőzünk, hogy aktív fogyasztói részvétel nélkül nem lehet sikeres és egységes belső piaci működés. Az EU korábbi 15 állama ebben a most csatlakozott 10 államhoz, így hozzánk, magyarokhoz képest is előbbre jár. Az előadótól megtudtuk a fogyasztói érdekek védelmének öt elismert alapjogát. Nevezetesen: ad 1.: A fogyaztók egészségének és biztonságának a védelme, ad 2.: A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme, ad 3.: A fogyasztói jogokról való tájékoztatás és azok oktatása, ad 4.: A jogorvoslathoz, a kárigények érvényesítéséhez való jog, ad 5.: Jog a fogyaztói érdekek képviseletéhez fogyasztói részvétellel. A fenti fontos szabályozási dokumentumok további igényeket állítanak. így: a műszaki biztonsági előírások szavatolják az áruk vagy szolgáltatások hitelességét. A tisztességtelen szerződéseket tiltják és büntetik. A vevőknek rendelkezésre kell állnia mnden adatnak, kezelési tudnivalónak. Előírják az iskolai oktatás keretében megvalósuló érdekérvényesítést. Biztosítják, hogy a civil szerveződések részt vehessenek és véleményezhessék a fogyasztók érdekeit érdekeit érintő szabályozást. Itt is kiviláglott, hogy nálunk még messze van a tökéletestől a fogyasztóvédelem, legyenek azok a kereskedők, a szolgáltatók, a szervízek, a vendéglátóhelyek vagy maguk a fogyasztók is. Többet kell tudni az ide vonatkozó szabályokról és etikáról, ezért is közösen jutottak az elhatározásra, hogy tavasszal ezt a hasznos információs napot folytatják. Úgy lepték el a falut a belgák, mint a seregélyek. Csapatostól. Egyszerre csak ott voltak, a főutca megtelt a helyieknek furán beszélő idegenekkel. Csak Marci bácsi értette, hogy miket mondanak, nemrég hosszú hónapokig dolgozott a vidékükön. Szólt is nagy bölcsen a kocsmában, miután lehörpintett egy korty pálinkát, hogy belgák nincsenek, csak vallonok és flamandok. - Úgy hallom ezek franciául beszélnek, tehát délvidékiek - mondta akkurátusan és utána megköszörülte a torkát. Erre mindjárt összehajoltak a jelenlévő gazdák, s már mondták is, hogy ezentúl Marci lesz az összekötő, mert a belgákkal jött ugyan egy asszony, de az főleg románul tud, magyarul csak éppen néhány mondatot dadog. Marci pedig szépen érti mit is akarnak a néhány napig itt telelgető, pihengető idegenek. Ez azonban csak tekergette a nyakát, látszott, nem igen akaródzik a belgákkal társalogni. - Akkor lássam őket, amikor a hátam közepét... - morogta a bajsza alatt. Hozzá nem is szállásoltak el egyet sem, mert ő ezt nem akarta. - Ismerem ezeket - magyarázta sokat sejtetőn, hosszasan maga elé nézve. Néhány gazda mosolyogott. Tudták, hogy Marcinak gondjai voltak a belgákkal, biztatták is, hogy mesélje csak el megint. - Az úgy volt, hogy lovászt kerestek egy belgiumi farmon kezdte a történetet. - Tudjátok milyen lovaim vannak, értek az állatokhoz, jelentkeztem. Fel is vettek amint jelentkeztem, értettem egy kicsit a nyelvükön is, úgy hogy Székely disznótor - belgáikkal minden rendben volt. A fizetés sem volt kicsi, gyűjthettem egy kis eurót, újra akartam építeni az öreg házat. A lovakkal nem is volt semmi baj, a nyulak hozták a fejemre a gondokat... A férfi körbenézett, hogy hallgatják-e, megint hörpintett egyet a pohárból, aztán folytatta. - Az ember idegenben megnéz minden kis pénzt mielőtt kiad, meg aztán meguntam a nájlonlevesüket, gondoltam: tartok néhány nyulat, hogy ne kelljen pénzen vásárolnom a húst. Eleinte ment minden simán, dolgoztam nagy rössel, a nyulak is szaporodtak, vágtam is szorgalmasan őket, amíg meg nem jelent nálam a rendőrség, hogy hol vannak a tapsifülesek. Intettem a ketrec felé. Erre ők, hogy nem az élőkre kíváncsiak, hanem azokra, amelyek bőrét szépen kiszárítottam, kidolgoztam és elraktam magamnak. Mondtam, hogy elhunytak és miután megnyúztam az állatokat elástam őket. De azt már nem tudtam megmutatni hova. Megettem én mindegyiküket, még a lerben is volt frissen sült nyúl. Hát rám is nyomtak a bíróságon az állatok levágásáért hat hónapot és ráadásul öt évig ki is utasítottak az országból. De mit is mondok, az egész Európa Unióból! - Hát fura egy helyen dolgoztál - jegyezte meg a Marci asztalánál ülő öreg székely. - Aztán miért raktak lakat alá? - nézett rá kiváncsi szemekkel. - Azt mondták, hogy az állatoknak is vannak jogaik, a vágóhídra kellett volna vinnem, nem egy késsel elnyisszantanom a nyakukat. Hát ezért dugtak dutyiba. Na, most láthatjátok, hogy miért nem ölelkezem én a belgákkal! Másnapra fehér lett a világ. Öles hó hullott, s ropogós volt a hideg. Szánkók csilingeltek szerte az utcákon. A kályhákat meg jól kifűtötték, hogy szánkózás után nehogy megfázzon a kedves vendég. Nem tudni kijött elő az ötlettel, de Istók gazda karolta volt fel az egészet: hajnali disznóölésre hívta a belgákat! - Feláldozok egy száz kilós süldőt, szépen megpörköljük, s még orjalevest is készítünk, na meg egy kis frissen sült hús is lesz savanyúsággal - csettingetett a nyelvével, amíg felvázolta a tervet. A gazdák bólongattak, hogy jó az ötlet, Marci azonban nem mondott rá se igent, se nemet, de mivel ő nem vette ki részét a turistafogadásból, hát rá se hederítettek. Másnap aztán már pirkadatkor felköltötték a vendégeket, hogy érdekes dolog fog történni, disznótort tartanak. Belediktáltak egy kupicával minden vendégbe, majd kimentek a fagyos félhomályba az udvarra. Vitték magukkal az üveget is, mert ki látott már disznótort száraz torokkal. Egy jó ideig halk morajlás lepte be a nagy diófa környékét, egymással beszélgettek az emberek és kíváncsian várták, hogy mi fog történni. Körbejárt egyszer az üveg, kispoharakat is hoztak, mert a vendégeknek úgy dukál és a ház gazdasszonya mosolyogva töltötte a mókusvíznek elkeresztelt itókát. Nem sokáig topogtak a havon, mert Istók két társával megjelent, kinyitotta a disznóól ajtaját és fülénél fogva kezdték kiráncigálni az állatot. A sertés erre fel teljes erejéből visítni kezdett, de bármennyire is ellenkezett, csak kihúzták a hideg hóra, ott aztán egy marék kukorica elhallgattatta. Már ekkor érződött, hogy a belgák nem díjazzák az állat ilyetén színtérre hozását. Egy vékonydongájú szakállas férfi kilépett közülük és rikácsolva, széles gesztusokkal Istóknak valamit magyarázni kezdett. Ez csak vigyorgott kényszeredetten, semmit nem értett a hosszú szövegből. A velük lévő román asszony csak annyit fordított mindebből, hogy az állatokat szeretni kell. - Annyira szeretem, hogy megeszem őket - tréfálkozott Istók és tette amit tennie kellett: kivette az ólajtót a helyéről, hogy majd erre tegyék a megpörkölt disznót, szalmát is terített rá, na meg arrább ebből még egy öllel lökött a fehér hóra. A szakállas azonban mind a nyomában, akár egy puli és nyomta a szöveget. Már kezdett Istóknak kényelmetlen lenni, nyomta a kezébe a poharat, hogy hátha elhallgat, de az nem és nem... Amikor ístók a disznóölő kést is elővette, akkor megmozdult a többi belga is. Körbevették a disznót és most már mindegyikük kiabált. - No... no... no... - zúgták Istók fülébe. - Nonó - nézett vissza rájuk Istók, de nem tudta mit akarnak. Azt látta, hogy a disznóhoz aligha fér a késsel, mert az ott áll logó fülekkel a belgák gyűrűjében és néha-néha röffentett egyet. - Híííj, az anyjuk mindenit! Ezek a disznó pártjára álltak! rikkantott a sertés ólból való kihúzásánál segédkezett legény. - Szalassz valakit Marciért, hadd értsük mit akarnak - jött a tanáccsal. Marci jött is, de úgy, mintha az ő és nem a disznó torára érkezne. Sejtette, hogy meging az állatok jogairól hall valamit. így is történt. A belgák barbár módszernek tartották a sertés leszúrását, s nemzetközi bírósággal fenyegetőztek. Fordította is Marci nagy fejlehajtva, Istók meg ennek hallatán eltátotta a száját. De még nagyobb volt a csodálkozása, amikor a belgák azonnyomban felpakoltak és Strasbourg többszöri említése utáp elviharoztak. Úgy mentek el, amiként megérkeztek: akár a seregélyek. Csapatosan. Amikor már az utolsó is távozott, Marci odaszólt Istókhoz: - Add csak ide az üveget! - Húzott belőle egy jót, majd letörölte az üveg nyilását. - Igyál! - nyújtotta oda a még mindig csodálkozó társának. - Aztán legalább fizettek-e? - érdeklődött. Választ nem kapott. - Már indult ki a kapun, amikor az Istók körül topogó és kérdezősködő férfiakhoz odaszólt: - Na, mü, székelyek szépen beléptünk az Únijóba! Erre sem felelt senki. Nemsokára azonban utolsót visított a disznó. - Ha már tor, akkor legyen tor, az áldóját! - igazgatta nagy pirosan Istók a szalmát a pörkölődő állaton. Az üvegben a pálinkából már semmi sem maradt... Román Győző