Esztergom és Vidéke, 2006

2006-02-16 / 7. szám

2006. február 16. Esztergom és Vidéke 3 „Rajzolt világ" Tóth-Major Krisztina művésztanár február 6-ai tárlatnyitójára hívta meg régi tanárait, ismerőseit, vendégeit a Dobó Galériába. A kiállítást dr. Zsemberi Dezső dorogi műgyűjtő nyitotta meg, utalva rá, hogy Krisztina időről-időre visszatér képeivel régi iskolájába. Két éve Mese gyermekemnek című kiállítását láthattuk. Most többféle, szépen rajzolt-festett világ jelenik meg a képeken. A hajdani diákkori utazások emlékei színes városképek: a dombra telepített svájci városrész; szűk spanyol utcácska, amely a prágai Arany-utcát idézi fel emlékezetünkben, s a német és holland favázas házak a girbe-gurba zugokban. Akvarellel festett hazai tájképei színesek, hangulatosak: a természet és a táj harmóniáját mutatják. A tusrajzok képes elbeszélések Dórinak, a művésznő óvodás kislányának (éppen aznapi névnapjára, szeretettel!). Mert „anya meséket olvas és együtt találjuk ki a képeket" - mondja Dóri. Tehát - az alkotás folyamata - együttes munka. Dorka szeret énekelni, festeni és a „fekete" képeket együtt színezik ki... Vagy - „ki kell egészíteni: székek és asztal szükséges a nagyapa kertjében, hogy lehessen kávézni!". A tusrajz-képsorozat mesevilágát, a dülöngélő és kerekedő formájú házikókat a címek tökéletesen kiegészítik és magyarázzák: Az Üveghegyen túl, Az öreg (fa), Manóváros, Manóváros főtere, Manóház, Meseváros; Messze, messze, túl Egyszer volt, hol nem volt... Folyóparti házikó - és a többi szépséges kicsi táj: Ház hintával, Nádasban, a Mezőn szép ívű kerítése, a Hazafelé című kép különlegessége: halványszürke alapja téli alkonyt mutat. A három üvegfestmény jól illeszkedik a kiállítási anyaghoz. Az Üvegház, & Három fa és a Városkapu is messzemenően szép és színes. Krisztina ezen alkotásaival folytatja a helyi hagyományokat: Dorogi Jenő templomképeit és Furlán Ferenc üvegfestményeit. (A művésznő ugyanis Dorogon lakik és a Zrínyi Ilona Altalános Iskola földrajz-rajz szakos tanára.) A tárlatlátogatónak feltűnhet, hogy a mesevároskákban nem látunk emberfigurákat. Kérdés: ugyan hogyan élnek a házakban lakó emberek? Kinek-kinek más juthat eszébe és a néző tovább rajzolhatja magának ezt a világot. Végezetül a kiállító művész mondott köszönetet a tárlatlátogató vendégeknek, „azoknak, akik köröttünk vannak, mert belőlük táplálkozunk". A kiállítás március 11-éig tart nyitva. Horváth Gáborné dr. Könyvespolc Konrád Lorenz: Ember-voltunk hanyatlása Konrád Lorenz osztrák polihisztor, környezetvédő, biológus és etológus még halála után is üzen nekünk: „Ember-voltunk hanyatlása" című posztumusz könyvében borús képet rajzol az emberiség jövőjéről. „Felettébb valószínű, hogy nukleáris fegyvereit önmaga ellen fordítva gyors, de a legkevésbé sem fájdalommentes öngyilkosságot követ majd el..." De, ha mégsem következik be, akkor is folyamatosan szennyezzük a természetet, és „ki van téve annak a veszélynek az emberiség, hogy fokozatosan elsorvadnak mindazon tulajdonságai, amelyek ember voltát alkotják...". Több mint tíz éve írta le ezeket a sorokat a nagy tudós, és - sajnos - egyre aktuálisabbá válnak apokaliptikus, de tudományosan is megalapozott látomásai. Csak reménykedhetünk abban, hogy végül is győz a józan ész, és sikerül megmentenünk a Földet és lakóit a pusztulástól! Dezső László „Nem imádkoztam még ma" - go

ndolta a kis fecske (...) - Nagy fényesség, légy áldott! (...) Nézz ránk, nézz nemzetségünkre, és segítsd a vándorlókat... (Fekete István: Csí) Egy fecske ...nem csinál nyarat. Folytattam magamban reflexszerűen, mikor az olvasóterem fényében elcikázott a fejünk fölött. Ám rögtön elpirultam magam előtt, önző tavaszvárásomat tetten érve. Ilyenkorra már test is, lélek is szomjazza a megújhodást, mint a hóba bujtatott föld, az öltözni vágyó ruhátlan ágak. Látni, érezni vágyjuk a fény ízeit, harapnánk már abból a félreismerhetetlen első tavaszi levegőből. Amúgy is dolgom lévén, no meg a szánalommal telt kíváncsiság által vezetve a kijárathoz siettem, talán tanúja lehetek a szabadulásnak. A távoli utazónak kijáró előzékenységem viszonzatlan maradt, így óvatosan kifordultam a könyvtár üvegkalickájának ajtaján. Lám, mi emberek bezzeg könnyedén kitalálunk, a magunk alkotta betűk rengetegéből. Vagy csak hisszük, mert a mi börtönünk legbévül van - gondoltam. Egy pillanatra még utánanéztem, kintről befelé, és mintha hallani véltem volna kis motorját, ami most tán még hevesebben zakatolt, mint mikor Afrikából nekirugaszkodhatott, hogy a nagy vizet átszelje. Egy darabig döbbenten álltam az ajtóban - nem is tudom - a részvéttől vagy a tehetetlen drukktól földbegyökeredzett lábbal, de aztán lassan, beletörődve, kisétáltam a csípős, jeges februári estébe. Ő bennmaradt, s ki tudja, talán ott is végezte be tanácstalanul riadt mélyrepülését. Egy fecske nem csinál nyarat. Vagy mégis? A kishídon járva gondolataim helyette szárnyaltak és marcangolt a lelkiismeret - talán lehetett volna valamit tenni. Kiverni az összes ablakot, leoltani a villanyokat, felkapcsolni a holdat vagy mit tudom én mit is! Gyermekkorunk hősi halott fecskéjét láttam szemem előtt, magunk lomfűrészelte, kis, pirosra festett koporsóban, amint díszsírhelyen földeljük el a játszótér széli legszebb bokrok tövében. Á platánsor alatt már csak együtt érzően, a tehetetlenségtől magam is szárnyaszegetten baktattam. Már nem volt kedvem hazamenni. Nekitámaszkodtam az elhagyott sétány deres padjának, amelyen, nyáron gyakorta ülve, beszélgetek a lanyha szellőkkél, de most tavaszváró feldúlt lelkemnek kerestem megnyugvást. Hát ennyi? Célba érni kevés? És még jókor is, jó helyre is kell? Miért akkor lenne teljes az út, ha a beláthatót vágyod csupán? A lazacok felverekszik magukat a hegyek közé újabbak tavaszáért bevégezni, lepkerajok kontinenseket szelnek át, ám mi okítjuk az utódokat akkor is, ha már csak mutatni tudjuk az irányt, előremenni aligha. Az ösztön és a hit örök kettőse. Ez éltet minden teremtett lényt. És ez így van jól. Még sirattam a múló telet űző fecskeáldozatot, háborogtam a világ esti szürkületbe bújtatott keservein, de akkor észrevétlenül megjött az a várva várt szellő. En már találkoztam vele. Itt vár a kertek alatt, mert - Babits Mihállyal szólva - hamarosan „Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat." Villányi Zsolt Zala György és Esztergo

m Ma a magyar Parlament körül számos szobor látható. A déli oldalon ott ül József Attila. A szobor Marton László alkotása és 1980-ban került a helyére. Az északi oldalon, a sokak által vitatott Károlyi Mihály szobor áll, melynek alkotója Varga Imre. Ha a múlt század 40-es éveiben tekintethetnénk az Ország Háza környékére, más kép fogadna minket. József Attila helyén Andrássy Gyula lovas szobra állt, melyet eredetileg a Városligetben gondolták elhelyezni, mégis itt avatták fel 1906-ban. A szobor túlélte a világháborút és a Kossuth-híd építésekor bontották el. A Károlyi szobor helyén - fura játéka a sorsnak (?), a történelemnek (?) - 1934 áprilisában Tisza István emlékművét állították fel. Ennek a szoborcsoportnak - amit 1945-ben ledöntötték - volt mellék-kompozíciója a ma Esztergomban „Magvető"-ként ismert alkotás. Az Andrássy lovas szobornak, a Tisza István emlékműnek, és így a „Magvető"-nek is Zala György az alkotója, aki a millennium legismertebb és legnagyobb szobrásza volt. Zala Györgyről az Aradi vértanúk méltó emlékműjének elkészítőjéről már megemlékeztünk. 1890. október 6-án leplezték le szobrát Aradon, melyet a románok 1925-ben lebontottak, de napjainkban újra hirdetheti a vértanúk emlékét. Ha Budapesten, a Hősök terén jár az olvasó, az emlékmű is Zala György tehetségét hirdeti. Az emlékmű tervezésével annak idején őt és Schickedanz Albert építészt bízták meg. A 14 királyszobor melyet jelentős korabeli szobrászok készítettek - azonban csak a 20-as évek végére készült el. Ekkorra alkotta meg Zala György a Honfoglaló vezérek szobrát. A tér hivatalosan 1932. október 2-ától viseli a „Hősök tere" nevet. * A művész 1858. április 16-án született Alsólendván (ma Lendava, Szlovéniában). Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1930-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Nem célom a művész életútjának ismertetése, de szeretném felhívni az esztergomiak figyelmét néhány, városunkban megtekinthető alkotására. A „Magvető" szoborcsoport melyet brutális kezek időről-időre megcsonkítanak és ma is festékkel van elrondítva - egykor Magyarország miniszterelnökére tekintett. Tisza István munkásságát sokan sokféleképpen ítélik meg, de egykor ennek az országnak az irányításában vett részt, és méltatlan körülmények között vesztette el életét. Mária Terézia esztergomi szobra szintén Zala György alkotása. Történelmünk tele van az ellentmondásos „nagyokkal". Mária Teréziának életünket és vérünket ajánlottuk fel! Nevéhez köthető ugyanakkor a „mádéfalvi veszedelem". De például a nagyszombati egyetemen ő hozta létre az orvosi fakultást. Mi, esztergomiak a Bazilikában is adózhatunk Zala György emlékének, művészi zsenialitásának, ha az altemplomot felkeressük. Ez a hely az esztergomi prímások nyughelye. Itt alussza örök álmát „Nagymagyarország" utolsó hercegprímása, Csernoch János is, akinek síremlékét szintén Zala György készítette el, rajta a felirat: „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott" (fotónkon). Zala György emlékét műveiben őrizzük Esztergomban! Osvai László dr. (ekor-lap.hu) Már nem csak Art az a Kino Az idei év januárjától új belsővel - multiplexes hangulattal - s kibővített műsorkínálattal nyitotta meg - rövid átalakítási munkálatok után - újra kapuit a Bajor Ágost Kultúrmozgó. Áz 55 fő befogadására képes mozi vezetősége igyekszik követni a filmvilágban mutatkozó mai trendeket, ám ez nem hozta magával a művésziesebb hangvételű filmek hanyagolását. A modern hangrendszerrel és kényelmes székekkel felszerelt moziterem közönsége így egyaránt élvezhette például Peter Jackson King Kongját, vagy kalandozhatott Narnia végeláthatatlan hómezőin, illetve megtekinthette - az érem másik oldalát reprezentálva - a többszörös díjnyertes Feket kefét, vagy Kim-kiduk Bin Jip című filmjét. Az újdonsült mozgókép-színház minden korosztály igényeit szeretné kielégíteni, ezért például gyakran szerveznek családi vetítéseket, melynek keretén belül már jól vizsgázott „az elvetemült veteménylényt" üldöző gyurmapáros, Wallace és Grommit, vagy éppen Harry Potter kalandja a tűz serlegével. A sort folytathatnám. Mindezeken felül - Esztergom Város Önkormányzatával karöltve - megkezdődtek azok az ingyenes különvetítés-sorozatok, melyek az óvodás korosztálytól a nyugdíjasokig mindenkit megmozgatnak. A vetítéseket szervezett keretek között bonyolítják, az óvodásokat és iskolásokat (általános és középiskolásokat egyaránt) a hétköznapok délelőttjein és kora délutánjain várják kísérő tanárjukkal egyetemben, míg minden hét csütörtök délután három órától a nyugdíjasoké a vetítőterem. A nyugdíjasok számára vetített filmek között szerepel a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Mágnás Miska, a Dollárpapa, a Valahol Európában és még sorolhatnám. Az általános iskolák alsó tagozatosai a Ludas Matyi rajzfilmváltozatát, míg a felső tagozatosok és a középiskolások a Karinthy Frigyes írásából készült Tanár úr kérem című filmet tekinthetik meg. Az esti filmek közül pedig nagy sikerre számíthat az új magyar szenzáció, a Csak sex és más semmi című komédia, a Pingvinek vándorlása című francia dokumentumfilm, vagy Tim Burton Halott menyasszonya egyaránt, jövő hónapban pedig jön a nagy sikerű Üvegtigris második része és az ígéretek szerint csemegézhetünk a 37. Magyar Filmszemlén szintén sikert aratott filmekből, mint a Fehér tenyér, a Tibor vagyok, de hódítani akarok, vagy A Herceg haladéka. Zárszóként mit is mondhatnék? Minden kedves érdeklődőnek jó szórakozást kívánok! BG Tárlatról-tárlatra * Február 17-én 17 órakor a Sugár Galáériában Sziklai Károly ajánló szavaival nyílik meg Szigeti András festőművész kiállítása. * A Duna Múzeum Európai Közép Galériájában Ágoston Lóránt festőművész „Ég és föld között" című kiállítása február 26-áig tekinthető meg. * A Dobó Galériában Tóth-Major Krisztina „Rajzolt Világ" című tárlata várja az érdeklőket. * A Féja Géza Művelődési Házban Demeter Attila festőművész és a Piliscsévi Rajz- és Festészeti Kör kiállítása március 3-áig látható. * A Sugár Galériában (Babits iskola) Kapa Melinda tárlata február végéig tekinthető meg.