Esztergom és Vidéke, 2006

2006-02-09 / 6. szám

2006. február 16 . Esztergom és Vidéke 3 s Eg és föld között - Ágosto n Lór ánt festm ény ei ­Egy esztergomi kötődésű fiatal festőművész-tanár kiállítása nyílt meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában február l-jén. Ágos­ton Lóránt egykor városunkban talált feleséget magának, és maga is itt tanított 1999 és 2001 között az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközép-, illetve a József Attila Általános Iskolában. Műveit már akkor bemutatta Esztergomban (EVID 2001. február 22.), de most újabb alkotásaival tért vissza, hogy ne itt csak a barátaival és rokonaival találkozzon. Festmé­nyei jelek az egykori kollégák, tanítványok és az érdeklődők számára, amelyek az azóta megtett művészi útról, az eltelt szegedi évekről szá­molnak be. A tárlat anyagát a megnyitón Michels Antal plébános ajánlotta a megjelentek figyelmébe, aki kiemelte a művekben felfedezhető isteni időtlenséget, a még fiatal, de már önmagára lelt alkotó műveiből áradó nyugalmat. Az egyes termekben különböző témájú festmények láthatók: így a nagyvárosi emberpárok és -csoportok, másutt az angyalok, a harmadik teremben végül a merengő alakok állnak a középpontban. Az áttetsző főszereplők, a „titán-alakok" élénk színű, de homogén világba vetetten megfontolt, várakozó, békés életet élnek, míg az angyalfigurák hétköz­napi cselekedetek végzése közben kerültek a vászonra. A visszafogott színskála ellenére az egyéniségek, pontosabban a szemlélődök, a bölcsek tudatosan élt világa nyílik meg egy-egy villanásra előttünk - szó sincs te­hát itt Fehér László festőművész elszürkült, kiüresedett, arctalan alak­jairól. Éppen ellenkezőleg: az értéktudat, a mérlegelés, a nagyság fon­tossága jelenik meg témától függetlenül az egyes képeken. Akár az em­berek lesznek naggyá, akár az angyalok tesznek egyszerű mozdulatokat (mint Wim Wenders megtestesült szereplői a Berlin fölött az ég című filmben), az ember nagysága bontakozik ki a jelenetekből, de - korunkra jellemző módon - csak vázlatosan. A ma sokat emlegetett humanizmus mégis az eredeti értelmében hatja át ezeket a képeket, mert a Délvidék­rőljött és Szegedre költözött művész jól tudja, hogy „Sok van, mi csodá­latos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb!..." Ágoston Lóránt festményei a Duna Múzeum évadnyitó tárlataként láthatók a földszinti kiállítótermekben. Ez az év egyben Kovács Melinda fotográfus számára is egy új megbí­zatás kezdete. A fiatal művésznő ugyanis lehetőséget kapott a galéria ki­állításainak szervezésére és rendezésére, s ez a tárlat egyben az ő bemu­tatkozása is ebben a minőségben. A művész-tanár képeit február 26-áig tekintheti meg a közönség, ám később ugyancsak érdemes lesz tehát be­térni az EKG-ba. (I. M.) In memóriám „Gézadó" „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itthagyott minket magunkra. Megcsalt." (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) Galyasi Géza, a dobós diákok „Gézadó"-ja nincs többé. Hiába lessük a folyosón: jön-e már az énekterem felől, hiába várjuk az ünnepségeken, hogy megadja a hangot a Himnuszhoz. Tizenhat év alatt megszoktuk jövő-menő kedves alakját, ahogy a bajusza alatt somolygott, dörmögő hang­ját, a régi „Gézadót", aki a gyere­keket szívesen fogadta, aki mindig kész volt velünk kirándulni, bi­ciklizni. 1989-ben került a Dobó Katalin Gimnáziumba. Vezetésével az é­nekkaros diákok a Dobó hírnevét nemcsak Esztergomban, hanem a város, sőt az ország határain túl is öregbítették. Részt vettek a város rendezvényein; a karácsonyt - más kórusokkal közösen - ünnepi hangversennyel köszöntötték'; s résztvevői voltak a Tavaszi Dalosünnepnek is. Az Éneklő Ifjúság mozgalom keretében többször sze­reztek arany minősítést. Készült velük rádiófelvétel, szerepeltek a Zene­akadémián. A kilencvenes években a 70 tagú vegyes és az ötventagú női kar eljutott Németországba, Horvátországba, Kárpátaljára, Franciaor­szágba és Erdélybe. 1995-ben a Székelyudvarhelyen megrendezett Bár­dos Lajos Kórusfesztiválon nagy sikert arattak és első helyezést értek el. 1997-ben a csehországi Olmützbe, egy nemzetközi kórusversenyre kap­tak meghívót - az ottani zeneigazgató magyarországi útján már hallotta a őket, és alkalmasnak találta a rangos fellépésre. Több mint száz kórus versengett különböző kategóriákban. A Dobó leány kara fényesen szere­pelt: a nemzetközi zsűri ezüstdiplomával díjazta versenyzésüket, s a két gálakoncerten is felléphettek, ahol a közönség szimpátiáját a szűnni nem akaró taps jelezte. A következő évben így díszvendégként vehettek részt a fesztiválon. De mindez csak a legragyogóbb eredmények listája. Az elmúlt tizen­hat évben generációk tanulták meg tőle az éneklés, a zene szeretetét. Az iskolában az énekterem volt az, ahová bármikor be lehetett menni zenét hallgatni, jókat beszélgetni, nevetni, zenélni. Aztán jött a betegség és „Gézadó" jövés-menése lelassult, a mosolya szomorúvá vált, a dörmögő hangja elhalkult. Végül végleg eltűnt. „Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt... majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük sírva ? „Nem volt..." (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) Mindannyiunknak hiányzik. A Babits-díj kitüntetettjeivel beszélgettünk (III.) KUNCZIUS IDA (-ffy) A harmadik díjazott, aki január 21-én átvehette a képviselő-testület által alapított kitüntetést a Babits Mihályról elnevezett bálon, Kunczius Ida tanítónő volt. Munkássága Pilisszentléleken zajlott, illetve ide kötő­dik, ezért is kívánatosnak tűnt, hogy bemutatása, személyes sorsa felele­venítése egy beszélgetés keretében történjen. Ez a szándékunk azonban meghiúsult elsősorban az ő a nagymértékű szerénysége miatt. Mint ő ma­ga emlékeztetett rá, lapunkban korábban már megjelent egy vele készült interjú (EVID, 2002. január 24.), amelyben családjáról, addigi életútjá­ról vall, s ezért most nem kívánt ismétlésekbe bocsátkozni. A jelen sorokat így nem magának, hanem „fő műve", a pilisszentléleki falumúzeum lét­rehozása történetének kívánta szentelni. (Az imént említett interjú is en­nek átadása alkalmából született.) Kérését teljesítve az alábbiakban egy rövid visszatekintés foglalja össze munkásságát és e múzeum történetét. De nemcsak a gyűjtemény, ha­nem az ebből rendezett kiállítás helyszíne, a tájház is az ő szervező­munkáját dicséri. A műemléki vé­delem alatt álló épület (Hunyadi utca 42. - itt lent Borsodi Zsófia fo­tóján látható), mely maga a pilisi hegyi falvak házainak alaprajzát és formai jegyeit mutatja, szívós, meg-megakadó munkával - nyolc esztendő alatt - épült át falumúze­ummá. Ez elsősorban Kunczius Ida tevékenysége, dr. Horváth Ist­ván, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója szellemi és pályázati se­gítsége, valamint Minczér (Havran) János munkája által va­lósulhatott meg. Az átépítés, reno­válás során ugyancsak fizetséget nem kérve dolgozott itt Papp Ist­ván villamosmérnök és fia (Leány­faluról), Fridvalszki István, vala­mint számos más szentléleki la­kos. Az építkezés folyamatát meg­örökítő albumban Ida néni az összes résztvevő munkáját doku­mentálta, ami egyfelől az ő gondos figyelmét jellemzi, másfelől a fény­képek által emléket állít a falukö­zösség és a segítők áldozatkészsé­gének is. A tájházban konyha, tisztaszo­ba és egy iskolatörténeti kiállítás várja a látogatókat, s a néprajzi, helytörténeti anyag mellett helyet kaptak itt a falumúzeumról vagy a falusi turizmus tárgykörében ép­pen Szentlélekről készült szakdol­gozatok. Pirtyák Józsefné gondnok maga is sokat tesz a 2001 novem­berében megnyílt falumúzeum népszerűségéért, amit az első fél év után elért ezer fős látogatói lét­szám igazol. A tájház májustól ok­tóber végéig látogatható (11 és 15 óra között), de előzetes bejelentke­zés esetén máskor is szíves rendel­kezésére állnak az érdeklődőknek. Pilisszentlélek szépsége megra­gadó (most is, hogy itt még több ideig megmarad a hó) - és Eszter­gomtól csak kis távolságra fekszik ez az elszigetelt, nagy hegyek lábá­nál megbúvó kis település. A me­sés fekvésű falu múzeumának ki­alakítása szintén mesébe illő tör­ténet az összefogó lakosságról, az önzetlen segítségnyújtásról. (A Babits-díj .átvételére például Minczér János kísérte el Ida né­nit.) De az átalakítás hosszúra nyúlt folyamata, a már most javításra szoruló falak jelzik, hogy Kunczius Ida, a „tanító néni" műve még to­vábbi munkára vár. Mert a mese (ha elkezdődött) még nem ért vé­get, miként ő maga is tovább bővíti és rendszerezi gyűjteménye anyagát. Remélhetőleg még sokáig, jó erőben, egészséggel! Kunczius Ida 1933-ban szüle­tett Pozsonyban, de miután csa­ládját 1945-ben magyar nemzeti­ségük miatt elüldözték Csehszlo­vákiából, középfokú tanulmányait már az esztergomi tanítóképzőben végezte el. Egy év tanítási gyakor­lat után (a tanfelügyelő által felkí­nált letelepedési segélyt elnyerve) Pilisszentléleken kezdhette pályá­ját 1955-ben, amely számára ak­kor még ismeretlen falu volt. Itt tanítóként és mellette délutánon­ként, mint könyvtáros dolgozott. A település néprajzi anyagának, használati tárgyainak gyűjtésével később, 1973-tól akkor kezdett el módszeresen foglalkozni, amikor a helybeli iskola felső tagozatának körzetesítése közben az intéz­mény kiállítási anyaga eltűnt. Ida néni szorgalmas, kitartó munká­val kutatta fel és gyűjtötte össze a falu jellegzetes, szlovák néprajzi értékeit, használati eszközeit, s ha valamiből Pilisszentléleken nem talált fennmaradt példányt, kör­nyékbelivel pótolta azt. Elhivatott tevékenységének ékes bizonyítéka az általa létrehozott gyűjtemény, melynek anyagát (az önzetlenség szép példájaként) a falunak adományozta. Tárlatról-tárlatra * A Dobó Galériában Tóth-Major Krisztina „Raj­zolt Világ" című tárlata várja az érdeklőket. * Ma, február 9-én a Féja Géza Művelődési Ház­ban 17 órakor nyílik Demeter Attila festőművész és a Piliscsévi Rajz- és Festészeti Kör kiállítása. A tár­lat március 3-áig tekinthető meg. * A Duna Múzeum Európai Közép Galériájában Ágoston Lóránt „Égés föld között" című tárlata feb­ruár 26-áig várja a művészetek kedvelőit. * A Sugár Galériában (Babits iskola) Kapa Melin­da tárlata február végéig tekinthető meg. Könyvtári hírek A Helischer József Városi Könyvtárba új videók és DVD-k érkeztek. Az érdeklődők számos filmtör­téneti klasszikust (Hitchcokc-, Bergman-, Chaplin-, Cassavetes-alkotások, stb.) kölcsönözhetnek kedve­ző feltételekkel. * Városunkban egyedül a könyvtárban kapható még Feichtinger Sándor doktor önéletírása, amely tudomány- és helytörténeti különlegesség egyben, ugyanakkor szórakoztató olvasmány, különösen esztergomiaknak! Hangverseny: Mozart-est Február 18-án 19 órakor a Dobóban „Mo­zart-est"-re várják a komolyzene kedvelőket. Az Esztergomi Szimfonikus Zenekar előadásá­ban a B-dúr zongoraverseny (Konyicska Renáta zongora), a Simfonia concertante (Kórósi Júlia he­gedű) és a D-dúr Szimfónia (Bogárdi László brácsa) hallható. Helyreigazítás (N.T.) Lapunk január 26-ai számában két ún. „értelmes" sajtóhibának is sikerült elaltatnia a kor­rektori figyelmet. A 4. oldalon, a Doni halottaim emlékére című vers bevezetőjének első mondata helyesen így kezdődik: „A 2. magyar hadsereg 1942. nyarán foglalta el állásait..." („fogadta el" helyett). A 6. oldalon, a Búbánat-völgyről közölt ismerte­tőben a hivatkozott forrásmű címe természetesen „Komárom megye régészeti topográfiája". Az­az helyrajza - nem pedig „tipográfiája", vagyis nyomdászata... (Amelynek szerkesztői műhelyei­ben az a bizonyos „ördög", lám így törekszik az éber és értő olvasók bosszantására, remélhetőleg némi derűt is hagyva maga után.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents