Esztergom és Vidéke, 2006

2006-12-07 / 49. szám

2006. december 25

1. Esztergom és Vidéke 13 y Érdemes a felfedezése Személyek - sorsok Két rendkívüli életpálya a Párkányi Városi Múzeumban Két életút fut össze a Párkányi Városi Múzeum november végén nyílt kiállításán. Közös bennük a párkányi származás, az Osztrák-Magyar Monarchiában töltött gyermekkor, és a karrier rendkívüli volta. Nemes János (1891-1925) haditengerész az S. M. S. Kaiserin Elisabeth fedélzetén beutazta az egész világot, részt vett az I. világháborúban, de kilenc évi hadifogság után hazajőve menyasszonya nem sokáig tudott örülni a hosszúra nyúlt jegyesség után kötött házasságnak - a fiatalember vérmérgezés következtében hirtelen elhunyt. Lettang János (1904-1989) főmolnár Nyugat-Európában aratott sikereket, de tevékenységét hajzájában is elismerték: a Munka Érdemrend kitüntetést személyesen vehette át a köztársasági elnöktől. Hosszú élete során sok állampolgárságra szert tett, pályafutása (csakúgy, mint Nemesé) különleges fordulatai ellenére mégis sok mindent elárul a tárlatlátogatóknak a 20. századi történelemről. A kiállítás így nem egy kevesek érdeklődősére számot tartó bemutató, hanem egy izgalmas hely- és világtörténeti kalanddá válik. Sikerét főként ez okozhatja; Párkányból már sokan megtekintették. A múzeum nyitva tartása miatt (H-P 10-16, hétvégén zárva) a január végéig tervezett tárlat megtekintése esztergomiaknak egyelőre nehezebben megvalósítható, de bízunk benne, hogy december végén, az ünnepnapok alatt nyitva lesz még ez az érdekes kiállítás. (I. M.) - Hogyan került Magyarországra? - A magyar néprajz és a néptánc iránti érdeklődésem révén már 1991 óta többször tartózkodtam Magyarországon huzamosan. Japánban dolgoztam, összeszedtem a pénzt, és úgy jöttem Magyarországra. A néptáncot és a magyar néprajzot tanulmányoztam. 2004-ben úgy döntöttem, hogy munkahelyet keresek itt és örökre itt maradok. Tavaly február óta Esztergomban, a Suzuki gyárban dolgozom. - Hol találkozott először Wass Albert írásaival és mi ragadta meg bennük? - 2004-ben Magyarországon barátaim és ismerőseim ajánlatára kezdtem olvasni Adjátok vissza a hegyeimet! című könyvét. A stílusa nagyon tetszett. Rövid mondatok sorából áll, és a ritmusa olyan, mint egy versé. Esemény leírásához gyakran beilleszti a természet leírását, és ezzel változatossá teszi műveit. Ez nekem nagyon szimpatikus, mert a japán szépirodalomban is gyakran használják. És maga a természetleírás nagyon szép. - Fordítja az Adjátok vissza a hegyeimet! regényt és tervbe vette a Funtineli boszorkány japánra ültetését is. Miért tartja fontosnak, hogy honfitársai is olvashassák Wass Albertet ? - Egyrészt a művészet szempontjából érdemes bemutatni az író művét. Véleményem szerint Wass műve a világirodalom közkincséhez tartozik. Másrészt nagy dolognak tartom, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire népszerű lett, és rengetegen olvassák a műveit Magyarországon. Emiatt nem elfogadható, hogy egy ilyen népszerű íróról semmit nem tudnak a japánok. Harmadrészt a történelem ismertetésére érdemes bemutatni. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) a „Pöttyös téren" tavasszal klubhelyiséghez jutott, ahol képzőművészeti kiállításokat is rendeznek. Lapunk az eddigiek többségéről is hírt adott; április óta az ötödik megnyitóra november 30-án került sor. A meteorológiai ősz utolsó napján egy 63 éves helyi amatőr festő első nyilvános bemutatkozásához Nagy falusi Tibor mondott előszót. Spóner Kálmán családjával 1949-ben Alcsútról költözött Esztergomba. A Petőfi Sándor Altalános Iskola után szakmunkásképzőt végzett: fényező-címfestőként vizsgázott. Leghosszabb ideig a Labor MIM C-telepén dolgozott, ahol művezetői beosztásig vitte. 1994-ben szíve - egy infarktussal nyugdíjba kényszerítette, ami viszont alkotóhajlama és képessége számára felszabadulást hozott. Igazi autodidakta: iskolában csak a mesterség elemi szabályait tanulta meg rajztanárától, Vicze Bélától, aki az egykori úttörőház szakkörében is bátorította a tehetséges fiút. 1994-től azt az önképzést folytatta, amelyet a szak- és művészettörténeti könyvek, illetve természetesen a rendszeres gyakorlás, a technikákkal, anyagokkal való kísérletezést nyújt. Első tárlatának 37 akvarellje főként a régi Esztergomba hív nosztalgikus sétára. Nagyon helyénvaló, hogy éppen itt, az ún. „új városközpontban", amelynek építése a 70-es évek közepétől teljesen eltűntette a történelmi „hévízi" városrészt. Spóner Kálmán régi fotók, valamint vázlat-füzetei és emlékezete alapján teremt újra elveszett városképeket. Nem csupán Japánban ugyanis nem nagyon tudnak a volt kelet-európai országok sorsáról. - Mi az, ami a legfőképpen érdekelheti majd honfitársait egy-egy Wass-műben ? - Az Adjátok vissza a hegyeimet! című könyv Észak-Erdély szempontjából írja le a második világháborút. Szerintem idáig nem volt ilyen szempontból megrajzolt háborús regény. Ezért érdekelheti az embereket. A funtineli boszorkányt még nem olvastam végig, ezért erre nem tudok válaszolni. - Egyébként mennyire ismert a magyar irodalom a japán könyvbarátok előtt? - Sajnos, azt kell mondanom, hogy nagyon keveset tudnak róla. Idáig kevés magyar műnek jelent meg a fordítása. Például én japánul ezeket a könyveket olvastam: Petőfi és Ady válogatott verseit, Karinthy Ferenctől a Budapesti tavaszt, Konrád Györgytől a Látogatót, Keszi Imre Elíziumát és Kertész Imre Sorstalanságát. Ezen kívül van még néhány kiadás ugyan, de ezeket régen adták ki, és már nem kaphatók. Szóval keveset tudnak a honfitársaim a magyar irodalomról, de azt hiszem, változni fog a helyzet. Mostanában egyre szorosabb a kapcsolat Japán és Magyarország között, főleg a közgazdaság szempontjából. Úgy olvastam, hogy Magyarországon mintegy 100 japán cég működik. Sok japán ember dolgozik itt, és kint Japánban is sokan vannak, akik magyarokkal dolgoznak. így Magyarország már nem egy ismeretlen ország számunkra. Gondolom, hamarosan egymás kultúrájának a jobb megismerése is bekövetkezik. - Az Adjátok vissza a hegyeimet! japán fordítása mikor jelenik meg

1? látványukat, de hangulatukat is képes visszahozni a mesterien többnyire őszies színharmóniákban - komponált vízfestményeken. (Amelyek karácsonyi ajándékként is figyelemre méltók.) Az életút és a művek egybehangzó tanulsága - emelte ki a megnyitó -, hogy „sohasem késő" engedni a bennünk lévő alkotóerőnek. Pusztán önmagunk jobb, teljesebb életéért is érdemes. Ha pedig tehetség és szorgalom társul hozzá, akkor a nagyobb közösséget is gazdagíthatja. A TESZ ismert hivatásos fotóés képzőművészek négy tárlatát követően most egy „amatőrt" mutat be, akit érdemesre tartott a felfedezésre. December 15-éig (hétfőtől péntekig 14-18 óra között) meggyőződhetünk róla, hogy jól tette-e? Szerintünk igen, és javasoljuk a folytatást. (Újvári) - A fordítás még nincs kész. Most végezzük a kéziraton a harmadik javítást. Nemrég megkértem egy japán fordítót és egy egyetemi tanárt, hogy ellenőrizzék, lektorálják a fordítást. Ez az első alkalom, hogy szépirodalmat fordítok, így gondosan szeretném végigcsinálni. - Idén nyáron részt vett egy háromnapos Wass Albert-teljesítménytúrán Erdélyben. Milyen élményekkel gazdagodott? - Azokat a helységeket láttam, ahol a történet játszódik. Például voltam a Belcsuj tisztáson, ahol a főhős lakott a feleségével, Anikóval. Végiggyalogoltunk a „pláj"9n, gyönyörű volt onnan a kilátás, így még pontosabban tudom elképzelni a történetet. - Milyen különbségeket lát az erdélyi és a magyarországi magyarok között? - Régóta úgy vélem, hogy az erdélyi magyarok sokkal toleránsabbak más népek iránt. Ott könnyebben tudok megismerkedni és mélyebb kapcsolatokat kialakítani, mint Magyarországon. - Önnek személyesen mi tetszik leginkább Wass írásművészetében? - A természet leírása. Szép hasonlatokat és metaforákat használ. Az ilyen mondatokat nagyon nehéz lefordítani, sokáig is töröm a fejem rajtuk. De szerintem éppen ez a legérdekesebb része a fordításnak. Egyébként úgy érzem, az író stílusa az egyik kedvenc japán íróm, Miyazawa Kenji stílusához hasonlít bizonyos szempontból. Vallásos buddhista volt, és ő is misszionárius életet élt. A halála után ismerték el műveit. Sokan szeretjük. Fábián Tibor (Erdélyi Napló) A szentgyörgymezői temetőbe menet Bátori Schulcz Bódog és a Kiss Ernő utca sarkán, kis füves térségben sodronykerítéssel bekerítve áll betonoszlopon, fémlemez fülkében egy Mária-kép. Mikor, kik állították nincsen feltüntetve, de a betonoszlopra felvésve olvasható: „Mikor itt a fájdalmas anya képe előtt megállsz, ne menj tovább, amíg el nem mondasz egy Üdvözlégy Máriát". Újíttatta Mária hű leánya 1961. Időnként egy-egy csokor virág kerül az oszlopra. Az időjárás - sajnos - már eléggé megviselte: a fémlemez fülkét a vakrozsda kikezdte. Úgy gondoltam, ideje lenne felújítani. Az idei Mindenszentek napján, amikor a temetőbe mentem, meglepődve láttam, hogy a Mária-kép betonoszlopa szépen fehérre festve, a fülke felújítva áll a helyén. Mögötte a „Kurta kocsma" működik. Érdeklődésemre az itt dolgozó felszolgáló hölgy elmondta, hogy a Mária-képet a kocsma „törzsvendégei" újították fel: volt, aki ecsetet hozott, volt ki festéket, mások a lemezfülkét „restaurálták". Most ismét teljes szépségében pompázik a kis emlékmű. A temetőben a halottas ház mögött álló magas keresztről hiányzik a Krisztus-test (a corpus). Érdeklődésemre a sírgondozók csoportvezetője, Polacsek Sándor elmondta, hogy a keresztet egy esztergomi születésű budapesti plébános - nevének elhallgatását kérte - újíttatja fel. A keresztet már kijavították, lefestették. A Krisztus-testet elvitték, és újrafestése után visszahelyezik a keresztre. Ezt eredetileg a régi szentgyörgymezői temetőben (Bánomidűlő) 1788-ban a hívek adakozásából állíttatták fel. Amikor az 1800-as években az esztergomi érsek új temetőrészt adott a szentgyörgymezői és vízivárosi híveknek, a régi temetőt megszüntették. A hívek 1884-ben a régi keresztet felújították és áthozták az új temetőbe, és mai helyére állították. Szerencsére vannak még emberek, akik nem rombolják, hanem óvják, gondozzák az út-menti és a temetői emlékeket. Köszönjük nekik! Bélay Iván Erdélyben tudtuk meg: Esztergomban él Wass Albert műveinek japán fordítója: Ryosuke Eto! Tárlatról-tárlatra December 8-án a nyergesújfalui Városházán, a Kernstok Galériában nyílik meg a névadó, Kersntok Károly emlékkiállítása. A tárlatot Passuth Krisztina művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás-megnyitó előtt - 14-16 óra között - tudományos ülés keretében előadások hangzanak el a Kernstok Károly életéről és művészetéről. * A Sugár Galériában (Babits iskola) Gerő Ervin losonci festőművész alkotásai december 14-éig tekinthetők meg, munkanapokon 8-18 között. * A TESZ klubhelyiségben (Pöttyös tér) december 15-éig - hétköznapokon 14-18 óra között - Spóner Kálmánnak a régi és mai Esztergomról készített akvarelljei várják az érdeklődőket. * A Táti Kultúrház Galériában Kovács Valéria „Színek tánca, üvegek varázsa ajtón, ablakon" című üvegfestmény kiállítása december 15-éig - munkanapokon 8-18 óráig - látható. * A Bajor Ágost Művelődési Házban Temesi Attila grafikus kiállítása december 17-éig tekinthető meg. * A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolában Bangó Miklós festőművész akvarell képeinek kiállítása december 22-éig látható. * A Duna Múzeum Európai Közép Galériájában a 15 éves születésnapját ünneplő Esztergomi Művészek Céhe tárlata látható december 30-áig naponta - a keddi szünnap kivételével - 10-16 óra között. * Az El Greco Galériában (Pázmány P u. 15.) az idei esztergomi művésztelep résztvevőinek - Balogh Zsófia, Csurka Eszter, Dorner Anita, Horváth Levente, Kondor Attila, László Dániel - alkotásait bemutató tárlat december 10-éig - hétfő kivételével - naponta 12-18 óra között várja a művészetkedvelőket. * A Bajor Ágost Művelődési Házban CÉH Galériájában Radócz Balázs kiállítása tekinthető meg naponta 14-18 óra között. Mária-kép é

s kereszt