Esztergom és Vidéke, 2006
2006-11-30 / 48. szám
244 Esztergom és Vidéke 2006. s ze ptember 14. Megkerült egy ellopott Vaszaiy-festmény! Az ellopott „Beszélgetők " című mű - ami a festő életművében fontos helyet foglal el - 1907-ben készült. Az alkotást 2003 februárjában tulajdonították el ismeretlen tettesek a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből. A nyomozás nem vezetett eredményre, ám a napokban Törő István, a Mű-Terem Galéria tulajdonosa telefonon értesítette a múzeumot, hogy valószínűleg megkerült az eltűnt festmény. Az Art Magazin idei 4. számában Plesznivy Edit művészettörténész a Magyar Nemzeti Galéria tervezett kiállítása kapcsán felhívást közölt „Vaszary János lappangó képei" címmel. Egy magát megnevezni nem kívánó neves műgyűjtő ezt olvasva döbbent rá, hogy a tulajdonában lévő Vaszary-festmény a leírás alapján kísértetiesen megegyezik az ellopottként jelzett műtárgyéval. Fotót a leíráshoz nem csatoltak, ezért a közvetítésre felkért Mű-Terem Galéria a múzeum munkatársaival közösen azonosította a festményt. A gyűjtő nemes gesztusának köszönhetően 2006. november 28-án, kedden 11 órakor a Mű-Terem Galériában (V kerület, Falk Miksa utca 30.) kerül sor a festmény átadására. * Vaszary János alkotása 2006. december 13-tól ismét megtekinthető a Kuny Domokos Megyei Múzeumban (Tata, Vármúzeum). Meghívó December l-jén 9.30 órától a Szent Adalbert Központban kerül sor a II. Magyar-szlovák terminológiai kérdések nemzetközi konferenciára, mely a „Régióközi együttműködés egy esztergomi képzési szolgáltató központ bázisán az Európai Felsőoktatási Térséghez csatlakozást és a munkaerőpiaci alkalmazkodást segítő képzési kínálat és minőségközpontú szolgáltatások kialakítása" című projekt keretében valósul meg. Az egész napos fórumra, melyen jeles előadók szólalnak fel, minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők! AIII. Ister-Granum Eurorégiós rajzverseny kiállítása ^A Magyar Tudomány Ünnepén: konferencia Esztergomban kel rendelkeztek. Az előadó megemlítette, hogy 1816-ban Sopronban létesült az első tűzoltószer gyártó vállalkozás, az első tűzoltó laktanya pedig Budapesten, a mai Erzsébet híd Budai hídfőjénél létesült. Megemlékezett Széchenyi Ödönről (Széchenyi István fia),, mint a tűzvédelem harcosáról. O hozta Londonból az első tűzoltó sisakot Magyarországra, és ő volt, aki megszervezte Törökország tűzvédelmi hálózatát. Jakus György, a Vízügyi Központ igazgatója II. világháború utáni magyarországi árvizekről, az árvízvédelem fejlődéséről tartott vetített képes előadást. Ezeken láthatók voltak a Magyarországra érkező és távozó víz hálózata, valamint a háború utáni tiszai, dunai árvizek képei. (így 1947: Tivadar, 1954, 1956, 1965: dunai árvizek, 1970: tiszai árvíz.) Előadásából megtudtuk az árvízvédelmi hálózat fejlődésének fokozatait: a legfontosabb ebben a hálózatban a gátőr szerepe, majd a vízi társulatok, vízrendező társulatok, ármentesítő társulatok, vízszabályozási társulatok, a folyamszabályozó hivatalok következnek. Mindehhez kiegészítéskép csatlakozik a rádió vízállásjelentése. Összegzésként elmondta, hogy Magyarországon európai szintű a vízgazdálkodás. Dr. Rákóczi István, az ELTE Romanisztikai Intézet munkatársa az 1755. novemberi lisszaboni földrengésről és az azt követő újjáépítés következtében létrejött új városról szólt. Ez volt egész Európa első katasztrófa „élménye": kétszázötven éve történt, de még mindig születnek publikációk a tragédiáról. A földrengés 8-as erősségű volt, nagyobb, mint Hirosima katasztrófája. Az eseményhez szél, morajlás, cunami is párosult, ezt a jelenséget még Svédországban is észlelték. A keletkezett tűz a kár 40-42 %-át tette ki. A tűz pedig abból keletkezett, hogy az esemény a halottak napján következett be, amikor a temetők, a lakások, az imahelyek, a templomok tele voltak égő gyertyákkal, ezek okozták elsődlegesen a tüzet. A halottak számát közel négyszázezerre teszik. Az előadó elmondta, napokkal korábban már voltak előjelek: mint például az állatok, a madarak, a föld alatti élőlények megváltozott viselkedése, az időjárás rosszra fordulása. A helyreállítás során új várost építettek, új várospolitikai elvek alapján. Nagy tereket, széles utcákat terveztek a rajzasztalon vonalzóval, körzővel, majd ezeket építették meg. A konferencia végén lehetőség nyílt beszélgetésre és a témákhoz kapcsolódó hang és képi anyag megvásárlására. Nagy Tibor Az Esztergomi Vármúzeum Lovagtermének emeleti része adott helyet november 24-én a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) rendezésében a „Katasztrófák és fejlődés" című tudományos konferenciának, melyen a szakma több jeles személyisége is jelen volt. Az előadókat, az érdeklődőket, a vendégeket, a sajtó képviselőit dr. Fehér László, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum főigazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a Magyar Tudomány Napjából mára a Magyar Tudomány Ünnepe lett. Országszerte ezt az ünnepet előadásokkal, tudományos rendezvényekkel töltik ki. Ennek a rendezvénysorozatnak része a mostani, esztergomi tudományos konferencia is. Az előadások témái a történelem során megtörtént és átélt katasztrófák voltak. Minden előadó mondandója során azt emelte ki, hogy az emberiség ezekből a történésekből mit tanult, milyen tapasztalatokat szűrt le, milyen intézkedéseket generált a megtörtént esemény, hogy mindez ne ismétlődjön meg újra. Dr. Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, a világjárványok hatásáról és a közgyógyellátási-hálózat fejlődéséről foglalta össze az ismerteket. Kitért a megelőzések fejlődésére, történetére. Elmondta, hogy a közegészségügy terén, a járványok kezelésében 18. század derekán történt az első nagy lépés az orvostudományban. Összefoglalta a világot érintő himlő, (a fekete halál), a pestis, a kolera, az influenzajárványok történetét, megemlítve az 1734-es, Egert érintő pestis járvány történetét, következményeit, és megemlékezett az 1919-20-as spanyolnátha ötvenmillió áldozatára, valamint ennek megelőzésére tett világintézkedésekre. Kaján Imre, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum, Esztergom) igazgatója az „1838 márciusi, nagy jeges árvíz és Pest város építésügye" címmel tartotta előadását. A Pesti Szépítő Bizottmány történetének, működésének ismertetésén keresztül világosította meg az akkori tragikus helyzetet és az új építési elveket. A vetítettképes előadás során a nézők elé került az akkori árvíz pusztításának több képe. Ezeken felismerhetőek voltak a mai városkép korábbi épületei. Már felismerhetők voltak a térképeken a mai Budapest, az akkor kialakított utcahálózat, térrendszere, árvízvédelmi hálózata. Az újjáépítési időszaktól kezdődtek, a mai értelemben is ismert építési engedélyek. A helyreállítás végén minőségileg új város született. Nem hagyta szó nélkül, hogy a korábbi árvizek figyelmeztető fenyegetése ellenére sem tettek semmi védelmi intézkedést, így az 1830-as árvíz után sem. Csicsmann Gyula, a Tűzoltó Múzeum igazgatója a városi tűzvészek hatását elemezte a települések építési szerkezetére vonatkoztatva, és szólt a szakmai szervezetek kialakulásáról. Beszélt a történelem folyamán megesett emlékezetes tűzesetekről: kezdve a római birodalomtól, majd a londoni, a francia tűzesetek ismertetése után jutott el a gyöngyösi tűz-sorozathoz, amikor a város többször is porig égett. Előadásában szólt az első szervezett tűzoltókról, akik a diákvárosokban, a kollégiumokban élő diákok voltak. Itt, egy helyen voltak együtt azok a létszámok, amelyek szükségesek voltak az esetleges tűzoltási mozgósításhoz. így Debrecen, Sárospatak, Selmecbánya, Sopron diákjai lettek a szervezett tűzoltók elődjei. A tűzvédelem fejlődését az iparosodás, a technikai forradalom teremtette meg és gyorsította fel. A gyárak - a Ganz, az öntödék, a hídgyárak, a hajógyárak - saját tűzoltó szervezetek(nati) November 25-én a Féja Közösségi Ház nagytermében nagy érdeklődés mellett nyílt meg a III. Ister-Granum Eurorégiós rajzverseny kiállítása. A megjelenteket Tóth Tamás igazgató üdvözölte és bemutatta a bírálókat, akik a beérkezett pályaműveket értékelték. A zsűri elnöke: Juhász Bálintné Erzsike, a Selyemfonal Képzőművész Kör vezetője, tagjai: Szóda Tibor festőművész és Kontár János grafikus volt. Petrovics János képviselő köszöntőjében méltatta az immár harmadik alkalommal megrendezett, határokon átnyúló kulturális rendezvényt és úgy fogalmazott, hogy ezt a rendezvényt együtt kell értékelni a szintén régiós vers- és mesemondó versennyel. Köszönetet mondott a szervezőknek, a pedagógusoknak azért az áldozatos munkáért, amit a gyermekeknek nyújtottak az alkotások elkészítése folyamán. Minden pályázó - sőt az versenyben résztvevő valamennyi iskola külön is - elismerésben részesült: oklevelet, ajándékot vehettek át. Kategóriánként az első három helyezett könywásárlási utalványokat, CD-ket, DVD-ket, könyveket, édességeket kaptak. A különdíjakat, a fődíjakat a helyi civil szervezetek, klubok, egyesületek, vöröskereszt, alapítvány biztosította. Idén 342 rajz érkezet be a felhívásra, mégpedig 17 Magyarországról és 6 felvidéki iskolából (Szalka, Zseliz, Nána, Köbölkút, Párkány két iskolája). Azoknak, akik személyesen nem tudtak jelen lenni, a következő napokban postán juttatják el az elismeréseket. A rendezvény védnöke Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere volt. Arcké p: Dr. Székely Jáno s plébános, főiskolai r ektor (-los) Mint arról már korábban hírt adtunk, dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökké történt kinevezése után dr. Erdő Péter bíboros-prímás, érsek dr. Székely Jánost (fotónkon balra) nevezte ki a Szent Anna-plébániára és a Hittudományi Főiskola élére. Székely János Budapesten született (1964), ott érettségizett, majd a katonai szolgálat után szeminarista lett. Tanulmányait Esztergpmban, Budapesten, Rómában és Betlehemben végezte. Káplán volt Ersekvadkerten, majd az erzsébetvárosi plébánián. Plébános lett Széphalmon és Hidegkúton, majd spirituális a Központi Papnevelő Intézetben. Legutóbb az Üllői úti Örök Imádás templom igazgatója volt, és docense a Pázmány Péter Egyetemnek, tanára a Sapientia Szerzetesi Főiskolának. Első találkozásunkkor mondta: „1984-ben kerültem elgször Esztergomba, a szemináriumba, az akkori nulladik évfolyamba. En, mint budai gyerek életemben ekkor végeztem először intenzívebb fizikai munkát. Ezen kívül nagyon lelkesen vetettük magunkat bele a tanulásba. Elkezdtük a héber és a görög nyelvek tanulását, vonzott a teológia. A Szatmári Irgalmas Nővérek kápolnája volt akkor a mi szemináriumi templomunk, benne egy nagy kályfia, én pedig nagyon szerettem annak a közelében egy-egy órát eltölteni. így indult kapcsolatom 22 évvel ezelőtt Esztergommal. Most, hogy visszatérek a városba, szeretném, ha újra az akkori három pillér határozná meg napjaimat: az ima, a munka és a tanulás. Nehéz dolog Kiss-Rigó László püspök feladatait átvenni, hiszen ő több mint húsz évig működött itt, szinte mindenkit ismert és rengeteget tett a templomért, az iskoláért, a városért. Díszpolgára Esztergomnak. Ezért kérem a testvérek türelmét és segítségét. Öröm számomra, hogy sok olyan munkát vehetek át, amelyek az egyház küldetésének szívét képezik: a katolikus iskolát, a cigányság evangelizálását, a Szent Adalbert Központot, mely híd akar lenni a felvidéki magyarság és a szlovákság felé is. Isten áldását, erejét és az esztergomi Boldog Özséb közbenjárását kérem ehhez a szerteágazó feladathoz!"
