Esztergom és Vidéke, 2006

2006-02-02 / 5. szám

2006. február 16. Esztergom és Vidéke 3 A Babits-díj kitüntetettjeivel beszélgettünk (II.) CSÉFALVAY PÁL Cséfalvay Pál kanonok, a Keresztény Múzeum Most erre a pályafutásra ezért csak egy rövid igazgatója két évvel ezelőtt töltötte be 70. életévét, visszatekintés történik, s a Babits-díj ürügyén nem mely alkalomból lapunk bővebben ismertette ka- a múltról, hanem a Bazilika felszentelése 150 éves nyargós, a mellőzöttség keserűségével terhes élet- jubileumának megünnepléséről, az ünnepség előpályáját (EVID, 2004. január 22.). készületeiről kérdeztük őt. Mudrák Attila felvétele ©- Hosszú várakozás, sok kitérő után válhatott pappá és művészettörténésszé. Hogyan alakult az addig az élete ? - 14 éves korom óta papnak készülök, s a korábbi belső késztetésnek engedve egy évvel korábban határoztam el, hogy Esztergomba jövök. A Marianum nevű, papnevelésre előkészítő intézménybe kezdtem itt járni, amelyet Gregorovits Lipót kanonok vezetett. Tehát ekkortól, 1947 őszétől Esztergom környékén zajlik az életem, és nem is szeretnék innét nagyon messzebb kerülni, annyira megszerettem, és életem központja lett ez a város. Nehéz időben lettem pap: 1953-ban érettségiztem, ez volt a Rákosi-korszak delelője. 1953 augusztusában következett az első Nagy Imre-korszak, amit aztán hamarosan a Hegedűs-kormány váltott fel, amely belevezetett az 56-os forradalomba. A forradalom alatt kispapként az én szerepem csak annyi volt, hogy mint a fiatalabb generáció vezetője távol kellett tartanom őket a közvetlen harcoktól. Ennek arányában részesültem a büntetésből is: kitettek mind a Központi Szemináriumból, mind a Hittudományi Akadémiáról. Zenei képzettségemnek köszönhetően ugyanakkor kántorként el tudtam helyezkedni vidéken (Nyergesújfalun), ahol nagyon jó és a papságom szempontjából is vidám éveket töltöttem el, mint a környék lelkipásztori kisegítője. Az 1963-as amnesztia nyomán és azt megelőzően, a II. vatikáni zsinat után az állam visszaengedett a papi pályára. Akkor káplán lettem Lábatlanon, a Kerek-templomban, majd következett a bazilika... 1967-ben jelentkeztem az ELTE művészettörténeti szakára. Akkor kérésemre a fővárosba helyeztek el, s így onnan, Csillaghegyről járhattam órákra. Amikor a Keresztény Múzeumban megürült az igazgató helye, engem kértek föl. Azóta végzem itt a munkámat, két párizsi év (1974-76) után teljes erővel. A múzeum vezetése mellett feladatom a Főszékesegyházi Kincstár művészeti vezetése is. ©- Nem nehezítette-e meg a papi munkáját az, hogy közben művészettörténész diplomát szerzett? - Természetesen mint pap, bennem sosem volt kérdés, hogy a papi vagy a később kialakult művészettörténészi elhivatottság dominánsabb-e. A papságra az ember ráteszi az egész életét. Tehát ha úgy teszik fel a kérdést, hogy pap vagy művészettörténész vagyok-e inkább, akkor pap vagyok. Ha úgy fogalmazunk, hogy pap és művészettörténész, akkor ez a pontosabb. A művészettörténész voltaképpen egy szakma, egy más irányultságú tanulás, ami viszont nem követeli meg ugyanazokat az erkölcsi tulajdonságokat, amit a papság magas szinten elvár tőlem. Bennem ez a két hivatás összekapcsolódik - hála az egyház művészetszeretetének és annak, hogy a liturgia termékeny talaja a művészet különböző ágainak (s megőrzi ezek múltbeli kincseit). Nálam tehát a kettő átalakult egy indirekt pasztorációvá, lelkipásztorkodássá. Mert lehet csak szóval lelkipásztorkodni, és lehet a képek és a kultúra nyelvén is. ©- Jelentős esemény, a bazilika felszentelésének emlékünnepe lesz az idei évben. Milyen események zajlanak augusztus végén ennek alkalmából ? - Minthogy a Keresztény Múzeum, mind a Főszékesegyházi Kincstár, mind a Bibliotéka a főszékesegyháznak mint jogi személynek a tulajdona, ezért a bazilika egyik tagtársa, a múzeum a főszékesegyházzal együtt készül egy közös kiállítással erre az ünnepre. A megemlékezés eseményei két napon folynak majd. Augusztus 31-én, a tulajdonképpeni emléknapon délelőtt nemzetközi és hazai szakértők résztvételével előadások hangzanak el a korszak építészetéről, építőművészeiről, képzőművészetéről egy konferencia keretében, amelyek szövege remélhetőleg egy kötetben meg is jelenik. Ezt követően, délután nyílna meg a mi kiállításunk a bazilika mellett lévő nagyszemináriumban, a Keresztény Múzeum számára biztosított termekben. Ez a tárlat - melynek külön katalógusa lesz majd - az építtető Rudnay prímás szerepét, az építész Kühnelés Packh-tervrajzokat, közjátékként Pietro Nobilének a gigantikus elképzeléseket leegyszerűsítő elképzeléseit, majd Hild József kompromisszumos tervmódosításait egyaránt bemutatja. Arról, hogy a hercegprímás és széktemploma közel kerüljön egymáshoz, még később Simor János sem tett le, ezért építésze, Lippert József meg nem valósult, várbeli prímási palota-tervei is szerepelnek majd az anyagban. Ezt a kiállítást, mely az egyik fénypontja lesz az ünnepi eseményeknek, azonban már két héttel korábban, Nagyboldogasszonyra, illetve a Szent István-napra szeretném megnyitni a nagyközönség előtt, mert akkor is nagy tömegek jönnek Esztergomba. Augusztus 31-én a konferencia és az ünnepélyes megnyitó után, este egy főpapi szentmisén ezenkívül bemutatjuk Liszt teljes Esztergomi miséjét, ami egyben stúdiófelvétel is lesz. Az ilyen terjedelmű műveket ma már nem játsszák liturgia közben, de ez a világhírű darab ezen a napon mégiscsak felcsendül. © - Mi történik a másik ünnepi napon? - Hétköznapra, csütörtökre esik az augusztus 31-ei emléknap, azért az események a hétvégén, szombaton folytatódnak. Ekkor, szeptember másodikán délelőtt ugyancsak lesz egy érseki szentmise, amelyen a Liszt-miséből csak részleteket adnak elő, hogy a szertartás másfél óra alatt befejeződhessen. Azután a résztvevők a bazilikából átvonulnak a nagyszeminárium udvarára, és itt lesz az események egy másik fénypontja: a megáldó liturgia. A szeminárium felszentelésén a teljes Magyar Katolikus Püspöki Kar és országos méltóságok is részt vesznek. Akkor ki-ki bejárhatja majd az épületet is. A műszaki átvétel egyébként a tervek szerint már- cius végén történik, áprilistól a berendezkedés következik. ©- Milyen intézmények kapnak majd helyet az újjáalakított épületben? - Az ószeminárium nem tölti be ugyanazt a szerepet, mint korábban, mert bár a hittudományi főiskola fölvonul a bazilika mellé, a szeminárium kollégiumi része különválva megmarad a volt Volán szálló épületében. Ugyancsak fölkerül az épületét és a kollégiumát kinőtt tanítóképző egy része. Itt kap helyet azután az idáig a bazilika felső termeiben lévő úgynevezett káptalani levéltár, amely különbözik az érseki palotában található prímási levéltártól. Helyét, a kincstár fölött az úgynevezett makett-terem kapja vissza, tehát a közönség számára ezt a termet is megnyitjuk. Fölköltözik ezen kívül a nagyszemináriumba a Keresztény Múzeum egy jelentős része: terveink szerint a barokktól napjainkig tartó időszakot bemutató kiállítás nyílik majd meg a múzeum kezelésében lévő Mindszenty emlékhely mellett. Azt reméljük, hogy a bazilika közvetlen közelében inkább megkeresik a Keresztény Múzeumot, mit a Vízivárosban. Az épület földszintjén konferencia- és zarándokközpont lesz (a konferenciák előadói számára az udvaron építettek egy hotelszárnyat), a pincébe pedig konyhát, éttermet és kápolnát rendeznek be. Az egykori kápolna olvasóteremként szolgál majd. A földszinten Esztergom legnagyobb előadótermét alakítják ki, modern akusztikai berendezésekkel. © - A kiállítás, az ünnep előkészítése sok idejét köti le, de múzeumigazgatói teendőin kívül még számos más, felelős tisztséget tölt be. - Tagja vagyok a főszékesegyházi káptalannak, amely most ugyan nem ad sok munkát, de ez mindig az ünnepektől, a liturgiától függ. Aztán plébánosként vezetem a Víziváros-szenttamási egyházközséget, annak összes gondjával-bajával. Rendszeresen eljárok az országos múzeumigazgatói értekezletekre, azonkívül tagja vagyok egy nemzetközi egyesületnek (Arbeitsgemeinschaft kirchlichen Museen und Schatzkammern) is. Az egyházmegyében az egyházművészeti bizottság titkáraként dolgozom, az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács pedig ugyancsak a tagjai sorában tudhat. Az elismerések közül azt érdemes kiemelni, hogy birtokosa vagyok a Móra Ferenc-díjnak és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének. ©- Esztergom város önkormányzata részéről viszont a Babits-díj az első elismerése ? - Két évvel ezelőtt díszpolgárnak akartak választani, föl is voltam terjesztve, de nem én, hanem a Keresztény Múzeum együttese kapta a díjat. Akkor Csordás Eörs atya részesült még ebben az elismerésben. Ettől függetlenül kevés ember van, aki jobban szereti Esztergomot, mint én - példa rá ez a sok könyv a polcon. Mert intenzíven kutatom a város múltját, és most a bazilika építéstörténete mellett ennek apró mozzanatai is mind-mind érdekelnek. Azonkívül a Balassa Bálint Társaságnak is tagja vagyok. Annak idején (mert a papoknak ezt még nem tiltották) alapítója voltam a KDNP helyi szervezetének, még az Antall-kormány előtt, az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások időszakában. Az az álláspontom egyébként, hogy aki nem tudja keresztény létére, hogy hova szavazzon, az csinálhat, amit akar - de kereszténynek lenni és az ördög szekerét tolni, az mégsem megy egyszerre! ©- Márciusban nyílik a múzeum és annak időszaki kiállítóhelye. Folytatódik-e itt az a sorozat, ami a kommunizmus idejében elnyomott, vallásos festők munkásságát mutatja be? - Idén Magasi-Németh Gábor kiállításával kezdenénk, és utána következne, már augusztusban, a 150 éves kiállítás. Nagyon sok a jelentkező természetesen, akik kiállítási lehetőséget kérnek, de ezek közül azokat hívjuk meg, akik már évek óta várakoznak. Ezenkívül a múzeum raktáron lévő műtárgyállománya (metszetek, kerámiák, üvegek, szelencék, népi hímzések) számára is időnként, legalább 10 évenként egy-egy újbóli bemutatást kellene biztosítani. © - Talán idén ismét ide kerülhet a művészetelepen dolgozók színvonalas kiállítása? - Korábban minden hasonló kezdeményezésnek helyet adtunk, például a Pasztell Biennálék esetében az egyik helyszín a Keresztény Múzeum volt. Ezeket így, az év végén el tudtuk helyezni, de év közben biztos, hogy egy hónapnál több időt nem biztosíthatnánk a számukra. Tudniillik a város művészeti életében kell annak a változásnak megtörténnie, hogy kialakítanak egy megfelelő városi galériát. Mert a Balassa Bálint Múzeumnak is lenne anyaga (a Gadányi-, a Vörös-hagyaték a raktárukban van), amit be tudna mutatni egy állandó kiállítás keretében. A sok iskolai galéria az ott tanuló gyermekeknek kitűnő alkalom a művészetekkel való megismerkedésre, és ezek színesítik is a város képzőművészeti életét, de hogy szinte csak ezek a kiállítóhelyek vannak, az nem jó. Az iskolák galériái ugyanis nem helyettesíthetik a városi galériát, ami központi szerepet töltene be. Úgy látszik, hogy a Balassa Múzeum nem tudja fölvállani ezt a feladatot. A Keresztény Múzeum átmenetileg megfelel ennek - csak félő, hogy emiatt a város nem látja szükségét egy állandó központi kiállítóhely létesítésének. Intézményünknek viszont nem ez a feladata. Magasi-Németh Gábor kiállítása is csak azért lehet nálunk, mert az egyháznak dolgozott. © - Köszönöm a beszélgetést és jó egészséget kívánunk sokrétű munkájához! (I. M.) Eml

ékeimb

ől: A Serédi sé

tány Az Erzsébet-parktól (ahol Erzsébet királyné mellszobra áll) lefelé a Duna partján húzódott a Serédi sétány, a mai szintnél cca. egy méterrel alacsonyabban. Az 1930-as években ugyanis, amikor Lepold Antal kezdeményezésére megindultak a Várhegyen az ásatások, a kitermelt felesleges földet lovas kocsik hordták a part feltöltésére. Fákat ültettek, utat készítettek és padokat helyeztek el. A Duna partján a rézsűt is megmagasították, kikövezték. Kedvelt sétahelye lett a friss dunai levegőre, a naplementében gyönyörködni vágyó embereknek. 1933-ban ide állították fel Sobieski János, lengyel király három méter magas emlékoszlopát, tetején egy kőből faragott sas madárral, Körmendi Frim Jenő (1886 - 1959) alkotását. Egy szomorú emlékem is van a szoborról: 1938. október 6-a reggelén a sikertelen párkányi áttörésben meghalt és megsebesült katonákat itt szedték ki az összelőtt, partra kisodródott csónakokból, amikor arra mentem iskolába. A második világháború alatt az oszlop tetején álló sast letörték és elvitték. A csonka oszlopot a ledöntött Erzsébet királyné mellszobrának helyére, majd a Szigeten, a játszótéren állították fel. 1994-ben Nagy János, szlovákiai magyar szobrász egy méter magas bronz, úgynevezett lengyel sast készített az oszlop tetejére. A helyreállított szobrot visszahelyezték eredeti helyére. Az évente megrendezett Sobieski nemezetközi evezős emléktúra résztvevői megkoszorúzzák az emlékművet. Rendbe hozták a Szulejmánlépcsőt is. Ennek tövében helyeztek el egy fehér műkőből faragott padot. Késő délután ide jártak a környék asszonyai egy kis tereferére. A pad előtt 6x2 méteres, faragott kővel kirakott, vízzel teli medence volt, körülötte vizet kedvelő növények zöldelltek. A vízben ebihalak növekedtek, békaporontyok, békák és vízibogarak úszkáltak. Úgy emlékszem, kis piros (arany) halak is voltak benne. Az arra járók az alkonyi órákban békaszerenádot hallgathattak. A pad közelében szabadtéri kosárlabda-pályát létesítettek. Ekkor a kis tavat feltöltötték, a padot elvitték, ki tudja hová?! Nagyszabású ünnepség volt a szobor környékén, amikor a Szent Koronát szállító hajó itt kötött ki és népes küldöttség fogadta. Egyre több esemény színtere a szépen gondozott park: sportesemények, szórakoztató rendezvények zajlanak, a felállított sátrakban emléktárgyakat árulnak, helyben főzött-sütött ételeket fogyaszthatnak, finomabbnál finomabb borokat ihatnak. Szól a zene, az elektromos dob dübörgését hallgathatják a környék lakói a békaszerenád helyett... Bélay Iván