Esztergom és Vidéke, 2006

2006-11-16 / 46. szám

16 Esztergom és Vidéke 2006. s

ze

ptember 14. Arckép: Kertész Viktor utcazenész, újságíró (-los) Az idegenforgalmi főszezonban a Bazilika előtti téren sokszor élvezhettük Kertész Viktor furulya-muzsikáját. Több fúvós hangszeren is játszik, de ez a kedvelt eszköze. Az idegenek gyakran kérdezték tőle és a körülötte állóktól, hogy milyen előképzettség nyomán állt ki a nagyközönség elé, de ezt igazából most személyesen tőle tudhattuk meg. Esztergomban született 1979ben, a Petőfi általános, majd a Berzeviczy közgazdasági szakiskolában végzett. A középfokú tanúsítvány szerint lehetne könyvelő, statisztikus vagy vállalati szervező is. Veszprémben főiskolai közgazdász oklevelet szerzett, majd hazakerülve Esztergomba tovább folytatta főiskolai tanulmányait, így lett a kommunikáció szakon újságíró, valamint a művelődésszervező szakon adragógus (felnőttképzési, oktatásszervezési) szakember. Végzettségének megfelelően a Rádió Esztergomban volt szerkesztő, majd dolgozott az ETV számára is. Még a középiskolai évekre nyúlik vissza, hogy barátjával megalapították a Lampel(nati) November 9-én nyílt meg Sziklai Károly festőművész és nyolc tanítványának közös kiállítása a Féja Közösségi Házban. A falon lévő 49 kép alkotóinak életkora nyolctól negyvenhét évesig teijed, nők és férfiak. Köztük van a festőművész két, nyolcéves leány unokája is. A bemutatott művek a legkülönbözőbb technikákkal készültek papírra, vászonra, farostlemezre. A kiállítást Rózsahegyi Ferencné Szabó Hajnalka, Mogyorósbánya egykori polgármestere nyitotta meg. Áttekintette a festőművész pályáját, a képzőművészet terén végzett tevékenységét, valamint kiemelte a fiatalok oktatásában, tanításában végzett önzetlen munkásságát. Végül megköszönte azt a tudatos szervezőmunkát, amit a fiatalok és az idősebb korosztály körében a kultúra, a képzőművészet terén végez. Zárásként felolvasta Hajós Erzsébet: „Szívedben érzed" című versét, melyet a költőnő Sziklai Károlynak írt. A művész megköszönte az elismerő szavakat, és minden kiállítónak díszes emléklapot adott át. A rendezvényen vendégként jelen volt Nána polgármester asszonya, Matuska Zsuzsanna is. Ezt használta ki a festőművész és megajándékozta az október 22-ei harang- és harangláb-szentelésről készített festményével. A polgármester asszony örömmel fogadta az ajándékot, megköszönve hozzáKertész Triót. Számtalan fellépésük volt a környékbeli rendezvényeken és a Ki mit tud?-on megyei szintig vitték. Már az esztergomi főiskolai évei alatt is dolgozott többnyire este és éjjel, így korrektúrázott, nyomdai alkalmazott volt, műanyag üzemben gépeket kezelt, nagy áruházakban áruföltöltést végzett. Zenekaruk Lampel Viktorral, Tasnádi Csabával sikert sikerre halmozott, majd a zenélést a Club-ERA zenekarban folytatta. Több mint félszáz koncerten léptek föl, a Híd-ünnepeken, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, a Keszthelyi Egyetemi Napokon, az ELTE-n, a Tokaj Hegyalja Fesztiválon, Felvidéken, Garamkövesden és Garamszentmihályon. Franciaországban az óceán partjáigjutottak, legutóbb pedig Németországban, Passauban és Tiitlingenben koncerteztek. Bajorországban nemzetközi zenei napon képviselték a magyar népzenét. Úgy tűnik, hogy ezzel befejezte zenekari pályafutását, hiszen a népzenétől a klasszikus zenén át, a jazzen és blueson keresztül a rockig mindenben megállta helyét. - Elsősorban utcazenésznek tartom magam. Kedvelt állandó helyem a turistaszezonban az esztergomi bazilika, ahol reneszánsz udvari muzsikusruhában játszom, általában felváltva hat fúvós hangszeren. Utcazenéltem már Veszprémben, Szentendrén, Salzburgban, Bambergben, Passauban és Párizsban is. Az újságírással komolyabban három éve foglalkozom. A Hídlap című regionális napilap az állandó munkaadóm, ahol kulturális cikkek írása mellett rovatomat, a Körkérdést készítem. Ez évben vettem feleségül Nagy Máriát, akivel boldog házasságban élek és visszatértünk gyerekkori lakóhelyemre, a Budai Nagy Antal utcába. tette, a település tulajdonába szánja az alkotást. A megnyitó utáni kötetlen beszélgetés során Nána polgármester asszonya örömmel újságolta, hogy a szentelés óta elkészült a harangláb díszvilágítása - mindenszentek és halottak napján már be is üzemeltették -, melyet vallási és állami ünnepeken, falunapokon, búcsúk alkalmával fognak bekapcsolni. Szomorúan tette hozzá: más napokon kénytelenek a harangot leszerelni, és biztonságos helyen tárolni. Ezzel elejét veszik az esetleges rongálásnak, eltűnésnek. Jogos az elővigyázatosság, ugyanis a nyár folyamán betörtek a katolikus templomba, megrongálták, kegytárgyakat tulajdonítottak el - gyertyatartók, kelyhek, vázák, tűntek el az örökmécsessel együtt. Irodalmi hétvége Párkányba

n „Muravidékes" túlparti ismerőseink hívták meg irodalmár barátaikat a múlt hét végén Esztergomból - Párkányba. A Szlovákiai Magyar írók Társasága Első Őszi Irófesztiválját tartotta a városban és a környező településeken. A felvidéki magyar költők és írók eddig is szervezetten találkoztak: egymás támogatásával dolgoztak, alkottak. De ez az esemény mostantól - fesztivál! Az oly sokszor felvetett kérdésre - „van-e szlovákiai magyar irodalom vagy csupán egységes magyar irodalom" - Jókai Anna tett most pontot, amikor a fővédnökséget elvállalta és megnyitó beszédét megtartotta. Egyetemességben elemezte a mai irodalmi élet gondolatait, a különféle „szétszakadásokat", az írók és főként az olvasók nagy felelősségét, az írók helytállását ott, ahol születtünk és élünk, a különféle írói alkatok erkölcsi kötelességeit, az irodalomnak szép magyar nyelvünket megőrző hatását, beszédesen érdekes nyelvi fordulatait (amelyek oly sok gondot okoznak a külhoni szépirodalmi fordítóknak). „Lelkiismerete legyen az írónak. O soha nem állhat a sötétség oldalán. Egységes magyar irodalom tagjai az itt alkotók, de legyenek büszkék, hogy a Felvidéken élnek." Ezután az újonnan megjelent antológiákat (A szlovákiai magyar szép versek 2006 és Szlovákiai magyar szép próza 2006) mutatta be Bárczi Zsófia érsekújvári író és H. Nagy Péter budapesti irodalomkritikus. A november 10-ei program: Rendhagyó Irodalomórák Párkányban és a környék iskoláiban. Az esztergomi könyvtári estékről számunkra ismerős Csicsay Alajos, Csepécz Szilvia és Pénzes István tartott „órákat" a falvakban. A „tanárok" jó része Pozsonyból, Dunaszerdahelyről, Kassáról érkezett, a párkányi gimnáziumban pedig a Nagyváradról idelátogató Barabás Zoltán költővel találkoztak a diákok. Az órák után Kéménden gyülekeztek a résztvevők, ahol Benefi László polgármester vezetésével megtekintették a falu nevezetességeit. A vendéglátás után Irodalmi Délutánt tartottak. A nap izgalmát keltő befejezés volt az „Év Irodalmi Alkotása" című pályázat eredményhirdetése és a díjátadás. Szombaton, november 11-én az írók tisztújító közgyűlést tartottak a szokásos beszámolókkal és megválasztották az új vezetőséget. Az eseményeket mindhárom nap estéjén műsor - versmondás és hangverseny -, valamint fogadás és baráti beszélgetés zárta. Igazi magyar-magyar írótalálkozónak lehettünk szemtanúi mi, esztergomiak is. A háromnapos eseménysorozat résztvevőinek létszáma, programjainak sokszínűsége és szervezettsége igen tanulságos és elgondolkodtató volt. Horváth Gáborné dr. Mester és tanítvány közös tárlata Előadás és beszélgetés M. S. mesterről Egy előadásra és az ahhoz kapcsolódó eszmecserére került sor november 12-én a későközépkori festő, M. S. mester táblaképeinek társaságában rendezett múzeumbaráti rendezvényen a Keresztény Múzeumban. Az est első felében Váralljai Csocsán Jenő kutató fejtette ki eredményeit a kiállítótermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt arról, hogy véleménye szerint a neves (de eddig egyértelműen nem nevesített) mester Martinus Strigoniensisszel, Esztergomi Mártonnal, a Beatrix idejében a városban működött festővel azonos. A nagy és alapos kutatómunkát összefoglaló beszámoló után művészettörténészek és a festményeket restauráló Varga Dezső restaurátorművész reflektált az elhangzottakra. Ennek során előbb Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója adott hangot az előadó által felsorolt bizonyítékokra vonatkozó kétségeinek, később Prokopp Mária professzor a különböző szaktudományok eredményeinek összehangolását, a párbeszéd megindítását szorgalmazta. Varga Dezső szintén nem tudta egyértelműen cáfolni sem bizonyítani a korábban elhangzottakat, de felhívta a figyelmet az M. S. mester-képek eredetileg rossz állapotára, ami a festmények dokumentum-értékét csökkenti. A rendezvény folyamán hosszúra nyúlt vita így sem volt meddő, mert ez hozzájárulhat az európai viszonylatban is kiváló műveket alkotó mester személyének, munkásságának jobb megismeréséhez. Az est a másik célját bizonyosan elérte: nagy tömegeket vonzott egy tudományos vitára, s így népszerűsítette a fél évezrede működött mester nagyságát, kvalitását. <-ffy) Könyvajánló: Katalógus a Déuényi-gyűjfeményről Ma, amikor nemcsak általános, de szinte törvényszerű jelenség a kulturális kiadások lefaragása, külön örömet jelent minden, Esztergommal kapcsolatos kiadvány megjelenése. Ilyen körülmények között valóságos ünnepi esemény az, ha egy reprezentatív katalógus lát napvilágot. A Mű-Terem Galéria gondozásában az ősz folyamán az eddig legjelentősebb helyi magángyűjteményt, Dévényi Iván műgyűjteményét ismertető könyv került az olvasók elé. A katalógus megjelenését a kollekció őszi kiállításának köszönheti, amikor a kötetben bemutatott művek szinte kivétel nélkül szerepeltek az említett galériában. A kiadvány nagy mérete, a sok színes reprodukció már az első fellapozáskor elárulja, hogy benne a Dévényi-gyűjteményben szereplő festmények csaknem teljes anyagát megtaláljuk. A kötetet a modern magyar festészettel foglalkozó szakemberek sem nélkülözhetik, helytörténeti vonatkozása, kiemelkedő esztergomi jelentősége miatt ezenkívül a művészetkedvelő közönség könyvespolcán is alapműként kellene szerepelnie. (Magas ára azonban a karácsonyi ajándékok körébe utalja a pesti galériában megvásárolható könyvet.) E gyűjteményi katalógus a nagyméretű, általában színhelyes reprodukciókkal - akárcsak a mostani, teljességre törekvő kiállítás - a festmények bemutatására vállalkozik. A könywégi alfabetikus, azon belül időrenbe állított műtárgylista gondos művészettörténészi gyűjtőmunkát feltételez, mert a művek számbavételén túl azok kiállításait és a reprodukcióik helyeit is közli. (Miként a tárlat esetében, a könyvben is élesen és fájdalmasan elválik a gyűjteményhez egykor tartozott művek jegyzéke.) Külön erénye még a kiadványnak a grafikai anyag rekonstruált lajstroma. Bár a gyűjteményben lévő szobrok, kisplasztikák összeírása továbbra is a kutatókra vár, mégis megtörtént egy újabb, nagy lépés a feldolgozás rögös útján. A kötet a színes felvételek s e két lista mellett ízelítőt ad Dévényi Iván kritikusi munkásságából és levelezéséből, melyek közül ez utóbbi több újdonsággal szolgál. Ennyiben szintén a Dévényi-emlékkönyv folytatásának, kiegészítésének tekinthető. A szöveges fejezeteket bevezető sorok szerzője azonban elmulasztja a források megjelölését az emlékkötet tanulmányiból ollózva, szerkesztve, ami elvárható lenne a precíz képlisták után. Nemcsak a könyveknek, a műgyűjteményeknek is megvan a maguk sorsa. A Dévényi-gyűjteménynek most az, hogy az egységes, tudatosan összeválogatott műtárgyegyüttes lassan szétszóródik az országban. A fődarabok, mint meghatározó ékkövek kihullását a kevésséjelentős munkák gyorsabb, szinte észrevétlen megfogyatkozása követi várhatóan. A kollekció gondosan eltervezett cserék, eladások útján természetesen már a gyűjtő életében folyamatosan változott, de az akkor még a Németh Lajos művészettörténész által méltatott szerves egység kialakulását szolgálta. Ma ennek felbomlása mellett az apadás szomorú, mert egyoldalú jelenségének lehetünk tanúi: a gyűjtemény, ami egykor az önkifejezés megnyilvánulása volt, értékesíthető állománnyá, pénzzé, áruvá tehető anyagi forrássá vált. 2004-ben Esztergomban, a Duna Múzeumban még fölvillant néhány napra, idén, a fővárosi Mű-Terem, Galériában talán utoljára szinte teljes pompájában felragyoghatott a maga nemében páratlan helyi műtárgyegyüttes. A kiadvány ezt a hattyúdalt dokumentálja, méltóképpen, emléket állítva a gyűjtőnek és a gyűjteménynek egyaránt. Az időszaki tárlat október elején már bezárt, a könyv azonban segít felidézni, megismerni a képeket, s rajtuk keresztül Dévényi Iván vonzódását a 20. századi magyar művészethez. (A Dévényi Gyűjtemény (!), szerk. Virág Judit, Törő István, Mű-Terem Galéria, Budapest, 2006.) - A kiadvány ismertetését dr. Zsembery Dezső nagyvonalú támogatása tette lehetővé. Istvánffy Miklós