Esztergom és Vidéke, 2006

2006-09-28 / 40. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14

. Egy tárlat - két nézőpontból „Kézzelfogható" kép(telenség)ek Vidám megnyitó tanúi voltunk a minap az ENEKE Klubjában (vagyis az előtte lévő Pöttyös téren): Bangó Miklós mutatta be a városnak „Őszi tárlatát". Láttunk itt Síkokat a térben, Színek térhatását (ez amolyan tarka-barka-rongy színfolt-kavalkád), Téri mozgást (melyből drótok álltak ki), Sík formák kontrasztját (melyen a lépcső hullámpapírból van), Találkozást (ahol a sarokban kell keresgélni a szerelmespárt), Számokat a körlapon (melyeket az órajárás „ihletett"), Őszi fényeket és hangulatokat (melyeken az alkotó-lapocskák valóban őszi színekben tobzódnak), Síkból a térbe-lépést (amely fekete-fehér, drótos-hálós, áttetsző, fantázia-kompozíció - s a rögtöni közönségszavazás szóbeli díjnyertese!); az Esti fényben mesebeli doboz-városát, melyet a zöld hold világít meg és az emlék-motívumokkal, paletta-ecset szimbólumokkal díszített képet

x amely az Emlékezés Kollár Györgyre címet viseli... és - vannak még Öreg házak, Félkörök, Szögmérő vonalzóval, Síkok és formák. Az érdeklődő közönség nagy tapssal jutalmazta Kertész Viktor és Thier Gergely Bartók-muzsikáját és Kántor János művészettörténeti kiselőadásnak is beillő megnyitóját. A tárlat címéből kiindulva elemezte, hogy „meglepő dolgokat látunk a teremben (bár inkább meghökkentőnek is nevezhetnénk!), most nem a színes és gyönyörű esztergomi tájakat, hanem valami mást, amit a szemlélők különbözően fognak értékelni. Bangó Miklós most újfajta nézőpontot és alkotásokat ad. Életmódja is megváltozott (nyugdíjas lett), a kötöttségektől való szabadulás hatása is érződik a képeken. Játékossággal, kísérletezéssel mélyíti el a maga művészeti világát. Mostani alkotásaiban új rendet keres. A líra és a geometria új, fontos kapcsolatokat mutat az alkotásokon: kapcsolatrendszere mint egy új szellemi tükör - az alkatrészeket összeigazítja. Színvilága viszont ezeken a képeken is az övé - a többi „alkotásmód" pedig a konstruktivizmusból tanulható, a mintegy száztíz éves, francia művészvilágból. A meglepő képeken, mint a gyerekkori kaleidoszkóp-játékunk - új rendbe forgatja a művész a világot és ezek a képek - új, tisztességes, igazi felnőtt játékok. Annakidején Picasso is elhagyta a megszokott festészetet. A képekre „maradványok" kerülnek - drótok, képek, fadarabok, rongyok, lapok, hálók, kisebb tárgyak, ezáltal kilépnek a térbe. A kubizmus, a szürrealizmus alkotásai ma is klasszikusnak számítanak, a kollázs-technikát alkalmazva a „művészi ragasztás" szellemi magasságokba emelkedett. Miklós erre indult el és egy régebbi „kortárs-művészi" irányba mutatja be új alkotásait." Ez a művészettörténeti eligazítás szolgáljon útravalóul a tárlatlátogatóknak a vidám és találgató befogadáshoz, a kellemes meghökkenésekhez. Horváth Gáborné dr. Bangó Miklós kubista képei (-ffy) Bangó Miklós nyugalmazott tanár kollázsképei láthatók a TESZ Pöttyös téri galériájában. Az idősebb korú, nyugdíjas művészek, alkotók számára lehetőséget biztosító kiállítóhelyen az április elsejei megnyitás óta már másodszor szerepel az ismert művész-tanár, aki ezúttal több év termését mutatja be az időnként elkészült avantgarde, kubista stílusban fogant képeiből. Az alkotó számára külön kihívást jelent a látvány megfestése helyett az önálló formai elemekkel és jelentéstartalommal bíró mű megalkotása. Ez utóbbit tekinti Bangó Miklós nagyobb feladatnak. Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy a tanár úr figurális j vedutáin is vissza-visszaköszön már a kubizmus, illetve a posztimpresszionizmus hatása a szabályos-szögletes szerkesztésmódban és az erőteljesebb színválasztásban. Jelen munkáit határozott vertikalitás és a tér-sík játéka jellemzi, melyhez a felhasznált anyag textúrája (drótháló, textil) is új minőséget ad. A képeken megjelenő egyéb elemek (akár egy plakátdarab, egy szögmérő vagy egy teljes ablakszárny) esztétikai minőséget képviselve válnak egy kompozíció kiindulópontjává. E tárgyak időnként megőrzik eredeti szerepüket (Elhagyott ház öreg ablaka), máskor pusztán az összhatás egy részét képezik sajátos formájukkal (Síkból a térbe). A kollázs-technika azonban érzelmek és események tolmácsolója is lehet egyben (Emlékezés Kollár Györgyre, A forradalom emlékére). A tárlat október 5-éig tekinthető meg, naponta 14-18 óra között. s Átadták az Einczinger Ferenc-díjat (Pálos) Einczinger Ferenc neve az esztergomiak előtt nagyrabecsüléstjelent. Városunkban 1879-ben született, az egykori Takarékszövetkezetet alapította és vezette, felépítették Hild József tervei alapján székházukat a Széchenyi téren. Az Einczinger család vagyongyarapítása mellett gondja volt városunk fejlesztésére is, az ő kezdeményezésére épült meg 1926-ban a Szent István Városi Fürdő. E rövid ismeretek alapján is érthető volt, hogy Esztergom Város Önkormányzata megalapította az elmúlt évben az Einczinger Ferenc-díjat „Esztergom Gyarapodásáért". Az alapító okirat szerint azok részesülhetnek e díjban, akik Esztergom gazdasági fejlesztése terén kiemelkedőt alkottak, és munkájuk eredménye hatással van a város és térsége pénzügyi gyarapodására is. Most, szeptember 22-én első alkalommal került sor a díj átadására, mely helyszíne is felemelő volt. A Régiszeminárium felújított épületét két héttel ezelőtt avatták, és most az épületben működő Szent Adalbert Központ adott otthont a díjátadás ünnepségének. A méltán világhírű épület kertjében gyülekeztek a vendégek, majd kísérettel megtekintették a könyvtárat. Ezt követően a Musica Profana együttes műsora hangzott el, melyet a díjátadás követett. Meggyes Tamás polgármestertől elsőként Szekeres József gépészmérnök, a ROSENBERG Hungária Kft. ügyvezető-igazgatója vette át a díszoklevelet, az emlékérmet, a rendjelet és az Esztergom címerével ékesített ezüst pecsétgyűrűt. Életpályáját, munkásságát Koditek Pál önkormányzati képviselő, bizottsági elnök méltatta. Szekeres József fiatal mérnökként a dorogi iparban dolgozott, majd a rendszerváltozás után lett a német tulajdonú cég ügyvezetője, melynek székhelye Tokodaltárón van. E cég Esztergom Vízivárosában műemléket állított helyre, és napjainkban vendégházat üzemeltet. A Vízivárosban újabb helyreállításba kezdtek. Szekeres József alapítója az Esztergomi Kereskedelmi és Iparkamarának, majd ezt követően a megyei kamara elnökségében tevékenykedett. Gazdag mecénása az esztergomi rendezvényeknek, mindenekelőtt a Szent István-díjnak. Polgármesterünktől vette át a díjat Neuzer András ügyvezető-cégtulajdonos is, aki esztergomi székhelyű vállalatával, valamint az Esztergomi Vitézek Rögbi SE működtetésével nagy szolgálatot teljesít. Neuzer András gazdasági és sporttevékenysége mellett tagja a kereskedelmi és iparkamarának. Szakmai és sportbéli munkásságát egykori kollégája és sportegyesületi gazdasági vezető, Vincze Ferenc, a Spori Print Nyomdaipari Kft. tulajdonos-ügyvezetője méltatta. A kitüntetés átadását fogadás követte, ahol a díjazottak fogadták a gratulációkat. Elsőként Juhász Józseftől, a megyei kamarai elnöktől és országos kézműipari alelnöktől, aki a köztestület elismerését tolmácsolta. Az isteni gondviselés Elsős gimnazista lehettem, mikor először hallottam róla. Gyermekkorom óta, ha nagyszüleimnél jártam és rám nem tartozó dolgokról hallottam, mit sem értettem azokból. Az ok számomra kínosan egyszerű volt. A „felnőttes részeknél" engem óvva - sváb-szász dialektusra váltottak. A legbosszantóbb az volt, hogy számomra is ismert személyekről nem tudhattam mpg valami bizonyára fontosat. Érthetetlen kirekesztettségem, paplan alatti sértett duzzogásom, szeretteim vélt gyávaságának kimondatlan vádjáig merészkedett. Mikor nagyfiúvá, kisfelnőtté cseperedtem, vettem a bátorságot megkérdezni nagyanyámat, mi végre is a titkolódzás? „Tudod, az emberek nem egyugyanazon dolgot tartják a legfontosabbnak. Majd, ha igazán felnőtt leszel, te magad is eldöntheted ki a jó ember, akitől tanulni lehet és érdemes, és ki az, akitől jobb távol tartani magad. De ne mi mondjuk el ezt neked... Remélem addigra őszintébb lesz a világ." Aztán mesélni kezdett a háború borzalmairól, a front előli menekülésről, a lókolbászról, az ötvenes évek cinikus hazugságairól, mikor az „ember embernek farkasa lett". Akkor kezdtem megérteni, ez lehetett az emberi tűrőképesség főpróbája, ahol az isteni gondviselést, hűségéért ajándékként kapja az ember. Nem pénzért, adó-garasért az ígéret földjéért, hanem az örök együvé-tartozás csodálatos érzéséért. Akkor mit sem tudtam még a meghasonlott, magából kifordult, gonosz emberről, akinek istene az ÉN. Majdnem felnőttként már többet tudtam a rébuszok járatairól, ahová hiába szállt fel a korszak ügyeletes ellenőre, mi, egyre többen fél szavakból is megértettük egymást. Az agymosás mára már sajnos újratermeli a tudatlanság szennyesét. Mit is várunk az igénytelenség billogjával megbélyegzett ifjúságtól, ha napról-napra az erkölcstelenség mérgezett levegőjét kell szívnia? Mint egykor mitőlünk: sokat. Szerencse, hogy az ifjúság madara mindig a magasban szárnyal, ahonnan tisztán láthatók a pünkösdi bohóckirályok „trükkjeinek százai", ahonnan nézve az isteni gondviselésre hivatkozni csupán ördögi színjáték. Villá

nyi Zsolt Kovács Lívia díszítőművészete A Vármúzeum Rondellájában szeptember 22-én nyílt meg Kovács Lívia budapesti keramikusművész kiállítása. A nagy számú vendégsereget Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója köszöntötte és átadta a szót dr. Kovács Tibornak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának. Közeli frankfurti - szerintem „nihil"-múzeumi - élményeivel indította mondanivalóját: „Itt és most nem a képzettársítás segítségével kell egy művet elképzelni. Itt más a helyzet. Gyönyörűen megformált alkotások vesznek körül bennünket. A művész - igaz - nem tett címeket az alkotások mellé, hanem a Nagy Egészből kiszakít valamint, és betölti valamivel, ami egyedül az övé. Belső énjét, gondolatvilágát, ki nem mondott érzéseit adja át nekünk. Ettől kezdve az alkotás önálló életet kezd élni: meg-megállunk egy festmény, egy térbontó mű előtt. Eszünkbe jut valami, gondolataink keletkeznek, mozgásba jönnek korábbi tapasztalataink, érzésvilágunk. Kérdés, hogy a formák és színegyüttesek mit hoznak ki belőlünk, mit idéznek fel bennünk. Ezáltal valami megfogható alakul ki az alkotó és néző között, amely mély kapcsolattá válik. Ézért kell a külföldi élmények alapján elmondani, hogy alkotás nélkül van-e értelme a képzőművészetnek.". Ezután Angyal Mária művészettörténész mutatta be Kovács Lívia „tárgyformáló művészetét", melynek - főként a huszadik század vége felé megvolt a maga története, amikor „nevezetessé vált a szentendrei iskola. A századfordulóval elmúlt maga a század és eluralkodott a számítógépek világa. A művészettörténészek várták, mi fog történi. A kortárs-képzőművészek azonban hamarosan igényelték, hogy visszatérjenek a széphez. A használati tárgyak művészete a hatvanas évek végén a képzőművészetek irányába fordult, bizonyítéka volt ennek az 1967-es szobrász- és az 1968-as kerámiabiennálé. Kovács Lívia és kortárs-nemzedéke a hetvenes évek közepétől változtatta meg e művészeti ágat: másfajta művészeti szemléletet jelenítettek meg, az útkeresés korszakalkotó időszakot mutatott. Kovács Lívia mostani kiállítása bizonysága mindennek. Ez már nem kerámia-korongozás. 0 szépet alkot, vállalja művészetében a nőiességet, nem rontja el alakzatait kétes sikerek érdekében, eleganciát mutat fel a művészetekben. Kiállított alkotásai itt a teremben - a festmények, a tusrajzok, a díszítőművészeti tárgyai teljes harmóniát alkotnak. A képek ugyanarról szólnak, mint a plasztikák. Különösen a virágplasztikákhoz festett és rajzolt előképek. Nagyméretű alkotásai különböző középületeket díszítenek, de itt is látunk a falakon nagyobb kör-kép plasztikát. Kovács Lívia alkotásai emberi mondanivalót hordoznak." Az alkotások láttán - valóban akár címeket is adhatnánk a pontosan felismerhető virágneveken kívül is: összetartozás, ölelés, kórus, madár dalok, Piéta, töviskoronák, mákony, foltkép, szentek vázája, a Nap virágai, virágtál, a tenger hullámai és még sok más amit nem csupán a művészi alkotás, hanem a tárlatlátogató fantáziája is sugall. A kiállítás október 15-éig tart nyitva. H.G. Önmagáról rántotta le a leplet A TV2 múlt kedd esti Gyurcsány Ferenccel készült interjúból kiderül, a miniszterelnök tudtával szándékosan és előre megfontoltan rögzítették és szivárogtatták ki a balatonöszödi beszédet. Egyik hozzá intézett kérdésre válaszolva ugyanis büszkén kifejtette, hogy ő az első magyar politikus, aki fel meri vállalni, kimondani, hogy hazugságok sorozatában él, amit tovább nem hajlandó eltűrni. Felhívja a figyelmet, hogy a politikai élet követői már három hónapja tapasztalhatják tőle magatartásának megváltozását, hogy a sorozatos hazugságokból ki kíván lépni. Majd így folytatja: „Ha három hónappal ezelőtt, májusban került volna nyilvánosságra az anyag, nem lett volna érzékelhető rajtam a különbség". Mit is mondott ezzel a miniszterelnök? Azt, hogy irányított volt a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának időpontja, amiből következik, hogy tudott az anyag elkészüléséről is. Mondataival szinte kiemeli, hogy a hangfelvétel és nyilvánosságra hozatala között szükségszerű volt három hónapnak eltelnie, amíg ő irányt vált. Amíg érzékelhető lesz a közvélemény számára is magatartásának változása. Sem a beszéd, sem a három hónap alatt megváltozott magatartása nem tartalmaz igazságot. Gyurcsány Ferenc előre megfontolt politikai stratégiát követett, az újabb félrevezetési manőverről saját nyilatkozatában rántotta le a leplet. Lőrincz Zsuzsa