Esztergom és Vidéke, 2006
2006-08-31 / 36-37. szám
2006. augusztus 31. Esztergom és Vidéke 5 Az esztergomi főszékesegyház felszentelése - 1856. év augusztus 31. írta: Sinka Ferenc Pál, a z Esztergomi Régészeti és Tört énelm i Társ ul at igaz gatója A főszékesegyházat épitő bibornok-hercegprimások. Augusztus 31-én volt hetvenöt éve (193l-re utal a szerző - szerk. megj.), hogy az esztergomi főszékesegyházat országos ünnepségek között felszentelték és örök időre rendeltetésének adták át. Az ünnepi felszentelésen itt volt maga a király is, itt voltak a főhercegek, főpapok, főurak és az ország jelesei közül igen sokan, hogy a nap jelentőségét és fényét emeljék. Esztergom jelenlegi lakosai között alig élnek már néhányan; akik mint kis gyermekek, a bazilika felszentelésénél a várban voltak és az ünnepségekre halványan emlékezni tudnak. A jelen volt felnőttek már egytől-egyig a földben vannak. Az évforduló alkalmából érdemesnek tartjuk e korszakot alkotó eseménynek emlékét megújítani. Magyar Sión hegye a szerencsétlen mohácsi vész után még sokáig dacolt a félholddal, az csak 1543. év aug. 10-én került Szolimán török szultán uralma alá. A még Szent István király által épített, de az évszázadok folyamán több ízben kibővített és megújított Szent Adalbert-bazilika a törökök ezen ostroma alatt erősen megrongálódott; teljesen azon vár-ostromok alatt pusztult el, amikor 1595-ben Mátyás főherceg azt a törököktől visszavette, 1605-ben pedig újból török kézbe jutott. Épségben csupán a bazilikához épített Bakács-kápolna maradt, amiről bővebben alább lesz szó. Az esztergomi érsek és káptalan a törökvész elől Nagyszombatba tették át székhelyüket. Esztergom elfoglalásakor a várban Sbardella nagypréposttal együtt csupán három kanonok volt, akiket a szultán kegyesen szabadon bocsátott. Csak 1683. év október 25-én került újból az esztergomi vár a keresztények birtokába. Ez időtől az érsekek folyton arra törekedtek, hogy székhelyüket Esztergomba hozzák vissza. Gróf Esterházy Imre érsek sürgetésére az országos rendek meghozták az 1723. évi 55. törvénycikket, amely az esztergomi érsekségnek és káptalannak eredeti helyére való visszahelyezését mondja ki. A várat császári csapatok foglalván el, az a katonaság birtokában volt. Gróf Barkóczy Ferenc hercegprímás azonban, aki 1761. év május 3-án történt kineveztetésével a székhelynek Esztergomba való visszahelyezését vállalta, a várat, az ott lévő katonai épületekkel együtt, Mária Terézia királynőtől visszakapta. A vár és környéke azóta az érsekség tulajdonában van. Barkóczy hercegprímás komolyan látott a feladatához. A várban azonnal hozzá fogatott a talajegyengetési munkálatokhoz az új székesegyház számára, a régi bazilika meglévő falait is lebontatta. Ekkor került lebontásra Jób érsek és III. Béla király idejéből fennmaradt „porta speciosa" (szép kapu), amelynek most is meglévő képe fogalmat nyújt a régi szent Adalbert-bazilika művészi szépségéről. De fogalmat szerez azoknak a különböző korból származó és különböző stílust eláruló szobrászati kőmaradványok látása is, amelyeket Lepold Antal dr. az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat elnöke ritka műérzékkel és buzgósággal gyűjtött össze. A kis múzeumot képező lapidarium a jelenlegi főszékesegyház kupola-termében van elhelyezve. Barkóczy prímás elkészíttette az új székesegyház tervrajzát. O hidaltatta át az úgynevezett „Sötétkaput" és csináltatta a várból levezető utat Szentgyörgymező felé. Korai halála akasztotta meg a további munkálatokat. A francia forradalmi idők és Napoleoni mozgalmak nem kedveztek a terv továbbvitelének. A következő század elején Rudnay Sándor hercegprímásnak volt a Gondviseléstől fenntartva, hogy az érseki széket és káptalant 1820-ban, 277 évi távollét után, az eredeti helyére, Esztergomba visszahozza és a főszékesegyház építéséhez hozzáfogjon. Rudnay Sándor az erdélyi püspöki székből lett 1819-ben prímássá kinevezve. Székhelyét Esztergomba 1820. május 16-án helyezte át Nagyszombatból. A káptalannal együtt ideköltözvén, azonnal hozzáfogatott a várban a Mária Terézia által emelt Szent István király-templom lebontásához, a mely a régi székesegyház helyén, főképp a várban volt katonaság számára épült. Majd elkészíttette az új székesegyház tervrajzait, mint az a túlnan levő képen látható. Az eredeti tervek szerint az egész vár monumentális épületekkel lett volna beépítve. A bazilikát a dunai oldalon jobbról és balról kétemeletes impozáns épületek karolták volna át, akárcsak a Vatikánban a Szent Péter-templomot. Egyik fele a hercegprímás lakhelyéül, a másik a papnevelés céljára szolgált volna. A káptalani házak is Szentgyörgymező felé félkör alakban kiépítve 22 kanonok számára szolgáltak volna lakhelyül. Az eredeti terveket Khünel Pál bécsi műépítész készítette, azok keresztülvitelét azonban rokonára, Packh János építőmesterre bízta. A bazilika megkezdett építkezése annyira haladt, hogy 1822. év Szent Adalbert napján az alapkövet is letehették. Az ünnepélyes alapkőletételnél jelen volt József nádor is feleségével, a püspökök és főurak közül is számosan. Ez alkalommal az ünnepi beszédet Kopácsy József székesfehérvári püspök mondotta. Rudnay prímás 1831. ^év szeptember 13-án halt meg. Életében, természetesen, nem remélhette, hogy a kupolás bazilikát felépülve is láthassa. Elhatározta tehát, hogy hasonló foripájú kisebb templomot építtet. így épült fel Esztergom akkori külvárosában a Szent Anna-templom, melyet a nép mq. is „kerek-templom"-nak nevez. O fejezte be az alagút építését, és ő festtette a bazilikában lévő, Szent István keresztelését ábrázoló képet, amely az egri származású Hesz Mihály festőművész ecsetje alól került ki. Rudnay Sándor bíbornok-hercegprímás halála után az érseki szék hét évig üresedésben volt. A bazilika építése azonban tovább folyt, az idő alatt a mai kanonoki házak számára a talajegyengetési munkákkal is elkészültek. Kopácsy József hercegprímást 1839-ben a veszprémi püspöki székből nevezték ki az esztergomi érsekségbe. A nagyjavadalmú püspökségnek még három éven át húzta a jövedelmét a bazilika építéséhez, de ez alatt az idő alatt ő volt annak kormányzója is. A nagyműveltségű főpap hozzájárulásával a főszékesegyház eredeti építési tervén lényeges változások történtek. Packh János ugyanis meghalt, és a továbbépítéssel Hild József pesti építész bízatott meg, aki a Budapest-lipótvárosi bazilikát is tervezte. Ez a régi tervtől eltérőleg a bazilikának a mai erősebb formáját adta meg. A kupola alá erős falíveket építettek, ezeken húzták fel a nagy ablakokkal ellátott oszlopos falakat, amelyek fölé a vörösrézzel fedett vasvázas kupola került. Ezzel a munkával annyira előrehaladtak, hogy 1845-ben már a Szentkeresztet is feltehették a templomra. A bazilika belsejében is változások történtek. A belső falak eredetileg vörös márványlapokkal voltak fedve. Kopácsy prímás azokat leszedette és helyükbe a szemnek tetszetősebb kékesszürke márványlapokat tétette. Majd hozzáfogtak a templombelső díszítő munkáihoz is. Á szentély freskóit Maralt Lajos festette. A Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló, Tizián-utánzatú főoltárképet a velencei származású Angelo Grigoletti Mihály festette 1000 darab Napoleon-aranyért. Kopácsy József bíbornok-hercegprímás alatt a templom falai teljesen elkészültek, a két melléktorony is az óra magasságáig épült fel. A Duna felőli oldalon a párkányzat fölé öjt hatalmas szobrot helyeztetett. O alkalmazta a feliratot is: „Quae sursum sunt quaerite" (a fönnlévőket keressétek). Kopácsy prímás 1847. szeptember 18-án halt meg. Harmadik építője a templomnak Scitovszky János hercegprímás volt, aki 1849-ben a pécsi püspöki székből neveztetett ki esztergomi érsekké. A püspökség jövedelmét két éven át ő is megkapta a bazilika építéséhez. Érseki székét 1850. Vízkereszt napján foglalta el. Ez időtől egyre azon volt, hogy a székesegyház teljesen felépüljön és az minél előbb rendeltetésének adassék át. Alatta főképp a templom belsején dolgoztak nagy erővel, hogy a márványozással és freskókkal készen legyenek. A két oldalon lévő félkörös nagy ablakokat ő csináltatta. Bonani Péter szobrász keze alól elkészült a karrarai márványból faragott főoltár és föléje elhelyezték a már kész főoltárképet. Majd elkészültek az érseki trónus és dúsfaragású kanonoki székek, a kóruson pedig Moser 64 változatú orgonája. A külső munkáknál az északi oldaltorony egészen elkészült, benne elhelyezték a 105 és 24 mázsás harangokat; a másik oldaltorony is félig épült fel. Nagy erővel folyt a várba vezető utak és kocsifeljáró csinálása is. Ennek az elején felállították .a pálos-rend alapítója, Boldog Özséb (1250) és a kassai vértanú Körösi Márk (1619) volt esztergomi kanonokok szobrait. Az út felső részén lévő Szent István és Szent László királyok szobrai régebben a Mária Terézia által épített Szent István-templom oromzatán állottak. Onnan való az alagút innenső bejárata fölött látható kétfejű sas is, amin már többször megbotránkoztak. Pedig mindezek a barokk idők fennmaradt becses régészeti emlékei. Az összes munkálatokkal 1856ban már annyira voltak, hogy a bazilika felszentelésére is lehetett gondolni. Scitovszky hercegprímás, I. Ferenc József császár és király előzetes hozzájárulásával, 1856. év augusztus 31-ére (Pünkösd utáni 16. vasárnap) tűzte ki a templom felszentelését. A meghívók az uralkodó család tagjaihoz, főpapsághoz, főnemességhez és kormányzati férfiakhoz már július 1-én szétmentek. De az ünnepélyhez hivatalosak voltak az ország, vármegyék és városok összes dignitáriusai és a szerzetesrendekkel az egész papság is, akik mindenünnen nagy számmal érkeztek meg. A jelenvoltak közül néhány ismertebb nevet felemlítünk. Itt voltak O császári és apostoli királyi felsége, I. Ferenc József „legkegyelmesebb fejedelmünk"-ön kívül Albrecht főherceg, Magyarország akkori főkormányzója és parancsnokló tábornoka, valamint az uralkodó család tagjai közül Károly Ferdinánd, Vilmos, Ernő és Miksa (estei) főhercegek. Az egyházi rendből: Rauscher József bécsi bíbornok-hercegérsek, Haulik György zágrábi bíbornok-érsek, Baranieczky Lukács lembergi, Prziluszky Leopold poseni és gnezeni, Trevisanato Alajos udinei, Bartakovics Béla egri, Kunszt József kalocsai érsekek és Bosagi Jakab, a mechitarista rend érseke, Schafgotsche Ernő gróf brünni, Erdélyi Vazul nagyváradi g. e., Ranolder János veszprémi, Strossmayer György diakovári, Kollárcsik István rozsnyói, Zábojs?ky László szepesi, Roskoványi Ágoston váci, Moyses István besztercebányai, Csajághy Sándor csanádi, Farkas Imre fejérvári, Hajnald Lajos erdélyi, Fábry Ignác kassai, Girk György pécsi, Szenczy Ferenc szombathelyi és Dobru Sándor lugasi g. e. püspökök, Rimely Mihály szentbenedek-rendi pannon-hegyi főapát és Répássy József, a premontrei rend jászói prépostja stb. Az esztergomi főkáptalan tagjai: Majthényi Antal fölsz. püspök, nagyprépost, Németh György vál. püspök, Fekete Mihály, Viber József, Tóth Imre, Lipthay András, Prybila József, Jaross Vince, Kemp Mihály, Lipthay Antal vál. püspök, Durgúth József, Majsch Jakab, Schirgl András prelalus, Forgách Ágoston gróf, Krancz Alajos, Bucsegh János, Szájbély Henrik, Ordódy Tivadar és Kántz Lázár kanonokok. Továbbá Danielik János egri kanonok, a Szent István Társulat alelnöke, Szántóffy Antal pesti prépost-plébános, Lipovniczky István c. apát, Szuppan Zsigmond, a nagyszombati gimnázium igazgatója, Surjánszky Antal plébános, Miskolczy Márton alesp.-plébános és a többi. A papneveldéből: Koperniczky István aligazgató, Réh János spirituális, Pelikán Nándor, Rimely Károly, Turcsányi Mátyás és Blümelhuber Ferenc tanárok. Továbbá Majer István, a pesti elemi iskolák igazgatója, Schumichraszt Mihály apostoli és szentszéki jegyző, Boltizár József prímási titkár, Schreiber László prímási altitkár, Nyáry Rezső gróf prímási levéltárnok, Császka György helynöki titkár, Ocsovszky Ferenc könyvtárnok, Marezell Joachim succentor, Somogyi Károly, a Szent István Társulat igazgatója, Dulánszky Nándor pesti segédlelkész, Laky Demeter premontrei tanár, Juhász Norbert cisztercita-rendi tanár, Mally János áldozár, Dankó József tanulmányi felügyelő, és mások igen sokan. A katonai rendből ismertebb nevek: herceg Windisgrátz Alfréd cs. és kir, tábornagy, Maurovics cs. és kir. nyug. kapitány, Kruplanicz Kálmán cs. és kir. főhadnagy. Jelen voltak még az itt állomásozó Bianchi-ezredből 25 tiszt, a Hochés Deutschmeister-ezredből 17 tiszt, ezeken kívül sok tábornok és főtiszt. A cs. kir. hivatalnok közül: Boul-Schauenstein Károly gróf, a császári ház és külügyek minisztere, Bach Sándor báró, belügyminiszter, Toggenburg György lovag, kereskedelmi miniszter, Hauer István báró, belügyi osztályfőnök a magyarországi kormányzó mellett, Almássy Móric gróf, osztályfőnök a pénzügyminisztériumban, Zichy Ferenc gróf, birod. tanácsos, Augusz Antal báró, budapesti helytartósági alelnök, Kriegs-Au lovag ugyanott udvari tanácsos. Jagasics Sándor helytartósági tanácsos és esztergomi megyefőnök, Mattyasovszky Sándor cs. kir. szolgabíró, Fischer Sándor megyei biztos, dr. Schwarczl József megyei főorvos, Majláth Sándor megyei törvényszéki elnök, Maurovics Rezső járásbíró, Kamocsay László adószedő, és a többi. A főnemesek és egyéb notabilitások közül: Batthyányi Fülöp herceg, Pálffy Antal herceg, Cziráky János gróf, Apponyi György gróf, belső titkos tanácsosok és kamarások, Esterházy Miklós gróf, cs. kir. kamarás, Károlyi István gróf, dr. Liszt Ferenc, Reviczky Károly, id. Héya Imre, Andrássy Mihály, Huszár Károly, Kruplanicz Simon, Vargha Benedek, Hild építész, Bonnani Péter szobrász, Meixner János szobrász, Mózer orgonaépítész, dr. Argenti Döme, dr. Palkovics Károly és dr. Hutta János orvosok, Adámy Alajos ügyvéd, Irinyi József, Brassai Sámuel, Vachot Imre, stb.
