Esztergom és Vidéke, 2006

2006-06-01 / 22-23. szám

2006. márc

ius 30

. Esztergom és Vidéke 7 Tóparti születésnap Hegedűs Sándor kertbarát (és borász) tagunk meghívására május 20-án részt vettünk a Palatinis-tó partján lévő horgászházában egy születésnapi összejövetelen. A kiállításokon mindig nagy sikerrel szereplő makett-készítő mester a 72. születésnapját szeretetteljes közösségben akarta megünnepelni. Kertbarátköri gyűlésen közölte, hogy szombaton 12 órára kész lesz a halászlé, akkor már fogadja a tagokat. A szombat délelőtti szemerkélő, esős időt délután ragyogó napsütés váltotta fel. Sorban érkeztek a kertbarátok 12 óra után, férfiak és nők egyaránt. Senki sem jött üres kézzel: innivalót, süteményeket és virágot hoztak - egymás kínálása és köszöntése céljából. Szomorúságra az adott okot, hogy Sándor felesége, Rózsika a betegsége miatt nem tudott eljönni, s így nem tudta a sok munkát igénylő előkészületeket megtenni és a háziasszonyi teendőket ellátni. (A virágokat az ő részére hoztuk.) A kertbarátok Sándor segítségére siettek, és már szombaton ott szorgoskodtak a „stégen". Közülük a következők emelendők ki: Jó-Dobronya Istvánné, Pusztaszeri Kornélné, Antalóczy Frigyesné, Gábris Kornélné, Molnár Ferenc és Molnár Lajos. A nagy bográcsban készült kitűnő halászléből mindenkinek bőven jutott. Ugyancsak ízlett utána a túrós csusza is. Később még paprikás halat is sütöttek. Az asztaloknál, érkezési sorrendben folyamatosan történt az étkezés, és egymás kínálása: borral, süteménnyel. Emelkedett hangulatban folyt a baráti beszélgetés. A hagyományokhoz híven Antalóczyné (Borika) egy kedves verset írt Sándornak, és azt felolvasta. Majd a kertbarátkör alelnöke, Major László köszöntötte Hegedűs Sándort: életéhez jó egészséget és további eredményességet kívánt. Ezután lépett a színre Weisz János harmonikájával és kezdetét vette a hangulatos nótázás. Egy meglepetéssel szolgált még Sándor: gyors tombola-játékot ajánlott, fizetési kötelezettség nélkül! Egy három kilós ponty megnyerésére adott lehetőséget. Cédulákat írtak, sorszámmal. Egy sorszámról két cédulát írtak. Az egyik számot kalapba tették, a másikat kiosztották. A kalapban 45 szám volt. Egy számhoz hozzáírták a „ponty" szót. Amikor sorsoltak, a kalapból a 4l-es szám volt a nyerő! Az érdekes az volt, hogy a 4 l-es szám a Temerinből érkezett iskolaigazgatónál volt. Meg kell tehát említenünk, hogy a délvidéki Temerinből egy küldöttség érkezett Esztergomba, iskolás gyerekekkel. Vezetőjük Milinszky József közösségi tanácselnök volt, akit felesége is elkísért. Polgár József, az Olvasókör vezetője - aki régóta ápolja a kapcsolatot a temeriniekkel - meghívta őket e kertbaráti összejövetelre. Ugyanis a temerini iskolások is részt vettek az Ister-Granum Eurorégió történelem-versenyén. Az íjazásban és a csatakereszt-vetésben a Temerinből érkezett diákok bizonyultak a legjobbnak, elnyerve ezzel az Aquasziget Élményfürdő különdíját. Mivel Sándort igen sok kertbarát és vendég tisztelte meg látogatásával, stégje kicsinyek bizonyult. Szerencsére a szomszéd stégre is átülhettek a vendégek, melynek német tulajdonosai ezt meg is engedték. Ok Spandauban élnek, és gyakran jönnek ide. A „parti" kellemes, szélcsendes időben zajlott. A szél nem fodrozta a tó vizét, szépen tükröződtek benne a távoli tájak. Gyönyörű, pihentető innen a kilátás! A két Strázsa-hegy, a Tábla-hegy és Kesztölc felett a dachsteini mészkő fehér foltja világít a messzeségből. A víztükör csábításának Dunai László nem tudott ellenállni és Hegedűs barátunktól engedélyt kért a stabil, négy személyes csónak használatára. Vele együtt a csónakba ült Jó-Dobronya Istvánné is. Kiderült, hogy Dunai barátunk nemcsak a szőlőhöz és a borokhoz ért, hanem az evezőlapátot is jól kezeli. Később mások is kipróbálták a csónakázást: legmesszebbre Antalóczyné és Gábris Kornélné evezett, őket csak távoli pontként láthattunk. A lenyugvó nappal együtt távoztak az utolsó vendégek. Bizonyos, hogy a kellemes, baráti és családias együttlét örömteli élménye és emléke mindnyájunkban sokáig megmarad. Klotz József Villanyvilágítás Szentgyörgymezőn Egészen természetes, hogy fölkattintjuk a villanyt, ha belépünk a lakásba. A konyhában, a szobában elektromos készülékek segítik a háziasszonyt, szabadidőnkben hallgathatjuk a rádiót, nézhetjük a tévét. De ha visszatekintünk a 19. század végére és a 20. század elejére, azt láthatjuk, hogy nem is volt olyan könnyű az elektromos áram alkalmazása. A városatyák két táborra oszlottak. Az egyik a gázról, a másik viszont a villanyról állította, hogy jobb. Végül a háziasszonyok - a kiírt szavazáson - óriási többsége a villanyvilágítás javára döntött. Több mint száz évvel ezelőtt létesült a villanytelep és megindulhatott Esztergomban az áramszolgáltatás. Szentgyörgymezőn a villany bevezetéséről lapunk 1903. január 25-ei számában szenzációként közli, hogy Nádler Rezső kereskedő, Vágner Antal kocsmáros és Sinka Ferenc építőmester vezetik be először a villanyt. A plébánia História Domus évkönyvének bejegyzése szerint 1904. október 24-én fél hatkor bekapcsolták az utcai villanyvilágítást (Ganz és Tsa Rt.). November 22-én a plébániát is rákötötték, 25-én a templomban már működött a világítás. 1908-ban a 82 éves Bandor István díszes villamos csillárt ajándékozott a templomnak. Az Esztergom és Vidéke 1935. február 28-ai számában közli, hogy panaszkodnak a szentgyörgymezőeiek a villanyvilágításra. Többször előfordult, hogy szünetelt a szolgáltatás az utcákban, ez pedig nem javítja a közbiztonságot. Ugyanebben az évben a templomban korszerűsítették világítást, 1947 decemberében villanyfújtatót szereltek a felújított orgonába. Az áramszolgáltató vállalat díjbeszedője (Erős János), aki házról-házra járva szedte be a díjat. A villanyáram kezdetben Szentgyörgymezőn is légvezetékeken jutott el a fogyasztókhoz-, mely behálózta a városrészt, néhány utca felett magasfeszültségű vezetékek húzódtak. Az 1970-75-ben létesült KISZ és 1980-85-ben a Bánomi lakótelepen az utcai világításhoz, a lakóházakban már földalatti kábeleken juttatták el az áramot. Ezt a módszert aztán egyre több helyen alkalmazták, lecserélve a légvezetéket. A két világháború között óriási szenzánció volt, amikor a Bazilika először úszott fényárban és a Vár falán Párkány felé világított egy kettős kereszt. Napjainkban már nemcsak a Bazilika, hanem több templom, középület fényárban úszó látványában gyönyörködhetünk. Bélay Iván Jó néha megállni és feltöltődni! Június 2-án 19 órakor Rákász Gergely ad orgonahangversenyt a Ferences Templomban. Az interaktív koncerten Bach, Vierne, Franck és Liszt Ferenc nagy orgonadarabjai szólalnak meg történeti összekötő szövegekkel, így megismerhetjük a zeneszerzők életét, körülményeit, és a kort, amelyben éltek és dolgoztak. Rákász Gergelynek új CD lemeze jelent meg Mozart & Gershwin címmel, Widor, Beethoven, Bernstein, Kodály, Copland műveivel: Fanfár az egyszerű emberért, V szimfónia nyitány, Holdfény szonáta, Esti Dal, Maria (a West Side Storyból). Közép-Európa legnagyobb református templomában, a Debreceni Nagytemplomban került sor a felvételre 2005 októberében. A lemez mind magyar, mind angol nyelven kapható így a magyar közönség mellett a hangszer nemzetközi rajongótábora is gyönyörködhet a debreceni nagyorgona csodálatos hangjában. A barokk és a karácsonyi CD után ez a harmadik megjelent Rákász-lemez. Korunk világjelensége a szemüveges ember. Az optikai tudományok fejlődése, a jól szervezett egészségügyi ellátás lehetővé teszik, hogy a szem optikai eredetű hibáit maximálisan kijavíthassuk, szemünket a káros sugaraktól védhessük. A gyárak milliószámra hozzák piacra a praktikus, ízléses nemcsak egészségügyi célokat szolgáló, de divatcikknek is beillő, az egyéniséghez hasonló szemüvegkereteket. Álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza a kezdetekre. Bár e cikk a szemüvegviselés történetével, ezen belül a szemüvegkeret forma-alakulásával, különböző típusaival kíván foglalkozni, érdemes a szemészet, mint orvostudományág kezdeteire is röviden visszapillantani. Az archeológia és az ókori irodalomtörténet bőségesen szolgáltat adatokat a szemorvoslás őskorából, i.e. 2600 körül élt írj, a VI. dinasztia egyik fáraójának szem- és gyomororvosa. Sírját a Keopsz piramis környékén tárták fel. 2050-ből származik Hamurabi, egykori babilóniai uralkodó kőbe vésett törvénykönyve. Ennek 218. paragrafusa szabályozza a szemorvos tevékenységét a következőképpen: «... ha valamely orvos szabad ember foltját bronztűvel megnyitja és az ember szeme elpusztul, le kell vágni az orvos kezeit. ..".Az idézet arra enged következtetni, hogy Babilónia orvosai ismerték a hályogszúrást. A régi egyiptomiak tudásáról egyébként tájékoztat még az 1872-ben megtalált Ebers-féle papirusz, mely kb. i.e. 1550-ből származik. Egyik fejezete a szem, akkor ismert betegségeiről szól: megtudhatjuk továbbá, hogy a szem gyógyítására hagymát, mirhát, gazellaürüléket, gyíkvért, teknősbéka-agyvelőt, antimonitort használtak. Az ókori görögök legrégibb szemészeti vonatkozású lelete egy kőtábla i.e. 2200-ből. Az ábrázolás azt mutatja, amint Aszklepiosz isten egy vak nőnek, Ambróziának személt álmában késsel felhasítja, és orvosságot csepegtet bele. ValóA szemüveg története (1.) színű, ugyancsak hályogeltávolításról van szó. Hippokratész (i.e. 460-377) huszonnégyféle szembetegségről és tünetről tud. Az ókori római birodalom leghíresebb két orvosa Celsus és Galenus. Előbbi időszámításunk kezdetén élt. „De medicina" című munkájában 21 szemoperációt írt le. Galenus (i.u. 131-201) egyik könyvében a szem anatómiájával és élettanával foglalkozik. Szembetegségekkel foglalkozó munkája sajnos elveszett. A hellenisztikus és római műveltség megőrzői és továbbfejlesztői az arabok voltak, akik a VIII. századtól a XV szd.-ig hatalmas birodalmat alkottak Indiától ÉszakAfrikán át egészen Spanyolországig. Nagyhírű orvosaik ismerték a hóvakságot, a pupilla szűkítését fényre, a tükör törvényeit, stb. Volt módszerük a szem teljesítőképességének meghatározására: jó látásúnak azt tekintették, aki felismerte a Göncöl-szekér rúdjának középső csillaga melletti kis csillagot, az Alkort. A középkori Európa orvosi ténykedésében a misztikus elem válik uralkodóvá. Az orvosi fakultáson, Salernoban, Montpellierben csupán az ókori klasszikus szerzők - sokszor hamisított - iratainak skolasztikus, dogmatikus tanulmányozása folyt. Gyógyítással jobbára kuruzslók foglalkoztak, tevékenységük ráolvasásból, babonaságból állt. Bárhogy alakult is a szemgyógyítás története a XIII. század végéig, annyi bizonyos, hogy látáshibáknak szemüveggel történő korrekcióját nem ismerték. Sírok gazdag leletanyaga között szemüvegről szóló leírást nem ismerünk, egyetlen kivétellel. Plinius „Naturális história" című munkájában - amely időszámításunk első századában íródott és kétségkívül hiteles - van egy mondat: „Nero, princeps galdiatorium, pugnas spectabar smaragdo" (Néró, a gladiátorok fejedelme a küzdelmeket smaragdon át szemlélte.). A hírhedt római császár ezek szerint használt valami drágakőből készült szemüvegfélét. Ez a feltevés sok fejtörésre ad okot. Nincs támpont arra, hogy milyen lehetett és milyen célt szolgált ez a szemüveg. Legvalószínűbb, hogy Néró félt a szemmel-veréstől, ezért tette szeme elé a smaragdot, mikor nagy tömegek előtt jelent meg. Ilyenféle babonával még napjainkban is lehet találkozni Olaszországban. A teológusok egy része Szent Jeromost tartotta a szemüveg feltalálójának, mások Szent Lukácsot - a harmadik kánoni evangélium szerzőjét -, aki foglalkozására nézve orvos volt. Ezért sokan a XV-XVL század fafaragói, festői közül az egyházatyákat vagy számos Mária-halálát ábrázoló freskón, festményen a körülálló apostolok között Szent Lukácsot pápaszemesen szokták ábrázolni. Mindenesetre a szemüveg feltalálása több mint hét évszázados múltra tekint vissza. Mai megállapodás szerint ugyanis 1285 és 1290 között találta fel a szemüveget egy Salvino d 'Armato degli Armati nevű lovag, aki 1317-ben halt meg és Firenzében van eltemetve. Biztosra veszik, hogy igazat mond sírköve, melyre rávésték „Inventore degli Occhiali", azaz a szemüveg feltalálója. A vallásos buzgóság utána véste, hogy „Dio perdoni la peccata", azaz „Uram bocsásd meg neki bűneit", mintha a szemüveg feltalálása lett volna az ő legnagyobb vétke. (Akkoriban a tudományos felfedezés nem volt valami dicséretre méltó dolog.) A találmány nem is keltett valami nagy feltűnést és nem is terjedt el, így sokan vitatják is Armati lovag érdemeit. A szemüveg feltalálásának voltak természetesen előzményei. A rómaiak használtak vízzel telt üveggolyót fénygyűjtésre, talán az ilyen golyók nagyító hatását is észrevették, de ezt a hatást nem a golyóalaknak, hanem a víznek tulajdonították, tehát a szemüveg feltalálásáig el nem jutottak. Ha nem így lenne, Cicero az öregkor dicséretéről szóló művében okvetlenül említené a szemüveget, mikor amellett érvel, hogy az öregkor nem szünteti meg az ember tevékenységét. Nérónak sem lehetett több haszna a smaragdon-nézésből, mint a szemmel-verés elleni védekezés, vagy mint a gyermeknek, aki színes üvegcserépen át nézve gyönyörködik, hogy mindent színesen lát. A szemüveg feltalálásában az első lépés a nagyítóüveg köszörülése volt. Ehhez már az arabok érthettek a XII. században. A XIII. század második felében a szerzetesek foglalkoztak nagyítóüveg köszörülésével, így az olasz de Spina és kiváltképpen az angol Roger Bacon (1214- 1294) a „csodálatos doktor". Haladó szellemű tudós volt, kortársai által csodálatosnak tartott kémiai, fizikai kísérletek miatt nevezték „doctor mirabillis"nak. Tudományos vizsgálatai és szabad gondolkodása miatt élete nagy részét fogságban töltötte. Egyik munkájában kimondja, hogy a nagyító üveg segít az öregek és gyenge szeműek látásán (1267). Az ő nevéhez fűződik az a tevékenység, amely a kis gyújtótávolságú nagyítóüvegek köszörülése közben a nagy gyújtótávolságú gyöngén nagyító üvegek készítéséhez, tehát a konvex-szemüvegfeltalálásához vezetett. Valószínű, hogy ezen útmutatás alapján készült el a Velence melletti muranoi üveggyárban 1290 körül az első konvex szemüveg. A szemüvegviselés Kínában valamivel korábban kezdődik. Erről, valamint az első szemüvegek formájáról, viseléséről, divatváltozásairól a folytatásban számolunk be. Olajos István