Esztergom és Vidéke, 2006
2006-05-25 / 21. szám
2006. márc ius 30. Esztergom és Vidéke 5 (-los) A Sziget Galéria eddigi legnagyobb kiállítását rendezte meg a tatabányai Bányász Képzőművész Kör alkotásainak bemutatásával. Egymásra talált a két jó szándék, hiszen a megyeszékhely alkotói örömmel adták közre 45 alkotásukat, a gyakorlóiskola pedig aulájában tág teret biztosított erre. Rochlitz György (fotónkon) építészmérnök, festőművész esztergomi rokonsága révén kötődik városunkhoz. Az egykori Rochlitz patika tulajdonosa, Elemér volt a nagybátyja és keresztapja. A sztárvendég: Vujity Tvrtko A riporter kalandos életéről mesélt a könyvtárban Május 18-án, csütörtökön délután öt órától a Helischer József Városi Könyvtár vendége volt Vujity Tvrtko, az egyik kereskedelmi csatorna állandóan utazó riportere, aki közel két órás előadásával kápráztatta el publikumát. A zsúfolásig megtelt könyvtár a „pokoljáró" egy kisfilmjét is megtekinthette. A nagyszámú és lelkes hallgatóság szemmel láthatólag élvezettel hallgatta a népszerű riporter élménybeszámolóit, gyakran humoros sztorijait. Egyben megismerkedhetett világszemléletével is, miszerint mai világunk pesszimista - tehát a rossz élmények könnyebben megmaradnak emlékezetünkben -, ezért szükséges olyan, a világ távoli szegleteit, s azok szenvedéseit bemutató riportokat készíteni, melyek kizökkenthetnek minket az ezekhez képest kicsinyes problémáink mindennapjaiból. A harminchárom éves televíziós személyiség elmondásai szerint már tizennégy éve űzi - gyakran nem túl hálás - mesterségét, ez alatt pedig a világ minden táján megfordult már szörnyűbbnél szörnyűbb és érdekesebbnél érdekesebb témák után kutatva. Nézete szerint „élete sztoriján" is túl van már, ugyanis kamerájával végigkövethette az utolsó regisztrált hadifogoly hazatérését, akiért abban az időben közel kétezer család jelentkezett. Az előadást mindvégig feszült figyelemmel követő közönség megtudhatta azt is, hogy milyen nehéz eljutni egyes országokba, gyakran csak hazugságok árán valósíthatók meg a ^lehetetlennek tűnő küldetések. így nem meglepő, hogy Tvrtko volt már orvos Etiópiában, vagy a Magyar Baptista Szeretetszolgálat aktivistája Észak-Koreában. A megjelentek ezek után megtekinthettek egy - már a kereskedelmi televízióban műsorra tűzött - kisfilmet is Türkmenisztán rejtelmeiről, ahol még a csapból is a diktátor, Saparmyrat Türkmenbasy folyik. Az est végén a riporter által jegyzett könyvek dedikálása sem maradt el. B. G. A Bányász Képzőművész Kör tárlata A kör egyébként 59 éve működik, ezt megelőzően az esztergomi főiskolán tanított Krajcsirovics Henrik volt a vezető, őt váltotta Rochlitz György. Aktív korában a szénbányáknál építészmérnökként dolgozott a kivitelezéseken. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Megnyitójából megtudtuk, hogy a körüket rendszeresen 70 alkotó látogatja, felnőttek, fiatalok, a szó nemes értelmében amatőr képzőművészek. A megnyitójában mérnöki pontossággal sorolta, hogy megalakulásuktól napjainkig 720 fő tanult és alkotott náluk, közülük 27-en hivatásos képzőművészek lettek. Kikerült tőlük 21 szaktanár és 15 dekoratőr. Közösségi munkájukat többször kiváló szakköri címmel tüntették ki, legutóbb 2002-ben megkapták a Tatabánya kultúrájáért-díjat, majd 2005-ben a Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjat. Esztergomban, a gyakorlóiskola aulájában, a vándorkiállításukban 41 alkotó műveit ismerhetjük meg: akvarelleket, pasztelleket, grafikákat, krétarajzokat, olajképeket, tűzzománcokat, valamint rézdomborműveket. A galéria történetében viszonylag hosszú ideig, június 16-áig lesznek láthatók az alkotások. Az iskola portáján jelentkezzenek az egyéni és csoportos érdeklődők munkanapokon 9-18 óráig. Az alkotások egytől-egyig a művészeik tulajdonában vannak, így lehetőség van arra, hogy az érdeklődők meg is vásárolják. 150 év: Az esztergomi bazilik a díszítései (3.) A Bakócz Tamás bíboros, érsek, konstantinápolyi pátriárka és a pápai trón várományosa európai léptékkel mérve is kiemelkedő reneszánsz emléket hagyott az utókorra saját sír kápolnája megépítésével, mely még a középkori Szent Adalbert székesegyház déli oldalhajója mellé készült. A kis épületben a kortárs művészeti törekvések ötvöződtek (görögkereszt alaprajz és kupolaboltozat, a falpilléres-gerendás és a pilléres-boltíves támaszrendszer) és teljesedtek ki, mely megoldások már a kápolna készülése korában kiváltották a szemlélők csodálatát. A centrális téren belül a faltagoló építészeti díszek példás rendbe illeszkedve harmonikus ritmust, nemes arányrendszert jelenítenek meg, amit az anyagválasztás csak fokoz. A süttői márvány ünnepélyes, vörös színe tartózkodó, mégis monumentális hatást tükröz, amellyel hatásos kontrasztot alkot a carrarai márvány oltár fehérsége. A kápolna tervező építészét név szerint nem, csupán az oltár alkotóját ismerjük Andrea Ferrucci fiesolei szobrászművész személyében. Az épület a főpárkányán körbefutó felirat szerint 1507-ben már részben elkészült, az oltárszobrok (a Madonna és két női szent) kifaragására viszont csak később, 1519ből maradt fenn adat. A kápolna még a mai állapotában is elkápráztatja a látogatót, pedig az eltelt évszázadok nem múltak el felette nyomtalanul. Bakócz halála (1521) után mintegy tíz nappal (!) már sor került a pazar felszerelés elárverezésére a török veszedelemre való hivatkozással, a többi berendezés, ingóság és a kincstár elhordása pedig még az évtized vége előtt megtörtént. Belsejéből Bakócz érsek síremléke és sírja egyaránt elveszett a török korban, s az emberábrázolások megcsonkítása is ekkor következett be. Amikor Szulejmán szultán kérésére építésze az épületet mecsetté alakította át, benne mohamedán imafülke is helyet kapott (talán az oltár közepén), az épület mellé pedig minaret épült ekkor. De az 1595-ös visszavétel ugyancsak hagyott maradandó nyomot a falán a számtalan bekarcolás, szignó formájában. Hálaadó misét mondatott benne Sobieski János és II. Rákóczi Ferenc a sikeres ostromaik után, később a várkatonaság használta az immár különálló épületet. Barkóczy Ferenc érsek, majd az ő nyomdokain haladva Rudnay prímás is gondot viselt a tervezett új főtemplomba való beillesztésre, de utóbb egyre keveseb hangsúlyt kapott a kápolna sajátos építészeti értéke. 1823-ban a bazilika első építészeti munkái között falait áthelyezték a lesüllyesztett terepszintre, ami sok sérüléssel és végül az oltár nyugat felé fordításával járt ugyan, de az épület maga alapvetően mégis megőrződött. Az eredeti sekretyéből, melynek ál-ajtaját a szimmetria kedvéért a kápolnában is kifaragták, csupán egy kézmosó (lavabo) fülke maradt meg, viszont itt őrzik ma az alapkő és (részben) a hajdani kápolnahomlokzat töredékeit is. A bazilika tömegébe való beillesztés során megváltozott a belső tagolás: a főtemplom felőli korábbi bejárat a szemben lévő oldalra került (a kanonoki stallumok áthelyezésével), s a monumentális boltív helyett ma csak az egyik kisebb fülkén keresztül közelíthetjük meg a kápolnát. A megvilágítás módosulása már a várostromok hatására megkezdődött a lanterna és a kupola pusztulásával; a kápolna jelenleg mesterséges fényforrásokkal teljesen kivilágított állapotában mutatkozik meg a legteljesebb pompájában. Az építtető prímás nevét feliratai őrzik, személyére a kápolnában látható címerek utalnak (melyek közül a falpillérek fejezetébe, de az oltár angyali üdvözlet-jelenete mellé is jutott kettő), térdelő alakja pedig a jobb oldali szoborfülke pilaszterén látható. Viszont Simor prímás idejében készült a tabernákulum, a Szent István és Szent László-fülkeszobor és a kupola, jelezve a látszólag egységes tér több évszázados változásának folyamatát. A szemközti oldalon - egy nagyobb teret kitöltve - a Szent István-kápolna helyezkedik el, mely felirata szerint is Rudnay prímás idejében épült. Egy másik emléktábla itt Simor érsek újjáépítő és díszítő munkájának állít emléket (1890-ből), egy következő pedig a közelben állt Árpád-kori Szent István-templom jelzésére és a 2000. évi kápolnafelújítás megörökítésére szolgál. A kápolnában a névadó szent, István diakónus vértanuságát ábrázoló oltár (Ferenczy István alkotása, 1831) és az altemplomban nyugvó Károly Ambrus érsek Giuseppe Pisani által készített síremléke (1826) vonja magára a tekintetet. Simor prímás a műgyűjteménye egy becses darabját, a garamszentbenedeki úrkoporsót szintén itt helyezte el, melyet a húsvéti liturgia során használtak is. Meg kell emlékezni ugyanakkor arról, hogy Csernoch János síremléke, melyet ma az altemplom előcsarnokának északi melléktere foglal magába, ugyancsak e kápolnában volt korábban megtalálható. Belső tere átrendezése folytán ma észak felé fordulnak a széksorok a megmaradt nyugati tájolás mellett, valószínűleg a jobb helykihasználás érdekében. (A misék jelenleg itt zajlanak hétköznaponként.) 2000-ben került ide a hosszfalon elhelyezett korpusz is, mely már az új, a modern liturgikus berendezés része. A kápolna szerény díszéül szolgál még egy Jézus születését ábrázoló dombormű, továbbá két, kisméretű, Páduai Szent Antalt és Szűz Máriát ábrázoló fa szobor, mindkettő utólagos kiegészítésként. A legrégibb és a legújabb részek, összefüggő díszítések e két kápolnában találhatók a főszékesegyház épületén belül, együtt tárgyalni ezeket már csak ezért sem lett volna szerencsés. A bazilika fő- és kereszthajója mind szerkezetében, mind történetében már kevesebb változatossággal fog szolgálni számunkra a következő alkalommal, bár átalakításra, módosításra itt is sor került már az építkezés évtizedei alatt. S ha építészetileg a Bakócz-kápolna nem maradt meghatározó tényező az új főszékesegyház tömbjének tervezése során, a közelben bányászott vörösmárvány fehasználása mint látni fogjuk - egy időben követendő példának bizonyult a főtemplomot tervező építészek számára. Istvánffy Miklós Fotó: Mudrák Attila A székesegyház belső terében két oldalkápolna helyezkedik el, melyeknek azonban csak a főtemploméval azonos külső homlokzatuk egységes - készítési idejük, sorsuk, de még az alaprajzuk is jelentősen eltér egymástól. A Bakócz-kápolna a magyarországi reneszánsz építészet legreprezentatívabb és épen megmaradt darabja (alapkő-letételének éppen idén van az 500 éves jubileuma), míg északi párja, a Szent István protomártír kápolna a bazilikával egykorú építmény, és csupán nevében utal az itt állt középkori templomra.
