Esztergom és Vidéke, 2005

2005-04-28 / 17. szám

4 eszreRisoji) 6$ vipéfte 2005. április 28. Ki is volt Szabó Erna? Esztergomban 1978-ban alakították ki a városi elismerések, kitüntetések rendszerét. Ennek korszerűsítése történik meg az elkövetkező időszakban. Számos szakmai díj kerül bevezetésre. Többek között a már régóta működő dr. Gönczy Béla díj mellé - melyet két évenként az arra érdemes orvosok kaphatnak - az egészségügyi és a szociális szféra szakdolgozói Szabó Erna-díjban részesülhetnek majd, melyet az Ápolónők Nemzetközi Napján ad át a város polgármestere. Ki is volt Szabó Erna? Nevével először Babits Mihály feljegyzéseiben találkoztam. Babitsék 1924-ben vásárolták meg Esztergomban az előhegyi házat, és nyaranta rendszeresen hosszabb időszakokat töltöttek el itt. A költő betegségének súlyosbodása idején nem csak orvosi ellátást, hanem állandó ápolást is igényelt. A „Beszélgető füzetek"-ben Babits név szerint is említ nővéreket: „Erna, Centula, Fidelis és Walfrida". Szabó Erna rendi főnöknő - aki 1936-ban kétéves betegápolói képzést adó iskolát indított be - különösen kötődött a súlyos beteg költőhöz, aki ragaszkodott hozzá, és nagyon sajnálta, amikor az kénytelen volt az ápolási feladatait másra átruházni. „Ha Erna nem maradhat, muszáj valakivel helyettesíteni. Velem egész nap van munka." * Szabó Erna 1912. március 4-én született Endrődön. A tanári képesítés elnyerése után 1929. szeptember 3-án Esztergomban lépett be a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Rendbe. 1933. augusztus 3-án tett fogadalmat. Rövid ideig volt óraadó tanár Sátoraljaújhelyen, majd ápolónő a budapesti Szent István kórházban. Később főnöknő az esztergomi Kolos és a budapesti MABI kórházban. Az esztergomi ápolónői oktatást szervező munkáját azzal kezdte, hogy három nővért hozott Szegedről (Leona Doloris, Redenda, Mehtilis) az esztergomi orvosok segítségével, így indította be az oktatást. 1944-ben az Erna nővér által szervezett iskola utolsó osztályának előadásai még a Kolos Kórház kápolnájában voltak, de a képesítőre már a pincékben került sor. 1948-ban, amikor a XXIII. törvényt elfogadták és az iskolák államosítására sor került, hazánkban 753 közösségben 10 432 szerzetes működött különböző beosztásban. 223 férfi rendházakban 2268 szerzetes, 530 női rendházban 8163 kedvesnővér. 1950. május 15-én rendőrök és civilek vették körül a Kolos KórháTalán kevesen tudják, hogy a Szatmárnémetiből hozott nővérek eredetileg csak tanítással foglalkoztak, kórházi bevezetésük jóval később, 1879-ben történt meg, holott a páli Szent Vincéről nevezett 'irgalmas nénék' már 1848-ban is ápoltak sebesülteket. Strasser Xavéria főnöknőt például Ferenc József 1856-ban Arany Érdemkereszttel tüntette ki a sebesült katonák ápolásában tanúsított áldozatkészségéért. Az 1866. évi osztrák-porosz háború alkalmával pedig Engel Emília esztergomi főnöknőt részesítette a császár a legfelsőbb elismerésben a betegápolásban tanúsított hősiességéért. Később is több esztergomi kedvesnővér kapott magas kitüntetést, így Vencsellői (Wagner) M. Hedvig főnöknő, Baják M. Ruperta és Szűcs M. Regina nővérek is, akiket 1937-ben a Korijiányzó a Magyar Vöröskereszt Érdemérmére méltatott. Ilyen előzmények után került Szabó M. (Olga) Erna a Kolos Kórházba, ahol az itt szolgáló nővérek főnöknőjeként nemcsak hogy méltó lett elődei tetteihez, de - mint az Osvai László dr. fenti írásából is kiderül - sok tekintetben meg is haladta azokat. Például irodalmi munkásságával. Sajnálatos azonban, hogy ma már erről alig tudunk. Ezért gondoltuk, hogy most bemutatjuk az 1942-ben megjelent kötetének címzat. Senkit sem engedtek, se ki, se be. A délelőtt folyamán Érna nővéréknek össze kellett csomagolnia. Csak azok maradhattak munkahelyükön, akik hajlandók voltak kilépni a rendből. Ilyen nővér nem akadt! Délután jött értük a teherautó és a zárdába vitte őket. 1950. szeptember 7-én a 34. számú törvényerejű rendelet l§-a kimondta, hogy a Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvénynek a hatályba lépésével megszűnik. 1950. szeptember 15-én Patonay János igazgató-helyettes írta alá azt a jelentést mely így kezdődött: „Fenti számra hivatkozással jelentem, hogy a vezetésem alatt álló intézetnél volt rendi ápolónő alkalmazva nincs". Az állam 600 épületet vett el. A rendházak elhagyására kényszerült nagyon sok szerzetes és szerzetesnő. Tárgyalások indultak és ezek eredményeként öt rendházat jelölt ki az állam 440 személy részére. * Az egzisztenciális bizonytalanságba zuhant szerzetesrendi tagok megsegítésére természetesen az egyház is erőfeszítéseket tett. A Püspöki Kar létrehozta a Római Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatát, mely ma Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat néven működik. A Szeretetszolgálat kezdte működteti az 50-es évek elejétől azt a „hálózatot", mely otthont teremtett az ország különböző területein a munkaképtelen, beteg, rászorultaknak. Szabó Erna 1950-től ott volt a szervezők között. Az ő elgondolása nyomán jött létre az Ostya és Templomellátó, a Szolidaritás Ipari Szövetkezet szerzetesek részére. Tevékenyen részt vett az Országos Papi Otthon megszervezésében és beindításában. Az otthonok lakói csak azt látták, hogy van fedél a fejük felett, van élelmük, gondozást kapnak, de e mögött Szabó Erna fáradhatatlan munkálkodása állt. Nem véletlen írta Lékai László bíboros Erna nővér halálakor a részvétnyilvánító levelében: „Erna nővér elválaszthatatlanul összeforrt a Szeretetlapját és idézzük írását, amely a kórházi kedvesnővérekről szól, hiszen, mint egyik helyen fogalmaz: „Ima van. A csengő ijedt hangon berreg. A műtős szolga riadtan kiáltja a telefonba: Kérem a műtős nővéreket gyorsan a műtőbe! Gyomorperforált. Áz ima végét már csak az instrumentálásnál lehet elmondani..." Bencze Cs. Attila szolgálattal: létrejötte, fejlődése, jelen kibontakozása nála nélkül el sem képzelhető. A szeme mindenhová felfigyelt, a szíve mindenfelé megdobbant. S utána követte a felismerést az alkotó tettek sorozata. Jelenléte, elgondolásai, töretlen útkeresése a Püspöki Karnak is hatékony segítséget jelentett". Szabó Erna életét két nagy egyéniség befolyásolta, irányította: Szent Pálé és Teilhard de Chardiné. „Szent Pál egyénisége nagyon megragadott. Tudatossága, teljes elszántsága, hallatlan lelkesedése, tűrőképessége, egész életének odaadása annak, azért amit jónak ismert, de amellett meleg szíve és szeretete azok iránt, akiket megnyert Krisztusnak. Annyi melegség, szeretet, aggódás árad minden sorából!" Teilhard de Chardin minden Magyarországon elérhető művét megszerezte, és szívesen olvasta: „Th.de Chardin-mel már lassan 32 éve barátkozom. Gondolatjárását, „ismerem", már amennyire az én képességeim ismerhetik. O is a leghatalmasabb energiának a szeretetet tartja. Megfogott lendülete, energiája, tüze, lelkesedése, örök újrakezdése, hite. Önmagát így jellemezte: „Én egy olyan stílust vittem, ami kereste a kiegyenlítést, az áthidalást és kerültem a töréseket. Békeszerető ember voltam és vagyok... Csak nagyon lényeges dolgokban vittem törésre a dolgokat". Késői méltatói pedig így nyilatkoztak: „Energikus egyénisége, derűs határozottsága intelligenciával, tárgyalókészséggel, alázatos szeretettel együtt jelentkezett... Hazánk katolikus egyháztörténelmének XX. századi nagyjai között életműve és egyénisége kiemelkedő helyet foglal el, Istenért és emberekért szolgáló szerzetesnővérek között pedig páratlanul első". Mély vallásosság és hit jellemezte. Két évvel halála előtt írta: „Uram, amint múlnak éveim és napjaim, egyre inkább feltör bennem a kérdés: mi lesz ezután, hogyan tovább, ha ki kell állni a mozgalmas életből? Sokszor elcsüggeszt, félelemmel tölt el, mert távlat nélkülinek látom, de csak pillanatokig, mert hitem mondja, sőt értelmem is, hogy a halállal nem fejeződik be az élet. De nagyon igaz, hogy Isten országa a'szent bizonytalanság

r' országa. Mindig újra és újra, nap, mint nap el kell mélyülnöm, le kell szállnom lelkem legbelsejébe, hogy Veled találkozva, egyesülve megéljem azt a pillanatnyi öröklétet, amely teljes valóságában a halál után bontakozik ki, válik valóra". Sokan köszöntötték 70. születésnapján, 1982. március 4-én. Naplójába ekkor már többször került hasonló bejegyzés: „Sokszor elfáradok nagyon!". Az utolsó bejegyzésre - két nappal kórházba kerülése előtt - 1983. május 29-én került sor. „ Uram! A gyermekekkel való kapcsolatodban és tanításodban talán az a legfontosabb, hogy olyan bizalommal forduljak Hozzád, mint a gyermek anyjához. Beteg vagyok! Néha érzem, néha nem, de teljes szívemből átadom magam Neked! Rád bízom magam! De nemcsak magam, hanem mindent, amit Te rám bíztál. A Szeretetszolgálat minden jelenlegi és jövő gondját. A Te ügyed, eddig én sáfárkodtam vele és érte...". 1983. július 20-án hunyt el. Nyolc nap múlva szerzetesnővérei mellé temették el Verőcemaroson. * Testamentumaként is felfogható 1981. január 26-án írt néhány sora: „Uram, az egyetértés minden közösségben az összetartó erő. Egyetértés, béke, közös cselekvés, közös törekvés! Először Veled! Azután egymással! Csak együtt: kéz a kézben és mindegyikünk keze a Te kezedben". Szabó Erna életének megismerése, feldolgozása természetesen szakemberre vár. Viszont egy gyakorló orvos rövid ismertetése talán elég arra, hogy bizonyítsa: jó döntést hoz Esztergom Város Képviselő-testülete, ha Szabó Erna nevét egy díj létrehozásával is megörökíti. Osvai László dr. Újabb hírek a városi könyvtárról Az előző lapszámunkban megjelent információkhoz kapcsolódva kérdeztük Kovátsné Várady Esztert, a Helischer Józsefvárosi Könyvtár igazgatóját. - Örömmel adtunk hírt a Canterburyből érkezett könyvadományról. Milyen regényeket vagy tankönyveket tartalmazott ez, és mikor kerülnek a polcokra'

1.• - Kimondottan szépirodalmi köteteket kaptunk, például Dickens, Shakespeare, Nathaniel Hawthorne műveit. Feldolgozásuk folyamatban van, hogy mielőbb hozzáférhetővé váljanak az olvasók számára. Az érdeklődők viszont a British Council könyvespolcán találhatnak angol nyelvkönyveket. - Érdeklődéssel figyelik az idelátogatók a környéken zajló építkezést, de ellentmondó hírek jelentek meg a könyvtár költözésével kapcsolatban. Hol fog kinyitni az intézmény a nyári szünet után? - A költözés 2-3 éven belül zajlik majd le, idén még biztosan itt maradunk. - A híres magyar művészekkel, írókkal folytatott népszerű beszélgetések során kikkel találkozhatnak még az érdeklődők a városi könyvtárban ? - Müller Péter, Csoóri Sándor szóbeli ígéretet tett, dr. Garamvölgyi Lászlót, a József Attila haláláról írott könyv szerzőjét pedig júniusra várjuk. - Áz viszont már személyes hír Önnel kapcsolatban, hogy Kísért a múlt címmel újabb kötete jelent meg. - A mostani a 13. könyvem, ami tulajdonképpen a második művem, a. Halálos kereszt átdolgozott változata - ezt a kiadása óta eltelt idő miatt kellet korszerűsíteni. A következő regény már a fejemben van, csak nincs rá idő, energia, hogy megírjam. Két munkám pedig a kiadónál vár a megjelenésre. - Köszönöm az interjút! i-ffy) Harmonika- és gitárhangverseny Táton A táti Musik-Land Utazási Iroda szervezésében április 21-én érkezett Magyarországra Rolflmhof egyesületi elnök vezetésével a Bodeni-tó közelében található Altnau település tizenhárom fős harmonika- és gitárzenekara. Az Akkordeon und Gitarrenorchester Altanau tagjai április 23-án Táton a Szent György Otthon alapításának 10. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt adott az intézmény lakóinak. Délután a Kultúrházban léptek fel: műsorukban a klasszikus és népzenei művek mellett igazi szórakoztató sláger-darabok is felcsendültek. A másfél órás zenés rendezvény végén - a nagy sikerre való tekintettel - ráadásként a svájci zenekar egy olyan dalt adott elő, amelyet a táti Asszonykórus is ismer, így a vidám műsor közös énekléssel zárult. A vendégek négynapos itt tartózkodásuk során felkeresték Esztergom és Budapest nevezetességeit is. A Musik Land Utazási Iroda vezetője, Rózsavölgyi Károly lapunknak elmondta, hogy a következő programjuk május 12-én, szombaton lesz, szintén a táti Kultúrházban, ahová a huszonkét tagú Bajor Ifjúsági Harmonika zenekar érkezik, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt. A belépés díjtalan! Kovács Ági Szabó M. Erna: A kórházban A legmélyebb barátságot az emberek itt kötik velünk. Barátaink két táborban állnak: az élők és holtak birodalmában. Jóbarátok mind, hisz mindent odaadtunk nékik: munkánk, szeretetünk, áldozatunk. A beteg megnézi, hogy lelkünk egy-egy darabkáját kapja, mikor gyenge testén keresztül lelkét nézzük és hogy az önzetlen szeretet űz, hajt a munkára, a szolgálatra - egész az összeroppanásig. A betegek tudják, hogy mit jelent egy éjjel sok-sok csengőszót kielégíteni, roskadó térdekkel, agyonhajszoltan párnát simítani, s egy poh£r vizet adni. Ok tudják rólunk, hogy hősök vagyunk a türelemben, mert 30-40 beteg ember kívánságát lessük és apró kedvteléseiket kielégítve, magunkat feledjük s áldozat oltárára tesszük. De a legszebb himnuszt nem ők mondják rólunk, hanem a megholtak, kik a mi közreműködésünk útján most az égben vannak. Hány és hány halálhörgést hallgattunk már végig, s mikor a halál hideg verejtékét kendőkkel törülgettük, imádságos lelkünk kegyelemért könyörgött küzdő testvérünk számára. A mennyei beérkezettek hálás szeretettel továbbsegítenek a harcban és egy-egy Istennel megbékélt lélek segít bennünket, mikor másik beteg testvérünk lelkéért fohászkodunk. Néha csodával határos megtéréseket látunk és köztük nem egy húsz, harminc, ötven éve bűnben élő lelket vezetünk vissza az atyai házba. A szerzetesi élet legáldozatosabb, legnehezebb útja az ápolás. A legtöbb megaláztatást, kísértést itt kell végigharcolni, de aki hittel járja, így szól a költővel: „jíe jó, be jó, hogy sokszor járok erre, Áldott komolyság hull az életembe. Az imám itt szép sirályként szárnyal: Barátkozom a jéghideg halállal." (A fent említett költő: Városi István, az idézett költemény címe: A Kolos-kórházban. Megjelent a Vigília 1939. szeptemberi számában.) .Nagyobbra hív az Úr"