Esztergom és Vidéke, 2005

2005-04-14 / 15. szám

4 esztHRBOjD 6$ vip6fte 2005. április 14. József Attilacentenárium (újvári) A magyar kormány 2003 októberében fogadta el a Nemzeti Emlékezet Programot, meghatározva, hogy 2010-ig kultúránk, történelmünk mely személyiségei illetve eseményei álljanak országosan az évfordulós megemlékezések középpontjában. E program alapján elsőként - tavaly a Balassi Bálint születésének 450 jubileumára tervezett rendezvények kaptak kiemelt állami támogatást; idén pedig József Attila centenáriumi emlékéve. Irodalmunk nagyjai közül egyszersmind ő az első, akinek életművét hivatalosan is világméretű tiszteletadásra tartották méltónak, azáltal, hogy emlékévét az UNESCO - az ENSZ szakosított szervezete - tavaly felvette a nevezetes évfordulók listájára és megünneplését (Andersen, Verne, Solohov, Enescu mellett) valamennyi tagállama számára javasolta. Hazánkban az emlékév országos rendezvénj'-sorozata januárban Földes László, Hobo előadói estjével kezdődött - és természetesen a száz év előtti születésnap, (amely nálunk már több évtizede a Költészet Napja): április 11. körül érkezett tetőpontjához. A tévés közvetítések és riportok tanúsága szerint mindenhol igen nagy közönség nyilvánította ki a költői életmű eleven jelenvalóságát... Örömünkre, így történt ez Esztergomban is. A Helischer József Városi Könyvtár az emlékév alkalmából a helyi diákság számára két pályázatot írt ki, amelyek eredményhirdetésére április 11-én, hétfőn 15 órakor került sor a Városháza Deák Ferenc utcai dísztermében tartott centenáriumi emlékünnepségen. A középiskolások számára meghirdetett „Mit jelent ma számomra József Attila

1?" című pályázat zsűrije (Kovácsné Várady Eszter, Nagyfalusi Tibor, Szerémy György) az első díjat nem ítélte oda; viszont öt beküldött pályaművet külön jutalomra érdemesített. A beérkezett összesen 16 pályamunkából így a következő hét kapott elismerést: Bády Viktória (Dobó gimnázium, 12.o.) II. díjat, Hegedűs Bettina (Szent István Gimnázium, 12.o.) III, díjat, a jutalmakat pedig Kaj Ádám János, 10.o. és Hajtman Kornél, 12.o. (mindketten Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium), Kóbor Alexandra, 9.o. (Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola), Papp Eszter, 12.o. és Mészáros Anna 8.0. (mindketten Szent István Gimnázium) nyerték. Az általános iskolások rajzpályázatára 181 alkotás érkezett. Közülük a zsűri (Balla Gergely, Kelemenné Pintér Zsuzsa és Kaposi Endre) 7-et díjazott, további 21 értékeit jutalommal ismerte el. Az alsó tagozatosok között az I. díjat Gémesi Dóra (Gyakorló) nyerte, II. lett Kárász Tünde (Petőfi), a III. Greiner Fanni (Gyakorló), Lehőcz Vivien (dorogi Petőfi) pedig különdíjat kapott. A felsősök korcsoportjában Klányi Tamás (Montágh) munkáját érdemesítették az I. díjra; a Il-at Onódi Rékának (József), a Ill-at Végh Fábiánnak (Gyakorló) ítélték oda. A pályázatokat a két zsűrielnök értékelte; a díjakat és jutalmakat dr. Szolnoki Imre aljegyző adta át. A rendezvényt József Attila-versek előadásával Uracs Miklós ferences diák (gitár, ének), Szerémy György tanár és a rajzokból készült kiállítás emelték ünnepivé. Kiállítási körkép „Vízfotogrammok" Még egyszer és utoljára Magyarországon, Esztergomban megcsodálhatjuk Gerhard Schlötzer bambergi fotó- és festőművész, művészettörténész „Vízfotogrammok" című kiállítását a Dobó Galériában. A képeken a víz megjelenítése olyan, amilyennek a köznapi ember sohasem látja. Itt is igaz, hogy „egy a valóság és ezer a ruhája", de ennyi fajta vízformációt valóban csak elképzelni lehet! Címe nincs is a képeknek, de képi fantáziával „belelátni" sok mindent: omló drapériákat, vonuló fellegeket, mesebeli szörnyecskéket, tengeri moszatokat, kelmemintákat, nőies formákat, DNS-spirálokat és természetesen forrásokat, csobogókat, vízeséseket, zuhatagokat. Muzsikában csakis a „cseppkőzene" illene hozzá: a víz csendes, állhatatos, állandó évezredek óta tartó ritmikus cseppenése... Á fotogramm-készítés alaptechnikáját Balla András fotóművész mutatta be a gyakorlatban a fotókészítés kezdeteitől, a legegyszerűbb módszerektől - a levél- és virágminták lenyomataitól - elindulva s eljutva az Esztergomi Nemzetközi Fotográfiai Biennáléig. A fotóművészet ezen ágában a tér és idő viszonylatában a másodpercek ezredrészeit megörökítve számunkra teljesen ismeretlen világ jelenik meg a képeken. Koditek Pál köszöntőjében méltatta, hogy újból „testvérvárosi tárlatot nyithattunk Esztergomban. A képeket Prágában is nagy szakmai elismerés övezte. Az eredendő őselem, a víz ezernyi konfigurációja köszön ránk vissza, s nincs még egy anyag, ami ennyi mindent tudna. Köszönet illet mindenkit, aki a kiállítás megszervezésében részt vett". „Repülés" A Duna Múzeum Galériájában április 6-án nyílt meg a Magyar Természetfotósok Szövetsége (natúrArt) kiállítása. Á szövetség 13 éve alakult, s az ország minden tájáról 49 mester a tagja. Bemutatkozásuk most már a Naturfoto Magazinban és a kiállításokon - Dániában, Németországban, Franciaországban és Indiában egyaránt európai hírű, 2004-ben közülük került ki az Év Természetfotósa. Erre a pályázatra 123 alkotó 2900 műalkotást küldött be az országból. Dr. Deák András üdvözölte a megjelenteket és a repülés gyönyörűségéről beszélt, ami sok élőlénynek megadatik és most, itt egybegyűlve látjuk annak sokfajta változását. Schmidt Hajnalka, a WWF Magyarország igazgató-helyettese nyitotta meg a kiállítást. Értékelte a természetfotósok áldozatkészségét, türelmét és kitartó munkáját: „Saját tulajdonságuk, hogy kimerevítik a pillanatot és ezzel időtlen időkre megőrzik mások számára. Megértjük a természetet, majd a képekről visszaidézzük a látottakat: a színeket, az arányokat. A természet szépségét látjuk rajtuk, s ebben a témakörben a szabadság szimbólumát. Igazi műalkotások ezek a fotók!". Zsira Sándor az egyik kiállító és a tárlat szervezője a természetfotósok titkairól beszélt: a madarak röppenése lehet öröm és bánat a fotósnak, attól függően, hogyan és hova száll le? Egyes képek pedig a fejben, előre születnek meg és a több év türelme, több száz felvétel, egyre pontosabb és tökéletesebb technikai feltétel szükségeltetik az elképzelt valóság „elkápráztatására"... S a végén - negyed másodpercnyi idő alatt dől el, sikerült-e például a jégmadarat vadászat közben, a víz érintésekor megörökíteni? Madarak és madarak minden elképzelhető és ismert alakban. A repülés megannyi változatában és pillanatában! Tobzódó színek és villanások, éles kontúrok és szellem-madarak a különféle napszakokban és fényhatásokban. De találunk itt röpködő cserebogarat, méhecskét, dongót, tiszavirágok nászrepülését és szúnyogok táncát. Iskolai „biológiaórának" és családi kirándulásnak is szívből ajánlom ennek a csodavilágnak a megtekintését! A kiállítás május 1-jéig tart nyitva. Horváth Gáborné dr. Már a locsolkodás sem divat?! Talán még emlékeznek kedves olvasóink, hogy az elmúlt években arról számoltunk be, hogy az esztergomi táncházas közösség tagjai élükön a Tücsök zenekarral - erdélyi mintára - felelevenítették a húsvéthétfői zenés-táncos locsolkodás népszokását. Sorra járták a lányos házakat, és nemcsak locsolkodtak, meg versikét mondtak, hanem meg is táncoltatták a frissen locsolt lányokat, asszonyokat. Közben népdalokat énekeltek, este pedig locsolóbált rendeztek. A Belvárosi Plébánián az elmúlt években húsvéthétfő délutánján játszóházat, aprók táncát, este pedig felnőtt hívőknek locsolóbált szerveztek. Idén már jó korán érdeklődtem, hogy fölelevenítjük-e ezen a húsvéton is ezt a szép hagyományt. Mindenhonnan elutasító, mentegető választ kaptam. A legtöbben azt mondták, inkább kirándulni mennek, vagy tévét néznek... Hát itt tartunk! Már a hagyományőrzők sem tartják e régi szép szokást. Ezért mit várunk a többségtől, akik szinte irtóznak a locsolkodástól, lenézik, parasztosnak tartják. Pedig a húsvéti locsolkodás lényege nem a kölni, és nem is az eszem-iszom. Ez a női termékenység jelképes ünnepe. Közösségi erejű népünnep. Egy nap, amikor végre találkozhatnak a régi ismerősök, barátok, barátnők, egymást rég nem látott szerelmes párok. A tréfás évődések, beszélgetések közel hozzák az embereket, akik esetleg énekelnek vagy táncolnak is egyet. Egy nap, netán csak egy fertály órára is, nem a tévét nézik, nem az interneten szörföznek, vagy számítgatnak hidegen... Hanem egymással kommunikálnak, tréfálkoznak, információt cserélnek. Húsvéthétfőn locsolkodás helyett kirándulni menni, főleg tévét nézni vagy számítógépezni a magyar néphagyományok durva megcsúfolása. De ne legyünk ilyen pesszimisták. Talán jövőre a fiatalokból ismét sikerül összeverbuválni egy locsolkodó csapatot. Majd megint táncolunk a főtéren, énekelünk, nótázunk és szavaljuk a locsolóversikéket a kipirult arcú, népviseletbe öltözött menyecskéknek. Talán?... Idén viszont kirándultunk, tévét néztünk és interneteztünk locsolkodás helyett... (dezső) Csendélet az egész világ - Látogatás Pátzay Mária festőművésznél A minap egyik művészetkedvelő ismerősöm egy nagyon szép kivitelű, csodaszép festményeket, csendéleteket, varázslatos tájakat, beszédes portrékat, és szinte kézzel simogató cicákat ábrázoló képzőművészeti albumot nyomott a kezembe. A kiadványban lévő alkotások, a ragyogó színben pompázó virágok, a mesebeli növényzetű kertek láttán egyből a mi Vincze Lászlónk képi világa jutott az eszembe. A gyűjtemény 2004-ben jelent meg és Pátzay Máriának, a híres Pátzay Pál szobrászművész unokahúgának az elmúlt tizenhárom évben készített munkáit tartalmazza. „Pátzay Mária mer szépet, szépen festeni" - írja a könyv előszavában Rácz Edit. A művésznő 1944-ben született, tanulmányait 1968-ban fejezte be a budapesti képzőművészeti főiskolán. Minden évben rendez egy-egy önálló tárlatot. Festményei, rajzai, domborművei eljutottak már Bécsbe, Bázelbe, Párizsba, Németországban, Rómába, Madridba, Japánba és az Egyesült Államokba. Jelenleg Piliscsabán, Klotildligeten él családjával - kutyáival, macskáival, melyeket szintén többször megfestett - egy hatalmas, kastélyszerű, nagy kerttel, udvarral és parkkal ellátott villában. A villa helyiségei tele vannak festményeivel, műterme pedig különösen értékes csendéleteket, tájképeket és aktképeket rejt. A művésznő kedvesen fogad. - Esztergomban még nem volt kiállításom, de egyszer - ha meghívnának - nagyon szívesen rendeznék ott egy tárlatot - mondja. - Nem érdekelnek a különböző modern és divatos festészeti irányzatok, izmusok. Ma már az ún. „modernség" elavulttá vált. Én a szépet akarom lefesteni, a szépet és szépen. Pátzay Mária kertjében galéria van. Tavasszal, nyáron szívesen fogad látogatókat, vendégeket. Ha Budapest felé visz utunk Esztergomból, érdemes felkeresni a Pátzay-villát. Valódi szellemi felüdülést, igazi művészi élményt nyújtanak a művésznő munkái. Merthogy, ahogy mondja: „Csendélet az egész világ, aki annak akarja látni!". Dezső László Kodály, Bartók országában ,A fiatalok nem szeretnek énekelni" Március 15-ei számunkban „Kossuth Lajos azt üzente" címmel egy rövid áttekintést próbáltunk adni arról, hogy manapság a magyar polgárok - gyermekek, fiatalok, középkorúak, idősebbek - mennyire ismerik a Kossuth-nótát. Elég siralmas képet kaptunk. Mint kiderült, csak az idősebbek ismerik, és képesek felidézni ezt a régi, forradalmi dalt, mely egyébként népdalgyökerű. A riport megjelenése után arra vagyunk kíváncsiak, mi lehet az általános zenei és történelmi tájékozatlanság oka? Ezt kérdeztem egy ének-zene szakos tanár ismerősömtől, aki több mint húsz éve tanít városunk egyik legrangosabb, kiváló kórussal is rendelkező középiskolájában. - A zenei analfabétizmus legfőbb oka - mondja, ő egyébként él-hal a magyar népzenéért, illetve Bartók, Kodály műveiért - az, hogy a fiatalok nem szeretnek és egyáltalán nem is akarnak énekelni, még énekórán sem. Különösen idegenkednek a népzenétől, főleg a magyar népdaloktól. - Ezek szerint őket elsősorban a klasszikus és a magyar népzene irritálja. És más zenével hogyan állnak ? - Azzal azt hiszem, nem mondok újat, hogy ezzel ellentétben a popzenét, a diszkót, a rockot nagyon szeretik. Tudom, hogy sokan azok közül, akik nem hajlandók énekelni az óráimon, otthon, szabadidejükben rock-zenekarokat alapítnak, és a diszkó énekversenyeken is kiválóan szerepelnek. Tudják az éppen ügyeletes pop-sztár minden fontos adatait... Ugyanakkor Kodályról, Bartókról, Bachról, Beethovenről hallani sem akarnak. - Nem lehet, hogy ebben a média is hibás. Hiszen a kereskedelmi rádiók, televíziók egyáltalán nem sugároznak klasszikus, vagy magyar népzenét. .. - Egyértelmű, hogy honnan fúj a szél. A fiatalokat ma már nem az iskola, hanem a tévé- és a rádióadók nevelik. - Ugyanakkor mégis reménységre adhat okot, hogy iskolájuknak vagy egy kiváló kórusa. - Hál'istennek kórusunk tagjai még komolyan veszik az ének-zene tanítását és érdeklődnek a komolyzene i- ránt. Ennek köszönhető, hogy külföldi fesztiválokról, hangversenyekről is díjakat hoznak. Ok azonban a pozitív kivételek. A legtöbb hasonló korút a diszkózene érdekli. D. L.