Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-24 / 12-13. szám

2005. március 24. esztmgQfli vip^fte 5 Tavasz Mikor a böjti szelet kergeti a kikelet, űzi, hajtja, téren át és réten át, zúgó erdő tetején, a szél dühös, nem hagyja magát. Fújja, üvölti, bömböli dalát, a kikeletnek háttal áll, dúlva-fúlva ellenáll. A kikelet kellemmel teli, a szelet csak kérleli, menj dolgodra, vagy enyhülj meg, ne légy olyan goromba. A mogorva böjti szél csak zúg, zübölve, süvítve cikáz, kanyarog, tekereg, iramodik dombon fel, zúdul a völgybe le, zübörgeti a felhőket, rajtuk nagyot kavar, ujja hideg hegyével csúfolja a napot. A Nap nézi, vakarja üstökét, a szilaj széllel most mit tegyen? Csitt! Mondja a kikelet, csak türelem. Barkát bontogatni, hóvirágot hívogatni zúgó szélben is tudok. Nagyot kacag a böjti szél, dülöngél, úgy hahotáz, fogja öblös hasát, térdeit verdesi, iramodik tovább, majd elül, mikor kiröhögte magát. Ebben a csendben a kikelet se rest, rálehel egy orgonabokorra, az dermedt álmából rezzen, kapkodva rázogatja gubbasztva nyugvó, szendergő, alvó rügyet. Csitt-csatt, csivi-cseve, csicserészve száll rá most két kismadár: Kék az ég, kék az ég..., mondom én, hogy élni szép... üsse kő... üsse kő... nem kell már a kiscipő...kiscipő... nyitni is kék... nyitni kék... égig szállni, az a szép, az a szép... Mozdul is a kikelet, mocorog a föld felett. Sugdolódzik fűvel, fával, zsombékkal és száraz náddal, piros hátú kisbogárral. A böjti szél csak fújja dalát, csintalan és engedetlen, csak nevet a kikeleten. Úgy nevet, hogy könnye cseppen, tőle nem lát, hogy jön egy napsugár az égen át és ledöfi, hogy belehal. Hörög, jajgat, úgy halódik, morran nagyot kínjában, s a nagy vizeken szétterül. A víz ijedtében megborzong, a böjti szélnek tükröt tart, onnan tudja, hogy meghalt, kiveti hát a partra. Jaj nincs, jaj nincs, ki elsirassa, szemfodelét varrogassa. Kismadárnak, fűnek, fának, a csupasz bokorágnak ezeregy a dolga. így hát a hideg böjti szelet a Nap tisztességet meg nem adva, a langyos földbe - elhantolja. Bereczné Szállási Etelka Kaposi Endre: A harangról Amikor a Bazilika nagyharangjának öblös, mély férfihangja végighömpölyög a tájon, gondolataim feszes vigyázzba merednek, de csak egy pillanatra, hogy aztán annál vadabb táncba lendüljön bennem minden érzés, minden emlék. Ilyenkor születnek a maximák is. Egy értelmiségi, sajnos, többnyire nem arról beszél, amiről kell, hanem arról, amiről tud. * Az igazi nagyság nem mások, hanem önmagunk folytonos meghaladásából születik. * Tévedni emberi dolog, de ez nem jelenti azt, hogy kötelező lenne. * A gyermekeink iránti szeretet legfőbb tartalma az a bűntudat és szánalom, amit eljövendő sorsunk miatt érzünk. * A haldoklás a tisztákat felemeli, az alantasakat megalázza. * A történelem fantáziája kimeríthetetlen. * az, aki segíti naggyá lenni a művészeket. * Ha egy fa völgyben nőtt, lehet akármilyen magas, a hegyek eltakarják. * Kis dolgokból lehet nagyot csinálni, de kisszerűből nagyszerűt soha. * Könnyebb a nagy emberekre hivatkozni, mint követni őket. * Barátom! Gondolkoztál-e már azon, hogy mely évszakban szeretnél meghalni? * Nem tudom, hogy mi árt többet egészségünknek; egy ki nem váltott orvosi recept, vagy egy be nem váltott baráti ígéret. * Az ember a halandóság tudatáért kárpótlásul kapta a humorérzéket. * A szó elszáll, az írás elvész, a tett feledésbe merül. * Amit ma megtehetsz, az mindig kevesebb annál, mint amit tenni szeretnél. * A XIX. század a szabadság illúziójának százada volt, a XX. században pedig végbement a szabadság illúziójának az elvesztése. Csoportos cigánytánc: 1. Lóli Jag (Piros Tűz -fotónkon) Tánccsoport (Kertváros), 2. Határtalan Szív Alapítvány csoportja (Esztergom). Egyéni cigánytánc: 1. Horváth Józsefi Lóli Jag), 3. Lakatos Dániel (Lóli Jag). Ének: 1. Sárközi Zoltán és Sárközi János (Lóli Jag). Mindezekről Góman Gusztáv, az Esztergomi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke örömmel adott tájékoztatást. Elmondta, a rendezvény lehetőséget teremtett a fiataloknak a szereplésre, akik megmutathatták, mit tudnak, számot adhattak tehetségükről, melyet közönség előtt is bizonyítottak. Jövőre újra megrendezik a Ki Mit Tud? versenyt, ennek helyszíne viszont még nem eldöntött. Nagy Tibor A filozófus úgy viselkedik, mint egy olyan fogaskerék, amelyik az óra szerkezetéből szeretne kiszabadulni, hogy megtudja mennyi az idő. * A demokrácia és a labdarúgás egy dologban feltétlenül hasonlítanak egymásra: mindkettő csak attól létezik, hogy van aki műveli is, nemcsak beszél róla. Ahogy futballisták nélkül nincs labdarúgás, úgy demokraták nélkül sincs demokrácia. Akinek két ballába van, az mindig ballábbal kel fel. * Mecénás nem az, aki nagy művészek műveit vásárolja, hanem Bárdos Annamária keramikusművész születésnapjára 1945. március 22-én született. Művészeti tanulmányait a budapesti képző- és iparművészeti gimnáziumban kezdte, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola szilikátipari-tervező szakán folytatta. A diploma megszerzése után egy ideig gyári tervező volt, majd szabadfoglalkozású keramikusként dolgozott. Műveit elsősorban korongozással készítette. Alapító tagja volt a fiatal esztergomi képző- és iparművészek 1968-ban megalakult Sigillum-csoportjának, majd az Esztergomi Művészek Céhének. Ez utóbbi egyesületnek egy évtizeden át vezetőségi tagja is volt. Férjhezmenetele után néhány évig Jugoszláviában élt, ahol a Hungexponak megfelelő cégnél reklámgrafikusként dolgozott. Férje halála után hazatért és egy ideig általános iskolai rajztanárként tevékenykedett, majd a Tanítóképző Főiskola vizuális-nevelési tanszékének oktatója lett, ahol a tér-és tárgyformálást tanította. Az utóbbi időben egészségi állapota sajnos nem teszi lehetővé számára a korongozás folytatását, ezért finoman kivitelezett színes rajzokkal szerepelt a különböző kiállításokon. Születésnapja alkalmával szeretettel köszöntjük Bárdos Annamáriát, kinek művészi munkásságát Esztergom művészeti hagyományának szerves részeként tarthatjuk számon. K. E. Sikerrel zárult... A dorogi József Attila Művelődési Házban rendezte meg a Dorogi Cigány Kisebbségi Önkormányzat - mely mára már megyei szintűvé terebélyesedett - a Ki Mit Tud? vetélkedőt. A rendezvényre Tatabányáról, Tárkányból, Oroszlányból, Pilismarótról, Nagysápról, Kesztölcről, Dorogról, Esztergomból érkeztek együttesek, egyéni előadók. A mintegy 210 versenyző 62 versenyszámmal - szavalat, ének, egyéni és csoportos cigánytánc, egyéni és csoportos modern tánc kategóriákban - szerepelt. A jól szervezett, lüktető műsorszámok bírálói: Romanek Etelka (a zsűri elnöke), a dorogi munkaügyi kirendeltség vezetője, Bokros László önkormányzati képviselő, dr. Nagy Margit táncpedagógus, a Carmen Tánccsoport vezetője voltak. Estébe nyúlt az idő, amikor az eredmény hirdetésére sor került (csak a városunkban élők eredményeit közöljük). Furlán Ferenc (Dorog, 1935. március 29. - Dorog, 1997. március 27.) (-apos-) Ha élne, hetven éves lenne. Festett, üvegablakot tervezett, mégis elsősorban talán grafikus volt. A vonal és a fény mögötti világ tartotta izgalomban kísérletező kedvét. A táj, a történeti-bányatörténeti medence megszállottja volt. Nagyon rövidre szabott időben akart elmondani mindent arról, amire földöntúli megbízást kapott. Dorog - Esztergom - Budapest háromszögében, kecskeméti kitérőkkel született meg életműve. A világ legtermészetesebb módján teljesítette az „itt élned-halnod kell"parancsát. Művész és ember volt egyszerre, aki azóta is hiányzik. Bíbelődik még görbe ujjad, arcéleinket babrálod, mindig nagyobbra nőtt szemekkel várod, hogy rád nyissuk az ajtót; Kovács Lajos: Utolsó képek a festőről (In memóriám Furlán Ferenc) már nincsen elég levegőd, pedig lenyelnéd ezt a várost, hogy megfeküdje remegő gyomrod de kifordul vele a korty almarost; verdes a megtartó levegő után, de szemét már becsukja benned a madár. 1. A madárcsontú ember minden ízét elporlasztja, két vállát összehajtogatja, térdeit is alá gyűri az utolsó kíméletlen tél; szikkadtan letapadt bőréből, a haj hullámveréséből, a koponya két üregéből mégis fölkel Nap és Hold belenézni újra a Fénybe; a madárcsontú emberből mosolyog a szenvedés. Maradt végül egy horpadt mellény, vállfán a zakó beesett háta, a nadrágon a kitérdesedés, fojtó gombóc a nyakkendőben, és papírcafatnyi legendák, filézzük belőle a művet, a kevésből a sokaságot, törmelékben az aranyszemeket; fölizzó, festett látomásaid elgörbülnek langyos falainktól.