Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-03 / 9. szám

2005. március 3. eszDarasofl) vip^fre 5 Kontinuitások Marcela Nagyová kiállítása Esztergomban A Babits iskola Sugár Galériája adott otthont a február 25-én meg­nyílt kiállításnak, melyen Marcela Nagyová-Ludrovanová alkotásait mutatták be az esztergomi közön­ségnek. Marcela Nagyová 1969. július 18-án született Zólyomban. Ipar­művészeti Szakközépiskola után a Nyitrai Pedagógiai Fakultás kép­zőművészeti szakán végzett, 1992­től a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanára. A vendégeket és a kiállító mű­vészt Pintér Zoltánné igazgató-he­lyettes köszöntötte, majd Kocsis Ernő festőművész megnyitotta a kiállítást: - Nagy Marcela világa egy szép világ, a harmóniák, szí­nek, jelek és jelzések képezik műve­inek varázslatos világát. Mindig öröm a tanárnak, ha tanítványá­nak munkáit mutathatja be a kö­zönségnek, s ezért öröm számomra Marcela alkotásairól beszélni. O ma már érett művész, akiről a mű­vei elárulják a magas szakmai fel­készültséget. Közvetlenül főiskolai évei után megalkotta sajátos vilá­gát, amit indulása óta is gazdagít érett technikai tudásával. Művei meglepően érettek, tiszták. Többfé­le technikát alkalmaz munkáin, amelyek mégis tökéletesen egysé­ges harmóniában olvadnak össze. Eleinte munkáin a valóság elemeit rajzolta meg, később magához von­zotta őt az elvont jelek mágiája, a geometrikus és organikus abszt­rakciók vizsgálata. Műveinek va­rázsát az érzelmek töltete adja. Képei saját lelkivilágának és nézeteinek költői jellegű vallomá­sai. Visszatükrözik a valóság ele­meit, de az elvont érzelmek, érzékek szűrőin át, mint a zene a szöveg nélkül, tele vannak melódiákkal, amelyek a néző lelkét is megérin­tik. Színskálája néhol visszafogott, máshol teret enged a színek vará­zsának, fényes ellentétekbe csapva át. Bravúrosan alkalmazza a kol­lázs technikák adta tágas lehetősé­geket, a papír csodás varázsait, mégsem tolakodó vagy túlmérete­zett, amit alkot. Egy szó jellemzi: a harmónia. Munkáit már ismerik más országokban is, s én magam is szívesen mutatom meg kedvelt ta­nítványom értékeit az érdeklődők­nek, a szellem és érzések alkotása­it, amit most mindenkinek ajánlok megismerésre. A kiállítás március 17-éig, na­ponta 8-18 óra között várja az ér­deklődőket. ATEK MIXOLÍD Ha lehet vezető hang nélkül ­mint az ógörög és az egyházi zene hangsoraiban csodás dallamokat hallani, akkor az elmúlt héten az esztergomi Zenedében a zenemű­vészet többszínűségéről úgy hall­hatott - szóban, képekben és főleg hangokban az érdeklődő közön­ség, hogy a harmónia mindvégig jelen volt. Összhang a zene tanítá­sa és tanulása között. Fiatalok és idősebbek egyaránt hallhatták: jó tudni is arról, amit hall az ember. Olykor valóban művészet eliga­zodni a világ elvadult erdejében és ezért jó néha olyan tisztásra jutni, ahol megvilágosodik a gondolat; beszélni a zenéről, zenélni a gon­dolatról, az érzésről - egy és ugyanaz. Rendhagyó nyílt napot tartot­tak a városi Zsolt Nándor Zeneis­kola zongora tanszakán, ahol akarva-akaratlanul találkozhat­tunk a fenti gondolattal. Igen, mert rendhagyó volt, ahogy szü­lők, érdeklődők tanúi lehettek an­nak, hogyan, mi módon vezetik ­vezethetik be szakavatott zeneér­tők, gyakorló zenepedagógusok az ifjú szíveket a zene birodalmába. Ha a képzőművészetben gyakorta hivatkozás; nézni kevés, látni kell, úgy a zenében is kevés hallani. A szaktantermekben lebonyolított bemutató tanítások, előadások kellőképpen „ráhangolták" a hall­gatóságot az estébe nyúló többke­zes koncertre. Hallhattunk a kez­dő növendékek „mesébe illő" saját szerzeményeinek pedagógiai hasz­náról, a gyermekek felnőtteket megszégyenítő készségéről a vizu­ális élmények hangokkal történő megjelenítésekor éppúgy, mint (közérthető nyelven) Liszt Ferenc géniuszának ma is élő hatásáról. A többkezes zongorakoncert programja oly gazdag volt, mellyel a tény vetekedett csupán; milyen nagy számban mutatták be felké­szültségüket a Duna két partjáról. A szemközti Párkány zongoris­ta-palántái és esztergomi "kollé­gáik" bemutatója is bizonyította; a tudás hatalom és mi, legalább is a zenében, nagyhatalom vagyunk! Mivel elsőként a tánc zenei megjelenítéséről volt szó és a nö­vendékek a zongora segítségével kalauzoltak el minket ebbe a világ­ba, ezért elsőként a tánc és a zene kapcsolatáról hallhattunk. A tánc - mondják - egyidős az ember megjelenésével a Földön. A mozgással kifejezett érzelem a kommunikáció legősibb formája. A tánc többnyire elképzelhetetlen a zene nélkül, noha tudjuk, a tánc mindenek előtt a ritmussal tár­sult. Már a természeti népek tán­caihoz is elég volt a lábak dobba­nása, dobok pergése; de napjaink­ban a mozgás művészei is olykor csupán a ritmust hívják segítsé­gül. Ritmus nélkül nincs tánc, nincs zene, ez az a közös nyelv, aminek segítségével ki tudjuk fe­jezni érzelmeinket, gondolatain­kat, mindennapjainkat. Bizonyí­ték minderre, hogy milyen sok ze­ne alapja a tánc. Erre hallhattunk most számos példát. Mindenek előtt W^iner Leo Rókatáncát és Szendi Ágnes Bambi és barátai c. művében, a hangok erdejében tán­coló kedves állatok vittek el a rit­mus, a zene világába. Schubert menüettje, Brahms táncai mellett éppúgy találkozhattunk spanyol ritmussal, mint ördöngös bugatti szteppel. Brahms közismert Ász-Dúr keringője - Rózsár Brigit­ta közreműködésével - pompás be­vezetője volt az intézmény nemré­giben debütált zeneszerző-tanárá­nak, Vígh Kristóf bemutatkozásá­hoz, aki saját műveiből egy mixo­lid keringőt játszott. A mixolíd zenei műszó. Hang­sor mely a középkori zeneteóriá­ban épp oly gyakori mint a magyar népzenében. Talán rajta keresztül megfejthető az érzelmi kapcsolat a népzene és a klasszikus zene kö­zött! Villányi Zsolt Tárlatról-tárlatra A Keresztény Múzeum március l-jétől - a hétfői nap kivételével ­várja látogatóit, a következő nyitva tartási rend szerint: március 1 - március 27.: 10-17 óra; március 29 - október 30.: 10 - 18 óra; november 2 - december 31.: 11-15 óra között. A jegykiadás zárás előtt 30 perccel befejeződik. A múzeumban március 13-án nyílik és május 29-éig lesz látható Einczinger Ferenc festőművész emlékkiállítása. Az időszaki kiállítások a Keresztény Múzeum földszinti termeiben tekinthetők meg, az állandó kiállításra váltott belépőjegy az időszaki kiállításokra is érvényes. * A Mindszenty iskola aulájában március 2-án került sor az „Én csa­ládom" című óvodás rajzpályázat eredményhirdetésére, melyre hét óvodából összesen 62 pályamunka érkezett. A rajzok március 23-áig, hétköznapokon 8 és 16 óra között tekint­hetők meg. (GÉ) Hangverseny a Dobó gimnáziumban Február 12-én zord időben érkezett a lelkes közönség a Dobóba, hogy részt vegyen a „Pro Urbe"-díjjal kitüntetett városi szimfoniku­sok bérleti sorozatának 6. előadásán. Rajnai Marianna magával ragadó oboa-szólóját halottuk először, a zenekar kíséretében. Előadását a hálás közönség hatalmas tapssal köszönte meg. Őt követte Reményi László trombitatanár, aki Henry Puecell Trombitaversenyét szólaltatta meg, nagy hozzértéssel, szak­mai szeretettel. A szünetet követően T. Albinoni Kettős versenye csendült fel oboá­ra és trombitára, melyet a fiatal művész, Reményi László hangsze­relt. Örülhet a város zenét szerető hallgatósága, hogy nívós, lelkes mű­vészeket köszönthet a koncertek alkalmával. Köszönet mindezért a fáradhatatlan szervezőnek, betanítónak Reményi Károlynak, a Váro­si Szimfonikus Zenekar lelkes tagjainak, s nem utolsó sorban a két fi­atal művésznek. Örömmel tértünk haza a síkos, csúszós úton. Németh Mária „A tisztaság dicsérete" „A tisztaság dicsérete" címmel március 2-án nyitotta megPerger Gyu­la múzeumigazgató a Duna Múzeumban a mosás történetét bemutató kiállítást, mely április 3-áig - kedd kivételével - naponta 10-16 óra kö­zött várja az érdeklődő látogatókat. A kiállítás bemutatására visszaté­rünk! Könyvespolc Veres Péter: Gondviselő társadalom Egy régi, de a mai olvasók számára is rendkívül tanulságos könyvecs­ke került a minap a házi-könyvtáram rendezése során a kezembe. A vé­kony kis könyvet 1979-ben adták ki Veres Péter író örökösei a híres „Gyorsuló idő" sorozatban. Az érdekesség kedvéért az árát is leírom, hi­szen a könyv témájához is bizonyos mértékben kötődik. 23 forintba ke­rült ez a rendkívül tanulságos esszégyűjtemény, mely a népi író, Veres Péter legfontosabb közéleti írásait, társadalomkritikáit fűzi egybe. A cikkek a 60-70-es években íródtak, és szinte kivétel nélkül a modern élet, a fogyasztói társadalom negatív hatásai, az ifjúságnevelés és család­tervezés problémáit világítják meg. Józan paraszti ésszel, közérthető nyelven, szép magyarsággal. Az egyik legtöbb bölcsességet tartalmazó írása Az emocionalizmus cí­met viseli, a másik a Fogyasztói társadalom, a harmadik pedig a megol­dás: a Gondviselő társadalom. Az író korunk emberének élhetetlenségét, nihilizmusát, anyagiassá­gát elsősorban a helytelen életmódnak tulajdonítja. A mai ember kevés fizikai munkát végez, keveset sportol, nem foglalkozik a családjával, vi­szont állandóan szórakozni akar. A nők egy része gyermekszülés helyett karriert akar, újabb és újabb szerelmi kalandokat, ahogy írja „divatrab­ságban" élnek. Sokat rontanak az általános morálon a televízió, a mozik olcsó, giccses szórakoztatófilmjei, krimijei. (Mindezt a hetvenes évek vé­gén írja, amikor még csak egyetlen tévécsatorna volt, nem létezett az Internet...) Veres Péter nem az anyagi szegénységben látja a magyar nép válság­ba kerülésének okát, hanem ellenkezőleg: a túl gyors meggazdagodás, a személyautók számának növekedése teszi a szegényparasztból lett író számára veszélyessé a helyzetet. Sokat ír az ifjúság neveléséről is, de ezekben a cikkekben is a szigorú, tisztességes nevelés mellett teszi le voksát. Nagyon tanulságos, amit a szórakoztatóiparról - tévéről, moziról ír: „Inkább semmit, mint rosszat! Inkább semmit, mint lélekromboló olcsó­ságot!" Németh László: Aszkézis ma Évfordulók sora követi egymást idén: 100 éve született József Attila, 75 éves Csoóri Sándor, 60-ikat tölti Szörényi Levente. Irodalmi lexikon­jaimat böngészve döbbentem rá: áprilisban lesz 30 éve, hogy meghalt Németh László, a nagy magyar polihisztor, aki orvos, tanár, de legfőkép­pen az egyik legnagyobb magyar író és gondolkodó filozófus volt. Irt drá­mát, regényt, novellát, verset, tanulmányt, naplót. Legnagyobb műve „A minőség forradalma" címet viseli, és ebben egy ideális közösségi tár­sadalom képét vázolja föl, mely nem is a kommunizmus, de nem is a ka­pitalizmus, hanem ahogy ő és íróbarátai, az ún. „népi írók" (például Ve­res Péter) megfogalmazták: „A harmadik út". Kevesen tudják, hogy Németh László nem csupán a 30-40-es években foglalkozott társadalompolitikával, hanem a 60-70-es években is, a szo­cialista rendszer idején. És bármilyen meglepő, ezek a kritikus írásai rendre meg is jelentek, és nagy hatással voltak az akkori közgondolko­dásunkra. Egyik ilyen „forradalmi" tanulmánya 1961-ben jelent meg „Aszkézis ma" címmel, mely az „Utolsó széttekintés" életmű-sorozatának köteté­ben olvasható. Ebben a tanulmányában gyakorlatilag a fogyasztói élet­mód kezdődő magyarországi elterjedésének veszélyes következményei­ről ír. Sorra veszi a modern technikai eszközöket, melyekről elismeri, hogy szükségesek és megkönnyítik az ember munkáját, de ugyanakkor a „túlzás" veszélyeiről is szól: az autómániáról, a tévénézés erkölcsrom­boló hatásáról, a jólét által okozott szexuális válságról, arról, hogy há­zasságok mennek tönkre, családok bomlanak fel az általa „élvezetval­lás"-nak nevezett anyagias élet- és gondolkodásmód miatt. A fiatalok galerikbe tömörülve randalíroznak. Ezzel szemben az író visszafogott­ságra, tiszta erkölcsre, autózás helyett természetjárásra, mértéktartó étkezésre, munkára és aszkézisre biztat. Mint írja: „Én nem attól féltem a magyar társadalmat, hogy összefognak ellenségei és szétverik, hanem attól, hogy áttér az élvezetvallásra". Dezső László

Next

/
Thumbnails
Contents