Esztergom és Vidéke, 2005

2005-02-24 / 8. szám

2005. február 24. eszcemcm 6s vip^fre 3 jCiSte a reiormaius icmpiomnan: Fehér István, Petrovics János, Móricz Árpád és Takács (Folytatás az 1 oldalról) Szomorú vonzata a régi mezőgazdasági, feldolgozóipari üzemek megszűnésének az, hogy a település kulturális, sport-, ifjúsági életét korábban támogató vállalatok eltűntek - amellett, hogy ezekre a területekre többet kell fordítani, naponta ötven ember étkezik a falu ingyen-konyháján, amit a Vöröskereszt működtet önkormányzati támogatással. A beszélgetést követően Drenkovics Tibor, a falu jegyzője kalauzolta körbe az esztergomiakat az önkormányzati és hatósági irodákon, közösségi helyiségeken. Kőrútjuk végén Besnyi Károly, a település tanácsnoka, a helyi Kisújság szerkesztője készített riportot Petrovics János képviselővel, a küldöttség vezetőjével. Az interjú után átsétáltak az id. Kovács György Altalános Iskolába, ahol Nagy Tibor igazgató fogadta a küldötteket irodájában, majd végigvezette őket az épület-együttesben. Az iskola bemutatásakor elhangzott, a kossuthfalvi intézmény a harmadik legnagyobb iskolája a harmincnyolcezres topolyai községnek. A háromszáznyolcvan diákot oktató, harmincöt tanárnak és tizenöt egyéb dolgozónak munkát adó iskola az egyetlen tisztán magyar nyelvű oktatási intézmény. Az elmúlt években a fiatal szülők, a családalapítás előtt állók távoztával hatszázharmincról csökkent le a létszám, ám a tendencia nemrégiben megállt. Ezzel együtt örömmel számoltak be a település vezetői a születésszám elmúlt kétévi növekedéséről is. Huszonegy osztályban tanulnak a gyerekek, mostanában már csak kétosztályos évfolyamok indulnak, ám amint a mostani ötven-ötvenöt főről a törvényben előírt hatvanháromra emelkedik az évfolyamonkénti létszám, ismét elindítják a harmadik osztályokat is. Három osztályban speciális igényű gyerekekkel foglalkoznak a tanárok, akiket „pedagógus", a beilleszkedési és tanulási nehézségektől a tanulmányi kirándulások megszervezéséig a gyerekek és tanítóik segítségére lévő szakasszisztens támogat munkájukban. E munkának köszönhetően a végzős nyolcadikosok hetvenöt-nyolcvan százaléka tizennégy évesen középfokú iskolákban folytathatja a tanulmányait. Az igazgató elmondta: a köztársasági szintű pályázatokon nem nyert még az iskola, a tartományaikon igen - köszönhetően a magyar nemzetiségű oktatásügyi miniszternek. A nagynak számító iskolaépület központi fűtése felújításának befejezéséhez szükség lenne a kazánok cseréjére. A cirillbetűs, szerb szemléletű földrajzi és történelmi térképek helyett magyarokat szeretnének beszerezni. A legfontosabb feladat a tornaterem padlózatának fölújítása, cseréje, és a sportcsarnok méretű helyiség ablakainak ütésálló és jobb hőszigetelésűekre cserélése. Az épület bejárása során tapasztalhatták, eddig is hatalmas munkát végzett a települési és a községi önkormányzatok támogatásával, szülők és helyi vállalkozók bevonásával az igazgató. A szülők segítettek az iskolaudvar betonozásában, vállalkozók az épület fölújításában, a szekrények elkészítésében, a festésben, mindenféle szakmunkákban. A nagy tornacsarnok kiegészítő létesítményeinek teljes renoválás utáni állapotát jogos büszkeséggel mutatta be Nagy Tibor. Az új öltözők alatt kétméteres mélységig kellett talajcserét végezni, amikor kiderült, az épület falainak repedéseit és az udvar cementlapjainak mozgását a szakszerűtlenül elkészített víz-és szennyvíz-bekötésekből éveken át a talajba szivárgó víz okozta. Ennek a víz-beszivárgásnak következménye, hogy a tornaterem parkettája alatti szigetelés megsüllyedt, a párnafák és a vakpadló elrothadt, tönkrement, a parkettalécek mozognak. A többszáz négyzetméternyi parkettafelület felszedésétől az új burkolat lerakásáig rengeteg pénzt igényel a rekonstrukció. Délután a művészházba látogattak Esztergom küldöttei, amelynek közösségét 1978-ban alapították, és amelynek épületét a falu és vállalkozók támogatásával a helybéli,polgárok és az alkotók emelték. Elő, látványos és magas színvonalon alkotó közösséggel találkoztak az esztergomiak, amelyben megfért egymással a határon inneni és túli magyar, szerb, keramikus és festő. Minden évben öt-hat alkalommal alkotótábor várja a művészeket, kiállítások a helybélieket és a vendégségbe érkezőket. A művészek mellett a falu lakói birtokolják a házat, keramikus, csipkekészítő csoportok tartanak itt rendszeres foglalkozásokat. Este átautóztak a tizenöt kilométerre lévő Topolyára, a község központjába, ahol Bábi Attila, a község elnöke (a járás nagyságú szervezet választott „polgármestere") fogadta Petrovics Jánost és Takács Istvánt. A vezető elmondta, amit az iskolában láthattak, annak következménye, hogy az iskola vezetése minden lehetőséget megragadva sikeresen menedzseli az intézményt, emellett 2000 óta a topolyai önkormányzat minden szabad forrását igyekszik az oktatásra fordítani. A község huszonegy-huszonkét települése és néhány település-részén harmincnyolcezer ember él, közülük tizenhétezer városlakó. Hatvan százalékuk magyar, harminc-harmincöt százalékuk szerb, a többiek horvátok, ruszinok, más nemzetiséghez tartozók. Többségük mezőgazdasági magántulajdonos, másik jelentős részük a megmaradt mezőgazdasági nagybirtokokon végzett munkájából él. A méntelep a hozzá tartozó szálloda- és szabadidősport-komplexummal fontos turisztikai vonzerő, akárcsak a három mesterséges tó, a partjukon lévő strandokkal. Topolya egyike azon négy községnek, ahol megmaradt a magyar többség az önkormányzatban, a negyvenegy tagú testületben tizenöt VMDK-s és két VMSZ-s képviselő, valamint a többi magyar szervezet koalíciója kormányoz. Pénteken a kossuthfalvi polgármesteri hivatalban a küldöttség tagjai elbúcsúztak Fazekas Róbert polgármestertől, majd Majláth Bélával Szabadkára utaztak, útközben megnézve a tegnap este hallomásból megismert ménesbirtokot. Ezután Bácskossuthfalvára mentek, ahol vendéglátóink ismét késő délutánig tartó ebéddel búcsúztak tőlük. Majláth Bálától Kossuthfalván, Fehér Istvántól Topolyán, míg Fazekas Roland polgármestertől és Dózsa Tibortól már a határt átlépve Kelebiánál köszöntek el Esztergom küldöttei. (ács) A kossuthfalvi református templom előtti Turul-szobornál: Fazekas Róbert, Majláth Béla, Fehér István és Petrovics Holnap: Műhely - hidak A Párkány-Esztergom Baráti Egyesület sorozatának idei első találkozója február 25-én, 17 órakpr lesz a városi könyvtárban. A vendég ez alaklommal: Pénzes István, Érsekújváron élő író, magyar-szlovák szakos tanár. A beszélgetés házigazdái: Nagy falusi Tibor és Ruda Gábor, a Muravidék című folyóirat szerkesztője; közreműködik Wernke Bernát. „Nincs két egyforma zár" - Beszélgetés a 85 éves Sárhegyi Béla géplakatos mesterrel Meghívók A Párkány és Vidéke Kulturális Társulás - Balassi Klub február 24-én 18 órakor a Thermal Szálló konferenciatermében Nér támid Örök fény címmel két előadást szervez a zsidóságról: A Könyv népe Paszternák Tamás, liturgiatörténész, A micvák a nagyvilágban Steiner Zsófia. A szervezők Komáromi Zsidó Hitközséggel együttműködve valósítják meg ezeket az előadásokat. Az első előadás az Ószövetségi hagyományt eleveníti fel, bemutatván a bibliai zsidóság történetének legfontosabb állomásait, amelyekben ünnepeik, szokásaik, élettapasztalatuk gyökerezik. A második előadás a micvák, azaz a Tóra és a Talmud parancsolatait tekinti át, amelyek a zsidóság életének keretét határozzák meg. * Február 27-én, vasárnap az Idegenvezetők Világnapja alkalmából a Gran Tours Kft. - Esztergom Város Önkormányzatának támogatásával - ingyenes idegenvezetést tart Esztergomban a város lakói, illetve a város iránt érdeklődők számára. A további részletekről tájékozódni, és a programra jelentkezni február 25-én 12 óráig a Gran Tours Utazási Irodában (Esztergom, Széchenyi tér 25.) lehet. * Február 26-án 11 órakor az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola és Óvoda díszterében kerül sor az intézményt fenntartó Szatmári Irgalmas Nővérek 1930-ban történt iskolaalapításának 75. évfordulójának emlékéve megnyitójaként Szánthó Barna „Jegyben Vele Mindörökre" című misztériumjátékának ősbemutatój ára. A Bajor Ágost Művelődési Ház rendezvényei Március 2-án, szerdán 18 órakor Presser Gábor - Sztevenovity Dusán - Horváth Péter: A padlás - félig mese - félig musical a Kecskédi Művészeti Iskola Confidenti musicalcsoportjának előadásában. * Február 27-ig naponta 9-18 óráig hüllőkiállítás A Kultúrmozgó filmjeiből Február 24-27. (csütörtök-vasárnap), 19 óra: Világszám! - Dodó és Naftalin - színes, magyar dráma. Rendezte: Koltai Róbert. * Február 26-27. (szombat-vasárnap), 16 óra: hétvégi családi vetítés! A hihetetlen család - színes, szinkronizált amerikai animációs film * Február 28 - március 2. (hétfő-szerda), 19 óra: Zöld mozi - Vándormadarak - színes, francia dráma • Húsz évet nyugodtan letagadhatna az életkorából. Mi a titka? - Igyekeztem mindig rendszert vinni az életembe. Ez éppen úgy vonatkozik a napi időbeosztásra, mint a munkára. Hogy ezt sikerült elérnem, azt jórészt a feleségemnek köszönhetem. • Kérem, meséljen az életéről! - Esztergomban születtem, a Nagy-Puna soron 1920. április 8-án. Édesapám bányász volt. Egy házban laktunk, és így együtt gyerekeskedtünk Kollányi Ágostonnal - a későbbi Kossuth-díjas filmrendezővel -, aki 1973-ban a város egyik első díszpolgára lett. A tanítóképző intézet gyakorló iskolájába jártam, és már nyolc éves koromban eljegyeztem magam a vasas szakmával. Kisebb-nagyobb javításokat vállaltam szomszédoknak, ismerősöknek: fürdőszoba-kályhákat, konyhai tűzhelyeket reparáltam, és ezekkel a munkákkal egészen jól kerestem. Az iskolából kikerülve asztalos segédmunkás lettem Újpesten, de - mivel mindenképpen a vasiparban akartam szakmát szerezni - az első adandó alkalommal kértem a felvételemet a Hercegprímási Vasés Fémöntödébe, ahol ipari tanuló lettem. Itt tettem le a szakmunkásvizsgát is 1942-ben. Huszonkét éves koromban veszítettem el szüleimet. A katonai szolgálat alól egy üzemi balest okán ugyan felmentést kaptam, de hadiipari munkára a Győri Vagon és Gépgyárba rendeltek, ahol szerszámkészítő -és fejlesztő feladatot láttam el. Amikor a bombázások miatt itt beszüntették a termelést, visszajöttem a Petz-féle esztergomi üzembe. A háború után mindjárt kiváltottam az iparengedélyt. Megházasodtam, és abba a házba költöztünk, ahol ma is élek. A műhelyemet a Szent Tamás-hegy oldalában lévő pincében alakítottam ki. Lassacskán sikerült pótolni a szerszámkészletemet is - aminek a háború vége felé nyoma veszett -, és megkezdtem önálló kisiparosi életemet, amit immár 60 éve folytatok. 1950-ben „Kiváló dolgozó" kitüntetést kaptam. Később - amikor a KIOSZ keretében lehetőség nyílott arra, hogy a kisiparosok az exportra termelő nagyvállalatok beszállítói legyenek - a LaborMIM, a SZIM - Marógépgyár és a MEDICOR számára is dolgoztam, de természetesem a lakossági igényeknek is eleget tettem. Immár 25 éve nyugdíjasként folytatom a munkámat, amelyet 1998-ban a város önkormányzata "Esztergomért" Emlékéremmel ismert el. • Ont, mint igen aktív, közéleti embert is megismerhettük. - Ez úgy indult, hogy 1942-ben a Katolikus Legényegylet gazdasági felelőse lettem. Később több, mint két évtizeden át a helyi ipartestület elnöke voltam. Független jelöltként lettem tagja a városi tanácsnak. Az MHSZ-ben motorsport-oktatóként működtem. Volt egy 16 főből álló versenyző csapatunk is. Országos versenyt is rendeztünk Esztergomban. Ma is figyelemmel kísérem a város közéletét, és hiányolom az ifjúság számára biztosított kulturált és egészséges szabadidő eltöltésének lehetőségeit. Mi annak idején a gyerekeknek bicikli- meg rollerversenyeket rendeztünk.... • Főképpen a zárak specialistájaként vált ismertté és népszerűvé. - Igen. Kezdettől fogva érdekeltek a zárak. Még Aachenbe is elutaztam egy olyan továbbképzésre, ahol a páncélszekrények zárairól volt szó. Elmondhatom, hogy nem csak a lakosság, hanem a polgármesteri hivatal, a bankok és a posta is igénybe veszi munkámat páncélszekrények, gépkocsik, garázsok, lakások, pincék zárainak roncsolás-mentes nyitásánál. Garázsok számára saját tervezésű speciális zárat tudok ajánlani, antik bútorok stílusához illeszkedő egyedi zárak készítését is vállalom. Több mint fél évszázada ellenszolgáltatás nélkül állok az esztergomi és a dorogi rendőrkapitányság rendelkezésére. Gyakran az orvossal együtt várják az én érkezésemet is, amikor elhunyt személyekre, betegekre vagy éppen bűnözőkre kell rányitnom a bezárt ajtót. Nincs két egyforma zár, és a zártechnika fejlődésével lépést tartani csak állandó önképzéssel lehetséges. E^t pedig csak kevesen vállalják. Én ennek a munkának a rabja lettem. Sajnos, ma nincs kellő rangja a vasas szakmáknak, pedig az élet kerekét ma is a vasipar forgatja. • Közelgő születésnapja alkalmából jó munkát és egészséget kívánunk! K.E.