Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-29 / 39. szám

Szent lütuán szülouárpsa a nemzeti egysét) bölcsője, jelképe ás szolgálója! www. esztergomes videke. hu E-mail: esztergomesvideke@vnet.hu Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László Megjelent 1944-ig LXV évfolyam * Új sorozat XX. évfolyam, 39. szám 2005. szeptember 29. 6 oldal Ára: 75 Ft R Széchenyi téri ásatásokról A Széchenyi tér csatornázási munkálatai folyamán 1892-ben már feltárták az itt húzódó gótikus - és az azt megelőző román kori - Szent Lőrinc-templom keleti falait. (A templom Isten Bárányát ábrázoló záróköve a Balassa Bálint Múzeum kiállításán látható.) Récsey Viktor ásatásai azért is keltettek nagy visszhangot annak idején, mert a középkori királyváros főterének ez, illetve a közelében fekvő Szenye-palota volt a legjelentősebb épülete. Idén nyáron a tér rekonstrukciójába illeszkedő ásatással kezdték el a királyi udvartartásban szolgáló népek plébániatemplomának és temetőjének feltárását. E régészeti kutatás a Széchenyi tér új kialakítására is hatással van, mert az eredmények függvényében mutatják majd be a helyszínen a templom falait. Munkájukról és szakmai tapasztalatairól Lázár Saroltát, a Balassa Múzeum régészét kérdeztük. - Különböző rétegek kerültek elő az itteni ásatáson vagy mindez egyetlen kor emlékét őrzi ? - Tulajdonképpen a plébániatemplom körüli temetőt tárjuk most fel, ide évszázadokon keresztül temetkeztek. Ezért van ez a rengeteg sírréteg. Az Árpád-kori, legalsó rétegben a halottakat az első templomhoz temették, a kis román kori templomhoz, amelynek a félköríves apszis alapozását és hajójának déli falmaradványait már megtaláltuk. Ezt azután az 1300-as évek elején bővítették, gótikus stílusban átépítették, és a nagy, háromhajós, gótikus, támpilléres szentélyű templom mellett természetesen tovább folyt a temető használata. Az 1300-1400as, sőt az 1500-as évek elejéig folyamatosan temetkeztek a templom körüli temetőbe. A török pusztítás első rohama még nem tette tönkre a templomot, még akkor fenn állt, bár a királyi város lakossága elmenekült. Tehát a királyi udvarnoknépek, amelyek itt éltek, laktak, akiknek az 1100-as évektől ez bizonyosan a plébániatemplomuk volt (de reméljük be tudjuk bizonyítani, hogy ez már Szent István korától így volt), s akik aztán a 13. században káptalani fennhatóság alá kerültek, ők tehát elmenekültek a városból. A török időkben mindenféle segédcsapatok, segédnépek lepték el a királyi város területét, találtunk ilyen korú sírokat is, amelyeket tehát az 1500-as évekhez köthetünk. Tulajdonképpen az 1595-ös ostromban sérült meg úgy a templom, hogy templomként tovább már nem használták, azonban köréje, illetve a romjaira továbbra is temetkeztek. Többek között a gótikus templom pusztulási rétegén rajta feküdve, ráhelyezve találtuk meg a legelső felnőtt halottakat. Gyakorlatilag az 1600-as évekig, de lehet, hogy még akár az 1700-as években is temetkeztek ide. Tehát egyetlen temetőről van szó, csak évszázadokon át használták. A feltárás eredményeinek részletes feldolgozása antropológiai és régészeti szempontból majd az elkövetkezendő évek munkája lesz. Sajnos elég kevés a mellékletünk, a támpontunk, de a sírok rétegtani helyzete majd segít nekünk. Vannak viszont keltező értékű leletek is: pártamaradványok, övek, övcsatok, gyűrűk, szórványpénzek a temető földjéből. - Van-e látható nyoma annak, hogy korábban itt ásatás folyt ? - Természetesen. Akkor a falakat, a gótikus templom falait és a román kori templom apszisát tárták fel. Szintén az újabb időkhöz köthető a téglasír kibontása, de találtunk nyomot az apszison belül is. De Récsey sírokat nem tárt fel, azok érintetlenek voltak. A mostani régészeti feltárás jelentősége az, hogy ezt egyrészt el kell végeznünk, mert előírják nekünk a szakmai követelmények, másrészt elpusztult a temető nagyobbik része, amelyik annak nyugati homlokzata előtt volt. Ez az utolsó lehetőség, hogy adatokat nyerjünk a Szent Lőrinc-templom köré temetkező lakosságról. Ezért nagyon alaposan kell elvégeznünk ezt a munkát. - Az eső mennyire befolyásolta a feltárást? - Ez a legnagyobb ellenségünk. Az augusztusi esőzéseket még valahogy kibírtuk, mert elszívta a talaj a vizet, de mostanra telítődött a talaj, és nagyon nehezen haladunk, mert sárban kell dolgoznunk. - Meddig folyhatnak a munkák az ősz folyamán? - Addig dolgozunk, amíg készen nem leszünk. Ezeken a területeken a sírokat fel kell tárnunk a legutolsó sírsorig, és néhány helyen adatokat kell szereznünk a falalapozásokkal, a templom építésével kapcsolatban is. Tehát egy-két helyen még mélyítenünk kell. Utána téliesítünk: vissza lesz temetve legalább a temető területe, és a falakat, a működő közműveket is meg kell védenünk a fagytól. - Esetleg tavasszal is folytatják a munkát? - Nem tudom, de valószínűleg tavaszra marad a közművekről szóló a döntés, hogy hova kerüljenek, miképpen bolygassák meg őket. Ákkor mi mindenféleképpen itt leszünk, mert az alattuk lévő földréteget még föl kell tárni. A közművek áthelyezésénél pedig védenünk kell a falakat vagy a még bent lévő sírokat az esetleges károsodástól. - Szolgált-e valami meglepetéssel a mostani feltárás? - A körítőfal mindenféleképpen újdonság, nagyon jó minőségű és számos kérdést fölvet, amit még tisztáznunk kell. Tulajdonképpen a román kori templomból is talán többet tudunk majd megmutatni, mint amit régész elődeink megtapasztaltak. Ebből a templomból valószínűleg felmenő falszakaszok vannak befoglalva a gótikus templomba is. Ezt szeretnénk még kibontani és ledokumentálni. Tehát nem csak a temető és a körítőfal lesz újdonság, hanem a templom építéstörténetéhez és alaprajzához is újabb adatokat tudunk majd szolgáltatni. - Mindeközben zajlanak a közelben más ásatások is. Mit kell tudni azokról? - A Szenye palota feltárása csak ezen héten kezdődött valójában, és dolgozunk a Kossuth Lajos utcában (a két lebontott ház helyén, az úgynevezett foghíjban - I. M.) is. Itt az 1994-95-ben félben hagyott munkáinkat fejezzük be, ahol a 18. század első felétől az őskorig vannak telepjelenségek. A mozi helyén szintén végeztünk feltárást, itt Árpád-kori, középkori telepjelenségekre bukkantunk. Tehát nagyon sok helyen, feszített munkában dolgozunk. A Széchenyi téren viszont már eléggé előrehaladott állapotban vagyunk. - További jó munkát és kedvező időjárást a mielőbbi befejezéshez! Köszönöm a beszélgetést! I. M. fimit a íürdőhultúráról tudni Kell (1.) Esztergomban hamarosan kinyitja kapuját az új élmény fürdő a fürdőzés szerelmeseinek talán legnagyobb örömére. A fürdőkultúra gyökerei nagyon messzire nyúlnak. Hiteles feljegyzések, tárgyi emlékek tanúskodnak arról, hogy már a Krisztus előtti 5. évszázadban építettek olyan közös fürdőépületeket, ahová megtisztulni, felfrissülni, vagy csak egyszerűen társalogni jártak a polgárok. Különösen az antik Rómában kedvelték a közösségi életnek ezt a formáját. A hagyomány mára újraéledt, egyremásra épülnek a korszerű wellness-központok. November közepén már Esztergomban is igazi fürdőkomplexum várja élménymedencékkel, szaunákkal, különféle wellness-szolgáltatásokkal a testileg, szellemileg felfrissülni vágyó közönséget. A tisztálkodás, a fürdés évszázadokon át luxusnak számított Európában; több forrás számol be arról, hogy annak idején gazdag városok gyakran szenvedtek vízhiányban. A magánfürdők hiánya miatt Európában hosszú időn át kizárólag a nyilvános fürdők biztosították a tisztálkodás lehetőségét a lakosság számára. Az ókorban is léteztek már a közfürdők, a legtöbb városalapító a vallás rituáléjába is beiktatta a fürdést, mint rituális tisztálkodást. A görögök a fürdőzést szent dolognak tekintették. Eleinte ugyan csak tengeri fürdőket használtak, de később nyilvános fürdőházakat építettek, és mind általánosabbá váltak a meleg vizű fürdők is. A rómaiak megörökölték, s tovább is fejlesztették a görög hagyományt. A Római Birodalom fürdői pompás paloták voltak, Magyarországon is több régészeti emlék tanúskodik a római fürdők nagyszerűségéről. Á III. és IV. század táján aztán a keresztény vallás elteijedésével a fürdőkultúra hanyatlani kezdett, és csak a VIII. században éledt újra főként a mór-arab kultúrában. A középkori iszlám birodalomban számos köz- és magánfürdőt építettek a muszlimok, testük ápolása, szépségük és egészségük megőrzése világszemléletükből következett. Hitték, hogy kötelességük gondoskodni az Allah által teremtett világ egészéről, így saját testükről is. A XTV-XV. században a magánfürdők még a jómódúak házában is ritkák voltak, de a városokban már jelen voltak a nyilvános fürdők, melyek a közösségi életnek hétköznapi színterei voltak. Külön kultusza és etikettje volt ekkor már a fürdőházi életnek: gyakran szórakozás, baráti találka, udvarlás színtere is volt. A XVI. század közepére azonban Nyugat Európában véget ért a közfürdők fénykora, többségük meg is szűnt. Ami a magyar történelmet illeti, könyvek sokasága hirdeti Magyarország páratlan fürdőkultúráját. Hazánkban állami minősítéssel 38 gyógyfürdő, 13 gyógyhely, öt gyógybarlang, 147 gyógyvízforrás, négy gyógyiszaplelőhely és egy mofetta, továbbá 168 elismert ásványvíz található. Nem csupán a gyógyfürdők kínálnak felfrissülést, hanem a termálfürdők is. A gyógyfürdők történetében Esztergomot a legelsők között említik. A fürdők gyógyító hatását igen régen felismerték, városunkban már 1000 körül is létezett egy leprásokat befogadó gyógyhely, kevéssel ezután kórház is. A források szerint Esztergomban alakult meg aztán az első ismert felsőbb szintű orvosi iskola is, egy káptalani iskola. A fejedelmi és királyi székváros gyógyításban játszó kimagasló szerepe magyarázhatja, hogy 1180 körül itt hasznosították először intézményesen a hévizes tó vizét és melegét. Egy oklevél tanúsága szerint ezt III. Béla első felesége, Chatillon Anna antiochiai hercegnő ajándékozta az odatelepült kereszteseknek. A betegápolással foglalkozó johanniták a fürdő mellett ispotályt, kórházat létesítettek, és a szegények és betegek védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek tiszteletére templomot építettek. A „balnea communia" a mai strandfürdő helyén állt, az artézi források közelében, ahol a 19. század elejéig melegvizű tó - a Hévíz-tó - volt. A 16-17. században a törökök hasznosították az esztergomi artézi források vizét, mert ők a mohamedán vallási előírások által megkövetelt rituális mosdások mellett a fürdésnek is nagy fontosságot tulajdonítottak. A Vízivárosbem több törökkori fürdő maradványait tárta fel a régészet. A törökök 130 éves helyi uralmuk idején több hévizes fürdőt létesítettek. A 18-19. században, a város újjáépítése és a polgári fejlődés során, egyre nagyobb szerepet kapott a Hévíz területe. A reformkorban itt épül az ország egyik legkorszerűbb gyógyfürdője és szállodája. Az 1840-es években a főkáptalan kezdett a nagyszabású építkezésbe, így feltöltötték a Hévíz-tó medrét, és 1600 vörösfenyő cölöpre felépítették a klasszicista stílusú Fürdő Szállót. Az új fürdő szálloda olyan vendégeket is kiszolgált, mint gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos, Ady Endre vagy Babits Mihály. 1909-ben fúrásokat mélyítettek újabb melegvíz feltárására, & „Szent István ártézi kútból" 323 méter mélyről 29 C° fokos vizet nyertek. Az I. Világháború azonban megakasztotta a fejlődést, amely csak 1924-től kapott újabb lendületre, amikor az Esztergomi Takarékpénztár megvette a szállodát is és jelentős bővítésbe kezdett; ekkor épült a külső, 50 méter hosszú nagy medence, amely országos versenyek rendezésére is alkalmas volt. A fürdőzőket korszerű kabinok, szép parkok, homokfürdő, kerti pavilon fogadta, míg a távolból jött vendégeket a Fürdő Szálloda komfortos szobái, jó hírű étterme, színház- és bálterme várta. Esztergomot a Takarékpénztár igazi fürdővárossá akarta fejleszteni, Budapest Bádenjének kezdték nevezni. A nagyívű fejlődést, a II. világháború hadi eseményei ismét megakasztották, majd jött az államosítás, és a bányászati tevékenység, illetve az új városközpont építése miatt jelentős területtel csökkentették a strandfürdő területét. Jelentősebb fejlesztésre 1988-89ben került sor, amikor Heer Lajos fürdővezető a téli időszakban a „buborékkal" fedte le a medencét, és mindez Meggyes Tamás polgármester tevékenységéhez is köthető. A korábban már megálmodott fürdővárossá fejlődés most ismét lendületre kapott, hisz hamarosan megnyílik az új fürdőkomplexum. Sorozatunk következő részeiben a fürdő építészeti stílusáról, a Finta tervekről lesz szó, majd a fürdőkultúra szolgáltatásairól, arról, hogy mi mit takar, és mi az, amivel találkozhatunk majd... Amon Adrienn