Esztergom és Vidéke, 2005

2005-01-27 / 4. szám

2005. január 27. 5 Baráti ajándék Esztergom tíz éve áll testvér­kapcsolatban németországi Maintal városával, ahol ebben év­ben - március 4. és 13. között ­megrendezik az „Esztergomi he­tet". Ennek előkészítése érdeké­ben küldöttség érkezett Eszter­gomba: a Maintal - Esztergom Ba­ráti Társaság elnöke, Erich Fischer, valamint a társaság koor­dinátora, Gerhard Seuffert. A vendégek nem érkeztek „üres kézzel": magukkal hozták a maintali Vöröskereszt szervezet ajándékát, s az Esztergom Hotel­ben átadták esztergomi partnere­iknek. „A Maintal-Esztergom Baráti Társaság megbízásából átadom a Maintal Rotes Kreutz (Vöröske­reszt) adományát: 1 db hordozható defibrillátort az Esztergom-Dorog Mentőalapítvány részére 2005. ja­nuár 19-én." - áll az átadási doku­mentumban. Erich Fischer elnök elmondta, hogy a készülék náluk egy házior­vosnál feleslegessé vált, s elhatá­rozták, hogy Esztergomnak aján­dékozzák, ami talán életet is menthet a mentősöknél. A tíz éve tartó jó kapcsolat miatt esett a vá­lasztásuk a királyvárosra, ugyanis ilyen készülékekkel a mentőko­csik nincsenek ellátva. Az ajándék felhasználásáról az alapítvány dönt, s remélhetően hasznos segít­séget jelent majd a munkájuk során. A készüléket az Esztergom ­Maintal Baráti Társaság esztergo­mi titkára, Tarján Istvánné és Kőkuti Boglárka megbízott elnök vette át, illetve az Alapítvány kép­viseletében Morva László, az Esz­tergom-Dorog Mentőalapítvány titkára, aki meleg szavakkal kö­szönte meg a segítséget Maintal város képviselőinek. ATEK Emlékezések a 60 éve véget ért második világháborúról (I.) Don, 1943. január 12. Megvirradt. A bunkerban cihelődés, álmos, mormogó beszélgetés mintha a szavakat is sajnálnánk a másiktól. Napok óta igen feszült, ideges a hangulat. A kilátástalanság, a fásultság, a testi-lelki fáradt­ság uralkodott rajtunk: az „itt pusztulunk" elkeserítő gondolata. Már alig-alig tudtam lelket verni a fiúkba, de ezt is csak ideig-órá­ig. Nagy baj volt, hogy már én sem hittem abban, amit mondok, én sem bíztam sorsunk jobbra fordulásában. De ezt nekik nem volt sza­bad észrevenni rajtam. Kint borzasztó hideg van: mínusz 27 C-fok. Tejfehér sűrű köd üli meg a tájékot, alig látni 10-15 méterre. Az őrszemek szinte kemény­re fagyva botorkálnak befelé, alig mozog a lábuk. Fél óránként vált­juk őket. Kilenc óra körül jár az idő. A nagy csendet iszonyatos dübörgés szakítja meg. Szinte földrengés-szerű robajjal rázkódik a föld... Be­következett az orosz támadás! Néma bénultságban meredtünk egymásra, a rémülettől iszonya­tosan üres tekintettel. Egyikünk sem szólt. A rémséges döbbenet megülte agyunkat... Uriv, Korotojak: innen indult az orosz hadsereg mindent elsöprő offenzívája. Körletünktől légvonalban mintegy 10 km-re volt Uriv, mégis olyan óriási volt a dübörgés, mintha közelünkben robbanná­nak a gránátok. Az arcok hófehérek, kifutott ereinkből a vér, csak bámultunk egymásra lélektelenül. Nem hittük, nem akartuk elhin­ni. .. Vártuk, hogy bekövetkezzék, sejtettük, hogy borzalmas lesz, de ilyen nagyságú és erősségű támadást elképzelni sem tudtunk. Mintegy háromezer különféle kaliberű és méretű löveg, sztálin-orgona (katyusa) és aknavető ontotta gránátjait és a halált. (Ehhez képest a mi tüzérségi pergőtüzünk - például a timi-áttörés előtt - csak gyenge tűzijáték volt.) Rövid idő múlva az áttörés helyén olyanná vált a terep - a rádión kapott hír szerint - mintha hatalmas eke szántotta volna fel. Nem volt már lövészárok, bunker, csak bom­batölcsér a mindent elpusztító gránáteső után. Rádiónk óriási sze­mélyi és anyagi veszteségről adott hírt. A tőlünk délre harcoló had­testek mintegy 35-40 százaléka megsemmisült. A gyomrunkat mintha egyetlen hatalmas gombóc töltötte volna ki, amely fölfelé keresett utat: elakadt a lélekzetünk is. Szavakkal lehetetlen érzékeltetni azt a lélektani hatást, ami akkor erőt vett rajtunk. Egyszerűen és őszintén szólva: féltünk. Rádöbbentünk, hogy akármit teszünk: vesztesek vagyunk. Nincs kiút! Itt vagy a hő­si, vagy a fagyhalál, esetleg fogolytábor lehet a részünk... Dermedt­ségünk nagyon lassan oldódott. Korszerű fegyverzet hiányában, csak lélekben készültünk fel a harcra... Másnap, 13-án érte el körletünket az oldalirányú, felgöngyölítő orosz támadás. A 2. magyar hadsereg sorsa megpecsételődött! El­kezdődött a doni katasztrófa, a pokoljárás... Füvessi József tartalékos hadnagy Assisi Szent Ferenc virágoskertje Rohanó világunkban üdítő for­rás és imával felérő megtisztulást jelenthet az Assisi Szent Ferenc életéről szóló könyveket, történe­tek, legendákat olvasni. A közel­múltban a Bibliotéka gazdag vá­lasztékából három, a szent sorsá­val, tanításaival és csodáival kap­csolatos kiadványokat kölcsönöz­tem, többek közt egy régi, a máso­dik világháború előtt megjelent ta­nulmányt. Szerzője Brisits Fri­gyes, aki részletesen ismerteti az 1182-ben az olaszországi Assisi vá­rosában született Ferenc életraj­zát. Megtudhatjuk, hogy gazdag kereskedő fiaként szórta a pénzt, dőzsölt, széplányoknak udvarolt, háborúzott... Egy másik könyv, melyet már 1999-ben adtak ki Budapesten és a „Fioretti" (Virágoskert) címet vi­seli, a szerzetesrend-alapító csodá­it, elmélkedéseit, a szegények irá­nyában kifejtett térítő munkáját ismerteti. A harmadik olvasmányom a szent életéről az Európa Könyvki­adó gondozásában jelent meg és Jacques Le Goff, francia író mun­kája. Szent Ferenc, amikor rendjét megalapította 12 tanítványt vá­lasztott magának, ezzel is követve Krisztus példáját. Szegénységi fo­gadalmat tettek, és felesküdtek ar­ra, hogy egész életükben a szegé­nyeket, az elesetteket, a testi-lelki nyomorékokat fogják támogatni. Ugyanakkor Ferenc tanításaival a kereszténység terjesztését is szol­gálta. Elete során számos csodát vitt végbe: rengeteg lelki és testi beteg embert gyógyított meg. Assisi tanításait a ferences ren­diek folytatják, és viszik tovább. „Boldogok a szegények és lelki sze­gények, mert övék a Mennyek Or­szága" - üzeni nekünk „Krisztus vitéze", ahogy egykoron nevezték Assisi Szent Ferencet. Dezső László A Dobogókő télen (-zső) Tordai István túravezető meghívására egy fél napot tölthet­tem Dobogókőn. Az Esztergomtól 18 km-nyi távolságra lévő 800 mé­ter magas hegy egyes ezoterikus kutatók és vallásalapítók szerint kultikus, misztikus hely. Amikor a dalai láma Magyaror­szágon járt és felkereste a'„szent" hegyet, azt mondta, hogy Dobogó­kő „A Föld Szíve". Egyes amatőr tprténészek szerint itt volt Osbudavára és a honfoglaló ma­gyarok életébei) is központi helyet játszott hegy. Éppen ezért elgon­dolkodtató, hogy Esztergomból naponta csak néhány buszjárat közlekedik oda, így gyakorlatilag­személyautó hiányában - nagyon nehezen közelíthető meg a hegy. Bár nyáron sokan kerékpárral te­szik meg túraképpen a közeli húsz kilométeres szerpentinen, kanyar­gós, meredeken a csodaszép bok­rok és fák között az utat. Most viszont tél van: sűrű pely­hekben hull a hó Dobogókőre, erre vártak már a síelők hónapok óta, ugyanis itt remek sí- és szánkópá­lyák vannak. Mint vendéglátóm mondja: ha hó van felesleges Ausztriába, Szlovákiába vagy akár a Mátrába utazni a téli sport sze­relmeseinek. Dobogókőn szállo­dák, üdülőházak, kempingek, ven­déglők várják a sportolni vágyó­kat. Tordai barátom elvezet a kilá­tóhoz is. Csodálatos panoráma tá­rul elénk: láthatók a Pilis vadregé­nyes hegyei, völgyei, dombjai, sza­kadékai, távolban sejlik a Duna ezüstös csíkja. Jó időben még a Tátrát is lehet látni. Gyorsan elrepült az idő a „Föld Szívében". Megnézünk még egy képzőmű­vészeti és könyvkiállítást az egyik katolikus egyházi meditációs köz­pontban, aztán irány a buszmegál­ló. Kapni jó, de adni még jobb! Beszélgetés a táti Mindenszentek karit ász vezetőjével Elmúlt év szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Bajóti Ré­giója, mely megalakulása óta a térség több mint 22 falujában működik. A táti Mindenszentek csoport három éve gyűlt össze először. Ennek kap­csán kerestem fel Milinszki Mártát, a társaság vezetőjét. - Mit kell tudni a karitász cso­port megalakulásáról, működésé­ről? - A jelenleg 27 főből álló táti karitász csoport 2002. december 11-én húsz taggal alakult, majd a következő év szeptemberében megtartottuk az avató ünnepsé­günket. A csoportban sok az idős asszony, de szerencsére vannak fi­atalabbak is, sőt - ami karitász csoportokban ritka - nálunk két férfi tag is van. A szervezet célja el­sősorban a lelki segítségnyújtás. Fő feladatunk azonban elsősorban az, hogy ajtót nyissunk az idősek­re, a magányosokra, az anyagiak­ban szűkölködőkre és hogy elbe­szélgessünk velük, igény szerint együtt imádkozzunk, hogy elvi­gyük számukra az „örömhírt". A ruharaktárunkat a kántorházban tartjuk, ahová a falubeliek elhoz­hatják kiselejtezett ruháikat, ame­lyeket továbbítunk a rászorulók­nak. - Milyen időközönként jönnek össze? - Havonta találkozunk és meg­beszéljük a problémákat, a gondja­inkat és a tennivalóinkat. Sajnos nem mindenki tud aktí­van részt venni, hiszen sok fiatal tagunk dolgozik. Ennek ellenére igyekszünk minél több helyre el­jutni. Jó lenne, ha minden rászo­rulón tudnánk segíteni. - Kapnak-e segítséget a többi szervezettől ? - Az év folyamán többször is kaptunk bútort régióvezetőnktől, Bajótról, és Esztergomból is. Eze­ket is olyan helyekre juttattuk el, ahol nagy szükség volt rá. A Szent Erzsébet Központ rizst, marga­rint, alsóneműket juttatott el hoz­zánk, amelyek egy részét a nagy­családosok táti csoportjának aján­lottunk fel, a többit az év folyamán osztottuk szét az arra rászorulók között. - Milyen rendezvények, progra­mok voltak 2004-ben? - Márciusban közös keresztúti ájtatosságon vettünk részt Eszter­gomban, a Jó Pásztor-kápolnánál. Húsvét után missziós hetet tar­tottuk a plébánián, ahová meghív­tuk és megvendégeltük a pártfo­goltjainkat, és előadást tartottunk nekik. Májusra közös kirándulást szerveztünk, amelyen a segély­szolgálat tagjai családjukkal együtt vettek részt, így csopor­tunk még jobban összecsiszoló­dott. Júliusban gyermekhetet szerveztünk a plébánián azok szá­mára, akik a nyarat leginkább ott­hon töltik, és nincs lehetőségük a nyaralásra. Ötven meghívót kül­dünk szét, de a rendezvényre 57 gyermek jött el, ami külön öröm volt számunkra. Az iskolásoknak napi háromszori étkezést is bizto­sítottunk. Tagjaink, valamint pe­dagógusok, meghívott vendégek és fiatal gimnazisták vezetésével kü­lönböző foglalkozásokat - így pél­dául körjátékokat, ügyességi ver­senyeket, gyurmázást, focizást, kézimunkázást - szerveztünk a gyerekeknek számára, de sort ke­rítettünk a közös imádkozásra és vallásos énekek megtanítására is. A rendezvény sikeres volt, ezért idén nyáron is megszervezzük. Szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Szent Erzsébet Karitász bajóti ré­giója. Az ünnepségen háromszáz vendég és munkatárs vett részt, amelyre hivatalos ;volt dr. Paskai László bíboros, Ecsy Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyház­megye Szent Erzsébet Karitász igazgatója, Harrach Péter ország­gyűlési képviselő, volt szociális és családügyi miniszter, főtisztelendő plébános atyák, a környező telepü­lések polgármesterei és egyházi el­nökei. Az ünnepségen beszámolót hallhattunk a régió szerveződésé­ről, az elmúlt tíz év munkájáról, és bemutatkoztak azok a csoportok is, amelyek a térségben működ­nek. Kardos Mihály plébánossal szeptemberben tartottuk az idő­sek és betegek miséjét. Ebben cso­portunk feladata volt az idős em­berek felkeresése, a nehezen moz­gó embertársaink utazásának megszervezése. A szentmise után segélyszervezetünk a plébániaud­varon megvendégelte az időseket, ami egy jó alkalom volt a közös együttlétre, kikapcsolódásra. No­vemberben Szent Erzsébet-napra készültünk, amikor is hagyomány, hogy Szent Erzsébet-kenyeret süt­tetünk és azt a templomban - miu­tán az atya megszentelte - szét­osztjuk a jelenlévőknek, és vi­szünk belőle a betegeknek is. Kö­szönettel tartozunk a táti Drexler péknek, aki az elmúlt esztendőben ajándékba sütötte a kenyereket. - Hogyan készültek a kará­csonyra ? - Csoportunk decemberben ajándékcsomagokat készített pártfogoltjainak, az időseknek, a beteg embereknek, a magányosok­nak, a szegényeknek. Összesen háromszázan vannak, akiket a szeretet ünnepén rendszeresen meglátogatunk. - Az idei évre mit terveznek ? - Nekünk elsősorban az a fel­adatunk, hogy rendszeresen fölke­ressük támogatottjainkat, szükség esetén ott lehessünk. A segítség történhet beszélgetés, imádkozás, esetleg apróbb fizikai munka for­májában is. A nagyobb egyházi ün­nepek alkalmával besegítünk az ünnepség szervezésébe, esetleg el­végezzük a háttérmunkát, illetve figyelmességből apró ajándékot készítünk a magányos, idős, beteg vagy anyagiakban szűkölködők­nek. Szervezetünk nyitott: várjuk azon lelkes fiatalok és idősebbek je­lentkezését, akik csatlakoznának a csoportunkhoz, hiszen aktív, segí­tőkész társakra folyamatosan szükségünk'van! Szeretnénk, ha még több olyan emberrel lennénk körülvéve, akik nemcsak kará­csonykor, hanem az év többi nap­ján is úgy gondolja: hogy kapni jó, de adni még jobb! Hiszen a szere­tet a legnagyobb kincs és az, sem­mivel nem pótolható! Kovács Ági

Next

/
Thumbnails
Contents