Esztergom és Vidéke, 2005

2005-01-27 / 4. szám

2005. január 27. 5 Baráti ajándék Esztergom tíz éve áll testvérkapcsolatban németországi Maintal városával, ahol ebben évben - március 4. és 13. között megrendezik az „Esztergomi hetet". Ennek előkészítése érdekében küldöttség érkezett Esztergomba: a Maintal - Esztergom Baráti Társaság elnöke, Erich Fischer, valamint a társaság koordinátora, Gerhard Seuffert. A vendégek nem érkeztek „üres kézzel": magukkal hozták a maintali Vöröskereszt szervezet ajándékát, s az Esztergom Hotelben átadták esztergomi partnereiknek. „A Maintal-Esztergom Baráti Társaság megbízásából átadom a Maintal Rotes Kreutz (Vöröskereszt) adományát: 1 db hordozható defibrillátort az Esztergom-Dorog Mentőalapítvány részére 2005. január 19-én." - áll az átadási dokumentumban. Erich Fischer elnök elmondta, hogy a készülék náluk egy háziorvosnál feleslegessé vált, s elhatározták, hogy Esztergomnak ajándékozzák, ami talán életet is menthet a mentősöknél. A tíz éve tartó jó kapcsolat miatt esett a választásuk a királyvárosra, ugyanis ilyen készülékekkel a mentőkocsik nincsenek ellátva. Az ajándék felhasználásáról az alapítvány dönt, s remélhetően hasznos segítséget jelent majd a munkájuk során. A készüléket az Esztergom Maintal Baráti Társaság esztergomi titkára, Tarján Istvánné és Kőkuti Boglárka megbízott elnök vette át, illetve az Alapítvány képviseletében Morva László, az Esztergom-Dorog Mentőalapítvány titkára, aki meleg szavakkal köszönte meg a segítséget Maintal város képviselőinek. ATEK Emlékezések a 60 éve véget ért második világháborúról (I.) Don, 1943. január 12. Megvirradt. A bunkerban cihelődés, álmos, mormogó beszélgetés mintha a szavakat is sajnálnánk a másiktól. Napok óta igen feszült, ideges a hangulat. A kilátástalanság, a fásultság, a testi-lelki fáradtság uralkodott rajtunk: az „itt pusztulunk" elkeserítő gondolata. Már alig-alig tudtam lelket verni a fiúkba, de ezt is csak ideig-óráig. Nagy baj volt, hogy már én sem hittem abban, amit mondok, én sem bíztam sorsunk jobbra fordulásában. De ezt nekik nem volt szabad észrevenni rajtam. Kint borzasztó hideg van: mínusz 27 C-fok. Tejfehér sűrű köd üli meg a tájékot, alig látni 10-15 méterre. Az őrszemek szinte keményre fagyva botorkálnak befelé, alig mozog a lábuk. Fél óránként váltjuk őket. Kilenc óra körül jár az idő. A nagy csendet iszonyatos dübörgés szakítja meg. Szinte földrengés-szerű robajjal rázkódik a föld... Bekövetkezett az orosz támadás! Néma bénultságban meredtünk egymásra, a rémülettől iszonyatosan üres tekintettel. Egyikünk sem szólt. A rémséges döbbenet megülte agyunkat... Uriv, Korotojak: innen indult az orosz hadsereg mindent elsöprő offenzívája. Körletünktől légvonalban mintegy 10 km-re volt Uriv, mégis olyan óriási volt a dübörgés, mintha közelünkben robbannának a gránátok. Az arcok hófehérek, kifutott ereinkből a vér, csak bámultunk egymásra lélektelenül. Nem hittük, nem akartuk elhinni. .. Vártuk, hogy bekövetkezzék, sejtettük, hogy borzalmas lesz, de ilyen nagyságú és erősségű támadást elképzelni sem tudtunk. Mintegy háromezer különféle kaliberű és méretű löveg, sztálin-orgona (katyusa) és aknavető ontotta gránátjait és a halált. (Ehhez képest a mi tüzérségi pergőtüzünk - például a timi-áttörés előtt - csak gyenge tűzijáték volt.) Rövid idő múlva az áttörés helyén olyanná vált a terep - a rádión kapott hír szerint - mintha hatalmas eke szántotta volna fel. Nem volt már lövészárok, bunker, csak bombatölcsér a mindent elpusztító gránáteső után. Rádiónk óriási személyi és anyagi veszteségről adott hírt. A tőlünk délre harcoló hadtestek mintegy 35-40 százaléka megsemmisült. A gyomrunkat mintha egyetlen hatalmas gombóc töltötte volna ki, amely fölfelé keresett utat: elakadt a lélekzetünk is. Szavakkal lehetetlen érzékeltetni azt a lélektani hatást, ami akkor erőt vett rajtunk. Egyszerűen és őszintén szólva: féltünk. Rádöbbentünk, hogy akármit teszünk: vesztesek vagyunk. Nincs kiút! Itt vagy a hősi, vagy a fagyhalál, esetleg fogolytábor lehet a részünk... Dermedtségünk nagyon lassan oldódott. Korszerű fegyverzet hiányában, csak lélekben készültünk fel a harcra... Másnap, 13-án érte el körletünket az oldalirányú, felgöngyölítő orosz támadás. A 2. magyar hadsereg sorsa megpecsételődött! Elkezdődött a doni katasztrófa, a pokoljárás... Füvessi József tartalékos hadnagy Assisi Szent Ferenc virágoskertje Rohanó világunkban üdítő forrás és imával felérő megtisztulást jelenthet az Assisi Szent Ferenc életéről szóló könyveket, történetek, legendákat olvasni. A közelmúltban a Bibliotéka gazdag választékából három, a szent sorsával, tanításaival és csodáival kapcsolatos kiadványokat kölcsönöztem, többek közt egy régi, a második világháború előtt megjelent tanulmányt. Szerzője Brisits Frigyes, aki részletesen ismerteti az 1182-ben az olaszországi Assisi városában született Ferenc életrajzát. Megtudhatjuk, hogy gazdag kereskedő fiaként szórta a pénzt, dőzsölt, széplányoknak udvarolt, háborúzott... Egy másik könyv, melyet már 1999-ben adtak ki Budapesten és a „Fioretti" (Virágoskert) címet viseli, a szerzetesrend-alapító csodáit, elmélkedéseit, a szegények irányában kifejtett térítő munkáját ismerteti. A harmadik olvasmányom a szent életéről az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg és Jacques Le Goff, francia író munkája. Szent Ferenc, amikor rendjét megalapította 12 tanítványt választott magának, ezzel is követve Krisztus példáját. Szegénységi fogadalmat tettek, és felesküdtek arra, hogy egész életükben a szegényeket, az elesetteket, a testi-lelki nyomorékokat fogják támogatni. Ugyanakkor Ferenc tanításaival a kereszténység terjesztését is szolgálta. Elete során számos csodát vitt végbe: rengeteg lelki és testi beteg embert gyógyított meg. Assisi tanításait a ferences rendiek folytatják, és viszik tovább. „Boldogok a szegények és lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa" - üzeni nekünk „Krisztus vitéze", ahogy egykoron nevezték Assisi Szent Ferencet. Dezső László A Dobogókő télen (-zső) Tordai István túravezető meghívására egy fél napot tölthettem Dobogókőn. Az Esztergomtól 18 km-nyi távolságra lévő 800 méter magas hegy egyes ezoterikus kutatók és vallásalapítók szerint kultikus, misztikus hely. Amikor a dalai láma Magyarországon járt és felkereste a'„szent" hegyet, azt mondta, hogy Dobogókő „A Föld Szíve". Egyes amatőr tprténészek szerint itt volt Osbudavára és a honfoglaló magyarok életébei) is központi helyet játszott hegy. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy Esztergomból naponta csak néhány buszjárat közlekedik oda, így gyakorlatilagszemélyautó hiányában - nagyon nehezen közelíthető meg a hegy. Bár nyáron sokan kerékpárral teszik meg túraképpen a közeli húsz kilométeres szerpentinen, kanyargós, meredeken a csodaszép bokrok és fák között az utat. Most viszont tél van: sűrű pelyhekben hull a hó Dobogókőre, erre vártak már a síelők hónapok óta, ugyanis itt remek sí- és szánkópályák vannak. Mint vendéglátóm mondja: ha hó van felesleges Ausztriába, Szlovákiába vagy akár a Mátrába utazni a téli sport szerelmeseinek. Dobogókőn szállodák, üdülőházak, kempingek, vendéglők várják a sportolni vágyókat. Tordai barátom elvezet a kilátóhoz is. Csodálatos panoráma tárul elénk: láthatók a Pilis vadregényes hegyei, völgyei, dombjai, szakadékai, távolban sejlik a Duna ezüstös csíkja. Jó időben még a Tátrát is lehet látni. Gyorsan elrepült az idő a „Föld Szívében". Megnézünk még egy képzőművészeti és könyvkiállítást az egyik katolikus egyházi meditációs központban, aztán irány a buszmegálló. Kapni jó, de adni még jobb! Beszélgetés a táti Mindenszentek karit ász vezetőjével Elmúlt év szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Bajóti Régiója, mely megalakulása óta a térség több mint 22 falujában működik. A táti Mindenszentek csoport három éve gyűlt össze először. Ennek kapcsán kerestem fel Milinszki Mártát, a társaság vezetőjét. - Mit kell tudni a karitász csoport megalakulásáról, működéséről? - A jelenleg 27 főből álló táti karitász csoport 2002. december 11-én húsz taggal alakult, majd a következő év szeptemberében megtartottuk az avató ünnepségünket. A csoportban sok az idős asszony, de szerencsére vannak fiatalabbak is, sőt - ami karitász csoportokban ritka - nálunk két férfi tag is van. A szervezet célja elsősorban a lelki segítségnyújtás. Fő feladatunk azonban elsősorban az, hogy ajtót nyissunk az idősekre, a magányosokra, az anyagiakban szűkölködőkre és hogy elbeszélgessünk velük, igény szerint együtt imádkozzunk, hogy elvigyük számukra az „örömhírt". A ruharaktárunkat a kántorházban tartjuk, ahová a falubeliek elhozhatják kiselejtezett ruháikat, amelyeket továbbítunk a rászorulóknak. - Milyen időközönként jönnek össze? - Havonta találkozunk és megbeszéljük a problémákat, a gondjainkat és a tennivalóinkat. Sajnos nem mindenki tud aktívan részt venni, hiszen sok fiatal tagunk dolgozik. Ennek ellenére igyekszünk minél több helyre eljutni. Jó lenne, ha minden rászorulón tudnánk segíteni. - Kapnak-e segítséget a többi szervezettől ? - Az év folyamán többször is kaptunk bútort régióvezetőnktől, Bajótról, és Esztergomból is. Ezeket is olyan helyekre juttattuk el, ahol nagy szükség volt rá. A Szent Erzsébet Központ rizst, margarint, alsóneműket juttatott el hozzánk, amelyek egy részét a nagycsaládosok táti csoportjának ajánlottunk fel, a többit az év folyamán osztottuk szét az arra rászorulók között. - Milyen rendezvények, programok voltak 2004-ben? - Márciusban közös keresztúti ájtatosságon vettünk részt Esztergomban, a Jó Pásztor-kápolnánál. Húsvét után missziós hetet tartottuk a plébánián, ahová meghívtuk és megvendégeltük a pártfogoltjainkat, és előadást tartottunk nekik. Májusra közös kirándulást szerveztünk, amelyen a segélyszolgálat tagjai családjukkal együtt vettek részt, így csoportunk még jobban összecsiszolódott. Júliusban gyermekhetet szerveztünk a plébánián azok számára, akik a nyarat leginkább otthon töltik, és nincs lehetőségük a nyaralásra. Ötven meghívót küldünk szét, de a rendezvényre 57 gyermek jött el, ami külön öröm volt számunkra. Az iskolásoknak napi háromszori étkezést is biztosítottunk. Tagjaink, valamint pedagógusok, meghívott vendégek és fiatal gimnazisták vezetésével különböző foglalkozásokat - így például körjátékokat, ügyességi versenyeket, gyurmázást, focizást, kézimunkázást - szerveztünk a gyerekeknek számára, de sort kerítettünk a közös imádkozásra és vallásos énekek megtanítására is. A rendezvény sikeres volt, ezért idén nyáron is megszervezzük. Szeptember 4-én ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Szent Erzsébet Karitász bajóti régiója. Az ünnepségen háromszáz vendég és munkatárs vett részt, amelyre hivatalos ;volt dr. Paskai László bíboros, Ecsy Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász igazgatója, Harrach Péter országgyűlési képviselő, volt szociális és családügyi miniszter, főtisztelendő plébános atyák, a környező települések polgármesterei és egyházi elnökei. Az ünnepségen beszámolót hallhattunk a régió szerveződéséről, az elmúlt tíz év munkájáról, és bemutatkoztak azok a csoportok is, amelyek a térségben működnek. Kardos Mihály plébánossal szeptemberben tartottuk az idősek és betegek miséjét. Ebben csoportunk feladata volt az idős emberek felkeresése, a nehezen mozgó embertársaink utazásának megszervezése. A szentmise után segélyszervezetünk a plébániaudvaron megvendégelte az időseket, ami egy jó alkalom volt a közös együttlétre, kikapcsolódásra. Novemberben Szent Erzsébet-napra készültünk, amikor is hagyomány, hogy Szent Erzsébet-kenyeret süttetünk és azt a templomban - miután az atya megszentelte - szétosztjuk a jelenlévőknek, és viszünk belőle a betegeknek is. Köszönettel tartozunk a táti Drexler péknek, aki az elmúlt esztendőben ajándékba sütötte a kenyereket. - Hogyan készültek a karácsonyra ? - Csoportunk decemberben ajándékcsomagokat készített pártfogoltjainak, az időseknek, a beteg embereknek, a magányosoknak, a szegényeknek. Összesen háromszázan vannak, akiket a szeretet ünnepén rendszeresen meglátogatunk. - Az idei évre mit terveznek ? - Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy rendszeresen fölkeressük támogatottjainkat, szükség esetén ott lehessünk. A segítség történhet beszélgetés, imádkozás, esetleg apróbb fizikai munka formájában is. A nagyobb egyházi ünnepek alkalmával besegítünk az ünnepség szervezésébe, esetleg elvégezzük a háttérmunkát, illetve figyelmességből apró ajándékot készítünk a magányos, idős, beteg vagy anyagiakban szűkölködőknek. Szervezetünk nyitott: várjuk azon lelkes fiatalok és idősebbek jelentkezését, akik csatlakoznának a csoportunkhoz, hiszen aktív, segítőkész társakra folyamatosan szükségünk'van! Szeretnénk, ha még több olyan emberrel lennénk körülvéve, akik nemcsak karácsonykor, hanem az év többi napján is úgy gondolja: hogy kapni jó, de adni még jobb! Hiszen a szeretet a legnagyobb kincs és az, semmivel nem pótolható! Kovács Ági