Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-18 / 33-34. szám

2005. augusztus 18. eszvsmxn és 11 Eg y szem búza Az Úr, a Teremtő sosem volt rest, dolga bevégeztetett. A foljl forog már a világnak kö­zepén. így hát a hajnali frissben, gondolta megpihenne egy kicsikét. Ücsörgött a sima réten, mígnem jött egy másik gondolat, egyre megy, ha a zöld fűben most az egy­szer hasra dűl. Könyékkel tá­masztja meg bölcs fejét, így esik ma jól a pihenés. Milyen tiszta, milyen kék, a frissen meszelt nagy ég. A szélén, ott legalul, fehérre mosott, kunko­rira bodorított néhány puha bá­rányfelhő bandukol. Egy kismadár, kinek csordultig van szíve dallal, ég és föld között röpköd, s torka legszebben szóló húrját pengeti. A pacsirta ő, a kis dalos, a kis akaratos. A Teremtőtől dallal kérdezi, fészkéről, hogy hol legyen, miért nem rendelkezett. A Nap, valahol az ég tetején, et­től a szívszaggató daltól úgy elér­zékenyül, hogy majd elolvad. Ke­rek, kövér képe haja tövéig elpirul. Forró kezével egy marék hűsítő harmatért a zöldellő rétre lenyúl, azzal hűsíti üstökét. Egy sárgaszínű borzos kisvirá­gon tarka lepke üldögél. Bóbiskol, majdnem álmodik, de rezzen, mert a réten át léptek zaja hallatszik. A Teremtő is felfigyel, ő is észleli, hogy felé egy Ember igyekezik. Az Ember megáll, az Urat megsüve­geli. Süvegét fejére vissza nem te­szi, két kezével gyűrögeti. Jöttem hozzád Uram! Nékem panaszom van! Ezt a földet úgy látszik, magadnak teremtetted ilyen kerekre, gömbölyűre. Kerek az ég, kerek a föld és én járok rajta körbe-körbe. Nyakamba lóg egy lapos tarisznya, egy üres, nincs benne csak egy hagyma. Miért kell nekem folyton menni, jártom­ban-keltemben mindig hagymát enni?! Ha tennél róla, hogy meg­nyugodnék, neked igen hálás len­nék. Fektéből feláll az Úr, fél kezével a zsebébe nyúl. Jól a mélyén koto­rász, ott talál egy szem bú?át. - Te, Ember! - szól az Úr. - Ha én ezt az egy szem magot a kezed­be adom, s Te azt elfogadod, fe­lejtsd el a sok szentheverdel napot. Sokáig még hagymát eszel, míg eb­ből a szemből lesz néhány ezer. Készíts menten egy jó ekét, ke­ríts hozzá egy jó lovat, vagy húzha­tod magad. Míg ezt a rétet, min az előbb hason hevertem, magágy­nak felszántod, víz patakzik hom­lokodon, éhezel és ázol, fázol, ezt jó előre tudatom. Hogy, ha ezzel készen vagy, a szádat akkor se tát­sad, kaszát, sarlót kalapálhatsz. Ház is kell, hogy házasodj, a házhoz dolgos asszonyt hozz. Há­zad tája takaros, minden évben so­kasodj, mint ez a szem búza. Nézzél csak oda! Csinos kis hú­zott blúzban, ott sétálgat Éva lá­nya, szegődj hát az árnyékába. Aratásig se heverj, ne süttesd hasadat. A gazt, a burjánt, az asza­tot, ha nincs mivel, a kezeddel hú­zogasd. Egy kismadárnak, egy dalos­nak, úgy rendeltem, a fészkére is te vigyázz. Ha fiókáját felnevelte, örömében csak dalol, csak énekel, tudjad akkor, hogy a búzád kaszá­láshoz beérett. Ha nem voltál rest, dolgodat hittel végezted, a hombá­rod a kicsépelt szemmel telve lesz. Malom is kell, hol a búzád őrle­ted. Jó lovaddal, szekereden, a zsák lisztet vidd haza. Innentől már nem a tied, asszonyodnak lesz dolga. Vájjál neki nyárfateknőt, s tedd a keze ügyibe. Hajnalban, ha meg­ébred, dalolva szitálja majd a lisz­tet. Önt beléje langyos vizet, sót marékkal, meg egyebet. Kavarja, gyúrja, dagasztja, kerek cipókra szakítja, meleg kendőbe takarja. Tűzpiros az arca, ha a kemencébe a tüzet is megrakja. Ha az alja szikrát vet, egy dagadt, pufók ci­pót lapátra tesz. Ha piros lesz a há­ta, ropogós az alja, megsült már a kenyered, a mindennapi megérde­melt eledeled. Termessz szőlőt, ízes diót, piros almát, s kenyeredet azzal edd. Állj meg Uram! Hova sietsz?! Tartsd meg azt a búzaszemet! Igen nagy a fantáziád, ne nyissunk er­ről most vitát. Egyek inkább min­dig hagymát, mint markoljam az eke szarvát, tűrjem asszony rigo­lyáját. Igen nagy az indulat, a hagymába beleharap. Fancsalodik is a szája, a hagymát messzire el­vágja. Bokáját az Úr előtt mégis összezárja. Megkövetlek Uram! Fejemet meghajtom, azt a szemet áldásod­dal mégis elfogadom. Elballagott sok ezer év, az Úr­ban mindég bizakodók, s a föld­ben, s az asszonyban, az asztalra tett mindennapi jó kenyérben. Mégis megesett nemrég, nem igen lelte a helyét. Erővel, vagy készakarva, belé­pett az Unióba. Fél világgal egy ke­nyéren, zabszem van a zsebében. Uram! Mond meg, kinek jó? Bereczné Szállási Etelka Az új k enyér me gszegése „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma..." - kérjük az Úr imádságában. Amikor megkapjuk, megbecsüljük? A szeméttárolókban vagy mel­lettük kenyérdarabok, fél kenye­rek hevernek. Gyermekkorom­ban, ha leesett egy darabka ke­nyér, felvettük és meg kellett csó­kolni. A munkaadót „kenyéradó" gazdának nevezték. Áz egyik leg­ősibb foglalkozás a földművelés volt. A földművelő az előkészített magágyba elvetette a kenyérgabo­nát, az „életet". A jótékony őszi eső és a nap melegére kibújt a mag, és bokrosodni kezdett. A tavaszi nap éltető sugarainak hatására a vetés növekedni kezdett, „pezs­dült". Áprilisban - Márk-napján ­búzaszentelés ünnepén a falu plé­bánosa megszentelte a búzatáblát, Isten áldását kérte, hogy gazdag aratás legyen. A kakiászba szök­kent hullámzó búz^-tenger június végére beérett. Általában Pé­ter-Pál napján kezdődött el az ara­tás. Szentgyörgymezőn, a múlt szá­zad elején az aratógazda keresztet vetett, megsuhintotta kaszáját, rendet fogott és aratta gabonáját. Ha égy (nagy)gazda családtagjai­val nem tudta az aratást elvégezni, segítséget, ún. aratóbandát foga­dott. A félkeresztekbe (13 kéve) rakott gabonát behordták a szérű­be, ahol a gőz, majd később a ben­zinmotoros cséplőgépekkel kicsé­pelték a kenyérmagot. A betakarí­tással (aratás, cséplés) augusztus 20-ra, Szent István napra végez­tek. Az arató- és cséplőbandák tag­jai ezen a napon kapták meg ter­mészetben - gabonában - járandó­ságukat. Ilyenkor búzakalászból font gyönyörű koszorúval ajándé­kozták meg a gazdát. Az ünnepi szentmisén hálát adták Istennek a jó termésért és megszegték az új kenyeret. Délután feldíszített ko­csikkal, szekerekkel vonultak vé­gig Esztergom utcáin. A felvonu­lást lovas bandérium vezette, az egyik kocsin búzakoszorút vittek. Este aratóbálon vigadtak. A negyven év alatt Szent István ünnepe helyett az Alkotmány és az új kenyér ünnepét rendezték meg augusztus 20-án - színes ter­mény-, kézimunka- és kiállat-kiál­lítással egybekötve -, melyen or­szágos vezetők tartottak beszédet. Ilyenkor díjakat osztottak ki a ki­állítóknak, a téesz elnöke pedig búzakoszorút adott át. A rendszerváltás után ismét Szent István napját ünnepeljük. A szentmise után a Szentgyörgy­mezői Olvasókörben átadásra ke­rül a nemzeti színű szalaggal dí­szített búzakoszorú. A plébános, a református és az evangélikus tisz­teletes megszenteli, megáldja, a polgármester pedig megszegi az új búzalisztből sütött kenyeret, majd a kiállítás résztvevőinek díjat nyújt át. Az ünnepi műsor vá­rosszerte zajlik, este pedig tűzijá­tékkal ér véget. Szép hagyomány, ápoljuk a jövőben is! Bélay Iván A bélai kastély és borospincéje A második alkalommal megren­dezett bélai falunapon, július 30-án sikerült megtekintenem a bélai kastély jellegzetes borospin­céjét. A hatalmas, téglákkal kira­kott boltíves pince idegenforgalmi nevezetesség. Bizton állítható, hogy Szlovákiában a legjobb borok itt érlelődnek. Bevezetőként te­kintsük át a kastély történetét, amelynek elválaszthatatlan része a 40x8x6 méteres szokatlanul nagy kiterjedésű, 18. században épült, párját ritkító borospince. Az 1138. évhez kötődik a falu első írásos említése. A török idők­ben a kastély teljesen elpusztult; 1732-ben Tersánszky József kezdi újjáépíteni. Tersánszky fiának öz­vegyét Török András feleségül ve­szi, és nagy építkezésbe kezd. A munkálatok irányításával Mayer Jakab esztergomi építőmestert bízza meg. A kastély a francia vi­dék barokk stílusában épült, első­ként a templom készült el, ame­lyet 1780-ban szentelnek fel. 1834-ben házasság útján a korzi­kai eredetű Baldácsi család tulaj­donába kerül. Baldácsi Antal ke­ménykezű földesúr éltében a kas­tély fejedelmi palota formájában pompázik. 1892-ben Bródy Zsig­mond vásárolja meg a teljes beren­dezéssel együtt, aki a községben iskolát épített. 1910-ben a kastély tulajdonosa báró Uhllmann Adolf; 1925-ben a birtokot a báró fia, Uhllmann György örökli. 1945-ben a kastély a Csehszlo­vák állam tulajdonába kerül, és mivel az állam elhanyagolja, 2000-ig csaknem az enyészet mar­talékává válik. Az épület állagá­nak romlása mellett páratlan érté­kű freskók mennek tönkre. Az 1945-2000 időszakot felölelő évek alatt a kastély többek között ott­hont adott egy mezőgazdasági is­kolának, egy időben börtönként szolgált, de használták motoral­katrészek és a mezőgazdasági szö­vetkezet raktáraként is. 2000 decemberében az Uhll­mann család visszavásárolja ősi birtokát és elindítja a kastély sza­kaszos felújítását, amely máig tart. A 2000. évet követően a birto­kot kovácsolt vaskerítéssel elkerí­tették, a tetőt és részben a kastély épületét is felújították. Kialakítot­tak egy ízlésesen berendezett bo­rozót, amely három éve - hétfő ki­vételével - minden nap délutánon­ként este tízig (vasárnap este nyol­cig) fogad vendégeket. 2001-ben nyolc millió korona értékben a pincét modern szőlőfeldolgozó technológiával, öt duplafalú, egyenként 5000 liter űrtartalmú tartállyal és palackozó berendezé­sekkel látták el. Azóta itt készül­nek Szlovákia legjobb borai. A borok minősége felett már évek óta Miroslav Petrech nem­csak régiónkban, hanem országos viszonylatban is elismert sző­lész-borász őrködik. Az ő kalauzo­lásában ismerkedtünk a nyolcmil­lió koronáért vásárolt modern technológiai berendezéssel és a borkészítésben alkalmazott forté­lyokkal. A duplafalú tartályokban beállítható a must erjedéséhez szükséges optimális 15-17 °C, így Élő kapcsolás (nati) Augusztus 8-án 12 óra 40 perckor élőben kapcsolták a Kossuth rádió „Ki nyer ma ? " cí­mű műsorába a Várkávézót. A „Játék és muzsika tíz percben" versenyzői a XVI. Esztergomi Nemzetközi Gitár fesztivál fiatal részvevői közül kerültek ki. A kérdéseket az ismert műsorve­zető, Meixner Mihály tette fel: öt kérdésre öten válaszoltak. Három kérdés az egyetemes ze­neirodalomra vonatkozott, ket­tő pedig Esztergom zenetörténe­tére. Mindenikre helyes vála­szokat adtak. Amint az adás végén meg­tudtam, a válaszadó fiatalok Békés megyéből valók és a Gi­tárfesztivál aktív résztvevői. A díjak között várszínházi belé­pők, a Gitárfesztivál záró kon­certjére jegyek, CD-k, a közép­kori Esztergomot ábrázoló réz­metszet szerepeltek - egy közös díj (torta) kíséretével. A nagy­számú közönség tapssal kö­szöntötte a jelen lévő Agai Ka­rola művésznőt, a Fesztivál egyik alapítóját és Török Gézát, az Állami Operaház karnagyát. AT-REALITY Stúrovo ingatlanközvetítő iroda (Párkány, Rákóczi u. 58.), mint egyedüli eladó, új lakásokat kínál eladásra Párkányban a termál fürdő mellett. A lakások négyzetméter ára: 16.806 -,Sk. Az árak a kivitelezési költ­ségekből erednek. Teljesen befejezett lakások, különfűtés, műanyag abla­kok, laminált padlók, minőséges hőszigetelés. Bővebb információ a következő telefonszámokon: 00-421-903-452-947; 00-421-36-752-4842 a 2,5-3,5 hónapig tartó lassított er­jedéssel a legjobb minőségű boro­kat lehet előállítani. Ehhez termé­szetesen jó kvalitású, 24 cukorfo­kot tartalmazó válogatott szőlő is kell, amelyet a muzslai Rivel cég termeszt. Évente hozzávetőleg 30 ezer üveg, különböző fajta nektárt palackoznak, ebből négyezer pa­lack vörösbor. Jelenlegi legjobb minőségi boruk a 2001. évjáratú rajnai rizling, amelyet palackon­ként 2600 koronáért árulnak. Csak 654 palackkal van ebből az értékes nedűből, amelynek ára jö­vőre már 3100 korona lesz (a fran­cia borászok 22 eurót is elkérnek egy-egy ilyen palackért!) Ezt a Szlovákiában szokatlanul magas árat itthon értelemszerűen keve­sen tudják megfizetni, ezért a mi­nőségi boraikat Petrechék több­nyire külföldön értékesítik. A kö­zelmúltban háromezer palackot adtak el egy japán vevőnek. Némelyik borfajta sajátos ízét akácvirág és cickafark hozzáadá­sával érik el, de dió ízű hegy levé­vel is büszkélkedhetnek. Már az is előfordult, hogy néhány mázsa szőlő szüretelését decemberre ha­lasztották és az érlelési idő kitolá­sával az ilyen mustnál rendkívül magas, 30 feletti cukorfokot mér­tek. Egyébként évente három va­gon szőlőt dolgoznak fel. Miroslav Petrech - aki melles­leg a morva határhoz közeli Nová Bosáca környékéről származik és Muzslán tanult meg magyarul ­ma már Magyarországon, magyar nyelven is tart előadásokat. Szakértelmét számos elisme­rés, a hazai és külföldi borverse­nyeken elért sok-sok aranyérem is jelzi. Oravetz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents