Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-04 / 31-32. szám

2005. augusztus 4. esztJBRSQfli vip6%e 7 Szent Anna-búcsú a déli városrészben (P) A Hősök tere, a Terézia út, az Árok utca vonalától a doro­gi-medence felé elterülő városrész legjelentősebb ^mozgósító esemé­nye a július végén esedékes Szent Anna-búcsú. így volt ez a XIX. század közepétől, ugyan kiesett az állam párti időszak 50 éve. A Szent Anna plébánia, valamint az olasz padovai Szent Jstván plébá­nia közössége másfél évtizedes kapcsolatot tart fenn. így ezúttal is itt voltak az olasz barátok és vendégek a július 23-24-ei eseménye­ken. Az is hagyomány, hogy a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola diákjai ünnepi műsort tartanak. Szombaton délután a temp­lomban szavalatokkal, színjátszással, énekkari műsorral köszöntöt­ték tanáraikat, vendégeiket, mindenekelőtt a nagymamákat és a nagypapákat. Köztudott, hogy Szent Anna és Szent Joachim Jézus nagyszülei voltak. A hagyományos vigiliai szentmisét követően a Millenniumi dísz­udvarban koncertet adott a híres szentendrei Kecskés Együttes. Ala­posan felkészültek, hiszen soha nem, vagy alig játszott és hallható Szent Anna népi énekeket mutattak be. Eredeti vagy utánzat népi hangszereikkel elbűvölték a nagyszámú közönséget. Egyórás elő­adásukat követően az előadók és a közönség közösségi vacsorát fo­gyasztott el, ahol Kápolnai Dezső, a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület, továbbá a plébániaközösség elnöke tartott kö­szöntőt. A vasárnapi ünnepi koncelebrációs szentmisét dr. Kiss-Rigó László püspök, plébános vezette, aki olasz nyelven köszöntötte a kö­zösség nevében a résztvevő olasz és spanyol ajkú vendégeket. Az ezt követő hagyományos agapé után köszöntek el a padovai vendégek. „Mindhalálig zene...' Az elmúlt hét várszínházi programja leginkább a zenét kedvelők számá­ra nyújtott nagyszerű kikapcsolódási lehetőségeket, ugyanis három vál­tozatos műsor is várta az érdeklődőket. A zenés showk sorát csütörtökön nyitotta meg az Együtt a banda címmel játszott musicalegyveleg, a Szé­kesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának előadásában, Szurdi Miklós rendezésében. A lehengerlő előadás színpompás díszletek előtt so­rakoztatta fel a musical világának legnagyobbjait. A közönség többek kö­zött Kozáry Ferenctől, Xantus Barbarától, Brunner Mártától, Szomor Györgytől, Végvári Esztertől és Feke Páltól hallgathatta meg a musical­történelem leghíresebb műveiből származó részleteket. Hándel: Acis, Galatea e Polifemo A Jazztergom programjai a Bartók Béla-jubileum jegyében De mi is az, hogy musical, és mik azok a dalok, melyeknek egy ilyen előadásban szerepelnie kell? A musical a huszadik század egyik meghatározó zenés műfaja. Ame­rikában, egész pontosan New Yorkban, a Broadway színházai­ban született, egyes szerzők pedig kezdetét egészen az 1700-as éve­kig vezetik vissza. Modern, mai színházi jelenség, amely a kissé fellegekben járó operettekkel el­lentétben a mindennapi életünk­höz, gondjainkhoz, szenvedélye­inkhez kötődik. Szerzői száműz­ték az olcsó szentimentalizmust, az operettkliséket és az operettek nyakatekert logikáját és helyükre az irodalom logikáját állították. Egy ilyen egyvelegelőadásból pedig nem hiányozhat többek kö­zött Bob Fosse Cabaretjának és Chicagójának, a West Side Stoiynak, a Hairnek, a Hungária együttes Hotel Mentholjának, a Jézus Krisztus szupersztárnak és persze a Greasenek nagysikerű slágerei. A szépen koreografált, mozgalmas előadást a végre bekö­szöntő nyárias időjárás tette még feledhetetlenebbé. A zsúfolásig megtelt nézőtér publikuma tehát nem csalódott, ugyanis két órán keresztül egy profi színielőadást nézhetett és hallgathatott profi színész-énekesek tolmácsolásá­ban. Amint azt már a fentiekben em­lítettem, az elmúlt héten a zenés játékoké volt a főszerep, ugyanis pénteken a spanyol nemzetiség ze­nés-táncos estjének adott otthont a Várszínház, míg a szombati na­pon egy késő éjszakáig tartó programegyüttes szórakoztatta a nagyközönséget. 21 órától a buda­pesti Piccolo színház előadásában, Miklós Tibor zenés játékát (Ilye­nek voltunk címmel) tűzte műso­rára a színház, ezután pedig (egy kis csúszással) éjjel fél egytől az esztergomi Tűzkerék együttes tar­totta meg Radics Béla emlékének szentelt koncertjét. A párosítás természetesen nem véletlen, mivel az Ilyenek voltunk című darab há­rom legendás emlékű rockzenész­nek, Barta Tamásnak, Radics Bé­lának és Orszáczky Miklósnak kí­vánt emléket állítani, akik a hat­vanas évek második felében kezd­ték zökkenőmentesnek egyáltalán nem nevezhető pályafutásukat. A három nagy egyéniség közötti összekötő kapocs nem más, mint maga a darab írója és rendezője, Miklós Tibor, aki szövegíróként és rajongó barátként hosszú éveken át társa volt azoknak, akikről a da­rab szólt. Az előadás során egy­aránt felelevenedett a kor hangu­lata, magyar és külföldi zenei vilá­ga, feltűntek azok a fiatalok, akik szintén ebben az évtizedben kezd­ték ténykedésüket (pl. Cserháti Zsuzsa, Presser Gábor, Demjén Ferenc) akiket a nagyszerűen ját­szó színészek - többek között Zentai András, Demeter György, Bozsik Patrik, Sánta László, Feke Pál, Iványi Angelika, Barbinek Pé­ter, Naszvagyi Tamás - varázsol­tak a színpadra. A darab a négy fi­atal zenész találkozásának pilla­natától Radics Béla haláláig és a tulajdonképpeni szétválásig mu­tatta be majdnem dokumentum­szerűen az eseményeket. A zenés játék legjobb összefoglalását azon­ban Miklós Tibor zárszavaiban ta­lálhatjuk meg, melyek a követke­zőképpen hangzottak: „Mindez jó harminchat éve volt, tudjuk: az idő sok mindent összemos, jót, rosszat egyaránt. Bartát fegyver ölte meg, Radicsot az ital, Orszáczky Auszt­ráliában él, ha néha hazajön mu­zsikálni, az sokunknak ünnep. Amikor elmentek, azt hittem ma­gányos maradok. Nem így történt - és valahogy mindig lett egy csapat is. Szeretem őket, és érzem: ők is szeretnek. Amit pedig az én három legendás emlékű barátomtól kaptam egykor: hitet, elszántságot, zenét, kalan­dot, barátságot, azt igyekszem megőrizni. Én több lettem általuk, a világ itt kevesebb lett nélkülük. Amit ma este láttak az nem doku­mentumjáték. Bizonyos dolgok így történtek meg, mások így is meg­történhettek volna. Meg akartam mutatni, hogy éltünk, milyen zené­ket szerettünk, hogy éreztünk." * A darab után következő Tűzke­rék koncert pedig a fennmaradt Radics Béla szerzeményeket nyúj­totta át egy csokorba gyűjtve a kis­számú, de annál lelkesebb közön­ségnek, így járulva hozzá egy fon­tos korszak emlékének megőrzé­séhez. (I. M.) Igazi operacsemegét kí­nált a Mediterrán fesztivál július 30-ai esti előadása, amelyet pályá­ja elején, az életművében is meg­határozó itáliai útja során írt Georg Friedrich Hándel. Az Acis (görög nevén Akisz) és Galatea (Galateia) szerelmét feldolgozó pásztorjátékot ugyan Nápolyban, majd később a Haymarket szín­házban Londonban is bemutatta a szerző, Magyarországra a darab csak most érkezett meg. (Az esz­tergomi előadással kapcsolatos ős­bemutató megnevezés tehát csak ezzel a megszorítással érvényes.) Az opera színrevitele, hangszerkí­sérete, de még a nyelve (az olasz) is a korhű, illetve az eredeti megje­lenést szolgálta - a részben barokk történelmi környezetben, a Mind­szenty téren így valóságos időuta­zást tehetett a közönség. Ennek a légkörnek a megte­remtése a barokk szerzők munkái­nak előadását, népszerűsítését cé­lul kitűző Ars Longa Ének- és Ze­nekarra várt, s e feladatuknak pél­dásan meg is feleltek. Egyedül az egyszerűbb, a színfalak mögötti mozgást is látni engedő díszletet lehetne elmarasztalni ebből a szempontból, de ez még éppen A két hónapot kitöltő Jazztergom rendezvényei között elkülönült egységet képzett a júli­us 21-22-ei programsorozat, ame­lyet az idén 60 esztendeje elhúnyt Bartók Béla emlékének szentel­tek. Ez alkalomból egymást szoro­san követő koncertek, illetve egy szimpózion során nemcsak a világ­szerte ismert magyar zeneszerző és a jazz korabeli kapcsolata ke­rült a figyelem középpontjába, de Bartók zenéjének az európai jazz­re gyakorolt hatásáról, a műfaj és a népzene mai egymásrahatásáról is meggyőződhettek az érdeklő­dők. A kétnapos rendezvény július 21-én a Zsolt Nándor Zeneiskolá­ban tartott ünnepi megnyitóval vette kezdetét. Ezen az idén Kos­suth-díjjal kitüntetett Szakcsi La­katos Béla Chick Corea és Herbie Hancock véleményére támaszkod­va méltatta Bartók munkássága jelentőségét, kiemelve a zenei imp­rovizáció fontosságát, és beszélt a kortárs magyar zene ugyancsak nagyhatalmi pozíciójáról. A prog­ramokat bevezető gondolatai után a zeneiskola növendékeinek és ta­nárainak hangversenye követke­zett. Este ezt követően Dick de Graaf holland szaxofonos lépett fel a Szakcsi Lakatos Róbert trió (ms) A művészet közösségte­remtő és lélekgyógyító szerepének kevesebb figyelmet szoktak szen­telni általában, pedig egyes ese­tekben erre kerül a fő hangsúly. Az Esztergomi Alom Színpad műkö­dése a példa arra, hogy ez a hatás nemcsak a közönség, de a tagok szempontjából is kulcsfontosságú lehet. Július 24-ei fellépésük a Vaszary Kolos Kórház Gyermek­osztályán felvidította a kis betege­ket, de vidám perceket szerzett az ápolónők számára is. (A szervezők körültekintését jellemzi, hogy kü­lön figyelmet fordítottak a bent fekvő cukorbeteg kisfiúra az édes­ségek ajándékozása során.) A tár­sulat tagjaival és a támogatókkal az előadás után beszélgettünk. A csoport másfél éve működik, s eközben a Simor Papi Otthon, az idősek otthona, a leánynevelő in­tézet, a családsegítő központ és a Vaszary Kórház Pszichiátriai osz­tálya közönsége előtt mutatkoztak elégséges hátterül szolgált a cse­lekményben szegény darab szá­mára, s a jelzésszerű kulisszák kö­zött jobban érvényesült a három szereplő. A nagy színpad méretét már a zenekar itteni elhelyezése is csökkentette - mi által láthatókká váltak a megszólaltatott korhű hangszerek -, a párbeszédeket és a monológokat pedig két táncos il­lusztratív szerepeltetése tette lát­ványosabbá. A főszerep így a zené­nek, az énekhangnak és a hang­szeres kíséretnek jutott, ami na­gyobb figyelmet követelt a három énekestől is. Közülük különösen Jani Gabi (Acis) nevét kell kiemelni, aki nagy átéléssel elevenítette meg a szopránhangra írt (!) férfi szere­pet. * A július 30-ai bemutató két má­sik újdonsággal is szolgált az ősbe­mutatón kívül: a népszerű színhá­zi előadások köre a Mindszenty té­ri színpadon kibővült a (klasszi­kus) opera műfajával, a bemutató előtt jelentkező szúnyograjt pedig sikeresen távoltartotta a bejárat­nál minden nézőnek ingyenesen igénybevehető rovarirtószer hasz­nálata. kíséretében, majd a Balázs Elemér Group játszott a fesztiválszínpa­don. Pénteken a Technika házában Rossa László zeneszerző, a Hon­véd együttes zenei rendezője tar­tott két előadást Bartók zenéjének a népzenéhez és a 20. századi stí­lusokhoz való viszonyáról, illetve a jazznek e zeneszerző munkásságá­ra gyakorolt hatásáról. Mint ez utóbbi beszámolóból kiderült, a különféle zenei műfajokat s a nép­zenét is ötvöző bartóki program folytatója a kortárs zenében a jazz lehet. Rossa László érdeklődéssel kísért előadását zenei bemutatók tették igazán szemléletessé, a szimpóziont záró referátumok előtt pedig Szabados György Liszt Lerenc-díjas zongoraművész ját­szott improvizációkat. Az e műfaj­ban világhírű Szakcsi Lakatos Bé­la és Lukács Miklós adott elő egy közös zenei darabot a délután fo­lyamán, a Nagy László verseiből kiinduló Szárnyas szabadtéri tár­lat megnyitását követően. Este pe­dig a Vujicsics együttes és a Quartet B zenekar lépett fel a szerb, horvát nép-, illetve a jazz zene jegyében, Borbély Miklós irá­nyításával. Méltó lezárásaként e kétnapos, rangos eseménynek. (-ffy) már be - helyesebben szólva: szá­mukra szereztek már örömet. Raffel Attila, a színpad vezetője szerint céljuk elsősorban jóté­konysági előadások szervezése a kórház és más, egészségügyi vagy szociális intézmény számára. Olyan helyeken tehát, ahol más előadók nem szoktak fellépni. A tucatnyi fiatalból álló csapat ezen kívül paródiákat, merészebb hangvételű műveket is bemutat, egyesek közülük feltűntek már a Hajós András, a Balázs vagy a Fábry showban. A társulat tagjai számára elsősorban közösséget, baráti kört jelent a színpad. Volt, akit a könnyűdrogok, mást a sze­szesital élvezetétől vont el ez az el­foglaltság. Ajándékozással egybe­kötött fellépéseik, a karitatív célok elárulják, életük megváltozott eb­ben a társaságban. Közösségük ré­szesül ugyan csekély támogatás­ban (főként a Vöröskereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mediterrán fesztivál - mediterrán hangulatban (msms) A tavalyi szerencsés egy­beesés után idén is a nyár első forró hétvégéjén került sor a Földkö­zi-tenger népeinek kultúráját bemu­tató fesztiválra. A kontinentális ég­hajlathoz szokott közönség ennek megfelelően csak késő délután vagy koraeste tűnt fel a Kis-Duna parton. De mivel az árusok már nagyobb te­rületet birtokolnak ez évben, s a kis­színpad előnyösebb elhelyezése kö­vetkeztében a nézőtér is megnöve­kedett, a látogatók most jobban szét­szóródtak. A hétvégét a Jazztergom rendez­vényei között szereplő Ricardo Salsa Club nyitotta meg, már csü­törtökön. Másnap a temperamentu­mos végvári vitéz költő, Balassi Bá­lint versei átal inspirált képek kiállí­tása nyílt meg először. (Itt kell meg­jegyeznünk: az e környéken hősi ha­lált halt poéta emléktáblája nagyobb figyelmet kaphatna - és ez természe­tesen csak emelné a fesztivál fényét -, ha az idetelepített ideiglenes illem­hely kissé odébb kerülne felállítás­ra.) A pénteki nap folyamán előbb Rák Béla, a Magyar Rádió szólistája lépett színpadra, aki gitáijátékával már a délelőtti Dalí-kiállítás meg­nyitóján is megnyerte hallgatóságát, az általa játszott flamenco melódiák után pedig este az Anselmo Crew együttes együttes mediterrán zenéje következett. Szombaton a délelőtti bábelőadások, délután pedig két, eu­rópai hírű együttes fellépése csábít­hatta a Vízivárosba az érdeklődőket. A koncertek helyett azonban a leg­nagyobb érdeklődést az orosházi fia­talok taek-wan-doo bemutatója kel­tette. Előtte izzó hangulatot teremt­ve szólt Frankié Látó (Látó Ferenc) és zenekara Django Reinhardt-t idé­ző, virtuóz gitámuzsikája, majd ké­sőbb a Di Naye Kapelye, a többnem­zetiségű együttes eredeti klezmer­zenéje állította meg az arra sétáló­kat. Vasárnap a török muzsika került a középpontba. A fiatal esztergomi tehetségeket felvonultató délelőtti koncertek között most Rózsár Bri­gitta fellépése volt soron, amelyben a magyar és a kontinens zenei kultú­rájára gyakorolt török hatást érzé­keltette. A Malom Művészeti Műhely által szervezett előadás kitűnt gaz­dag díszletével, változatos színpad­képével. Sokoldalúságára jellemző, hogy a fül mellett (a Mozdulat Tánc­együttes táncos lányai révén) a szem és gyümölcsök körbekínálásával a száj számára is kínált ínyenc falato­kat. A Dobogó Színpad fellépése dél­után a Te édes, de jó vagy, légy más! című darabjuk egy újabb részletét elevenítette fel, s ezt követően a tö­rök népzenére építő Arasinada együttes nagy sikerű koncertje zárta az idei mediterrán hétvégét. helyi szervezetei, valamint a Thermacult Hungária Kft. által), de keresnek további szponzorokat is. Szabó József, a Vöröskereszt vá­rosi elnöke a kórházbeli fellépés során kifejezte reményét, hogy a műsor hozzájárul a gyermekek mi­előbbi gyógyulásához, és bízik a színpaddal való további együttmű­ködésben. Tarján Istvánné, a Vö­röskereszt Esztergom város terü­leti titkára ehhez még hozzáfűzte: számukra is fontos, hogy ne csak szociális célokat lássanak el. A tár­sulat a véleménye szerint szebbé tudja tenni rövid időre azok életét, akik csak valamely zárt intézmény falai mögött láthatják az élet szép­ségeit. Az Esztergomi Álom Színpad a Bajor Ágost Művelődési Ház 110-es termében tartja próbáit, melyre másokat is szeretettel vár. Fellépéseikről a későbbiek folya­mán is tudósítani fogunk. Vidám percek a rászorulóknak Az Esztergomi Alom Színpadról

Next

/
Thumbnails
Contents