Esztergom és Vidéke, 2005

2005-07-21 / 29-30. szám

6 eszterasofl) és 2005. július 21. Köszöntjük Nagy János szobrászművészt! A felvidéki magyar szobrászat, a Csallóköz kiemelkedő művészegyénisége nemrég volt 70 éves, 35 éve „szabadúszó". Immár harmadik éve Helembán él és alkot; csak télen tartózkodik Révkomáromban. Már a hetvenes években is hozzávetőleg tíz évet töltött el a festői környezetben található településen, Helembán, akkor az úgynevezett bánsági házban lakott. A bős-nagymarosi vízlépcsővel összefüggésben azonban 1981-ben alkotótermét eltűntették a föld színéről, és így kénytelen volt váltani. Jelenleg a Sobieski János, lengyel király vezette 1683 októberi két párkányi csatát méltóképpen megidéző kompozíció tervein dolgozik. Az emlékművet civil szervezetek Párkány éppen mostanában megújuló korzóján szeretnék majd felállítani. A „kerek évforduló" alkalmából és ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban kerestem fel, hogy küzdelmes, de eredményekben gazdag alkotói pályájáról beszélgessünk. (Ennek részletes bemutatása és méltatása Kerékgyártó István könyvében olvasható, amely 1997-ben a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadásában jelent meg.) A felvidéki gyökerekkel rendelkező Nagy János 1935. június 17-én született a napjainkban már Budapesthez tartozó Rákosszentmihályon. Szülei két évtizednyi kényszerű távollét után tértek vissza gyermekeikkel együtt Révkomáromba. 1961-ben végezte el a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. Négy-négy évig oktatással foglalkozott a besztercebányai, illetve a nyitrai pedagógián. Alkotói pályája kezdetén önálló formanyelv megteremtését tűzte ki célul. E sajátos egyéni kifejezésmód végül is a példaképei művészete által gyakorolt hatás, útkeresések, kétségek, ösztönös rálátások eredményeként született meg. Kerékgyártó István úgy jellemzi őt, hogy „a főiskola befejezését követő években egy expresszív realista stílust alakít ki magának, amelyben az életszerű megfigyelés alárendelődik a kifejezésnek, a realisztikus részformák az érzelmi indulati kifejezés, a mondandó a belső üzenet kívánalmai szerint hangsúlyozódnak". Ezzel párhuzamosan a művészetében megjelenik egy alapvető látásmód, amely összeköti a konkrétabban részletező és elvontabb megjelenítési módokat, és ez nem más, mint a tárgyat újraalkotó kifejező jelleg. Nagy János alkatánál fogva kereső-kutató, változó érdeldődésű személyiség, akinek alkotásai széles skálán használják fel a különféle módszereket; aki tárgyát az elvonatkoztatás több szintjén is meg akarja fogalmazni: az életszerű ábrázolástól a jelszerű tömörítésig. Térségünk településein található számos szobra, emlékműve, domborműve jól tükrözi ezt a látásmódot. íme néhány alkotása, amely régiónk településeinek köztereit, parkjait, vagy épületek falait díszíti: - a párkányi Poliklinika előtt található Anyaság című kőszobor, Helembán készült 1977-ben; - Muzslán, Köbölkúton, Ipolybalogon és Ipoly szakálloson második világháborús emlékművek; - Szőgyénben, a kultúrház előtt Pathó Pál szobra; - Búcson, Bulcsú vezér lovas szobra; - Esztergomban, a Víziváros egykori várkapuja közelében elhelyezett Balassa Bálint emléktábla, (ezt a párkányi Német Lászlóval közösen készítették); a ferences gimnázium kerítésfalán látható, IV Bélát ábrázoló dombormű; az Erzsébet-park Sobieski-emlékművének szárnyát széttáró lengyel sas madara. (A második világháború után eltűnt kőfigurát a művész 1993-ban bronzból mintázta meg.) II. János Pál pápa esztergomi látogatása kapcsán szintén Nagy János készítette a pápának adományozott emlékplakettet. Igen sok egyéb érmet is készített. Térségünkön kívül is számos köztéri alkotásával találkozhatunk, falvakban és városokban egyaránt, többek között Komáromban és környékén, Pozsonyban, Galántán és Léván. Legmonumentálisabb szobrai a Mártírok emlékműve Dunaszerdahelyen és a gútai Arvíz-emlékmű. Jelenleg Nagy Jánost elsősorban a három lovas szoborból álló Sobieski-emlékmű foglalkoztatja. Kompozíciótervezetét megmutatták a lengyel nagykövetnek, aki erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosította a szoborbizottság képviselőit. Azt is megígérte, hogy az ügy érdekében beszél Ausztria pozsonyi nagykövetével. A 3,5 méter, talpazattal együtt hat méter magas, négy méter széles szoborkompozíció a párkányi csatában vezető szerepet játszó Sobieski János lengyel királyt és két huszárt ábrázolna. Nagy János szerint a három lovas szobor teljes mértékben összhangban van a két sétáló utcával határolt tér méreteivel. A talpazatra vagy elé helyeznék el a csatára utaló magyar-, szlovák, lengyel-, török- és németnyelvű emléktáblát. A három lovas szobrot a kéméndi Bartusz Győző öntené bronzba. A kivitelezés összköltsége hozzávetőleg 12 millió koronát tenne ki. Nagy János kiemelte, hogy a párkányi képeslapokon látványként-általában az esztergomi bazilika szerepel. Jelenleg a városba látogató turisták elé egy kis porfészek képe tárul. Itt a legfőbb ideje, hogy egy szoborkompozícióval méltó emléket állítsunk az 1683. évi párkányi csatának és a szobor által kifejezésre jusson a város történelme. A költségeket - amelynek fele az öntéssel kapcsolatos - három évre szét lehetne osztani, és nemezetközi összefogással 2008-ban, a csata 325. évfordulójára fel lehetne avatni az emlékművet. Tovább mélyülne a szlovák-lengyel kapcsolat és a közös harcokban is megerősített, történelmi magyar-lengyel barátság. A neves szobrász meggyőződése, hogy a Sobieskit ábrázoló lovas szobor számos lengyel turistát vonzana a városba. A jubiláló művész örömmel újságolta: ősszel Révkomáromban lesz egy kiállítása, és ebből az alkalomból életéről, munkásságáról újabb könyv lát napvilágot. Egyébként több tucat, nemzetközi elismerést is kiváltó kiállítást tudhat maga mögött. így például JSfe I r 1973-1995 között Párizsban, Pozsonyban, Budapesten, Komáromban, Esztergomban, Bécsben, Rómában, Torinóban és Erfurtban. Mivel a hivatalos kultúrpolitikáért felelős korifeusokkal általában hadilábon állt, a különben megérdemelt díjak elkerülték. A rendszerváltás után viszont már több kitüntetésben részesült: 1994-ben Eszterházy-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság Elnöki Aranyérmét Göncz Árpádtól, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Arany plakettjét Csáky Páltól, a kormány alelnökétől, £00l-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztjét Mádl Ferenctől vehette át; 2003-ban pedig a Posonium-díjra érdemesítették. * A 70. születésnapját ünneplő szobrászművésznek további jó egészséget, még számos művészi alkotásra elegendő életerőt kívánunk! Ezek sorában mindenekelőtt azt, hogy három év múlva valóra váljon dédelgetett álma: a párkányi monumentális emlékmű, amely egyben gazdag életművének megkoronázása lenne. Oravetz Ferenc ÜCö^pluin Akaöcmta íEa^tergotn - lÜtHegráö 2005. július 31 - augusztus 6. A Szent György Lovagrend hagyományos nyári rendezvényét a tanítóképző aulájában tartják. Augusztus l-jén, hétfőn 10 órakor Meggyes Tamás polgármester és Körös Cseke László, a Lovagrend kancellárja megnyitó szavai után kezdődik a négynapos előadás-sorozat, amelynek témái Európához való „első csatlakozásunk" legjelentősebb mozzanatait ölelik fel, I. István és Bajor Gizella hazásságától Mátyás király, Vitéz János és Bakócz Tamás érsekek életművéig. Augusztus 2-án 14 órától, 3-án és 4-én 10 órától esztergomi előadók szerepelnek (sorrendben: dr. Kiss-Rigó László, dr. Hegedűs András, Prohászka Péter, dr. Bodri Ferenc, dr. Magyar György, dr. Horváth István, dr. Bárdos István és dr. Prokopp Mária)-, 2-án 19 órától Réti Árpád színművész mutatja be Wass Albert verseiből szerkesztett műsorát. A program nyilvános, a rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az esztergomi pápalátogatás emlékérme, 1991. ,Az török zenérül" Törökös trakta Ezen a napon valóban törökös traktában lesz része annak, aki ellátogat a Kis-Duna sétányon felállított szabadtéri színpadhoz! Maga a szó, trakta - ami lakomát, bőkezű vendéglátást, de értekezést is jejent - épp ebben a korban válik használatossá, majd Zrínyi Miklós Áfiumából (1660) és Tábori kis tractájából (1646) már akkor - az irodalom számára is - közismertté. Mellesleg a tábor szavunk is török eredetű...A gazdag zenei kínálat, a szellemi táplálék mellett a kulináris élvezetek sem maradhatnak el. Történelmi ízeket kóstolhatunk. Lesznek ott különleges sütemények: bakhlava, bül-bül, kosgüzü, és nem maradhat el a török kávé, valamint a Magyarországon kevésbé elterjedt törökös hűsítő gyümölcsszörp, a serbet sem. „Az Etiópiából arab földre származott kávé Magyarországon a török uralom idején terjedt el, a töröktől vette át a magyar lakosság. Magyarországon az első szállítmány kávét kimutathatóan a budai vámon 1579 karácsonyán egy Behrám nevű török vámoltatta el, akinek a nevét sokáig egy török kávéház őrizte Budán. A XVII. század közepén a kávé a magyarországi török hódoltságban már jól ismert árucikk volt, egri, budai törökök írnak róla a leveleikben. A híres török utazó, Evlia Cselebi Budáról írva 1663-ban számos kávéházról emlékezik meg, de a magyarországi törökök kávézásáról az írott források mellett régészeti leletek tanúskodnak. Buda Tabán nevű külvárosában egész készletnyi majolika kávéscsészét találtak, kis-ázsiai virágos mintával, a Buda környéki falvakban pedig a földből elegáns réz kávésfindzsák kerültek elő. A magyarok nem rögtön szokták meg a kávét, a köznép sokáig törökös dolognak tarthatta a kávéivást, legalábbis erre utal, hogy a XVII. század végén egy végvári vitéz gúnyosan írta, hogy a most kezdődő harcban majd sok török fog elesni, akiknek nem kell már a „kávé-leves". (Tóth István György nyomán) * Példázatul arra, hogy mennyi török eredetű szavunk épült be a ma használatos magyar hétköznapi nyelvbe, álljon itt egy játékos történet. Százötven évnyi török uralom után, százötven török szóval... Törökbecsén, a böszörmények földjén Mikor a múlt nyáron, a homokos parton szállás híján tábort ütöttünk, a sátor mellől haza, a házunkra gondoltunk, ami ugyan nem egy hodály, de nem is egy kalyiba. A kapunkon belépve, nem a gyom, a bojtorján, a csalán fogad, a kertben virágzik a tulipán, a kökörcsin, a rózsa. A reggel a legszebb nálunk! Korán kikerül a csipa a szemünkből, a tükör előtt atyánk még ollóval, kefével igazít a szakállán, aztán lekerül a papucs, a mamusz, majd sarut - ha sár van -, csizmát húzunk, és hű kutyánk, pajtás társaságában irány az állatok. A hombárból árpát borítunk a karámba a borjúnak, a tinónak, az ökörnek, törökbúzát szórunk a tyúkoknak, csibéknek, a vályúba a findzsával vizet merünk. A reggelinél nem tömény szesszel kezdünk, mint egy csárdában. Legelébb kajszi- vagy narancslé dukál, utána kalács, kecsketej, túró, joghurt, pogácsa és a kedvencem, a karavánsajt kerül a kék, tarka terítőre. Ma gazdag ebédünk lesz, és én fogok segíteni! Ám mindenekelőtt hoznom kell még a szatócsboltból egy kiló olcsó kolbászt, tarhonyát, kicsiny borsot és csípős paprikát... Számolom a forintjaimat. Kölcsönkérni nem jó dolog! Gyümölcs, alma, kálmánkörte, szőlő van a kertben, narancs a hűtőben. Csupán azon töröm a kobakomat, még mit is kell hoznom... Igen, kávét és valami csirizt és csavart is kell vennem az eltörött székhez.... A sört mi itthon főzzük árpából és komlóból. Hazafelé kórót gyűjtök az árokparton és otthon a kisbaltával gyújtóst vágok a bogrács alá. Meggyújtom, de bölcsen - ahogy tanultam - csak akkor, ha megszűnik a szél, mert akkor nem lesz kormos minden. Ma tárkonyos borjúpaprikást főzünk, de a szárnyasokhoz, a zsiványpecsenyéhez még borsót, gyöngyhagymát is kell szednem, ilyenkor jobban tűröm a térdelést, ha gyapjúcsergét vagy gyékényt terítek. Anya már a tésztát gyúrja a piláfhoz és sül egy tepsi pite is. Harangszóra el is készült minden. Haj de finom volt! Rögvest utána - mert a bicskám mindig a zsebemben hordom- könnyen begyűjtöttem pár szál virágot jóanyámnak a finom ebédért. Gyűlölöm a mosogatást, ám most ildomos. Disznóság lenne itt hagyni a seregnyi edényt, és sosem bocsátanám meg magamnak. Tudom, ilyenkor köntöst illik ölteni, vizet merni és... és ha marad időm kiseprem a szobát is. Mire végeztem, bátya - mint egy basa - a dohánnyal tömött pipájának csibukját szopogatva már le is heveredett a díványra. Dzsida Jenőt olvasott, míg mi kölykök a kereveten a beszélő köntös betűerdejében bolyongtunk. Hál' Istennek (Allah áhbár) még nem dőlt el a vasárnapi kajaktúra sorsa. Őrlődni azonban nem volt érdemes, mert a fülemben csengett az ígéret. Konokul ragaszkodtunk is hozzá, csak nehezen tűrtük már a szúnyogcsípéseket, ami ugye csak akkor szűnik, ha feltámad egy kicsit a szél. Dadám hiába figyelmeztetett! Testvéreim, az ikrek azzal játszottak, hogy álnok módon beborítottak mindenkit a vízbe. Öröm volt az ürömben, hogy a parton egy ibrik gyenge forró tea megmentett a meghűléstől. Este a tengernyi élménytől ágynak dőlve az írott ige éppen arról szólt, hogy aki napközben megfogja az eke szarvát, az ágyúszó mellett is tud aludni. Villányi Zsolt