Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-16 / 24. szám

2005. június 16. eSZtBRiSOiD 6S ViP6fte 5 Szokatlan szerelem Nem ismerlek túlságosan régóta, legalábbis korodhoz viszonyítva biztosan nem. A Te korod ugyanakkor nem is emberléptékű, hiszen már több évszázados múltra tekinthetsz vissza, én viszont alig múltam har­minc. Engem csöppet sem zavar ez a korkülönbség, mivel kapcsolatunk inkább lelki, de főleg szellemi síkon zajlik, semmint fizikáin. Bár 2001. október 11-e óta egyre sűrűbben látogatok el Hozzád, főképpen kulturá­lis intézményeidbe, ez a tény azonban mitsem változtatott, vagy csak nagyon keveset a köztünk lévő meglehetősen egyoldalú vonzalmon. Te, amint már említettem, nem vagy fiatal, de városok esetében ez ki­mondottan előnyös szokott lenni. Nem volt könnyű gyerekkorod, szüle­id kelta és római származása ellenére, melyre általában büszkén hivat­koztak a Benned lakók, gyakran kellett ellenséges támadásokkal szem­benézned. Gyakran taposta ellenség földedet, a viszonylagos nyugalom csak azután köszöntött be Nálad, miután keresztszüleid is feltűntek a történelem színpadán. Velük, ill. az ő fellépésükkel kezdődött serdülő­és ifjúkorod. Ekkor megerősödték, falaid között pezsgő élet folyt, sőt, egy időre Te lettél a család központja. Ez a virágzás azonban nem tartott sokáig, hisz újabb, ezúttal keve­sebb támadásoknak lettél kitéve. Előbb a tatárok okoztak Neked mély sebeket, majd a törökök jöttek. Hatásuk, sőt fennhatóságuk alá kerültél, keresztszüleidtől erőszakkal ragadtak el, és egy időre mostohagyermek­ké váltál. Nehezen viselted ezt az időszakot, és annak ellenére, hogy mostohaszüleid még váradat is megerősítették, Te magyar szüléidét sze­retted volna visszakapni. Végül, nagy áldozatok árán, de sikerült. Eközben felnőttél, és szinte alig érzékelted az idő múlását. Szerencsére veszteségeid nem bizonyul­tak tartósnak, bár nehezen viselted, hogy nem vagy többé a család köz­pontja. Ezt a szerepet fiatalabb testvéreid közül főképpen Buda örököl­te, de azért Fehérvárra és Veszprémre is jutott bőven az atyai-királyi odafigyelésből. Az egyházban betöltött központi szereped azonban végig megmaradt, bár egy átmeneti időszakra ezt is elvitatták Tőled. Egyedül egy veszteséged bizonyult tartósnak: megyei közigazgatási területed kisebb lett, a Duna bal partjáról az első világháború után vég­leg le kellett mondanod. Ez a seb tartósnak és mélynek bizonyult, mára azonban a gyógyulás jelei mutatkoznak, főleg a hídavatás óta. Késő felnőttkorod a 19. századra esett, ekkor jelentős épületegyütte­sekkel gyarapodtál, és szintén ekkor épült a jelképeddé vált Bazilika. A második világégés után az öregedés jeleit mutattad, kissé megfá­radták, és sokszor értek méltatlan támadások meg bírálatok főleg egy­házi múltad miatt. Te azonban mindvégig ragaszkodtál történelmedhez, hisz mi mást is tehettél volna? Emiatt azonban nagyon elhanyagoltak, szinte teljesen elfeledkeztek Rólad. Kissé talán a letargia is már-már ki­ütközni látszott Rajtad, mikor a híd megépültével vérkeringésed újból felgyorsult, és mintha fáradt tagjaidat is újfent könnyebben mozgatnád. Egyszóval a megfiatalodás kezdetén állsz, a reneszánszod látszik be­köszönteni. Talán ezért szerettelek meg ennyire, sőt részemről - némi túlzással - mély lelki vonzalomról beszélhetünk. Te azonban valahogy nem akarod észrevenni az irányodba tett kezdeményező lépéseimet, né­ha az az érzésem, mintha egyenesen keresztülnéznél rajtam. Persze én nem büszkélkedhetem olyan dicső múlttal, mint Te, nem dicsekedhetem a királyi jelzővel sem, de azért vethetnél rám olykor-olykor legalább egy biztató pillantást! Talán azt kérded, hogy mit szeretnék Tőled? Mind­össze jobban és közelebbről megismerkedni múltaddal, segíteni értékeid további feltárásában és a nagyközönséggel való megismertetésében. Eh­hez persze nem ártana a támogatás, illetve az érdeklődés intézményeid, főképpen kulturális intézményeid részéről. Szívesen kerülnék ugyanis munkatársi kapcsolatba velük, illetve valamelyikkel közülük. Kortársaim többségével ellentétben én sosem vágytam a nagyvárosi életmódra, a sokszor tapasztalható főváros-centrikusság tőlem idegen. Nekem tökéletesen megfelel ez a régió, a Te egyre erősödő központi sze­repeddel és fokozódó szellemi kisugárzásoddal. A közeledben szeretnék élni, ezért ostromollak már jónéhány éve! Igaz, ezidáignem sok sikerrel, így aztán emiatt egyoldalú a mi viszonyunk. Én azonban kitartó vagyok, az ostromot nem hagyom abba, de legin­kább reménykedem. Egyszer csak felfigyelsz már rám végre! Hisz én régóta sóvárgom visszajelzésedet, Te büszke, dacos, királyi Esztergom! Dr. ph. Tátyi Tibor „Nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet" Csángó madonnák, új címerek, egyházi és világi jelképek Esztergomban és a Kárpát-medencében Az Esztergom-belvárosi Szent Péter és Pál plébánia közössége tiszte­lettel és szeretettel meghívja Önt és kedves ismerőseit az egyházközség jelképeinek felavatására, megáldására a Szent Péter és Pál templomban június 26-án, vasárnap 9.30 órakor kezdődő szentmisére. A szentmisét bemutatja dr. Paskai László bíboros. Ezt követően 11 órakor kerül sor Petrás Mária csángó iparművész és Pécsi L. Dániel jel­képtervező közös tárlatának megnyitására. A megjelenteket köszönti Meggyes Tamás polgármester, Michels Antal plébános, Rázmány Csaba unitárius püspök, Okos Márton, az MVSZ képviselője és Meszes Balázs iskolaigazgató. A kiállítást megnyitja dr. Kiss-Rigó László püspök, dr. Kukorelli Ist­ván alkotmánybíró. Közreműködik: a Kecskés Együttes és Kuncz László operaénekes, a Zsérei Női Kórus és a Zsibrice Hagyományőrző Együttes, Incze Ildikó színművész, Sasvári Katalin énekes és Szabó András előadóművész. „Horoló " - verseny a Vaskapu oldalában Nem mindennapi összejöve­telt tartottak a Kertbarátkör tagjai a medárdos időszakban. Ugyanis a Nádler-házaspár jú­nius 11-ére meghívta a kertba­rátokat egy horoló-versennyel összekötött kertipartira. Nád­lerék szőlőskertje a Siszler út felső részén, a bencések egykori „napórás" latin-pincéje szom­szédságában van. Csütörtökön és pénteken szakadatlanul esett az eső. Szinte reménytelennek tűnt a találkozó lehetősége. Nádlerék meghívója szerint: „Jó időért Dunai László imádkozik!". Úgy látszik, az égiek meghallgatták Dunai fohászát, mert szomba­ton reggel a Nap mosolyogós, fényes arcát mutatta felénk. Nádlerék 10 órától fogadták az érkezőket: étellel, itallal kínál­ták őket. Nádler László és csa­ládja felülmúlhatatlanul szívé­lyes vendéglátását élvezhettük az egész nap folyamán. A meg­jelent 36 kertbarát egy része félköríves hosszú szőlőlugas alatt, a másik része a présház emeleti szobájában helyezke­dett el az asztaloknál. A szobá­ból nagyon szép kilátás nyílik a városra. A horoló-versenyt megtar­tottuk. A nagyszámú jelentkező egy erre kijelölt helyen mutat­hatta be - egyenként külön ­horolási (talajművelési, gyom­talanítási) technikáját. A lé­nyeg azt volt, hogy ki, milyen szakszerűen kezeli a horlóka­pát, főként a kultúrnövény töve körül, és mennyire kíméli és si­mítja el a talajt. A nagy derült­séggel folyó horolási munkát egy háromtagú zsűri elemezte, kinek szakértő elnöke Ivanov Mihály képviselő volt. Ő hirdet­te ki az eredményt is: első lett Dunai Gábor, a második Mol­nár Ferencné, a harmadik pedig Papp János. A horoló-verseny­ről minden résztvevő emlékla­pot kapott. A verseny után szalonnasü­tés következett: a keményfa ha­sábok igencsak parázslottak a tűzben. Ki-ki süthette szalon­náját, melyeket a házigazda biztosított. Volt étel, ital bősé­gesen: a pincéből is folyamato­san jött a bor-utánpótlás. Ami­kor pedig Weisz János ze­nész-barátunk megjelent har­monikájával, csak fokozódott a hangulat. Már szinte hagyomány, hogy minden fontosabb eseménynél Antalócziné (Borika) verset ír, és azt felolvassa. Most a Nádler házaspárt köszöntötte változa­tos, kedves soraival, sok szere­tettel. A taps most sem maradt el. Major László, a kertbarát­kör alelnöke a tagság nevében köszönetet mondott a vendég­látó Nádler Lászlónak és felesé­gének, Ancikának a meghívá­sért, és örömmel közölte, hogy a horoló-versennyel egy újabb kö­vetendő hagyományt teremtet­tek a kertbarátok életében. Fá­jó szívvel emlékezett azokra a lelkes kertbarátokra, akik a kö­zel- és a régmúltban hunytak el, s már nem lehetnek közöt­tük. Nádler László elérzékenyül­ve válaszolt Major László szava­ira: megtisztelve érzi magát, hogy hívó szavára ennyien jöt­tek el. Kívánta, hogy mindenki érezze jól magát e nagy családi közösségben. Időközben lassan beestele­dett. A madarak elnémultak, a tájra árnyék borult. Az égen pislákoló fények gyúltak ki. Egy mozgalmas, szép derűs nap élményeivel eltelve köszön­tünk el egymástól. Klotz József Ister-Granum Véradó Party Esztergomban Június 11-én, szombaton a Sportcsarnokban immár második alkalommal rendezték meg az Ister Granum Véradó Party-t. Délután öt órakor, az ünnepélyes megnyitó után az Ex-100 Folk Celsius együttes gyermekműsorát hallgathatták meg a jelenlévők, majd a Carmen tánccsoport és a sárisápi mazsorettesek nyújtottak kellemes perceket a jelenlévőknek. Ezt követően Afrika hangjai csendültek fel a Black Feeling Music Dance előadásában. A folyta­tásban Baranovics Andrea és a párkányi Zeneiskola növendékei szívet melengető harmonika dallamokkal örvendeztették meg a közönséget. Este nyolc órakor a véradóknak ajándékozott tombolasorsolás­ra került sor, amihez az esztergomi vállalkozók nyújtottak nagy segítséget. A program szervezői dr. Szabó Klára, a Véradó Állomás vezető­je, Baka Györgyné kórházi véradószervező és a Vérellátó munka­társai voltak. A két város véradóit a Véradók Világnapja alkalmából Ján Oravec, az Ister-Granum régió alelnöke és dr. Kalász László, a Bu­dai Regionális Vérellátó Központ régióigazgatója köszöntötte. Dr. Kalász László elmondta, hogy nincs még egy ilyen önzetlen, segítő­kész csapat. A véradók nagy felelősséget vállalnak embertársai­kért, hiszen a vérük életet ment. A beszéd végén köszönetet mon­dott a megjelent véradóknak. A Vérellátó főorvosa végül tolmá­csolta a betegek köszönetét. A műsort a '60-70-es évek nagy slágereit felelevenítő Memory Band együttes zárta. Szabó Klára, a Véradó Állomás vezetője lapunknak elmondta, hogy 2004-ben az Egészségügyi Világszervezet Kari Landsteiner, Nobel díjas tudós születésnapját a Véradók Világnapjának nyilvá­nította. Az 1868. június 14-én született osztrák származású tudós fe­dezte fel a 0-s, az A-s és a B-s vércsoportot, valamint az Rh-vércsoport rendszert. Kutatásaival megteremtette a vérátöm­lesztés alapjait. Az általa felismert szabályszerűségek még ma is a A tudós, munkássága el­Hazánkban a jubiláló véradókat több mint 20 éve, minden év­ben november 27-én, a Véradók Napján köszöntik. A Véradók Vi­lágnapi ünnepségre, hagyományteremtő módon, Esztergom és Párkány vonzáskörzetének véradóit, családtagjaikat várták. A véradók részére a véradásaik számától függően tombola jegyeket adtak át. Önzetlenségük elismeréseként a vállalkozók és a kórház ajándéktárgyait sorsolták ki közöttük. A Mária Valéria híd avatása óta szoros kapcsolat fonódott a pár­kányi véradókkal. Négy év óta „Híd, ami összeköt" címmel a Fesztergom Fesztivál ideje al^tt, ugyanazon a napon szerveznek véradást a híd két oldalán az Érsekújvári Vérellátóval közösen. Idén június 17-én, pénteken a Fesztergom 2005 című rendez­vénysorozat keretében lesz ismételten véradás, amelyre délután há­rom órától este hét óráig várnak minden segítő szándékú véradót. Kovács Ági „Összefogás Esztergom és Környéke Tűzvédelméért' Alapítvány 2004. évi egyszerűsített mérlege előző év helyesbítés Megnevezés A., Befektetett eszközök 0 I. Immateriális javak 0 II. Tárgyi eszközök 0 III. Befektetett pénzügyi eszközök B., Forgóeszközök 5930 I. Készletek ­II. Követelések III. Értékpapírok IV. Pénzeszközök Eszközök Eszközök (aktívák) összesen C., Saját tőke I. Induló tőke II. Tőkeváltozás III. Lekötött tartalék IV. Tárgyévi eredmény alaptev.-ből V. Tárgyévi eredmény vállaik.tev.-bői 0 D., Tartalék E., Céltartalék F., Kötelezettségek I. Hosszú lejáratú II. Rövid lejáratú Források (passzívák) összesen tárgyév 0 0 0 6152 0 4000 5930 ' 2152 5930 6152 5585 5892 2400 2400 5456 3186 0 0 -2271 306 0 0 0 0 0 345 260 0 0 345 260 5930 6152 Kövecs István az alapítvány kuratóriumának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents