Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-09 / 23. szám

2005. június 9 . 6SZtER6Q5D 6S VIP6R6 A II. János Pál pápa által meghirdetett „Eucharisztia Éve" alkal­mából „Az Eucharisztia tiszteletének emlékei Esztergomban" címmel augusztus végéig kiállítás látható a Főszékesegyházi Kincstár kiállí­tótermében a Keresztény Múzeum és a Kincstár anyagából. * Június 12-én 16 órakor a Keresztény Múzemban nyílik meg Wrábel János (1926-1992) festőművész emlékkiállítása. A tárlatot ­melynek fővédnöke dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-buda­pesti érsek - Losonci Miklós művészettörténész ajánlja a jelenlévők figyelmébe. A kiállítás augusztus 28-áig - hétfő kivételével - 10-18 óra között várja látogatóit. Nyergesi János emlékére Egy kiállítás ürügyén „Mert az országnál mélyebb a magyarság..." Kulturális rendezvé nye k a trianoni bék ekötés emléké re Eszt ergomb an (KE) Nyergesújfalun született 1895. június 9-én. Művészeti ta­nulmányait szülőfalujában Kern­stok Károly festőművész mellett kezdte, és részt vett annak 1919-ben szervezett szabadiskolá­jában is. Tanult az Iparrajziskolá­ban, a Haris közi szabadiskolában, és 1926-27-ben a párizsi Julián Akadémián is. 1923-ban az Alko­tás Művészházban, 1957-ben és 1963-ban a Fényes Adolf terem­ben volt kiállítása Budapesten. 1957-ben a székesfehérvári István Király Múzeumban lépett közön­ség elé. Tagja volt a KUT-nak és siker­rel szerepelt annak kiállításain. Az 1930-as évektől fizikai mun­kásként dolgozott a Lábatlani Ce­mentgyárban, a Nyergesújfalui Eternit Művekben és a Magyar Viscosaban. Esztergomban igen népszerű művész volt. Tagja volt a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Tár­saságnak és szerepelt annak 1926-os tárlatán. 1928-ban részt vett az Egyházművészeti Kiállítá­son. Művei bemutatásra kerültek az 1955-ben megrendezett „Esz­tergomi és Esztergom Vidéki Fes­tők és szobrászok kiállításán", 1961-ben a Komárom megyei mű­vészek esztergomi tárlatán, a „Kernstok és a Nyergesi Szabadis­kola" címmel 1967-ben megrende­zett emlékkiállításon és a „Komá­rom megyei képzőművészet 25 éve" című tárlatonl970-ben. E­gyéni kiállítása volt Esztergom­ban 1939-ben, 1954-ben, 1957­ben, és 1968-ban. Életművét fő­ként akvarellek és akvarellel szí­nezett vagy fekete-fehér tusrajzok alkotják. Legkedveltebb témái az önarcképek, felesége arcképei, életképek, táj- és utcaképek. Mű­veit Esztergomban a Balassa Mú­zeum, a Keresztény Múzeum vala­mint számos közintézmény és ma­gán gyűjtemény őrzi 1982. decem­ber 22-én halt meg. (F.G.) Riportot szerettem volna készíteni Kántor Jánossal kiállítá­sa alkalmából (megtekinthető a Héphaisztosz Kft. Galériájában Esztergom, Szegfű u. 2.), megbe­széltem hát egy találkát a Mester­rel a műtermében. Furcsa helyzet volt. Nem tudtam eldönteni, mi­lyen minőségben vagyok rpost itt. Riporter, barát, kolléga? így hát, bocsátassék meg, nem sikerült ­ez nem egy riport lett. Hiányzott már egy beszélgetés, így hát beszélgettünk, a kiállítás­ról, képekről, körülményekről. Ez a szösszenet íródott meg a követ­kező sorokban, a találkozást köve­tően: Mi volt a koncepció, a motivá­ció? - kérdeztem hát lányos zava­romban. János válaszol sután feltett kér­déseimre, amit sajnos nem tudnék már szószerint idézni, mert nem rögzítettem a beszélgetésünket. - Végre akadt egy hely a szű­kebb hazánkban, ahol nagy mére­tekben lehet gondolkodni műfaji korlátok nélkül. Régóta foglalkoztatja ez a téma. Betegségéből felépülve, újra meg­tapasztalván a felsőbbrendű léte­zését festi meg jelen kiállítását. Nyomon követhetjük a képeken a felépülést, a letisztult gondolato­kat, a hosszú évek tapasztalatát. Sötét színekből épülő képektől haladunk - melyek valamiféle mé­labús ünnepet idéznek (tradicioná­lisan: fekete, vörös, arany) a vüá­gosság vagy megvilágosodás felé. Nem egy szakrális tárlat ez, csak egy megközelítése a leírhatat­lannak. A megnyitó hosszadalmait és a tömeg okozta nehézségeket le­küzdő látogató maga is láthatta a mondanivalót, az utat, amit be­járt. Kiindulópont a megértéshez már a meghívó is: kipellengérezett alak után egy duplikált arc. Mes­terünk kikötése volt, hogy ezt is ír­Vincze László kiállítása (I. M.) Az utóbbi hónapokban készült műveit tárta a közönség elé Viíjcze László festőművész a Bajor Ágost Művelődési Ház aulá­jában rendezett tárlaton, amely június 3-án nyílt meg. Az ősszel Szentgyörgymezőn bemutatott anyagból is válogató művész (akinek a mostani meghí­vóval és plakáttal ellentétben nem rajzai, hanem akvarelljei kerültek ismét a falakra) a tőle megszokott nagyvonalú ecsetkezeléssel alkot­ta meg portréit, csendéleteit, táj­és városképeit. Ez utóbbiak Esz­tergomon kívül Velence és a hor­vátországi élmények hangulatát idézik vissza. A kiállítást megnyitó szavaiban Kovács Ildikó tanár utalt a festőművész zeneszereteté­re - ami a gyermekeire is átsugár­Tíz éve Kertvárosban... jam meg: „ne, mint grafikust te­kintsék, aki éppen festett egy kiállí­tásnyi anyagot, hanem mint mű­vészt, aki közzé akar tenni valamit abból, amit megtapasztalt". Belépve a kiállító térbe a kétol­dalú körkorpusz figyelmeztet, itt valami történni fog. Valóban egy félkész környezetben egy kerek gondolat tárulkozik fel. Körbe -körbe, néha megakadva az afféle „kakukktojásokon", amelyek még is segítenek a megértésében (re­mélem, többeknek van, volt, lesz erre igénye). Nem merek elemzé­sekbe bocsátkozni, de ha megtisz­teltek a figyelmükkel, hogy elol­vassák az irományomat - kérem nézzék meg a kiállítást. Példaértékű egymásra találása a helynek és az „anyagnak". Mer­jünk Próféták lenni saját hazánk­ban! Fel kell vállalni, amit te­szünk. Dolgozni, alkotni, megörö­kíteni. Megtette. A sok mindenből, ami elhangzott ez lett. Azért van még valami, ami nem hagy nyugodni: „Bezárom magam mögött a műteremajtót, és csak az jöhet be, akit beengedek." Talán lesz egy akkora műterem ahová jó sokan beférünk és beszélge­tünk, dolgozunk együtt. Tiszteljük meg, aki minket megtisztel, no meg a többieket is! zott -, s ezzel összefüggésben A kiállítás június 14-éig tekint­Vincze László festészete líraisá- hető meg a Művelődési Ház nyit­gát, zeneiségét emelte ki. vatartási idejében. (-ffy) Miképpen lehet méltókép­pen megünnepelni a trianoni bé­kediktátum aláírásának 85. évfor­dulóját Esztergomban? A történe­lemformáló döntés hatásának fel­elevenítése a fájó múltat idézi, a je­lenkori feladatok megfogalmazása (a december 5-ei sikertelen nép­szavazás után) inkább a jövő felé tekint. A legkívánatosabb e kettő szerencsés ötvözése - a magyar ál­lam és egyház bölcsője, az eszter­gomi vár színházában és a Vár­hegy falai alatt, a Vízivárosban egy ilyen rendezvényt szervezett az Esztergomi Nyári Fesztivál Kht. Június 3-án a Wass Albert-est az író, a költő fájdalmát, de reményét is kifejezte, másnap pedig megőr­zött és ápolt kultúrájának tovább­élése példáján mutatta meg a nem­zet összetartozását a Kárpát-me­dencei kulturális találkozó. Pénteken este a Várszínház színpadán - de nem annak prog­ramja keretében - lépett fel a Sza­bó Dezső Nemzeti Kamaraszín­ház. Wass Albert és más, erdélyi magyar költők (Reményik Sándor, Dsida Jenő) költeményei, prózai művei elhangzását meg-megújuló vastaps fogadta, az előadás végén pedig állva ünnepelte a közönség a küzdelmes kisebbségi sorsba kényszerítettek „láthatatlan lobo­góját" jelképesen kitűző fellépő­ket. Hasonló lelkesedést váltott ki a műsor folyamán Péterfy Lajos és Gál Annamária átszellemült elő­adása is. Június 4-én, az aláírás emlék­napján egésznapos rendezvény várta a vendégeket az Erzsé­bet-parkban. Az előadók, a tánc­csoportok előtt az Esztergomi Klubszínpad szereplői versekkel emlékeztek meg az országot meg­csonkító döntés hatásáról, de mű­soruk a program elején méltatla­nul kevés érdeklődőt vonzott. Több táncbemutató is szerepelt a nap folyamán: a Zsolt Nándor Ze­neiskola gyermek tánccsoportját az Erzsébet-ligeti Színház együt­tese követte szászcsávási cigány táncokkal, délután pedig a Ga­ram-menti Népi Együttes Táncka­rának fellépése következett (a zselízi Pengő zenekar közreműkö­désével). Zenei élményt délidőben az Ebedi citerazenekar, majd kato­nadalokkal a Dobronoki Nótázok köre és a sepsiszentgyörgyi Fabat­ka együttes nyújtott. Az Esztergomi Várhegy Regéi rendezvényéről is ismert műsor­vezető, Csorna Gergő a csángó ma­gyarok .szerelmi varázslásairól és más bájolásokról szerzett tapasz­talatait osztotta meg a hallgató­sággal, de a legnagyobb sikert ta­lán a Beregszászi Színház gyer­mek csoportja aratta a Karinthy Frigyes komédiája, Az emberke tragédiája fantáziadús, lendületes, látványos előadásával. (Ezért jórészt a társulat vezető­jét, Vidnyánszky Józsefnét, a ren­dező Vidnyánszky Attila édesany­ját illeti elismerés.) * A délután folyamán gyarapodó közönség a koraesti vihar után még összeállt a Kormorán együt­tes tagjaival kiegészült Memory Band koncertjére, a fellépésük ele­jén^ azonban eleredt az eső. így csak pár ember vette körül az ezt követő tábortüzet, s hiába próbálták meggyújtani a hatal­mas, ötletesen elkészített Kárpát­medence terep-asztalát körülölelő mécseseket is. (nati) Szép elismerésben része­sült a kertvárosi telephelyű Egom­Kő Kft. az idei Pünkösdi Kiállítás és Kézműves Vásáron. A vásári dí­jasok között első helyezéssel is­merték el tevékenységüket és a be­mutatott termékeiket. A hír vétele után felkerestem Torma Lászlót, a Kft. vezetőjét, aki szívesen fogadott. A telephely a volt magyar páncélos, majd szov­jet, laktanya egyik földszintes épü­letében található, irodájuk, ügyfél­fogadójuk már újonnan épített lé­tesítmény. Látogatásomkor az el­ismerő oklevél már bekeretezve a falon díszlett. A vállalkozást 1990-ben alapí­tották Esztergomban, a családi házuk kertjében kialakított terü­leten. A fejlődésük dinamikus volt. 1995-ben áttelepültek, az akkor értékesítés alatt lévő laktanyai épületek egyikébe, amelyhez több mint egy hektáros terület is tarto­zik. Ma, az indulásukhoz képest termékeik választéka jelentősen bővült. Térburkoló rendszereket állítanak elő hétféle formában, alakzatban, gazdag színválaszték­kal. A terméklistán többek között vannak kerti díszítő elemek, sze­gélyek, virágtartó edények, tám­falelemek, tömblépcsők mosott kavicsos felülettel. Fő felhasznált alapanyagaik a mosott kavics, ce­ment, víz, és színező anyagok. A vállalkozás folyamatosan bővíti terméklistáját. Most van fejlesztés és gyártás beindítása alatt egyfajta kerítésrendszer, és az összeállítha­tó vízóra-akna. Torma László úgy értékeli a ka­pott elismerést, mint a hosszú ide­je kitartó, következetes, tudatos munka jutalmát. Ez további pon­tos, fegyelmezett, korrekt tevé­kenységre sarkallja a vállalkozást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents