Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-02 / 22. szám

2005. június 2. esztm^n $$ vip^fte 5 KÖVESD Sokszor oly kevésen múlnak a dolgok, mint egy kimondott szó, egy hang, egy betű. Az idei garamkövesdi Orbán-nap után végérvényesen levonhattuk a tanulságot: KÖVESDD! Mert mindig és mindenhol példaértékű lehetne bármely közösség számára az a lelkesedés, hit, amivel már sokadik éve rendezik meg ezt a csodálatos hétvégét. Már Szliva Judit polgármesterasszony megnyitó gondolatai is azt sejtették, valami rendkívüli összetartó erő nélkül, aligha mozdul egyszerre ennyi ember. A falu közepét ezen a napon, a színpadon felvonuló táncos sokadalom mellett, a falubéliek és vendégeik számára felállított sátrakhoz csalogató ízek, illatok és a hagyományőrző mesterségek fortélyos bemutatói jelentették. Volt itt gulyásfőző verseny, a helyi kiváló szőlőnedűk bemutatója éppúgy, úiint fogyasztható könnyűzenei ajánlat és az elmaradhatatlan pincelátogatás. Leginkább persze azon vendégek számára, akiknek már „egy szál gitár" hangja is elég volt, hogy hírvivői legyenek egy igaz, őszinte ügynek, ami a felvidéki magyarság jövőjéről szól, amit Garamkövesd szülötte, Gyurcsó István ekképpen írt meg: „Legyen bár gondunk ezernyi, hozzá örömünk szemernyi, ne féljünk soha szeretni, tudjunk jóízűt nevetni. Múljanak évek rakásra, ne múljon egy sem bukásra, Ébredjünk fényre, sugárra, mindig a holnaputánra" Villányi Zsolt Június 4. - Erzsébet-park EGYÜTT - HATÁRTALANUL A Kárpát-medencei magyarok kulturális találkozója Trianon napján, hogy tudjuk: összetartozunk! Programok: 10 óra: Megnyitó - Fehér László tárogatóművész Esztergomi Klub Színpad irodalmi összeállítása 11 óra: Tavaszi lányjátékok A Zsolt Nándor Zeneiskola diák tánjpcsoportja (Esztergom) 12 óra: Jó ebédhez szól a muzsika. Őri banda citerazenekar (Őrvidék) 14 óra: Csorna Gergő fotó- és szobrászművész előadása A csángó magyarok szerelmi varázslása és egyéb bájolások (Moldva) 15 óra: Katona-dolog Muravidéki férfiak énekkara (Dobronak-Délvidék) 16 óra: Fabatka. Sepsiszentgyörgyi fiatalok zenélnek (Erdély) 17 óra: Vásárnapok - Garam-menti Népi Együttes Tánckara és a Pengő zenekar előadása (Léva - Felvidék) 18 óra: Karinthy: Az emberke tragédiája A Beregszászi Színház gyerekcsoportja (Kárpátalja) 19 óra: Kormorán - Memory Band (Esztergom) 20 óra: Tábortűz, szalonnasütés Róna citerazenekar esti mulatsága Temerinből (Vajdaság) Padovai Szent Antal 95 éve - 1910. május 16-án - avatták fel a belvárosi templom előtt Padovai Szent Antal szobrát, melyet az elmúlt csaknem száz év erősen megviselt. Remélhetőleg nem késik sokáig a restaurálása. A mű alkotója Kiss György, és aki emeltette nem más, mint Pór Antal, akiről a szobor körüli kis teret elnevezték. A szobor előlapján még olvasható a felirat: „Padovai Szent Antal könyörögj érettünk". A hátlapon viszont már alig lehet kiböngészni a sorokat: „Emlékül emelte Pór Antal kanonok egykoron 1910." Tíz éve halt meg Vaderna József ÍOnfakt&Ht, Vjh^ttK^n, ÜLJ -ítfifo ,'r^O Tizenöt évvel ezelőtt az esztergomi ihletésű irodalom két jelentős kötettel gazdagodott. 1990 januárjában került sor Vaderna József Anyám szemébe zárva című verseskönyvének premierjére; decemberben pedig a Csoóri Sándor műveiből Esztergomi töredék címmel összeállított gyűjtemény bemutatóját rendezték meg. Vaderna József 1951-ben Esztergomban született; a veszprémi vegyipari technikumban érettségizett. 1976-ban újságíró iskolát végzett, majd Székesfehérváron, Tatabányán és Veszprémben megjelenő hírlapoknál dolgozott. 1983-ban elvégezte az ELTE magyar szakát. Első verseskötetét (Vakjátszma) 1978-ban adták ki; a harmadikat - és njindeddig az utolsót - 1992-ben (Éjféli ige). Az Anyám szemébe zárva tehát a középső kötete. E gyűjtemény minden ciklusát olyan mélyen és sokszálúan hálózza be az „esztergomi ihlet", ahogy a háború előtt Bányai Kornél, Babits Mihály és Városi István líráját, az újabb időkben pedig egyedül Csoóri Sándor 1980 utáni költészetét. Fodor András értékelése szerint: „(...) a penzumszerű feladatmegoldás minden erőlködő látszata nélkül, saját lírai világon belül egy város (Esztergom) különféle érzelmi-hangulati-építészeti-kultúr - morfológiai és történeti aspektusát is fölmutatja (...)". Az idő, amely a „nagy" történelemben - kövekben és korokban - múlhatatlanná épült, és amely mindennapi életünkben percről-percre leomlik, Vaderna számára mint egylényegű kettősség, természetes alakja az önazonosságnak: „Szégyenletesen megöregszem ahogy a város / átváltozik bennem önmagává" (Aranymadár). 44 éves koráig változtak együtt... 1995 májusának végén - Balassi halálának napja körül - halt meg a veszprémi kórházban. Számos esztergomi jóbarátja és költői szavának híve június 3-án vett tőle végső búcsút Tatabányán, az újtelepi köztemetőben. Emlékezetére 1990-es - alcíme szerint - „esztergomi verseskönyvéből" idézzük az itt közölt művet. N.T. A Pilis eszkimója Apámnak Elhagytam a kőbaltaélű várost, s úgy élek: a Pilis eszkimója, az őskorszak potyautasa meztelenül sütkérezhetek a tűző napon, a szeméremsértő láthatáron, a kiszínezett, szédelgő pokolban fényérzékenység terroristája. Darazsak hozzák, viszik a szemem Búbánatvölgyig és vissza. Röhöghetek, foghatom a lét kisujját, s fölharsoghat fogam alatt a hagyma, mint a jelenések félrehangolt trombitái. Nem érdekel most a haza sorsa, a mostohaság otromba víziója, csak a fák tengerhossza, a csönd. Ebben az önkéntes száműzetésben arkangyaloskodnak a nők is köröttem. Az égen királysasok virrasztanak, magyarul dadog a Fárikút mélye. Jön az ősz. Szarvasok bőgnek és nemhiába. Deutsch Nóra zongorahangversenye a zeneiskolában Szerencsére meghonosodni látszik az a nagyszerű hagyomány, hogy zeneiskolánk egykori tehetséges növendékei - akik az előadó művészetet választották életcélul - pályájuk kezdetén, első sikereik birtokában visszatérnek az „alma máterbe", hogy számot; adjanak szakmai fejlődésükről. így került sor Deutsch Nóra zongorahangversenyére is, aki a budapesti Szent István Gimnázium és Zenei Szakközépiskola végzős zongorista növendéke. A közismereti tárgyakból már két éve érettségit tett, sudár esztergomi leány az idén felvételizik a Zeneakadémiára, de még ennek ismeretében is meglepően gazdagnak mondható az a repertoár, mellyel szülővárosa közönsége elé lépett. Műsora első számaként J.S. Bach Fisz-dúr prelúdium és fúga című művét hallhattuk. A kristálytiszta és szigorú zenei szerkezet időbeli kibontakozása során még érzékelhető volt némi kezdeti elfogódottság, de Beethoven F-dúr szonátájának ritmikai, dinamikai és hangulati hullámzásait már magabiztosan uralta az előadó. Mozart D-dúr hangversenyrondójának zenekari szólamait Farkas Zsolt játszotta zongorán, így lényegében kétzongorás produkciót hallhattunk. Az egyszerűnek tűnő táncdallam hihetetlenül gazdag variáció sorozatának bonyolult harmóniarendszerében a két fiatal tehetség úgy lubickolt, mint halak a vízben. De számomra a legnagyobb meglepetést Brahms műveinek megszólaltatása jelentette. Az A-dúr intermezzót és a g-moll balladát - a romantika e két melankolikus, borongós hangvételű mesterművét - Deutsch Nóra olyan átéléssel és hitelességgel interpretálta, hogy semmi kétségünk nem maradt a felől, miszerint számára a romantika a zenetörténet legkedvesebb korszaka. Ezt egyébként a romantika másik arcát felvillantó bravúrdarabnak, Liszt E-dúr Paganini etűdjének előadása is bizonyította. A Bartók Ostinato kiérlelt, robosztus előadásmódján már nem is tudtunk igazán meglepődni. Remek kis koncert volt! Kár hogy a közönség egyes tagjainak fegyelmezetlen és felelőtlen viselkedése méltatlan volt a zenei élmény emelkedett hangulatához. További sikereket kívánva gratulálunk Deutsch Nórának. Biztosan sokat fogunk róla hallani még. K.E. Kiss György szobrászművész (született 1852. augusztus 17-én Szászváron, elhunyt 1919. április 29-én Budapesten), több alkotása is látható Esztergomban, szerencsére mindegyik jobb állapotban van, mint Pádovai Szent Antal. A belvárosi templomban 1900-ban elhelyezett márvány főoltárt is Kiss György alakította ki. A közelben levő Városháza előtti téren látható Szentháromság-szobor szintén az ő munkája. A szoborcsoportot két éve restaurálták és a rövidesen átépülő Széchenyi tér látványossága lesz a továbbiakban is. A Bazilika előtti Magyarok Nagyasszony szobrot is Kiss György készítette. A művész Graczban és Münchenben tanult. Szobrai a pesti Operát, az Országházat és a pécsi Székesegyházat is díszítik. Ha a budapesti Hősök terére látogatunk el, a Millenniumi Emlékművön, a baloldalon az ötödik bronz alak, pajzzsal a kezében Károly Róbert, akit szintén Kiss György formázott meg. Pór Antal nevét a Vaszary Kolos Kórházban, a mai reumatológia épületében levő márványtábla is megörökíti, mint az építéshez legnagyobb összeget adományozók egyikét. A kórház-múzeumban ott van az ő portréja is a névadó, és a többi egyházi főméltóság: Csáky Károly, Graffel János, Boltizár József és Walter Gyula képe mellett. Pór Antal (jobboldali fotónkon) 1,834. október 19-én született az Érseki-Vízivárosban, meghalt 1911. szeptember 8-án. Apja, Bauer József, a Bazilika építési felügyelője volt. A szabadságharcban honvédként vett részt és Világosnál, mint fiatalkorút egyszerűen elbocsátották. Scitovszky hercegprímás vette fel papnövendéknek. Tanulmányait Pozsonyban, majd a bécsi Pázmáneumban folytatta. Azok befejezése után a nagyszombati érseki főgimnázium tanára lett, de előtte bölcsészeti tanulmányokat is végzett Bécsben. 1864ben magyarosította nevét. 1872től esztergomi plébános. 18751881-ig Esztergom szab. kir. város országgyűlési képviselője volt. 1880-tól címzetes apát, majd 1893-tól kanonok. A Főegyházi könyvtár prefektusa és az Esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat elnöke volt. Történetírói munkásságának kedvelt témája az Anjouk-kora. Nagy Lajosról írt művével lett a Tudományos Akadémia tagja. Saját költségén állította fel a Bazilika előcsarnokában Nagy Lajos szobrát csakúgy, mint Padovai Szent Antalét. Ha a Bazilikához érkezik látogató, annak előterében „A Magyarok Nagyasszonya" feliratot viselő szobor előtt haladva jut el az ország legnagyobb székesegyházába. Ezt a szobrot is Pór Antalnak köszönhetjük. 1902. szeptember 2án a kórház záró-kőletételi ünnepségén ő is kezébe vette azt a prímási címerrel ellátott kalapácsot, amit Rudnay Sándor hercegprímás használt a Bazilika alapkőletételénél. Megérintette a márványlapot, és a következőket mondta: „Mint Esztergom fia, egykoron plébánosa és országgyűlési képviselője, mindig szívemen hordom szülővárosom gyarapodását". Halála után 200 000 koronás yagyonát az árvaházra hagyta. Élete és munkássága méltó volt arra, hogy nevét minden esztergomi ismeije, emlékét megőrizze! Osvai László dr. MMMS SWIANfL.